Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-02 / 259. szám

A PÁRTÉRTEKEZLET KEDD DÉLELŐTTI VITÁJA beruházásainak, az öntcjzés le­hetőségei kihasználásnak, a műtrágyázásnak, a gépesítésnek nem kielégítő voita, valamint az, hogy az űfuátvétel nem mindig volt zökkenőmentes. E hiányosságok megszüntetését is célozzák a IX. kongresszus irányelvei, és szó volt róla az országgyűlésen is. S némi ja­vulás e tekintetben máris ta­pasztalható. A továbbiakban a tsz-tagság elöregedésének problémájával foglalkozott Oláh elvtárs. Meg­látása szerint a fiatalok ide­genkednek a mezőgazdasági munkától; még Hartáról is, ahol pedig mind a három tsz- ben a tagság átlagjövedelme el­éri az évi 22—25 ezer forintot, mintegy 480-an járnak el más­hova, az iparba dolgozni. Ahhoz, hogy a fiatalok meg­maradjanak a mezőgazdaság­ban, gondoskodni kell a rend­szeres havi jövedelmezésükről, lehetővé kell tenni, hogy SZTK- biztositásuk megközelítse az ipari munkásokét, elősegítendő, hogy állami hitel nyújtásával lakást építtethessenek, s mind a falusi pártmunkában, mind a tsz-vezetők részéről többet kell foglalkozni az ifjúságnak a me­zőgazdasági munkák megsze­rettetését szolgáló nevelésével. Nem utolsó sorban fokozni kell a tsz-ek gépesítését, ami amel­lett, hogy a korszerű termelés feltétele, a fiatalokat is jobban a mezőgazdasághoz köti. A mechanizálással kapcsolatban azonban nehézségek tapasztal­hatók: az új géptípusok kikí­sérletezésének és gyártásának üteme például elmarad az igé­nyektől. Végezetül bejelentette, hogy a kilencezer holdon gazdálkodó Lenin Tsz-ben eddig 110 szá­zalékra teljesítették az idei ter­melési tervet. Hajba Ottó, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár igazgatója Miután tolmácsolta Kiskun­félegyháza és a gyár kommu­nistáinak, valamint pártonkívüli dolgozóinak üdvözletét, ismer­tette a vezetésével működő vál­lalat megalakulásának körülmé­nyeit, az elmúlt évek problé­máit, s az ezek megoldásában elért eredményeket. Az ipar átszervezése során 1963. január 1-én a Bányászati Berendezések Gyára és a Kis­kunfélegyházi Gépgyár össze­vonásával jött létre a Vegyipari Gépgyár. A KGM a korábbi vállalatvezetőikből választotta ki az új vezetőket, akiknek im­már kétszeres termelési volu­menű gyár irányításának a fel­adatait kellett megoldaniuk. Kezdetben személyi problémák adódtak, s ennek, valamint az objektív nehézségeknek az lett a következményük, hogy az első és a második évben a gyár nem tudta termelési tervét teljesí­teni. bár az exporttervét másod­szor 10 százalékkal túlteljesí­tette. A hibák kedvezőtlenül ha­tottak a munkásokra. A nehézségek elemzéseikor ki­derült, hogy az új és nagyobb feladatokkal megbízott közép­káderek nehezen tudtak koráb­bi vezetési módszereiken vál­toztatni. A párt-, a gazdaság- vezetés és a szakszervezet együt­tes erőfeszítései, a munkásokkal való fokozottabb, s állandó tö­rődés, valamint a nevelésük vé­gül is azt eredményezték, hogy az elmúlt évben a termelési tervet 103,6, az exporttervet pe­dig 101,1 százalékra sikerült teljesíteni, s a termelési költsé­gek egy százalékát takarították meg. Ezért a vállalat minisz­teri dicsérő oklevelet kapott, s a megyei versenyben a második helyezést érte el. Ugyanakkor a munkások 10,3 napi bérüknek megfelelő nyereségrészesedést kaptak. Az eredményjavulásban nagy szerepet játszott a megyei és a városi pártbizottság állandó se­gítségnyújtása, s az, hogy a vállalat pártbizottsága is folya­matosan ellenőrizte a gazdaság­vezetők által megszabott felada­tok végrehajtását Az idei utol­só negyedév elején egyébként nagy aktívaértekezleten a leg­apróbb részletekig megvitatták a vállalat kommunistái a tenni­valókat, s az előzetes számítá­sok alapján úgy fest hogy ez évi termelési tervét 103, export- tervét pedig 105 százalékra tel­jesíti a Kiskunfélegyházi Vegy­ipari Gépgyár. Év elején külön tervet készítettek a termelési költségek csökkentésére is, ugyanakkor célul tűzték ki, hogy a vállalat dolgozói 18 napi bérüknek megfelelő nyereségré­szesedést kapjanak. E tekintet­ben is biztatóak a kilátások. Ismertette Hajba elvtárs azt is, hogy nagyszabású beruházá­sok megvalósításával 1970-ig a gyár termelésének volumene 200 millió forinttal növekszik, s exportra kerülő termékeinek az értéke megkétszereződik. Ehhez mintegy 400 fővel növelik a vállalat dolgozóinak létszámát. Végezetül hangsúlyozta: az új gazdasági mechanizmus reform­jainak ismeretére nagy szüksége van a vállalat vezetőinek, kö­zépkádereinek, s javasolta, hogy számukra a témakörből szervez­zen kéthetes tanfolyamét a me­gyei pártbizottság. Papp Ferenc, a Kalocsai Járási Tanács V* B. elnökhelyettes* — A beszámolási időszakban járásunk mezőgazdasági hely­zete nemcsak a helyi vezetők­nek adott gondot. Hiszen az átszervezés évében, 1961-ben rendkívül alacsonyak voltak az átlagtermések. A szétaprózott­ságon és egyéb objektív körül­ményeken kívül is sok minden hozzájárult ahhoz, hogy még 1963-ban is mintegy 21 millió forintnyi mérleghiánnyal zárta az évet közös gazdaságaink 50 százaléka. E helyzetben sokat jelentett számunkra a megyei párt-vb segítsége, amikor fel­tárta a hibákat, s rámutatott az előrehaladás érdekében megol­dandó feladatokra. Ma már elmondhatjuk, hogy a néhány év előtt még gyenge termelőszövetkezetek többségé­nek sikerült megjavítani gaz­dálkodását, erős gazdasági alapjaik teremtődtek. Ennek ellenére még mindig vannak sürgető gondjaik. Ilyen többek között a hiteltörlesztés, amely járási átlagban a múlt évben a tagrészesedésnek 16 százalé­kát is elérte, de van, ahol en­nél jóval többet. Jó lenne ezt felülbírálni, és intézkedni nyo­mában. A másik gondunk a gyenge termelőszövetkezetek gépellá­tottsága. Mivel éppen a gyen­gébb eredményt elérő közös gazdaságok küzdenek munka­erő-hiánnyal, ezekben különö­sen nagy szükség lenne a gé­pekre. Tizenegy ilyen termelő­szövetkezetünk közepes színvo­nalú gépesítéséhez 7 millió 300 ezer forintra lenne szükség, csakhogy amortizációs alapjuk évente alig haladja meg a két­milliót. Ily módon tehát négy év kellene ahhoz, hogy saját erőből oldják meg a legszüksé­gesebb gépesítést. Ezután a felszólaló azokról az eredményekről adott számot, amelyeket a felsorolt nehézsé­gek ellenére sikerült elérni, s amelyek reményt adnak ahhoz, hogy a kalocsaiak is felzárkóz­hassanak a megye többi járá­sához: — Négy év alatt 161 száza­lékkal nőtt a termelőszövetke­zetek beruházott vagyona, 85 százalékkal a kenyérgabona, 33 százalékkal a hízó sertés, 49 százalékkal a hízó marha, és 75 százalékkal a tej- és tojásfel- vásáriás. Az 1966-os terveket már minden megkötöttség nél­kül készíthették el a szövetke­zetek, s ma már elmondhatjuk, hogy ez a módszer bevált. A háromnegyedévi felmérésekből ítélve ugyanis már arra követ­keztethetünk, hogy termelőszö­vetkezeteink teljesítik a koráb­bi évinél 28 százalékkal maga­sabb árbevételi tervüket. Viszont nem tudják elérni a tervekben előirányzott 3,7 szá­zalékos költség-megtakarítást, ami — úgy érezzük — komoly bírálata a járási tanács segítő és irányító munkájának is. He­lyes tervezés és megfelelő se­gítség mellett ugyanis nem me­rülhetett volna fel a költségek növekedése, ami főleg a gépja­vítás és alkatrészbeszerzés mi­att jelentkezik — mondotta többek között Papp Ferenc. Somogyi István, a bátmonostori Kossuth Termelőszövetkezet párttitkára — Termelőszövetkezetünk fej­lődését az elmúlt négy év alap­ján főleg az jellemzi, hogy a gyenge kategóriából közepes ka­tegóriába került, s a múlt év­ben a gazdálkodás fejlesztésé­hez már másfél millió forint készpénztartalékot is tudott ké­pezni. Az előrejutás főleg annak köszönhető, hogy több irányú járási és helyi erőfeszítés nyo­mán jó termelőszövetkezi párt­ós gazdaságvezetést sikerült ki­alakítani. A pártvezetőség sok­oldalúan segítette a kezdemé­nyezés. az öntevékenység kibon­takozását, s eredményeink an­nak is köszönhetők, hogy a tervben szereplő feladatok vég­rehajtása közben bővítettük a tagok ismereteit. E munkához nagy segítséget adtak a pártcsoportok. Pártszer­vezetünk 58 tagja ugyanis hat pártcsoportban dolgozik. Szeré­pük főleg abban áll, hogy az e keretek között dolgozó kom­munisták jól ismerik az egyes munkaterületeket. Közel állnak a családtagokhoz, ezért szemé­lyes tevékenységük, aktív mun­kájuk nélkülözhetetlen a párt- szervezet számára. Munkájuk a tagjelöltfelvétel során is jelen­tős, mivel a felvételi kérelme­ket is megtárgyalják a csoport­üléseken, így a személyes aján­lók mellett kollektív javasla­tok is születnek. — A javuló gazdáli*odás, pártszervezetünk hatékonyabb munkája elősegítette, hogy 1965- ben és 1966-ban 130 új tagot vettünk fel. akiknek többsége fiatal, vagy a középkorosztály­ba tartozik. Ugyanakkor a fia­talok számának gyarapodásával új igény is jelentkezett. Az, hogy rendszeresebben foglalkoz­zunk a KISZ tevékenységével, a fiatalok segítségével. Erre lehe­tőséget ad, hogy KlSZ-szerveze- tünk vezetősége megfelel a fia­talok előtt álló feladatoknak. Szervező munkájuk hozzájárult ahhoz, hogy tizenhat tagú K1SZ- brigádot sikerült létrehozni a tsz-ben. — A községünkben kialakult új helyzet változást hozott a nők életében is. Bevonásukat a közös munkáha nemcsak ter­melési, de politikai kérdésnek is tekintettük. Ma már elmond­hatjuk, hogy közös gazdaságunk élő munkaerejének gerincét a nők képezik. Munkánk továbi javításának, célkitűzéseink végrehajtásának előfeltételét továbbra is a párt­munka és termelés összhangjá­nak biztosításában látjuk, hiszen az elmondottak alapján ez je­lentette alapját termelőszövet­kezetünk fejlődésének, megszid lárdulásának, Brachna János, a MÉSZÖV elnöke — Négy évvel ezelőtt a me­gyei pártértekezlet a földműves­szövetkezeti mozgalom számára részben kereskedelmi, részben mezőgazdasági tennivalókat je­lölt meg. Kereskedelmi vonat­kozásban kettős feladat: az áru­ellátás javítása, valamint a ki­szolgálás kulturáltságának eme­lése, a bolthálózat fejlesztése hárult ránk. A második ötéves terv kezdetén 72, közöttük jó néhány gyengén működő föld­művesszövetkezet működött. Je­lenleg 36 földművesszövetkeze­tünk van, amelyek az egyesü­lés után megerősödtek, közöttük olyanok, mint a kiskőrösi, bács­almási, kiskunmajsai, kiskun­halasi fmsz-ek, amelyek évente 150—200 millió forintos forgal­mat bonyolítanak le. 1960-ban 124 ezer tagja volt a megye földművesszövetkezetei­nek, taglétszámuk jelenleg 190 ezer. A bolti kereskedelem, * felvásárlás, a vendéglátás for­galma az ötéves terv kezdetén évi 2 milliárd forint volt, az idei forgalom eléri a 3 mil'.’ár­dot. A kereskedelmi, vendéglá­tóipari és felvásárlási egységek fejlesztésére a második ötéves tervben 300 millió forintot for­dítottunk. Olyan egységeink lé­tesültek, mint a dunavecse', kis­kőrösi áruházak, a soltvadkerti, izsáki presszó, a kecskeméti felvásárlási raktár és hűtőház. Szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezeteink is jelentős mértékben fejlődtek, mindin­kább kezdenek nagyüzemi gaz­daságokká válni. Közös terüle­teik megközelítőleg kilencezer holdat tesznek ki, amelyen 3400 kataszteri hold nagyüzemi sző­lőt és gyümölcsöst telepítettek; Ezeken igen jók a termésered­mények. Az 1961. évi szőlőtele­pítéseken kadarkából 60—70 mázsás holdankénti átlagtermést érnek el. Szakszövetkezeteink közös vagyona ez év végére el­éri a 200 millió forintot. Eredményeink annak köszön­hetők, hogy a megyei és járási párt- és tanácsszervek segítik és hathatósan támogatják földmű­vesszövetkezeteinket, szakszö­vetkezeteinket. Mindez nagyban segítette dolgozóink szocialista tudatának fejlődését. A IX. pártkongresszus tiszteletére több ezer földművesszövetkezeti dol­gozó és szakszövetkezeti tag tett felajánlást, s széles körben bontakozott ki a szocialista bri­gádmozgalom. Amíg 1961-ben mindössze 15 brigád küzdött a szocialista cím elnyeréséért, ad­dig 1965-ben 150, az idén pedig már 200 brigád versenyez. Az udvarias kiszolgálás, a vevők­kel való foglalkozás, a társa­dalmi tulajdon védelme terüle­tén azonban továbbra is van­nak tennivalóink. Az elkövetkező időben na­gyobb gondot kell fordítanunk a helyi árualapok biztosítására, illetve azok feltárására, s egyes cikkek helyben történő megter- meltetésére. Áruellátási, felvá­sárlási feladataink eredményes végrehajtásának alapvető felté­tele egységeink korszerűsítése. Erre a célra a harmadik ötéves tervben 150—160 millió forintot irányoztunk elő. Tiszakécskén; Szabadszálláson, Bácsalmáson áruházakat építünk. Kiskőrösön a Szarvas Szálló éttermét kor­szerűsítjük, Kecskeméten 500 vagonos, Kiskőrösön 200 vago- nos hűtőraktárat építünk. Mezőgazdasági területen gon­dot fordítunk a szakszövetkeze­tek fejlesztésére. Kiskőrösön szőlőfeldolgozót és bortárolót hozunk létre három szakszövet­kezetnél kb. 40 millió forintos beruházással. A háztáji gazda­ságokat növényvédőszerek be­szerzésével, naposcsibe akciók­kal, vetőmagok biztosításával, s termékeik értékesítésével segít­jük. Brachna elvtárs felszólalásá­nak végén a beszámolót elfo­gadta és a pártértekezletnek el­fogadásra javasolta.

Next

/
Thumbnails
Contents