Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-27 / 254. szám

2. oldal 1966. október 27, csütörtök tollasén vliiámlátogatása Dél-Vietnamban Másfél óra a Cam Ranh támaszponton SAIGON. (MTI) Thieu dél-vietnami államfő szerdán este Saigonba érkezett BIZTONSÁGI okokkal ma­gyarázzák az amerikai elnök „váratlan” dél-vietnami villám- látogatását, amelynek létrejöt­tére már korábban utaltak a tudósítók. A látványosan meg­rendezett „váratlan” látogatás azonban pusztán propagandacé­lokat szolgál az esedékes válasz­tások előtt. Ami a manilai ér­tekezletet illeti, annak befeje­ződésével a hírügynökségek és a világsajtó széleskörűen foglal­kozik a rendezvénnyel. A leg­több kommentár azonban egy­értelmű egy vonatkozásban: nem béke, haiiem haditanács volt. amely cseppet sem vitte közelebb a vietnami konfliktust a megoldáshoz. Az értekezlet semmit sem intézett, és nyilván nem akart. A dél-vietnami más­fél órás időzéshez hasonlóan — pusztán propagandacélokat kí­vánt volna szolgálni vele az amerikai kormányzat. Szerették volna azt a látszatot kelteni, hogy az ázsiai országok szoli­dárisak az Egyesült Államok­kal a vietnami háború kér­désében. Minthogy azonban erről szó sincsen, nem is bizonyíthatták be Manilában. Tény az, hogy a „hétihatalmi” találkozót eredetileg 10 állam részvételével szerették volna megrendezni. De például az egyik legmegfelelőbb résztvevő — Japán — visszautasította a részvételt. Mint a Pravda meg­állapítja. a manilai értekezleten voltaképpen csak az Egyesült Államok által támogatott báb- rezsimek vettek részt, közülük is néhány csak jelképesen. Az értekezletről ugyanakkor olyan államok maradtak távol, ame­lyek a földrész lakosságának 94 százalékát képviselik. MÉG A ÜPI-hírügynökség tu­dósítója is megállapítja, hogy az elhangzott javaslatokban egyetlen új elem van: hogy hat­hónapos türelmi időt szab meg az Egyesült Államok feltételei­nek teljesítésére. Különben az eddig hangoztatott amerikai ja­vaslatokat fogalmazták újra. A Reuter pedig tudni véli. hogy Johnson újabb ka+onák küldé­sére szólította fel híveit. A pá­rizsi, deaaulleista Nation nevű lap megállapítja: Johnson ugyan történelminek nevezte a tanács­kozást, de az semmfiéle ered­ménnyel nem járt, és annak alapján nincs remény a vietna­mi háború befejezésére. Az Hu- manité leszögezi, hogy mint az előre várható volt. Manilában voltaképpen haditanács zajlott. VARSÓBAN, Cyrankiewicz, lengyel miniszterelnök, a Spa­nyolországban harcolt lengyel brigád megalakulásának 30. év­fordulóján mondott beszédében tért ki a vietnami háború kér­désére. Kijelentette, hogy a szo­cialista tábor nem engedi meg, hogy a szabad Vietnamot meg­semmisítsék. Minden segítséget megadnak a VDK-nak. Rámu­tatott, hogy a kínai vezetők po­litikája egyenesen bátorítja az amerikai agresszort. COTJVE DE MUEVIIXE fran­cia külügyminiszter kedden es­te nyilatkozatot tett a francia szenátus külügyi bizottsága előtt. A vietnami kérdéssel kap­csolatban megjegyezte, hogy az idő egyre inkább igazolja a francia kormány fenntartásait az Egyesült Államok külpoliti­kájával szemben. és hivatalosan közölte: John­son amerikai elnök délután másfél órás villámlátogatást tett Dél-Vietnamban, a Cam Ranh öbölben levő amerikai támaszponton. A látogatás során nem ke­rült sor tárgyalásokra: Johnson a dél-vietnami ve­zetők társaságában gépko­csin bejárta a támaszpon­tot. Az amerikai elnök szerdán délután „tűnt el” a Fülöp- szigetekrőí és két órával ké­sőbb saigoni kormánytisztvise­lők közölték, hogy Johnson lökhajtásos különgépén már megérkezett Dél-Vietnamba. A látogatás nem szerepelt a nyil­vánosságra hozott programban, bár az amerikai sajtó már az elnök ázsiai útja előtt célzott arra, hogy a dél-vietnami ki­térő valószínűnek tűnik. Utal­va arra, hogy Johnson esetle­ges dél-vietnami látogatása — néhány héttel az amerikai kongresszusi választások előtt — nyilvánvalóan propagan­dacélokat szolgál, A Cam Ranh támaszpont, bár már korábban is katonai célokat szolgált, elsősorban az utóbbi két évben indult gyors fejlődésnek: ma ebbe a kikö­tőbe érkezik a Dél-Vietnamba irányuló amerikai katonai utánpótlás jelentős része. A tá­maszponton 11 ezer katona ál­lomásozik és 3800 munkás dol­gozik állandó bővítésén. Ma már Cam Ranh Saigon után Eél-Vieínam második legna­gyobb kikötője. Az amerikai­ak égjük legbiztonságosabb tá- ibászpönVjükhak felantik. Korábban arról is szó volt, hogy Johnson Da-Nangba látogat, ott azonban állan­dóan fenyegetett volna a partizánok támadása: Da Nangot néhány hónapja tüzérségi lövedékekkel árasz­tották el a szabadságharcosok. Johnson néhány éven belül ezúttal másodszor látogatott Dél-Vietnamba, Először 1961- ben, alelnökként utazott ázsiai körútja során Saigonba, és biz­tosítottá az akkor hatalmon levő Ngo Dinh Diemet, hogy az amerikaiak, úgymond, fel­tartóztatják a kommunizmust Dél-Vietnamban. Akkor három­ezer amerikai katona tartózko­dott az országban: ma létszá­muk eléri a 330 ezret. Johnson elnök a Cam Ranh-i támaszpontról visszaindult Ma­nilába. Az elnök gépe azután emelkedett a magasba, hogy Ky és Thieu tábornokok elre­pültek Saigonba. Hold körüli pályán a Luna—12 Mint már jelentettük, 1966. október 22-én a Szovjetunióban a Holdhoz vezető pályára bo­csátották a Luna—12 önműködő űrállomást. A programnak meg­felelően október 23-án, moszk­vai idő szerint 22.12 órakor mó­dosították a Luna—12 mozgá­sát. A Holdhoz vezető repülés so­rán 1966. október 25-én, moszk­vai idő szerint 23.47 órakor be­kapcsolták az állomás fékező ra­kétáit. A sikeresen végrehajtott ma­nőver eredményeképpen a Lu­na—12 önműködő űrállomás Hold körüli pályára tért és a Hald harmadik szovjet mester­séges holdjává vált. Pályája csaknem azonos a számítások­ban szereplő pályával. A távmérési adatok szerint a fedélzeti rendszer és a Hold kö­rüli térség kutatására rendelt tu­dományos berendezés kifogásta­lanul működik. A kapcsolat a Luna—12-vel megbízható. A beérkező adatok feldolgozá­sát a földi koordinációs számító- központ végzi. Alekszej Koszigin megbeszélése a marokkói királlyal Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió minisztertanácsának elnö­ke szerdán a Kremlben megbe­szélést folytatott II. Hasszán marokkói királlyal. A megbe­szélésen Marokkó moszkvai nagykövete is részt vett. Szerdán a moszkvai Kreml nagypalotájában II. Hasszán ma­rokkói király villásreggelit adott Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgomij és Alekszej Koszigin tiszteletére. A villásreggelin mondott po­ll árköszöntőjében a marokkói király kijelentette: Marokkó ér­tékesnek tart minden erőfeszí­tést és kezdeményezést, amely a vietnami probléma rendezé­sére és arra irányul, hogy má­sutt ne keletkezhessen ahhoz hasonló, ami Vietnamban tör­ténik. A marokkói király meg­hívta Marokkóba Brezsnyevet, Podgornijt és Koszigint. Testvérországok életéből A szovjet külkereskedelem fejlődése A nemrég közzétett 1965. évi statisztikai adatokból kitűnik, hogy a szovjet külkereskedel­mi forgalom, amelynek értéke 1964-ben 14,6 milliárd rubelt tett ki, az elmúlt évben 700 millió rubellel nőtt. A kivitel 200 millió rubellel meghaladta a behozatalt. Az előző évben majdnem fordított volt a hely­zet. Az NDK a Szovjetunió fő partnere A Szovjetunió a szocialista országokkal 10.1 milliárd rubel, a kapitalista országokkal pe­dig 4,5 milliárd rubel értékű külkereskedelmi forgalmat bo­nyolított le. A KGST-tagálla- mokra 8,5 milliárd rubel ju­tott. Az első helyen az NDK áll, 2 383 000 000 rubellel. (16,3 százalék.) Utána Csehszlovákia következik, 1 milliárd 763 mil­lió, majd Lengyelország 1 mil­liárd 357 millió rubellel. A ne­gyedik Bulgária, 1 milliárd 84 millió rubellel, az ötödik Ma­gyarország 955 millió rubellel, a hatodik pedig Románia 759,4 mii lió rubellel. A KGST-hez nem tartozó szocialista országok közül Ku­ba 645,9 millió, Kína 375,5 mil­lió, Jugoszlávia pedig 300,4 millió rubel értékű külkeres­kedelmi forgalmat bonyolított le a Szovjetunióval. A Szovjetunió külkereskedel­mében a kapitalista országok között változatlanul Finnország vezetett (404,5 millió rubel), utána Nagy-Britannia (396,6 millió rubel), Japán (326 mil­lió rubel). Nyugat-Németország (247,6 millió rubel), Olaszor­szág (224,5 millió rubel) és Franciaország (202,2 millió ru­bel) következett. A partnerek közül a fejlődő országok sorá­ban India (362,9 millió, rubel) és az EAK (334,7 millió rubel) messze a legjelentősebb. Kereskedelem a Nyugattal Bár a Szovjetunió természet­szerűleg a jövőben is elsősor­ban a szocialista országokkal, mindenekelőtt pedig á KGST- tagállamokkal igyekszik majd növelni külkereskedelmi for­galmát, a szovjet kormányerő­feszítéseket tesz arra is, hogy gyors ütemben fejlessze keres­kedelmét a fejlett tőkés orszá­gokkal. Az áttörés ebben az évben megtörtént. Több mint biztos, hogy Olaszország máris a Szovjetunió elsőszámú part­nere lett a ! kapitalista orszá­gok között (a Fiat-gyárral szov­jet autógyár építésére kötött szerződés aláírása után), s nyomban utána következik majd Francjaország (folyamat-, ban vannak a tárgyalások a Renault-céggel). Japánnak és Nagy-Britanniának.szintén szán­dékában áll lényegesen növel­ni külkereskedelmi forgalmát a Szovjetunióval, s ez a két ország is meg fogja előzni Finnországot; Ezzel szemben nem fejlődtek a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok. A két ország kül­kereskedelmi forgalma az 1964. évi 164,9 millió rubelről az el­múlt évben 88,7 millió rubelre csökkent. Kanadával a Szov­jetunió az elmúlt évben 240 millió rubel értékű forgalmat bonyolított ije az 1964. évi 296,5 millió rubellel szemben. Együtt­véve azonban a Szovjetunió­nak a kapitalista országokkal lebonyolított! külkereskedelmi forgalma egy év alatt .350 mil­lió rubellei I nőtt, idén pedig ennél is összehasonlíthatatla­nul nagyobb lesz a növekedés. A szovjet export és import összetétele A szovjet export fő cikkel a gépek és berendezések, (20%) az ércek, koncentrátumok és fémek (21%), valamint a tüze­lőanyagok és a villamosáram (17,2%). Ez a három cikkcso­port együttvéve a kivitel 58,5 százalékát teszi ki. A behozatalban a gépek és berendezések részaránya 33,4%, az élelmiszereké 20,2%, a köz­szükségleti iparcikkeké 14,2%. (Együttvéve 1 67,8%.) Éz az összetétel aligha vál­tozik lényegesen a jövőben, ahogy az elmúlt évtizedben sem változott. A közszükségleti cikkek és élelmiszerek behoza­tala még mindig ki fogja ten­ni az egész import egyharma- dát, tekintettel arra, hogy a könnyűipar nem eléggé fejlett. A gépek és berendezések, a koncentrátumok és fémek, a tüzelőanyagok és a villamos­energia kivitele szintén meg­tartja vezető helyét az iparilag fejlett és nyersanyagokban gaz­dag Szovjetunió exportjában. Lázadással egybekötött jóváhagyás De Gaulle -Mahentlra pán 68 szótöbbséggel sikerült jó- IdlalkoZO A 97 mandátumos parlamenti többséggel rendelkező Wilson- kormánynak kedden éjjel csu­Mulamhát leváltottak, hadügyminiszter lett A kongói kormány szerdán bejelentette, hogy Leonard Mu- lamba dandártábornokot levál­tották a miniszterelnöki tiszt­ségből és hadügyminiszterré ne­vezték ki. A miniszterelnöki tárcát Mobutu államelnök ve­szi át. Mulamha leváltásának külö­nös előzményei vannak. Né­hány nappal ezelőtt már híre járt, hogy Mobutu „lemondásra kérte fel” — a hírről azonban az államfő „nem akart tudni”, és Mulamba is „nagy meglepe­téssel” vette tudomásul. Menesztését a Bobozo főpa­rancsok által vezetett kongói hadvezetés szorgalmazta, azzal vádolván MulamlSát, hogy része volt a Kisanganiban (volt Stan­leyville) kirobbant katamgai csendőrlázadásban. Az AP hír- ügynökség úgy értesült, hogy Mobutu, a főparancsnoksággal szentben, Mulamha pártjára kelt; megpróbálta rábeszélni a katonai vezetőket, hogy egyez­zenek bele hadügyminiszterré történő kinevezésébe. A kompromisszum elől azon­ban a főparancsnokság elzárkó­zott. Éppen ezért a megfigyelő­ket meglepetésként érte a hír, hogy Mulamba voltaképpen ép­pen azoknak a főnökévé vált (mint hadügyminiszter), akik ellene dolgoztak. A távozó miniszterelnök hiva­tásos katona, egykor Lumumba követője volt. J964. augusztusá­ban viszont az ő parancsnok­sága alatt támadtak rá a fehér zsoldosok és a kongói hadsereg a szabadságharcosokra. Amikor nevét a közelmúltban beleke­verték a katangai csendőrláza­dásba, Mulamba élesen « tiltako­zott és nyilvánosságot követelt ügyének. Védekezését azonban a kinshasai rádió és a helyi sajtó­ban már nem közölték. váhagyatni az alsóházban az ér­és bértörvény büntető szakaszá­nak hatálybaléptetését. Huszon­nyolc munkáspárti képviselő a szavazástól való tartózkodással fejezte ki tiltakozását A kormány vezetőit meghök­kentette a lázadás aránya. Szer­dán Jonh Silkin, a munkáspárt parlamenti vitavezetője össze­hívta a fegyelmi tanácsot a lá­zadók ellen foganatosítandó rendszabályok megvitatására. PÁRIZS. (Reuter, AFP) De Gaullej francia elnök és Mahendra nepáli király szerdán folytatta kedd délelőtt megkez­dett tanácskozásait a nemzetkö­zi helyzetrő). A két államfő fél órán át négyszemközt tárgyalt. Párizsban feltételezik, hogy a megbeszélések középpontjában az ázsiai problémák álltak, el­sősorban a vietnami probléma és Kína helyzete Ázsiában. Az angol kitt dőli manővere nem járt sikerrel Az ENSZ közgyűlésének gyám­sági bizottsága keddi ülésén a dél-rhodesiai kérdés megvitatá­sakor felszólaló tíz küldött közül nyolc elítélte a fajgyűlölő Smith- rendszert és az angol gyarmato­sítókat. Angliának fegyveres erőt is kell alkalmaznia a Smith-rend- szer megdöntésére — mutatott rá Ceylon, Kuba, Guayana, Ma­li és más országok képviselője A kubai delegátus felhívta a bizottság figyelmét arra, hogy a nyugati hatalmak nem. telje­sítik az ENSZ Dél-.Rhodesiára vonatkozó határozatait. Lord Cárodon angol küldött a tárgyilagosság hiányával vá­dolta a bizottság tagjait és vé­gezetül egy „nagyvonalú” gesz­tust tett: kijelentette: ameny- nyiben a jelenlegi dél-rhodesiai rendszer nem hagy fel lázadó­éval, Anglia még az év vége előtt kötelező gazdasági Az nem Erről tanúskodott Guinea, Jugoszlávia, Tanzánia és Zambia küldöttének felszólalása, akik teljességgel elvetették Cá­rodon vaiarhennyi „érvét”. fellép szankciók alkalmazásáért angol küldött manővere járt sikerrel.

Next

/
Thumbnails
Contents