Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

1966. október 30, vasárnap 3. oldal Eljátszott bizalom Október közepén közgyűlést tartottak az öregcsertői Petőfi Tsz gazdái. Nagyon időszerű volt ez az összejövetel, mint­hogy ez a közgyűlés fosztotta meg tisztségétől Schütz Mihály elnököt, s kérte fel távozásra két „szakemberét”: Piukovics Mátyást és Illés Istvánt. Pár hó­nappal ezelőtt az előbbi még fő- agronómus, az utóbbi elnökhe­lyettes volt. Mi is történt tulajdonképpen? Súlyos visszaélések a vezetői be­osztással, a gazdálkodás elha­nyagolása, lezüllesztése — ezek. ről tanúskodnak a Kalocsai Já­rási Tanács V. B. mezőgazdasá­gi osztálya által lefolytatott vizsgálat jegyzőkönyvei. A dol­gok jobb megértése végett hi­vatkoznunk kell öregcsertő há­rom, nem túl szilárd alapokkal rendelkező közös gazdaságának 1963. év végén történt elhamar­kodott összevonására, amelyet a járás akkori vezetése is szor­galmazott. A szövetkezetét a hozzá nem értő. egymással vi- szálykodó vezetői egy óv alatt a csőd szélére vitték, s ilyen körülmények után vette át az elnöki funkciót a múlt év elején a Bácsalmásról idekerült Schütz Mihály, Amiben egyetértés volt Főagronómust is hozott magá­val, Piukovics Mátyás személyé­ben, akinek nyolc általános is­kolai végzettsége és baromfite­nyésztői képesítése van. Ez mit sem zavarta a főmezőgazdászi munkakör elvállalásában, a tsz 5300 holdas területén. Az új el­nök a már korábban ott levő főagronómust. Illés Istvánt — magasabb képesítése neki sincs — megtette elnökhelyettesnek. Arról viszont szó sem volt, hogy ezt közgyűlés elé vigye. Ezzel az is összefügg, hogy Illés István beosztása tisztán névleges volt, munkakörét senki nem határozta meg. Legkevésbé ő maga. Inkább azt kezdte fir­tatni. beosztottja-e ő a főagronó- musnak, vagy pedig felettese, mivelhogy a fizetésük is egyfor­mán 4200 forint volt havonta. Illés élénken figyelte Piukovics nem túl eredményes erőfeszíté­seit. s ahol tehette, inkább aka­dályozta, mint segítette. Később már napirenden szerepeltek kö­zöttük a hajbakapások. Ha a munkában nem is, a visszaélésekben annál inkább megvolt az egyetértés a veze­tők között. A tsz tehergépkocsi­jának menetlevelein ez az egy adat szerepelt: Bács-Kiskun me­gye. ami sok szabálytalanságra adott alkalmat. Schütz Mihály és beosztottai a közös állomány­ból „selejtmalacokat” vásárol­tak. de selejtezési jegyzőkönyv készítéséről „elfelejtkeztek”. Dehát ők végezték az állomány szortírozását, hogyan is jutha­tott volna eszükbe ilyen cse­kélység? A vezetőség megkérde­zése nélkül nagy összegű előle­geket vettek fél a közös kasszá­ból. A „kormánybiztosok" Mindez senkinek sem tűnt fel? Baranyi Géza főkönyvelő jobbnak látta szemet hunyni Igaz, a manipulációkba legtöbb­ször be sem avatták. Az ellen­őrző bizottság? Csak papíron létezett, tagjai hozzá nem értő emberek voltak. A pártszerve­zet? Romsics János párttitkár, s még néhány kommunista, a tsz lelkiismeretes gazdái, a tag­gyűléseken többször figyelmez­tették Schützéket: térjenek ész­hez. mert a mulasztásokért vál­lalniuk kell a felelősséget. Az a javaslatuk sem vezetett ered­ményre, hogy a szövetkezetben tartsanak rendszeresen brigád- gyűléseket, s vitassák meg ott a gondokat. Közben Schütz és Piukovics nagy gaxral. széltében-hosszában terjesztették, hogy ők mint „kormánybiztosok” lettek öreg- csertőre kiküldve. Bizonyára úgy vélték, hogy ebbéli minősé­gükben háborítatlanul végezhe­tik üzelmeik^t. Nőtt a mérleghiány Tavaly még úgy látszott: jó lépéseket tesznek a gazdálkodás talpraállítása felé. s az állami dotáció felhasználásával siker­rel legyűrhetik a nehézségeket. De már a kukorica betakarítá­sánál jelentkezett a kudarc, a termés jelentős része kint pusz­tult a területen, s amit betaka­rítottak. jórészt az is megrom­lott. Ezzel függ össze, hogy a télen több mint félezer bárány elpusztult, a tojólibák csaknem félmillióval kevesebbet „hoz­tak” a tervezettnél. A kései ve­tés miatt öt mázsán aluli átlag­gal fizetett a búza, a kiesés el­érte az egymillió forintot. A féléves banki felmérés már két és fél millió forintos mérleg­hiányt mutatott ki. Ettől kezd­ve gyakorlatilag szünetel az idén bevezetett készpénzfizetés, a gazdák munkakedve megcsap­pant, s úgyszólván csak a szá­zalékosok betakarításával törőd­nek. Megelőzni a bajt Ide vezetett a felelőtlenség, a hozzá nem értés, a szövetkezeti demokrácia és tulajdon iránti tisztelet hiánya. Az új vezetés­nek nem lesz könnyű dolga —, sem Nádaskai Béla főagronó- musnak, akj több mint egy hó­napja jött át Akasztóról, sem Vén Ferencnek, az idevalósi el­nökhelyettesnek. akit ideiglene­sen az elnöki teendők ellátásáé­val bíztak meg a gazdák. Nem­csak a gazdálkodást kell teljes­séggel átszervezniük, a jól gé­pesíthető, nem túl nagy mun­kaerőt igénylő növények ter­mesztésével. az állattartás gaz­daságossá tételével: de meg kell nyerniük a tagok bizalmát is, amellyel már jó pár éven át visszaéltek az arra méltatlan vezetők. De tanulságos az ügy a járási vezetés, a községi pártszervezet, a tsz -ellenőrző bizottsága, a já­rási tanács vb mezőgazdasági osztálya hathatós és sokoldalú vizsgálattal igyekezett végére járná az ügynek, ám a jövőbeni feladatukat abban kell látniuk, hogy megelőzzék a hasonló ese­tek megismétlődését. Hatvani Dánle! Kertészeti ankét Kecskeméten A Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztálya, a Magyar Agrártudományi Egye­sület gyümölcstermesztési szak­osztálya, valamint a Kertészet és Szőlészet című szaklap szer­kesztősége november 3-án dél­előtt Kecskeméten a megyei ta­nács nagytermében ankétot ren­dez. Előadó dr. Fejes Sándor, a Földművelésügyi Minisztérium kertészeti főosztályának vezető­je lesz. Előadásának témája a kertészet belterjességével foglal­kozik. A tanácskozásra meghív­ták a járási tanácsok vb elnök- helyetteseit, mezőgazdasági osz­tályvezetőit, főkertészeit, számos vezető szakembert és a megye termelőszövetkezeteinek elnö­keit, kertészeit. előző ötssztendős időszakhoz ké­pest. E számottevő szovjet nyers­anyag- és energiaszállítások nél­kül aligha fejlődhetne népgazda­ságunk egészségesen és biztonsá­gosan hosszú távon, sőt, az ipa­ri termelés és a lakosság foglal­koztatásának jelenlegi színvona­lát sem lehetne fenntartani. A Szovjetunió, amely a hazai importnyersanyag ósí ener­gia fő szállítója, egyben mező­gazdasági termékeink és ipari kész gyártmányaink legnagyobb külföldi felvevőpiaca. A Szov­jetunióba irányuló zöldség- és gyümölcsszállítmányok például megháromszorozódhatnak 1966— 1970-ben, biztosítva a mezőgaz­dasági termelés belterjes fejlő­dését. A nagyarányú szovjet ren­delések a gépipar gazdaságos exportját, nagy sorozatok gyár­tását teszik lehetővé. Tavalyi teljes gépkivitelünk 52 százalé­kát. ezen belül a hajók 70, a műszer-híradástechnikai cikkek, élelmiszeripari berendezések na­gyobb részét a Szovjetunióba szállítottuk. A szovjet rendelé­sek alapján különösen gyorsan fejlődhet a harmadik ötéves tervben közúti járműgyártásunk. A tervek szerint 1970-ben már 4 ezer nagyteljesítményű autó­buszt szállítunk a Szovjetunió­ba, s így a hazai sorozatnagyság eléri majd a 7 ezer darabot. Ilyen nagy sorozatban egyetlen európai ország sem gyárt autó­buszt. S a Szovjetunióval nem csupán a kész járművek gyártá­sát egyeztettük, hanem a rész­egységek fejlesztésében és gyár­tásában is termelési és műszaki kooperációt alakítunk ki. Ezen­kívül öt év alatt 246 hajót, 215 négyrészes motorvonatot, 90 sajt­gyárat, 200 zöldség- és gyümölcs­feldolgozót., konzervgyári vona­lat szállítunk a Szovjetunióba. A Szovjetunió gép- és beren­dezésszállításai kisebbek ugyan, de népgazdaságunk fejlődése szempontjából nem kevésbé fon­tosak. A második ötéves tervben például 54 üzem épült szovjet közreműködéssel. A harmadik ötéves tervben 152 darab Diesel­mozdonyt vásárolunk, további négy új házgyárat is beszerzőnk. A mezőgazdaság traktor, gabo­nakombájn és pótkocsi igényei­nek nagy részét is szovjet szál­lításokból elégítjük ki. Az együttműködés mind­két országnak egyaránt előnyös: a kölcsönös előnyök nélkül nem is lehetnének tartósak és meg­alapozottak szocialista jellegű kapcsolataink sem. A szocialista országok, s köztük hazánk in­ternacionalista gazdaságpolitiká­ját nem elvont elvek, hanem jól felfogott nemzeti érdekek dik­tálják. Nyilvánvaló, hogy az együttműködés fejlődésének alap­ja a kölcsönös előnyök, a közös érdekek elve. így a Szovjetunió­val kötött távlati megállapodá­sok nem jelenthetnek abszolút biztonságot és főleg kényelmet az érdekelt vállalatoknál. A mű­szaki fejlesztéstől, a minőség ja­vításától, a pontos szállítási ha­táridők betartásától nagyban függ, hogy milyen mértékben si­kerül az 1970-ig kötött távlati szerződéseket realizálni. Hiszen nemcsak a mi igényeink növe­kednek. hanem a baráti orszá­gok vásárlói, felhasználói is mind nagyobb követelményeket tá­masztanak — teljes joggal — termékeinkkel szemben. Ennek megfelelően a szocialista világ­piacon is növekszik az egészsé­ges verseny, s a baráti országok reformtörekvései szintén ilyen irányba hatnak. K. ii La] osmizse—Hamburg—Afrika Kocsis József géplakatos brigádvezető ellenőrzi átadás előtt a víztisztító berendezést. 1965-ben kezdte a hidropurgyártást a megye legfiatalabb ipari üzeme és az első évben tizenkettőt ex­portált az afrikai államokba. Idén már tizenhárom víztisztítót rendelt a külkereskedelem. A brüsszeli, lagoszi kiállításon és nem utolsósorban a Budapesti Nemzetközi Vásáron elért siker azzal biztat, hogy jövőre tovább növekszik a külföldi cégek érdeklődése a berendezés iránt. (Beto — Pásztor^ Fenti képünkre egy hamburgi gazdasági ismertetőben buk« kantunk. Azért érdekes számunkra, mert a nagy nemzetközi ki­kötő rakodódokkja fölött az OVF Vízgépészeti Vállalat Lajos mi- zsei gyáregységében készült víztisztító berendezés himbálódzik a daru drótkötelein. Innen Afrikába indul majd a hidropur, amely- lyel óránként 12 köbméter ivóvizet állíthatnak elő a folyók, tavak vizéből a megrendelők.

Next

/
Thumbnails
Contents