Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-02 / 259. szám
hogy nem végez- munkát, de úgy erejük szélforgá- ösfezpontosul kelÁ pártérfekezlet kedd délelőtti vitája Nyers Rezső elvtárs, a Központi Bizottság titkára, megyénk országgyűlési képviselője nagy tetszéssel fogadott felszólalása után folytatódott a pártértekezlet kedd délelőtti vitája. Nyers elvtárs után Madarász László elvtárs, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese szólalt fel. Madarász László, a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. elnökhelyettese — Van a beszámolónak egy mondata, melyre szeretném különös hangsúllyal felhívni a figyelmet — kezdte felszólalását Madarász elvtárs. — A mondat így szól: „Rendelkezünk egy különösebb beruházást nem igénylő, de semmi mással nem pótolható, kimeríthetetlen tartalékkal, s ez a dolgozó emberek képességeinek és alkotó kezdeményezésének tömegméretű kibontakozása.” E képességek kibontakozása nemcsak tartalék, hanem követelmény, feltétele is gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésünknek, előrehaladásunknak. A tudomány és technika eddig nem tapasztalt ütemben fejlődik, s szinte nincs olyan nap, mely ne hozna újabb es újabb bámulatra méltó eredményt. Korunkra azonban nemcsak az jellemző, hogy sok újat fedezünk fel, hanem az is, hogy hihetetlenül lerövidült az idő, mely a laboratóriumi kísérletezés és az alkalmazás között eltelik. Ebből következik, hogy az egyszer megszerzett szakmai ismeretanyag önmagában nem elegendő hosszabb időre. Azt állandóan bővíteni, korszerűsíteni kell. Ennek a szükségnek megvan a maga tartalmi és módszerbeli követelményszintje az ifjúság iskolai oktatására nézve, de megvan a felnőtt társadalomra nézve is. Ami a probléma iskolai oldalát illeti, fokozatos előrehaladásról adhatott számot a beszámoló. A felnőttoktatás vonatkozásában azonban az utóbbi időben bizonyos megtorpanás, sőt visszaesés következett be. A beszámoló felsorolja a visszaesés objektív okait. De van a jelenségnek szubjektív oka is, az a helytelen szemlélet, mely lebecsüli a tanulás jelentőségét, megelégszik a már elért színvonallal, s azon megrekedve akadályává válik a korszerű módszerek elterjesztésének. Ezzel a szemlélettel szembe kell szállnunk. Érveink vannak bőven. Amellett, hogy megyénk felnőtt lakosságának egynegyede sem rendelkezik az általános iskolai nyolcosztályos végzettséggel, érdemes megvizsgálni például a szakmunkás-szükséglet kielégítésének kérdését. A második ötéves terv időszakában kiképzett szakmunkáslétszámnak az iparban egyharmadát, a mezőgazdaságban pedig több mint háromnegyed részét a felnőttek soraiból biztosítottuk. A harmadik ötéves tervre kiszámított szak- munkás-szükségleSfet sem fedezné az általános iskolát végzett tanulók közül szakmunkásképzésbe' bekapcsolhatók száma, ua a lányok arányát a jelenlegi 20-ról 40 százalékra tudnánk emelni. A továbbiakban azt hangsúlyozta a felszólaló, hogy a felnőtt szakmunkásképzés bázisa leszűkül akkor, ha nem gondoskodunk a szakmunkásképzésbe való bekapcsolódás feltételét jelentő általános iskolai, vagy annak megfelelő, illetve az azt pótló képzettség megszerzéséről azok számára, akik azzal még nem rendelkeznek. Felszólalása további részében a tömegkulturális munka nagyobb összehangolásának szükségességét kiemelve arra figyelmeztetett Madarász elvtárs, hogy az anyagi lehetőségek szétforgácsoltsága, a hálózatok elszigeteltsége, az önállóságnak néha szinte az öncélúsággal való összecserélése gátat vet a hatékonyabb felhasználásnak, pedig példák bizonyítják, hogy ez nem törvényszerű. Szabó Lajos, a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsának vezető titkára Felszólalása első részében a szakszervezeti mozgalom utóbbi években elért fejlődéséről, ered- ménfr'eiről szólt. Ismertette, hogy 1962. óta 83 700-ról 101 910 főre nőtt a szervezett munkások száma. Az eltelt időszakban sok új állami feladatot vettek át a szakszervezetek. Főként a társadalombiztosítás vonalán, de az üdültetésben, a társadalmi bíróságok jogkörének bővítésében is. E feladatok megoldása érdekében 9800-ról 14 500 főre gyarapodott az aktivisták, a választott tisztségviselők száma. Mint említette: 1962-ben megyénk lakosságának 83 százaléka részesült társadalombiztosítási szolgáltatásban. Ma ez az arány 95 százalék. Társadalom- biztosítási juttatások címén 1962. első felében 197 millió forintot fizettek ki a megyében. 1966. első felében ez &z összeg 333 millió forintra emelkedett. — A mozgalmi munkát szám- bavéve eredményesnek tekinthető szerveink munkája egy-egy időszak fontos feladatainak megoldásában — mondotta Szabó elvtárs. — Így például jónak értékelhetjük a tavalyi norma- igazításnál végzett munkát, s az idei ár- és bérintézkedések végrehajtását. Az eredmények azonban nem tehetnek és nem is tesznek bennünket elbizako- dottá. Hiszen érezzük és önkritikusan be is valljuk, hogy szerveink munkája nem mindenütt és nem mindenben kielégítő. Különösen napjainkban érezzük ezt a gazdasági reform rgyes elemeinek bevezetése terén, hogy alapvető politikai kérdések megértetése nehezen megy a tagság között Nem mindig tudnak lépést tartani a gyors változással, egyes szerveink nehezen torinak, álváltani egy-egy új feladat megoldása esetén. Gyakran nem elég bátrak, határozottak a munkások igazságénak megvédésével kapcsolatban. Tudjuk, hogy ezek a problémák megoldása nem mindig az újabb jogok biztosításán múlik, hanem gyakran politikai és szakmai hozzáértésen, azon, hogy aktivistáink vitapartnerei tudnak-e lenni a szakmailag örvendetesen jól képzett gazdasági vezetőknek. E probléma megoldásának több módját vettük számításba. Közülük a legjelentősebb, hogy a szervezeti munka formáit, s ezzel együtt az alapszervi munka tartalmát reformálni kívánjuk. Ez a tevékenység már folyik. A következő hetekben, hónapokban konkrétabban is ismert lesz az alsóbb vezetők és a tagság körében. Az alapszervek gazdálkodási alapját megnöveljük és alaposan megvizsgáljuk mindenütt a munkamódszereket, amelyek eléggé bürokratikussá váltak az utóbbi időben. Az operativitást kívánjuk emelni olyan jelszó alapján, hogy minden problémát a helyszínen kell megoldani, az aktatologatást meg kell szüntetni. A szocialista munkára való nevelés jelentőségéről szólva, többek között így folytatta Szabó elvtárs: — Egyes dolgozók a munkával kapcsolatos minimális követelményt sem tartják be. Ezzel kapcsolatban nem tűrhető a jövőben megalkuvás, s mind az új, de különösen a régi dolgozóknak kötelességük, hogy tegyenek meg mindent az üzemben vállalt kötelezettség-teljesítés érdekében. Ez törvény. Felszólalása további részében a szocialista kollektívák tevékenységéről szólt Szabó Lajos, hangsúlyozva példaadásuk jelentőségét a dolgozók nevelésében. Majd a kongresszusi munkaverseny tapasztalatai alapján egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítaná a vállalások feltételeinek biztosítására, a verseny nyilvánosságára. Borsodi Miklós, az Izsáki Állami Gazdaság igazgatója — Közismert, hogy történelmi jelentőségű eredmények születtek megyénkben a futóhomok meghódításában. A korszerű nagyüzemi homoki gazdálkodásban a szőlő- és gyümölcstermesztés szerepe a legjelentősebb. Az Izsáki Állami Gazdaságban például a második ötéves terv során 960 hold szőlőt és 910 hold gyümölcsöst telepítettünk. öt év átlagában 35 mázsa holdankénti hozamot értünk el, amely az előző időszakhoz viszonyítva 40 százalékos növekedésnek felel meg. A harmadik ötéves tervidőszak alatt kisebb arányú telepítési lehetőségeink lesznek. Gyorsabb ütemből kellene végezni a meglevő szőlő- és gyümölcsültetvények felújítását, korszerűsítését. Lehetőséget kellene teremteni, hogy a felújítás végrehajtásához a termelő üzemek megfelelő bitelkiegészítést kapjanak. Az ültetvények mielőbbi nagy- üzemesítését követelőén sürgeti a gazdasági reform bevezetése. A népgazdaság tervszerű központi irányítása mellett aktív szerepet kap a piac. Az üzem eredményessége szempontjából előtérbe kerül az önköltségcsökkentés. Kertészeti üzemeinknél döntő lesz a gépesíthetővé tétel, a jövedelmezőbb gazdálkodás érdekében. A korszerű szőlő-gyümölcs árutermelés feladatai között különösen a feldolgozás és a tárolás gondjainak megoldását kell szem előtt tartanunk. A te- epítések, valamint a felújítások következtében mind több termésre számíthatunk. A jelenlegi 30 ezer mázsáról 66 ezer mázsára emelkedik például gazdaságunkban a szőlőtermés, a gyümölcsből a jelenlegi 140 vagon helyett 840 vagonra számíthatunk a jövőben. Amennyiben tehát a feldolgozásban és a tárolásban nem lesz gyorsabb ütemű előrelépés, súlyos károk érik majd a termelő üzemet és ezzel együtt népgazdaságunkat is. Véleményem szerint a korszerű nagyüzemi gyümölcstermesztés átmeneti tárolók nélkül nem képzelhető el. Az átmeneti tároló az árugyümölcs előkészítésének alapvető technológiai folyamata, ugyanúgy, mint a növényvédelem. Különösen nagy jelentősége van ilyen tárolóknak a megyében, mert a nyári gyümölcsökkel a tárolók kihasználási fokát, üzemelését hosszabb ideig tudjuk biztosítani, ezáltal a beruházás költségei gyorsabban térülnek meg. Természetesen nem túlságosan nagy beruházást igénylő tárolókra gondolok, hanem a mínusz 2 fokig hűthető, kisgépegységes, kondicionált helyiségekre. Ezek a termelő területek közelében lennének elhelyezve, annak érdekében, hogy a gyümölcs minél előbb megfelelő körülmények közé kerüljön. Az elkövetkező időszakban meg kell tanulnunk az új körülményeknek megfelelően értékesíteni, a fogyasztóknak jobb áruminőséget adni. Szikra Lajosné, csikériai pedagógus A beszámoló megállapítja: növekszik az egész társadalom felelősségtudata a jövő nemzedék nevelése iránt. Ez késztet engem is arra, hogy elmondjak néhány gondolatot a pártépítés egyik sajátos területéről, nevezetesen a pedagógusok között végzett pártépítési tevékenységről. Az iskolai oktató-nevelő munkában megkülönböztetett helye kell, hogy legyen az ifjúság szocialista szellemű nevelésének, ezen belül különösen a világnézeti nevelésnek. Megállapítható, hogy ez a fontos munka sokkal jobban valósul meg azokban az iskolákban, amelyekben pedagógus pártszervezet, vagy pártcsoport működik. Példaként említeném meg a jánoshalmi I. sz. iskolát, ahol a pártcsoport szinte lelke, motorja ennek a fontos nevelési tevékenységnek. Szinte minden iskolában dolgozik jó néhány olyan nevelő, aki a maga területén szíwel- lélekkel hajtja végre a párt politikáját, részt vesz nemcsak az iskolai nevelőmunkában, hanem a falu közéletében is. Véleményem szerint közülük a legjobbakat már csak egy lépés választja el a párttól. Nem egyszer olyan pártmunkával bízzál* meg a pedagógus elvtársakat, amely kissé távol esik szakterületüktől, érdeklődési körüktől. Néha az ilyen munka más irányú ismereteket kíván tőlük, mint amilyenekkel rendelkeznek, nem vitatom, nek hasznos érzem, hogy csolódik, nem végez- kellően oda, ahol legeredményesebben hasznosítható lenne. Nem lehet vitás, hogy leghasznosabban az iskolai nevelőmunka területén gyümölcsözne tevékenységük. Az iskolai pártcsoporton belül egy-egy fontos nevelési területre összpontosíthatnák figyelmüket. Nem gondolom, hogy ezzel elszigetelődnének a tágabb közösség munkájától, gondjaitól, mert a működő párt csoportok tapasztalatai ennek ellenkezőjét bizonyítják. Néhány szót szeretnék szólni, hogyan valósul meg pártunk és kormányunk nemzetiségi politikája nálunk, Csikérián, ahol számottevő délszláv lakosság van. Községünkben a tanácstag- ság megoszlása megfelel a nemzetiségi politikának. Hasonló a helyzet minden vezető és társadalmi szerv epeiében. A közös gazdaságban együtt dolgoznak a délszlávok és a magyarok és egymás megítélésében nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem a végzett munka a döntő. A felsorolt tényéknél is többet mond talán az a szubjektív megfigyelés, amelyre csikériai működésem hat éve alatt tettem szert. Mint magyar* és történelem szakos tanát és mint úttörővezető is sokat vagyok a gyerekek között. Működésem mindkét' területe olyan, hogy feltétlenül találkoznom kellett volna már legalább a gyerekek megnyilatkozásaiban nacionalista vagy soviniszta elemekkel. Azonban ilyesmivel sem a délszlávok, sem a magyar gyerekek nem .Jeptek meg”. Azt hiszem, ez az apróság nagyon ékesszóló bizonyíték, mert azt mutatja, hogy ez a kérdés a családokban sem téma. Id. Oláh Pál, a hartai Lenin Tsz elnöke Elöljáróban kiemelte, hogy az értékelt időszakban a megyei pártbizottságnak a VIII. kongresszus célkitűzéseit szolgáló határozatai megfelelően segítették a megye mezőgazdaságának fejlődését. A természeti és egyéb sajátosságok figyelembe vételével jelölték meg a gazdasági feladatokat, s ennek eredményeként jöttek létre a homokhátság korszerű ültetvényei, lendült fel a Duna mentén az állattenyésztés és a szántóföldi növénytermesztés. A dunavecseij járás tsz-ei is jelentős mértéiben erősödtek: termelésük volumene például 53 százalékkal, s az egy kh szántójukra jutó termelési érték több mint ezer forinttal. 3420 forintra nőtt. A kezdeti időszak 15 mérleghiányos tsz- éből 1965 végéig 13 már eredményesen zárta a gazdasági évet. A még jobb eredmények elérését nem kis mértékben gátolta a telepítések járulékos
