Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
196*. október 9, vasárnap S. oldal OK KETTEN félórányi járásra a falutól, a városföldi határban egy a közeli, távoli társaitól külsőre semmiben nem különböző kis tanya áll. Legfeljebb az gondolkoztatja el az arra járót, hogy a tanyaudvarról soha nem hiányoznak a gyerekek. Napsütötte szőke fejecskéjük egyszer a veranda mellől, máskor a veteményes kertből villan meg. játékos kedvükben pedig nevetésük az egész udvart betölti. Ök a Trungel-uno- kák, akik napközben máshol meg sem tudnának lenni, mint az édesmamánál. Így mondják —, pedig többnyire a nagypapa van körülöttük, amíg Trungel néni, családfenntartói tisztében. a nyolctagú asszonybrigáddal a szövetkezetben dolgozik. Mi ebben a rendkívüli? — kérdezhetné erre az olvasó. Talán megértik, ha hozzáteszem, hogy ettől a gyerekkacajtól hangos udvaron egy szeptemberi vasárnapon nagy sátor állt, alatta három sorban sorakoztak a hosszú asztalok, s miután a tanácsházáról az ötven év után megismételt fogadalommal, szép fekete ünneplőben az édesmama és a nágypapa visszatért, — az apróságokat nem számítva — vagy hatvanan ülték körül az asztalokat. Az idős szülők ekkor ünnepelték aranylakodalmukat, s a „szűk családi körből” hét gyermekük, hat menyük két vejük, harminckét unokájuk és két dédunokájuk köszöntötte őket. A szövetkezet pedig 600 forinttal, s kétszáz közül a két legszebb birkával rótta le tiszteletét Trungel István és felesége előtt... Minderről mint a közeli hetek legszebb emlékéről az elfüggönyözött veranda hűvösében. a krumpliszedés közben tartott pihenőben beszélgetünk. Az „Édes” — ak,i hetvenéves — munkában megkopott, vékonyka asszony, hajdanvolt szépsége azonban még a szemében parázslik. De úgy érzem, nem a szemének, hanem a szívének szól a kedves vallomás, amit a zsámolyon üldögélő. hetvennégy éves Pista bácsi mond: — Én már csak azért élek. mert őt nagyon szeretem... Ha valaki választ próbálna keresni arra, hogy miért — akkor a két ember életéből legalább egy regényt írhatna. Hiszen együvé tartozásuk, szeretetük, egymást megbecsülésük ötven év óta sok örömben, de még több gondban, a gyerekekért elviselt aggodalmakban, s az értük vállalt, sokszor ember- feletti erőfeszítés/ben edződött. Jólétük első nagyobb próbatétele 1919-ben volt. Nem a Tanácsköztársaság idején, hiszen már jóval előtte tudiWifífifi ták: hova tartoznak, hova áljának. f — Akkoriban Jászszentlásrión éltünk, és részt vettünk azokon az összejöveteleken, ahol a népnek igazságot adó röplapokból, könyvekből volt felolvasás. Egy Kopjás nevezetű ember hozta nekünk ezeket, aki akkor huszonnégy éves lehetett. Hanem amikor elbukott a Tanácsköztársaság, nehéz napok következtek. .. Szegény Kopj ást eltéko- zolták, apjukom is ügy menekült meg, hogy napokig a padláson, a csutka köjött aludt... Aztán Szentlászlóról toválbb vándoroltak. Nem volt nehéz, hisz semmijük sem volt. A harmincas években Köncsögön fe- lesbaromfisok. — Azok nagyon keserves évek voltak — mondja a nagyapa. — Nyolc kilométerre laktunk a gazdáéktól. de naponta behívattak dolgozni, akkor is ha csak két kanna víz kellett a konyhára... — Meg ott talált» el a gazda- asszony egyik este — amikor kéthetes fiam volt — hogy reggelig száz libát meg kell kop- pasztani, meg hat kenyeret és két cipót sütni — teszi hozzá Trungel néni. \ legfájóbb mindezeken túl persze az volt, hogy a gazdáék kétszeresen is hasznot húztak a munkájukból. Harmadában adtak nekik művelésre kukoricaföldet, de ami aprójószágot az egyharmadrész kukoricából fel tudtak nevelni, azon is osztozni kellett. Felesben a gazdával... Életük csak a felszabadulás után fordult jobbra. Akkor kapták a tizenöt hold juttatott földet, amivel éppen tizenöt esztendeje beléptek a tsz-be... 1947-ben végre megépíthették a saját tanyájukat — mostam otthonukat, itt Városföldön. S még valamit 1945-ről! Mindketten akkor lettek tagjai a kommunista pártnak. .. Sok egyéb munkája mellett Trungel néni azóta két párttagot nevelt, az ő ajánlására vették fel a Petőfi Tsz kommunistáinak sorába Marika lányát és Fapp Miklósnét. Mindketten annak a brigádnak a tagjai, amelyben Trungel néni ma is dolgozik. Ök nyolcán az idén minden munkáját elvégezték a 27 hold kukoricának, 8 hold krumplinak, 9 hold paradicsomnak és 5 hold cukorrépának. .. És ráadásul úgy, hogy a krurrtpli 80, a paradicsom 100 mázsával fizetett holdanként, a kukorica pedig, amit most kezdtek tömi. 40 mázsával biztatja őket. — S a fizetség? — Az ideit még nem számoltuk, de tavaly édesanyámnak — a részest is beleszámítva — a tsz kimutatásai szerint pontosan ezer forint volt a havi átlag- keresete. Ugyanannyi krumplit hozott haza mint én — mondja Marika, akihez hasonló, negyvenéven aluli, fiatal tagja csak kettő van a nyolctagú brigádnak. .. ember egyszerű észjárással azt hinné, hogy ebből a havi ezer forintból, meg Pista bácsi rokkantsági nyugdíjából valami a takarékba is jutott. De nem! A megélhetésen és a ruházkodáson kívül — mert Trungel néni szereti a szépet, a rendért, még „orkánja” is van — a megmaradó pénzét még most is a gyerekeire költi. Hiába önállósultak már, s alapítottak családot — ketten He- tényben, egy Kerekegyházán, egy Szabadszálláson és hárman itt Városföldön — az édesmama mindig kitalálja, melyiküknek mivel szerezhet örömet, meglepetést. Nemrégiben Marikának vett étkészletet, a múlt vasárnap pedig pihenésképpen kirándult Heténybe. Szüretelni az egyik fiához... Eszik Éva filmvásznán egymás után peregtek a képek: egy B—29-es bombázógépekből álló repülőegység bevetésre indul. A parancsnok egy falra függesztett térkép előtt eligazítást tart tisztjeinek. Utána látszott, amint a gépek levegőbe emelkedtek és szabályos, zárt alakzatban elindultak céljuk felé. A cél: valamelyik koreai város. Fölé érve a navigátorok kioldották bombáikat, amelyek szinte tömör szőnyeget alkotva, zuhantak lefelé. A következő képen a bombázás hatását mutatták be. A városka összedőlt, szinte a földdel vált egyenlővé. S a romok között innen is. onnan is hatalmas láng- nyelvek csaptak a magasba. — Napalm! — jegyezte meg valamelyik félhangosan a hallgatók közül. De a repülőegység még mindig nem tért vissza egyenesen a támaszpontjára. Útközben még egy falu felett a bombázókat kísérő vadászgépek mélyrepülésbe kezdtek és géppuska- tűzzel árasztották el a földeken dolgozó, az utakon szekerező parasztokat. Egy gyerekcsoport a patakban fürdött — őket sem kímélték a géppuskások. Azután még az látszott, hogy a kötelék valamennyi repülőgépe szerencsésen földet ért. A parancsnok sorra lekezelt embereivel. arcán széles mosoly ragyogott. a jól végzett munka öröme, Felgyulladt a villany, véget ért a filmvetítés. Joy ezredes, a pilótaiskola parancsnokának arcán olyan öröm sugárzott, mintha ő lett volna a filmvásznon szereplő pilóták parancsnoka. — Látjátok, fiúk. ilyen repülőket képez ki a mi iskolánk. Boldogok lehettek, ho>gy ilyen munkát kaptok. A gyalogos meg a tengerész állandóan veszélyben van, kockáztatja az életét. Ti pedig szinte kéjutaztok odafenn a levegőben. És a dohányotok nemhogy kevesebb, hanem több, mint az övék. Hiába, a mi munkánkra csak a legjobbak képesek. Francis Rowers szakmát tanult az amerikai állam költségén. Szakmát, amelyben a teljesítményt a felégetett, lebombázott házak számával, emberek halálával mérik. A harcászati foglalkozásokon, iskolapadban. térképeken öltek. Egy- egy gyakorlat során több ezer volt az áldozatok száma — persze csak papíron. Hogy a gyakorlatban. hogyan zajlanak majd le azok a páratlanul eredményes, céljukat mindig elérő bombatámadások. amelyeket Joy ezredes vezetett, csak a későbbiek során derül majd ki. De arra mindenesetre alkalmasak voltak, hogy a hallgatók hozzászokianak a gyilkoláshoz. Megszokták, hogy katonák, akik azért kapják a zsoldjukat, hogy megöljék azokat, akiknek megölésére parancsuk van. Az, hogy miért volnának Amerika ellenségei azok a patákban fürdő koreai gyermekek, akiket a vadászpilóták — az eredeti dokumentumfelvételek bizonysága szerint — csak úgy mellékesen legéppuskáztak. aligha jutott valamelyik hallgató eszébe is. Azt sem latolgatták, mennyivel hozza közelebb a földeken dolgozó idős parasztok életének kioltása a győzelem napját. Sem Rowers, sem társai nem latolgatták azt sem, hogy a B—29- esek vajon miért felerészben napalm-bombákkal megrakodva indulnak bombázó kőrútjaikra? Rowers jól ismerte a napalmbomba hatását, hiszen alaposan megismertették ezzel a fegyverrel is a repülőtiszt-növendékeket. A napalm, ez a benzintartalmú anyag odatapad az emberi testre és irtózatos sebeket éget rá. Szörnyűséges égéseket és fekélyeket hoz létre, vastag és csúf hegeket éget a testre. Ezek a hegék fel-feltöredeznek és újra fertőződnek. A sebek mindinkább összehúzódnak és ezzel újabb eltorzulásokat idéznek elő. Az arcra égett seb kifordítja a szemet. A sebesült kéz olyanná válik, mint egy görbült karmú madárláb. A napalm célja, hogy szörnyeteg arcú és madárkezű. összeégett és gennyező élőhalottakat csináljon az emberekből, olyanoSzálcmként a nádat... Nádszövetet, nádpallót, s egyéb, építkezéshez szükséges anyagot készítenek a Bajai Nádgazdasági Vállalat Nagybaracs- ka és Csátalja között húzódó telepén. Évente több tízezer kéve nádat szállítanak ide a Mohács-szigeti vizek, főleg a Ferenc-csatorna partjairól. Felvételünkön: Hajdú Irén, a pusztai telep „szövőnője” szálanként rakja a nádat a zakatoló gépbe. Naponta 25 méternyi stukatórszövetet készít. kát. akiknek az élet merő szenvedés és boldogtalanság, rosz- szabb a halálnál. Azt is tudta már, hogy a fronton a koreai és kínai katonák már réges-rég megtalálták a napalm elleni védekezés módszerét. így hát a napalm használatának legfőbb és kizárólagos feladata a polgári lakosság terrorizálása csonkítása és égetése maradt. A napalm- bomba célpontjai a koreai gyermekek és asszonyok. Rowers azonban éppúgy, mint évfolyamtársai, ezt is rendbenlevő- nek tartotta, hiszen ezek az asszonyok és gyerekek „vörösök”, akiknek elpusztítására parancsot adtak ki. Gyűlölte őket a pilótáhallga- tó? Nem, a repülőtiszti iskolán Rowers elfelejtett gyűlölni. Arra oktatták, hogy ne érzelmeinek engedelmeskedjen, hanem minden körülmények között őrizze meg hidegvérét, ö vadász, akinek el kell ejtenie a zsákmányt. Ha a vadászat vörösökre folyik, akkor azokat. A vadász nem gyűlöli a vadat, de n>egöli, mert ez a foglalkozása. ebből él. Rowers kiváló eredményeket ért el a kiképzésben. Az iskola vezetői szerint ez a hallgató a legjobbak közül való volt. akik á hajlamuknak, rátermett- - Vüknek leginkább megfelelő foglalkozást választotta. (Folytatása következik.) Megjegyzés Sisak az áílványdsszkán Két emelet magasan kőművesek dolgoznak. Lábuknál, az állvány deszkán szépen sorba rakva, ott virítanak a műanyagsisakok. Vajon mit óvnak? Talán a reggelire hozott főtt tojásokat rejtették alájuk a „szakik”? Az év elején még előfordult a fontos védőeszköz ott is, ahová szánták: a veszélyes munkát végző magasépítők fe- jebúbján. Mostanában azonban már többnyire csak az állvány, deszkát ékesíti, vagy azt sem. Pedig rendelet van arra, hogy hordani kell bizonyos munkáknál, éppen úgy, mint a motorosoknak a bukósisakot. Baranyi Sándor, az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója hordta 1965. június 8-án. Ennek köszönheti, hogy bár jókorát zuhant, a feje épségben maradt. Neki bizonyára nem kell többé magya- rázgatni, hogy ha kényelmetlen is kissé a műanyagsisak, néha igen hasznos lehet. Mert kétségtelen, hoqy meglehetősen kényelmetlen egyikmásik konstrukció és erre érdemes felfigyelniük az illetékeseknek. A leggyakrabban azt panaszolják a munkások, hogy a műanyagbetét alatt nyáron megizzad a fejbőr, télen pedig hideg az így bélelt fejfedő. Az állszíj nélküli változat könnyen leesik, az állszíjat viszont nehéz becsatolni, jobb lenne, ha patenttal szerelnék fel. Kívánatos tehát tovább tökéletesíteni az eddigi típusokat és nem kevésbé kívánatos érvényt szerezni végre a sisak viselését elrendelő törvénynél — a ma még húzódozó dolgozók érdekében is. B, D.
