Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

®o£au vártunk a megálíő- ban: még me ."got: a vil­lamos, amikor felléptem rá. A járdáról éles füttyszó harsant. A vezető fékezett, az utasok egymáshoz üiődu.k. A járda­szigeten megjelent a rendőr, — Ki ugrott föl? Régi iskolás szokás szerint föltartottam az ujjamat. — Szailj le! Leléptem a villamosról. A rendőr jelt adott az indulás­ra. engem meg magával vitt. Mikor befordultunk a sarkon, megértettem, hogy a Bejoglu- ban levő őrsre kísér. Csakhogy az őrsöt nem nekem találták ki. Egyszer már voltam ott. S azóta a rendőrök tekintetétől vagy olyan alázatos leszek, mint a birka, vagy megvadulok mint egy fiatal bika. — Parancsnok úr — mond­tam — én tudom... — Semmit sem tudsz! Majd ha leszurkolod a száz kurust, megtudod, hogy a mozgó villa­mosra fölugrálni szigorúan tilos. — Önnek igaza van. De félek, hogy elkésem a hajóról. Bocsás­son meg, az első eset volt. Mintha nem is hallotta volna. — Gyerünk, gyerünk — mondta, s a vállamnál fogva lökdösött. — Azt a száz kurust magá­nak adnám, ha nem megyünk az őrsre. Ott már elismervényt kell adjon róla... — mondtam. A rendőr megállt és a sze­membe nézett. — Ide vele! De ne feledd: csakis a te érdekedben teszem. Es adj hálát istennek, hogy úri kinézésed van. Miközben a zsebemben koto­rásztam, folytatta oktató han­gon. — Ha a biztosunk kapott vol­na el, úgyse úszód meg ennyi­vel ... Ekkor váratlanul befordult a sarkon egy másik rendőr. Az őrs felől jött. Intett kísérőmnek és valamit súgott a fülébe. De én is hallottam, — Panasz van rád .. Z — ért hozzám a hang. — Fölírták a bankjegy számát, amit átvet­tél ... Á biztosunk azt sem tud­ja, hogyan szabaduljon meg tő­lük ... Nézd csak, legalább ezt ne engedd el... A bban a percben föl sem fogtam, hogy ez rám vo­natkozik. Amikor a rendőr hoz­zám lépett, nyújtottam neki a pénzt, mintha mi sem történt volna. Erre fülsiketítő pofont kaptam. — Ah. te kutyafi! Nézz a szemembe! Nézzek a szemébe! A csilla­gokat láttam! Valami meleg és ragadós folyt az orromból. A rendőr újra ütni akart, de el­kaptam a csuklóját. — Mit tettem? Miért versz? — Meg akartál vesztegetni? A bajtársam a tanú rá!... — De hiszen te mondtad, hogy ide vele! — A. hát még rágalmazol is? Na, várj csak! Törüld meg az orrod, aztán álló mars! Elindultunk. Egy-kettőre oda­értünk az őrsre. A rendőr tisztelgett. Az ügye­letes biztos lustán felpillantott. — Lefogva a villamoson. Itt a pénz. amivel meg akart vesz­tegetni. És itt vannak a gom­bok. ö szakította le a zubbo­nyomról, miközben ellenállást fejtett ki. fi-i1 zzel két rendőrgombot tett JLJ az asztalra. Elképedtem. Mikor szakíthatta le a gombo­kat? Bizonyára nem varrták, hanem gyufaszállal erősítették fel őket, éppen ilyen alkalmak­ra. — Várj csak — mondta a biztos. Sárgaképű, kopasz ember volt. Komoran nézett a rendőrre. — Oszmán effendi! Ezek az urak panasszal jöttek. Azt mondják, hogy tetten érted őket, amikor leugrottak a villamos­ról, de két líráért eleresztetted mindegyiküket. A biztos előtt két fiatal- ember állt. Én csak a hátukat láttam. Magas sarkú, hegyesorrú cipőt hordtak és cső­nadrág volt rajtuk. Zakójuk majd a térdüket verdeste. Egyi­kük hátratett közzel állt. Muta­tóujján hatalmas ékköves gyű­rő villódzolt. — Egy kurust sem fogadtam el tőlük — mondta a ícrdőr. — Ezek a fiatalemberek lányokkal voltak. Őket' is elkaptam. Meg­mondták a nevüket és kértek, engedjem el őket. Számításba vettem, hogy milyen kellemet­Fahri Er dines: együtt ä nyugtát is átdta. Es már a szabadság küszöbén áll­tam! A biztos egész idő alatt komor volt, akár egy szomjas csődör. Most hirtelen földerült. — Na, kérj gyorsan bocsána­tot Oszmán effenditől! A rendőrre néztem. Pimaszul rámmeredt, nyoma sem volt a képén a szégyenérzetnek. Dühö­sen hallgattam. A biztos rámför- medt: — Nem hallod! Kérj azonnal bocsánatot, különben a fogdá­ban töltheted az éjszakát. — Bocsásson meg, Oszmán ef­fendi — csikorogtam és indul­tam kifelé. —- TTa npdif* c/^r+vp ma­gad — szólt utánam vésztjósló nem a nagyközönség számára Magyar városok IMPOZÁNS külsejű, tér je- helyek aránya. Ez rosszabb, delmes könyv jelent meg ezzel mint például Baján, Kalocsán, a címmel. Szerkesztője dr. Dal- A közvilágítás szintje viszont los Ferenc és dr. Szabady megelel a városok átlagának. Egon. A hatvankét mai város- A gázfogyasztás tekintetében ról a legfontosabb és legszük- ugyanakkor második helyen áll ségesebb adatokat tudhatja Kecskemét. A szemét eltávolí- meg belőle az olvasó. fása a lakóházakból viszont A könyv könnyen kezdhető, má? megyeszékhelyekhez képest s nemcsak a szakemberek, ha- csa*í ^ százalékos. len híre kerekedhet ebből a pa­sa fiának és a képviselő roko­nának, s gondoltam: hadd men­jenek. — De azt állítják, hogy föl­írták annak a két lírának a számát. Itt van: 112771 és 083206. A rendőr előrántotta pénz­tárcáját és az asztalra csapta. — Parancsoljanak, uraim — mondta a biztos. — Nézzék meg maguk. Még azt is engedélye­zem, hogy alárendeltem zsebeit átkutassák... A legények azonban elálltak az ajánlattól. A biztos kiborí­totta a tárca tartalmát az asz­talra. Egy líra sem volt benne. Erre karba fonta a kezét és ke­netteljes prédikációba kezdett: — Maguk még gyerekek. Úgy kellene vigyázniok legtapasztal­tabb munkatársam becsületére, mint a sajátjukéra. És mit csi­náltak? Ez hamisítatlan rága­lom! A „szóbeli sértés” cikkely alapján most letartóztathatnám magukat. De nem teszem, a szü­leik iránti tiszteletből. Bár, ha ragaszkodnak panaszukhoz, ak­kor másként áll a dolog. De ha nem. béktiljenek ki és ezzel vé­ge az ügynek, — Visszavonjuk panaszunkat, effendi — mondta egyszerre a két fiatalember. — Akkor hát kérjenek bocsá­natot Oszmán effenditől! öl cső nős udvariaskodás következett. De alighogy becsukódott mögöttük az ajtó, a két zsaru káromkodni kezdett, mint a jégeső: — Csibészek!... Stricik!.;; Aztán végre rám került a sor. Mihelyt a biztos elé léptem, rámordított: — Ügy, te kutyafi! — Nincs joga így üvölteni ve­lem! — szóltam felháborodot­tan, — Ki mondta ezt neked? De még mennyire van! Amíg a ke­zünkben vagy, jogom van szid­ni az anyádat is, meg a ro­konaidat is hetediziglen! Elhallgattam. Értelmetlen lett volna a vita. — Mondd csak el, hogy akar­tad megvesztegetni a rendőrün­ket! Szolgálatban! S miért du­lakodtál vele, miközben köte­lességét teljesítette?! Ez itt Sztambul és nem az őserdő! Hol laksz?... {J7 Imondtam neki mindent J pontosan. Erre a megfé­lemlítés helyett rábeszéléssel' próbálkozott és nekem is kez­dett prédikálni a törvényről és a rendről, a törvénykönyv cik­kelyeiről, a rendőrség feddhetet­lenségéről, becsületéről és arról, hogy sohasem szabad hazudni. Emlékeztetett, hogy egy lesza­kított rendőrgombért tíz napi elzárás jár. Míg darált, egy nyugtát írt száz kurusról, mint birságról. Megkérdezte: hogy hívnak, korom és foglalkozá­som? És ocsmányul szidta azt. akitől ilyen nehéz nevet örö­költem és, aki tanítót csinált be­lőlem. Nem volt apróm, öt lírás pa­pírpénzt tettem az asztalra. A biztos a zsebébe nyúlt, elővett egy lírát és a visszajáró pénzzel hangon a biztos, — írd meg az újságban! Akkor legalább újra találkozunk majd... » A mi. országunkban, bár csak szőrmentén, ám lehet írni ilyen elbeszélést. Gondolod! De mi is ez az apró sértés ahhoz képest, amit népemnek kell elszenved­nie. I ff anem próbálnám csak be­II mutatni, hogy a biztos és Oszmán effendi milyen korrupt gazemberek, s milyen jó üzletet csinálnak!... Mert, hogy el ne felejtsem, a lírán, amit a biz­tos a zsebéből vett elő, a kö­vetkező számot olvastam: 003206..: Fcrencz Győző fordítása. is érdekes, könnyen áttekint­hető. Két fő részre tagolódik. Az első részben a városok be­EGY-KÉT adatot idézzünk a többi városról is. A megyében Baján a legjobb a lakások víz­zel, villannyal, gázzal való el­Fahri Erdlncs 1917-ben született Akhisar törökországi kisvárosban. Apja tanító, ö maga is az lett, majd írnok, munkás, rádióbemon­dó, Ankara és Sztambul több lap- jánk munkatársa volt. Első kötete — versgyűjtemény — 1915-ben je- I %-a lent meg. Politikai nézeteiért há- aló, romhavi börtönre Ítélték, majd Bul- 1 Sáriéba emigrált, ahol több köny­ve jelent meg. Félálomban tórendben találhatók, s lexiká- látottsága. Kiskunfélegyházán lis rövidségű miniatűr történe- aránytalanul kevés a bolt, Ka­tiik olvasható. Ezután a föld- locsán nagyobb a tévé-előfize- rajzi-települési ismertetés, majd tők számaránya, mint Baján, a gazdasági-társadalmi viszo- ugyanakkor a bajai múzeum nyok tömör összefoglalója kö- kiállításait többen látogatják, vetkezik. mint a Kecskemétit. Az ország Térképek, ábrák, grafiko- ?sszes városai közül Kiskunha- nok és összehasonlító tábláza- vannak a legrosszabb tok teszik szemléletessé a kiad- szántóföldek V£nyt Ez a néhány kiragadott pel­, Ä22állJ“ “ív”4: SL5-Ä. *3 JÄ h5nf. Kecskemetre vonatkozó get a könyv, s hasznos lehet a aaat: legkülönfélébb területeken Megyénk székhelyén az isko- munkálkodóknak lázottság a városok átlagánál A kiadvány erényei (szép ki- alacsonyabb, a külterületi la- állítás, gondos szerkesztés, vi- kosság aránya viszont a legma- !ágosan szemléltető ábrák stb.) gasabb. (A lakosság 31%-a). mellett az alaposabb tanulmá- A piaci forgalomra jellemző, nyozás nélkül is meg kell em- hogy a megyeszékhelyek átla- Uteni néhány hibát, gának a kétszerese a felhozatal. A tévé-előfizetők számát egy- Kecskeméten a családok 13 szer a családok számához, más­rendelkezik televízióval, kor a lélekszámhoz hasonlít- városokban az arány ják, ami rendkívül megnehezí- 20—30%. Még rosszabb az or- ti a városok közti összevetést, vosi ellátottság és a kórházi Egyik városnál pontos szám­adatokat találunk, másoknál viszont általános (kevés, sok több, alacsonyabb stb.) megha­tározásokat. A VÁROSISMERTETÉSEK végén álló „összefoglalás”-ok szegényesek. Akadnak követke­zetlenségek (pl. a debreceni irodalmi folyóiratot említik, de a szegedi Tiszatájat és a mis­kolci „Napjaink”-at nem, a pé­csi Jelenkor példányszámát is­mertetik, az Alföldét nem, egyik városnál szó esik a zenei életről és az ismeretterjesztés­ről, a másiknál nem stb.) A „Művelődésügy” című fejeze­tekben nem olvashatunk a kép­zőművészeti életről. A könyv második részében statisztikai adatokat, összeha­sonlító táblázatokat találunk. Sz a könyv mintegy harmadát eszi ki, tehát 270 oldalon ke­resztül alkalma var. az olvasó­nak a népesség megoszlása, az iskolai végzettség és a kereső- képesség alakulása, a közleke­dési hálózat, a közművesítés és a kereskedelem, ipar stb. ala­kulása szempontjából könnyű­szerrel összehasonlításokat vé­gezni. A lényeget kiemelő, világosan és áttekinthetően összeállított ez a rész. Az előszóból kitűnik, hogy Magyarország * lakosságának már 40 százaléka városokban él. A városok behatóbb tanul­mányozása tehát elengedhetet­len feltétele hazánk jobb meg­ismerésének. Ehhez nyújt szá­mottevő segítséget ez az ér­dekes és szép kiállítási munka. Varga Mihály Hegyomlás dördül dobhártyámon félálomban rugdosom az út kavicsát esőkkel fényezett levegőben húzza le szempillám redőnyét millió ujjával az isten. Házak közé szorítanak az utcák sokszögű idomokkal pereg a mész a falakról csontvázát mutatja a világ villog égitest-szíve tégla-pirosan beton-szürkén asztallal szőnyeggel dunyhával emberi szeretkezésekkel önmagát kérődzi az anyag porcaim mozdulatok ropogtatják jólesik a fájás is megcsípem magam vagyok ha nem is teljes éberen szunnyadnak bennem az erdők földrészek elődeim vágyakozása könnye sajog csontjaimban Ne engedjétek átaludnom a létet zubogj hideg víz jégsarki fuvallat ébressz a végső világló értelemre hadd teljék be a testem zörgések, zenék színek illatok formák harsány szaggató sugarával Hatvani Dániel NÁLUNK tS BEMUTATJÁK Gallé Tibor emlékkiállítását’ Az idén tavasszal nagy fel­tűnést keltett Budapesten egy már-már elfelejtett kitűnő festő­művész, Gallé Tibor emlékkiál­lítása. Egy kicsit újra fedezték fel most még a szakemberek is ezt az eredeti tehetségű mű­vészt, aki aránylag fiatalon hunyt el, de olyan életművet hagyott ránk, amely a modern magyar művészetnek elévülhe­tetlen értékei közé tartozik. Gallé Tibor Hartán született 1896-ban. Az első világháború kitörésének évében iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára, de hamarosan behívták, s egy év múlva orosz hadifogságba esett. Itt tagja volt a hadifogoly fes­tőkből alakult művészkörnek és szakadatlanul dolgozott. Hazatérése után két eszten­deig szülőfalujában élt, itt dol­gozott tovább, azután Pestre került. Rudnai tanítványa volt, 1931-ben londoni grafikai ösz­töndíjat kapott, három évvel ké­sőbb pedig saját festőiskolát nyitott, amelynek 1944-ig, a mű­vész haláláig sok volt a növen­déke. Realista művész volt Gallé Ti­bor, a szép tájak, a természeti szép múlhatatlan lelkesedése szerelmese. Kiművelt, érzékeny és mélyen lelkiismeretes alkotó. A jövő vasárnap, október 16-án a bajai múzeumban mu­tatják be pesti emlékkiállításá­nak anyagát. Az októberi for­radalom ünnepén falujában, Hartán láthatja a közönség leg­szebb képeit, majd a tervek sze­rint Kecskeméten és Kiskunha­lason is bemutatják a mintegy 60 képből álló anyagot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents