Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-27 / 254. szám
196«. október 27, csütörtök 8. oldal n a ■■ 99 JOVO takarmánynövényei Tavaly jelentették be országos fajtakísérletbe a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet növénytermesztési osztálya részéről a kecskeméti 2 éves fehérvirágú somkórót. Az intézetben a régi magyar fehérvirágú somkóróból szelektálták ki a kutatók ezt a fajtát. Kecskemét környékén a régi gazdák szívesen termesztették talajjavító hatása miatt, másrészt jelentős zöldtakarmányt is nyertek belőle. A szokás ugyanis az volt, hogy a második évben a gyökeret alászántották trágyának, a zöldtömeget pedig takarmányként hasznosították. A kecskeméti kutatóintézetben a régi paraszti tapasztalatok alapján hasonlóan járnak el. Érdekes, hogy az idén például a gyökéralászántás után másodterméskénit paradicsomot ültettek a somkóró után. Amellett, hogy 120—130 mázsa zöldtakarmányt nyertek holdanként, még a másodtermésű paradicsom hozama is elérte a 200 mázsa holdanként! átlagot. Nem véletlen, hogy a kutatók nagy reményeket fűznek ehhez a pillangós növényhez, melynek jelentős szerepe lehet a jövőben a homoki talajjavításban. Eredményes a már 1962. óta előzetes fajtaelismerést kapott kecskeméti édes szudáni cirokfű termesztése is. A Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Intézet elsőfokú vetőmagszaporító gazdaságként szerepel. Az egész ország részére itt állítják elő a vetőmagot elsőfokú szaporításra. Ez a takarmányfajta azért is tart nagy érdeklődésre számot a szakemberek körében, mert augusztus végén, szeptemberben ad nagy mennyiségű zöldtakarmányt, 200—250 mázsát holdanként. Édeskés íze miatt szeretik a jószágok. Az eddigi kísérleti etetések bizonyítják, hogy különösen a szarvasmarha-tenyésztésben hasznosítható, mert a tehenek tejhozamát számottevően lehet növelni etetésével. Kereskedelmi módszerrel Takarmánytermesztés, felvásárlás, állattenyésztés — ez a témája a beszélgetésnek. Nemcsak szűk értelmezésben, hanem egy kicsit a gazdasági reform előkészítésének figyelembe vételével. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat bajai telepén vagyunk. Vízin László, a telep ! Jövőre egyébként mintegy 5 vezetője elégedetten mutatja, |ezer négyzetméterrel nő a tároló terület. Beszélgetés a termelők és a felvásárlók kapcsolatáról milyen zökkenőmentesen történik a kukoricaátvétel. A bajai járás, mint ismeretes, a legfőbb termőhelye e fontos takarmánynövénynek. Innen indult útjára a fészkes sortrá- gyás vetési módszer, amelynek köszönhetően az utóbbi években egyre növekednek a termésátlagok. Az idén különösen szép hozamot ígér a tengeri. Most még nem tudjuk, mennyi lesz a végleges eredmény, de biztatóak a kilátások. — Az idén szerencsénk van, a kedvező időjárás miatt jóval alacsonyabb a víztartalom, mint az élrnúlt évben. A morzsolt kukorica víztartalma 26— 29 százalék, míg tavaly 36—38 százalék körül mozgott. Ez könnyíti a helyzetünket, gyorsabb, folyamatosabb az átvétel, könnyebb a tárolás — magyarázza a telepvezető. Raktározási gondok Nagy Mátyás, a járási tanács vb felvásárlási csoportvezetője kiegészíti az előbbieket: — A vállalat — májusi mor- zsoltban számítva — mintegy ezer vagon kukorica átvételére készült fel. Jelentős meny- nyiséget tárolnak a termelő- szövetkezetekben. Több helyen szükséggórét építettek, például a madarasi Béke Termelőszövetkezetben egy nyitott színből, átalakítással nyernek tárolóhelyet. Ahol elegendő raktárhelyiség áll rendelkezésre, a vállalat megállapodást köt. A bátirtonostori Kossuth Termelőszövetkezet például 30 vagon kukoricát raktároz ideiglenesen. Nemcsak a laboratóriumon A félegyházi „húsosok" munkája a minőségvizsgálatok tükrében múlik! KORÁBBAN a mennyiségi szemlélet érvényesült a vállalatok munkájának az elbírálásánál. Ha túlteljesítette termelési előirányzatát az üzem, akkor a vezetőség csaknem bizonyos lehet abban, hogy elismerésben részesül. Pedig a 100 százalékon felüli tervteljesítés mögött sokszor a megengedettnél magasabb termelési költség és silájjy áruminőség húzódott meg. G azdálkodásunk fejlődését a minőségi követelmények előtérbe kerülése jellemzi. Aki manapság értékelni kívánja egy vállalat munkáját, az mindenekelőtt a következő kérdésekre keres választ: Azt termelt-e az üzem, amire igény mutatkozik? Megfeleltek-e a gyártmányok a szabványban előírt, követelményeknek? Hogyan alakultak a gazdaságosságot jelző termelési mutatók? A Kiskunfélegyházi Húsipari Vállalat idei tevékenységének az értékelésénél jól hasznosíthatják majd az illetékesek — és természetesen maguk a vállalat dolgozói is — azt a jelentést, amelyben az I—III. negyedeid áruvizsgálatok tapasztalatait összegezte a megyei Minőségvizsgáló Intézet. _ TÖBB MINT 170 mintát vettek a vállalat termékeiből 9 hónap alatt az intézet munkatársai — részben az élelmiszerboltok készletéből, részben az üzem készáruraktárából, még a kiszállítás előtt. Januárban és februárban a vizsgált cikkek 45, illetve 62 százaléka nem felelt meg a szabványban rögzített követelményeknek. Gyakm ri hiba volt, hogy a töltelékáru több vizet és kevesebb fehérjét tartalmazott a megengedettnél, vagy az úgynevezett „érzékszervi” vizsgálatnál esett kifogás alá túlsózás. stb. miatt. A JELENTÉS hangsúlyozza — ezzel a kérdéssel egyébként lapunkban is több ízben foglalkoztunk —. hogy a nagymértékű minőségromlást elsősorban a munkafegyelem lazasága eredményezte az első két hónapban. Azóta jelentős javulás állt be e téren és a munkafegyelem megszilárdulását jól tükrözik a következő hónapokban, végzett minőségvizsgálatok eredményei is. A harmadik negyedévben például az áruknak már „csak” 20—25 százaléka ellen merült fel kifogás. A „csak” szót idézőjelbe kellett tennünk, mert ha a 20—25 százalékos arány lényegesen jobb is mint a korábbi, elégedettségre nem szolgáltathat okot. A javulásnak tovább kell folytatódnia és gyorsabb ütemben mint eddig. KÉTSÉGTELEN, hogy a fejlődést ma még az is gátolja, hogy az üzemnek nincs megfelelő laboratóriumi felszerelése. Remélhető azonban, hogy a következő évben már ezt a nehézséget is elhárítják. De az áruk minőségének a javításáért addig is és azután is, maguk a dolgozók tehetik a legtöbbet. Ügy kell hozzálátniuk, a töltelékáru. vagy egyéb termék elkészítéséhez. ahogy azt egy jól képzett, tudására, szakmai becsületére kényes hentesmestertől mindig is elvárta a fogyasztó. B. D. Arra fordul a sző, milyen új vonásai vannak az idei felvásárlásnak. — Egyre inkább kereskedelmi jellegű kapcsolat alakul ki a vállalat és a gazdaságok között — mondja erről Vízin László. — Az idén a vállalat szakemberei is vásárolnak fel kukoricát termelőszövetkezetek részére megbízásból. Csekély lebonyolítási díj ellenében vállaljuk ezt a kereskedelmi tevékenységet. Ez előnyös a termlőszövet- kezetnek, hiszen nekünk nagyobb lehetőségünk van a felesleg felkutatására, könnyebben, gyorsabban beszerezzük a szükséges takarmányt, mintha a szövetkezet saját megbízottal oldja meg ugyanezt. Ennek eredménye az is, hogy egyesek nem tesznek szert indokolatlan haszonra. A takarmánytermeszfcéssel és felvásárlással függ össze az állattenyésztés és felvásárlás. Szabó Sándor, az Állatforgalmi Vállalat bajai kirendeltségének vezetője, elmondja, hogy az idén elsősorban a sertéshizlalásban léptek előre a járás gazdaságai. A madarasi tsz-kö- zi vállalkozás 2200 hízót ad le az idén, a csávolyi Egyesülés 1700, a hercegszántói Lenin 1800 hízó leadását vállalta. Ha a járási átlagot nézzük, mintegy 900 hízó sertés jut egy-egy termelőszövetkezetre. A legjelentősebb körzet Bíró' Imre, az Állatforgalmi Vállalat megyei igazgatója ehhez hozzáteszi: — A bajai járás a megye egjelentősebb állatfelvásárlási körzete. A felvásárolt hízó sertésnek csaknem 30 százalékát, a vágómarha 25 százalékát adja ez a járás. Ez utóbbinál az is figyelemre méltó, hogy míg a megyében átlagosan 480—490 kiló körül mozog a leadott hi- zó marha átlagsúlya, addig ebben a járásban 500 kilón felül van. A megye exportjának 25 százaléka is ebből a körzetből kerül ki. A felvásárolt jószágok zöme kiváló minőségű. Ezért dicséret ille.ti a járás közös gazdaságait. A gond azonban az, amiről már többször szó esett különböző fórumokon, hogy a koca- és a tehénállomány csökkenést mutat, főként a háztáji gazdaságokban. Ez az utánpótlás szempontjából nem közömbös. Éppen ezért helyes az a törekvés, hogy termelőszövetkezetközi sertéshizlaldákat létesítenek, amelyek kocaállománya gondoskodik a kellő utánpótlásról. Hasonlóképpen szorgalmazni kell a járásban a tehén- állomány növelését is a közös gazdaságokban, mert egyre kevesebb lehetőség van arra, hogy más gazdaságokból szerezzék be a szükséges hízóalapanyagot. Kétmillió korszerűsítésre Bíró Imre, a vállalat igazgatója elmondja még: — Mi is egyre inkább kereskedelmi módszerekkel végezzük a felvásárlást. Ezért is törekszünk arra, hogy olyan gazdaságoknak, amelyeknél nincs megfelelő takarmánykészlet, az állattenyésztést — meghatározott keretek között juttatott takarmánnyal — segítsük. Ez közös érdek. Szorgalmazzuk a helyszíni átvételt. Különösen a nagyobb gazdaságoknál igyekszünk ezt minél nagyobb mértékben megvalósítani. Egyébként kétmillió forintot fordítottunk az idén az átvevőhelyek korszerűsítésére. — Mindezekből látszik — foglalja össze a tanulságokat M agony Imre, a megyei tanács vb felvásárlási osztályvezetője —, hogy a felvásárló vállalatok egyre inkább alkalmazzák a kereskedelmi módszereket és ennek következtében más tartalmú kapcsolatok alakulnak ki a vállalatok és a gazdaságok között. A nagyobb önállóság, egyrészt a vállalatoknál, másrészt a termelőszövetkezeteknél, egyben nagyobb felelősséget is kíván. A kezdeti tapasztalatok kedvezőek. Bízhatunk abban, hogy az új módszerek elősegítik a további fejlődést. K. S. Legértékesebb a Salvia Nemcsak virágkertészettel, hanem a virágmag termesztésével is foglalkoznak a kecskeméti Boldogulás Tsz-ben. Az ötholdas területen ötféle virágmagot termesztenek, s ebből csaknem 150 ezer forintos bevételre számítanak. Ugyancsak szaporátlan munka a termés begyűjtése, az értékes magot kczi rostával kell megtisztítani, egymásután többször is. A felvételen: Fekete Ágnes rostálja a legértékesebb terméket, a Salvia — ismertebb nevén a paprikavirág — magját. Kilójáért ennek több mint 1900 forintot fizetnek. 1967. augusztus 25—szeptember 17-ig rendezik meg a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás! és Vásárt A földművelésügyi miniszter utasítást adott ki a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár megrendezéséről. A kiállítás időpontja: 1967. auguszKosarak—a világ minden tájára Alpáron immár világhírű ko- A most tizedik évébe lépő kosárfonórészlege van a Bács me- sárfonórészleg az idei év első kilenc hónapjában negyvenöt fajta kosárból összesen 57 ezer gyei Kézműipari Vállalatnak. fr”tí Szabó Lajos kanadai exportra szögletes ruháskosarat készít. (Lakatos József felvétele.) darabot készített. Ezek zöme az Egyesült Államok, Kanada, Svédország, Svájc, Nyugat-Né- metonszág, Olaszország, Francia- ország és Ausztria vásárló közönségéhez került, természetesen valuta ellenében. És az sem mellékes, hogy a faluban jelenleg 65-en keresik kenyerüket — havi 900—1800 forintot — a kosárfonással. Kisebb részük bent az üzemben, ötvenhármán viszont bedolgozóként, otthoni munkájuk mellett. S hogy a hírneves, jövedelmező szakmában mindig legyen utánpótlás, a télen kosár- fonótanfolyamot indítanak. tus 25—szeptember 17. Fő célja a többi között bemutatni a mezőgazdasági termelés és a tudomány legújabb eredményeit, a harmadik ötéves terv mezőgazdasági feladatait, valamint a gazdaságirányítás új módszereit. A kiállításon részt vehetnek mindazok a termelőszövetkezetek, állami, tan- kísérleti és egyéni gazdaságok, tudományos intézmények és mezőgazdasági vállalatok, amelyeknek bemutatásra kerülő anyaga hozzájárul a kiállítás céljainak megvalósításához. Minthogy a legutóbbi, 1964. évi kiállítás óta sokat fejlődött a mezőgazdasági termelés a részvétel konkrét feltételeit most szigorúbban állapították meg. Most első alkalommal mutathatnak be a gazdaságok növényi és állati eredetű, feldolgozott készítményeket, változást vezetnek be a díjazásnál is: az eddig szokásos díjak mellett a legjobb eredményekért, módszerekért tárgyjutalmat is kapnak a bemutató gazdaságok« A Jelentkezés és a részvéte1 részletes feltételeit tartalmazó kiállítási szabályzatot rövidesen valamennyi mezőgazdasági megkapja«
