Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-23 / 251. szám
4. oldal 1966. október S3. vasárnap Rendhagyó tárgyalás RENDHAGYÓ tárgyalásra hívom az olvasót: ítélkeznünk kell, bár tudjuk, hogy a vádlott nem követett el olyat, ami a törvény paragrafusaiba ütközik. * * * A TÖRTÉNTEK dióhéjban: Az egyik megyei üzemben balesetet szenvedett egy fiatal dolgozó. Karján felszakadtak az inak, erek. Annyi ereje volt még, hogy kiszaladjon a műhelyből az udvarra, olt azonban ájultan összeesett. Társai — ahogy tudták — elkötötték a karját, aztán telefonáltak a mentőkért. Egyetlen kocsi sem tartózkodott a mentőállomáson, de ígéretet kaptak arra, hogy az első beérkezőt azonnal, útnak indítják az üzembe. Hasonló eredménnyel próbálkoztak a taxiállomáson is. Nem volt más hátra, mint kiállni az üzem elé és beszólítani egy személykocsit. Így is tettek. Az autó befordult az udvarra. Mégsem vitte el a sérültet. A gépkocsi utasa ugyanis vonakodott befogadni a vérző embert az ülésre. Néhány percig — vagy talán addig sem — tartott a vita az ájult embert körülvevő munkások és az autós férfi között, amikor váratlanul megérkezett az üzem oldalkocsis motorkerékpárja és a rajta ülő dolgozó haladéktalanul cselekedett. Betette a még mindig ájult embert az oldalkocsiba és elrobogott vele a kórház felé. Útközben találkozott a mentőkkel, s ettől kezdve már rendes kerékvágásban haladtak a dolgok: gondos orvosi kezelés, betegállomány, a fiatal dolgozó rövidesen ismét munkába állhat. Könnyű kitalálni, hogy az üzem munkásai a vádlók. Szerintük embertelenül járt el a gépkocsi utasa — a gépkocsi- vezető főnöke — amikor vonakodott a vérző ember elszállításától. Jöjjenek tehát a vád tanúi: * * * ELSŐ TANÚ: — Én állítottam meg a gépkocsit. Haladéktalanul befordult az udvarra. Amikor azonban az utasa — jól ismerem, rendes becsületes dolgozónak és családapának tartottam eddig — meglátta, hogy mennyire véres a munkatársunk, azt mondta, hogy így nem szállíthatja el. MÁSODIK TANÚ: — Hirtelen haragomban azt vágtam a szemébe, hogy: Magának drágább a kocsi huzata, mint egy emberélet? Így válaszolt: Emberélet? Ugyan. És legyintett. HARMADIK TANÚ: — Mint később kiderült, valóban nem forgott közvetlen veszélyben a munkatársunk élete. De ő ezt nem állapíthatta meg bentről, a kocsiból. Mert ki sem szállt. Az ablakon keresztül társalgóit velünk. NEGYEDIK TANÚ: — Motorosunk ezzel a felkiáltással tette az oldalkocsiba a sérültet: Nincs időnk vitatkozni! Az ájult embert nyilván jobb lett volna a személyautóban szállítani, hiszen a karját sem tudtuk behajtani, ott himbálódzott kétoldalt az oldalkocsi mellett. Ki nem eshetett a fiatalember, a motor hátsó utasa tartotta. Szerintünk mélységesen felháborító a gépkocsiban ülő férfi magatartása. * * * A SZAKÉRTŐ vallomása: — Bűntény nem történt. Semmivel sem bizonyítható ugyanis, hogy ha nem érkezik meg a motorkerékpáros, a gépkocsiban ülő férfi akkor sem szállította volna el a sérültet. Az az idő, ami az udvaron a szóváltással elfecsérlődött, semmivel sem rontotta a sérült állapotát. A gépkocsi utasának az eljárása azonban feltétlenül elítélendő. * * * A VÁDLOTT védekezése: — Nem ismerem el, hogy hibáztam. Tény, hogy a felszólításra habozás nélkül bekanyarodtunk az üzem udvarára. Azok, akik most rágalmaznak, félreértették a szavaimat. Én csak azt mondtam, hogy így véresen nem tehetjük be az embert a hátsó ülésre — ahol egyébként körülbelül ezerötszáz forintértékű nyomtatványt szállítottunk — hozzanak alá valami takarót. KÉRDÉS a vádlotthoz: — Igaz-e, hogy legyintve kétségbevonta, hogy emberéletről van szó? VÁDLOTT: — Lehet, hogy mondtam ilyesmit, nem emlékszem rá. — Hogy tudta megállapítani ezt, amikor ki sem szállt a ! gépkocsiból? Ha segíteni akart j akkor miért csak az ablakon j keresztül tárgyalt az emberekkel? VÁDLOTT: — így utólag könnyű megmondani, hogy az adott helyzetben mit kellett volna mondani, tenni. Lehet, | hogy a társukért aggódó, ideges dolgozók előtt olyan látszata volt a dolognak, mintha nem akarnám elszállítani a sérültet. Pedig ilyesmit nem I mondtam és nem gondoltam. Szerintem ésszerű javaslat volt az, hogy tegyünk alá valamit és ne tetézzük anyagi kárral a bajt. Mindehhez a vádlott meglehetősen felindult hangon még hozzáteszi, hogy már többször tanújelét adta a segítőkészségének. A dunai árvíz idején például önként segítette a mentést, saját motorcsónakján. * * * A GÉPKOCSI vezetőjének a vallomása szinte szó szerint megegyezik a vádlottéval. < Ismétlem: a vádlott a főnöke.) * * * A vádlott védelmében szót kér a felettese. Elmondja, hogy beosztottja kifogástalan ember a munkahelyén és a magánéletében is. Véleménye szerint azzal, hogy az első felszólításra habozás nélkül befordult az üzem udvarára, félreérthetetlenül tanújelét adta: segíteni akar. Azt a hivatalos szakértő is megállapította, hogy bűntény nem történt. Mit akarunk még? Miért akarjuk kipellengérezni ezt a becsületes embert különféle szóbeszédek alapján? Az is lehet, hogy rosszul emlékeznek az elhangzottakra a sérült dolgozó munkatársai. * * * A SZEREPLŐK szembesítésére nincs módja a „bíróságnak”. De valószínű, hogy ki-ki megismételné a fentebb idézett szavait. Mi hát az igazság? Elítélendő-« a gépkocsiban ülő férfi az emberiesség íratlan törvényeire hivatkozva? * * * IGEN, EL. Ha vérző, magatehetetlen embernek kérnek segítséget, akkor nincs helye semmiféle fontolgatásnak. Bár a „vádlott” személyét, beosztását elhallgattuk — reméljük, hogy képzeletbeli tárgyalásunk enélkül is rádöbbenti mulasztására — annyit meg kell mondanunk, hogy vezetőállású, magas képzettségű ember, így joggal várhatjuk el tőle: ismeri és minden esetben alkalmazni tudja társadalmi életünk szabályait. Semmiféle anyagi kár nem tarthat vissza valakit attól, hogy azonnal kiugorjon a ko- csból és segítsen. Ügy, ahogy azt a motorkerékpáros dolgozó tette, úgy ahogy adott esetben mindannyiunknak cselekednünk kell. Békés Dezső yvrév? /srpa/Vf KAC Hazai táj a hon Jzepulo fővárosunk Képünk a jóvárosi, lágy mányosi Feneketlen-tavat és közvetlen környékét, a Budai Parkszínpadot és a nemrégiben elkészült Sport Szállót ábrázolja. A reprezentatív szálloda kényelme, és a festői környezet valóban kellemes pihenést nyújt vendégei számára. A valamikor kietlen park ma Buda egyik legszebb, leglátogatottabb pontja. Mindenki megtalálja a kedvéreva- lót. A gyerekek a játszóteret, a sportolók a teniszpályát. A Budai Parkszínpad estéről estére hol a szabadtéri mozinak, hol a zenés, táncos előadásoknak ad otthont. S ha színházi előadás után megéhezik az ember, a tóparti Park Étterem teraszán cigányzene mellett csillapíthatja éhségét. tMaqasw csapott a vepsetnjláz A jövő pénteken ismét sokan izgulnak majd a megyei tanács dísztermében, amikor megyénk lakossága Baranyával méri ösz- sze erejét a Kossuth-rádió hullámhosszán. Érthető, hogy magasra csapott már a versenyláz, hiszen a „Tiszán innen—Dunán túl” megyék közötti vetélkedő első helyezettje, amint arról értesültünk, egy művelődési autót kap ajándékba. A felkészülés „hivatalos” része ezen a héten már befejeződött. A helytörténész, művészeti. néprajzi, irodalmi, mező- gazdasági, ipari, alkotóművész, nyelvészeti, földrajzi-biológiai ás tájékoztató szakcsoportok megtartották a haditervet, megbeszélő tanácskozásaikat, a fölkészülés most már kinek-kdnek saját belátása, szerint történik. Értesüléseink szerint a Rádió VI-os stúdiójába mintegy 80 — Bács-Kiskun megyéből elszármazott, vagy a megyével kapcsolatban ' álló — hallgató kapott meghívást a versenyen való részvételre. Természetesen a vetélkedő alkalmával sikeresen közreműködők megfelelj jutalmazásáról gondoskodik a megyei tanács. Már több vállalat ajánlott fel jutalmakat: á MÉSZÖV 1000 forint értékűd könyvet, a ZIM 800 forint értékű népművészeti tárgyat, az Állami Pincegazdaság a megye legjobb boraiból kóstolót Jutalmat helyezett kilátásba a Konzervgyár és a Finommechanikai Vállalat igazgatója is. — A különböző fajtájú befőttekből 5—6 ezer tonna kerül a boltokba, a kedvelt dzsemekből és ízekből 6—7 ezer tonna. Felkészültünk a különböző szörpök és gyümölcslevek nagyobb arányú fogyasztására is. Széles választékot biztosiJó ellátást ígér a konzervipar Rövideséit befejezi áz idényt a magyar konzervipar. Munkatársunk felkereste a Konzervipari Tröszt kereskedelmi igazgatóját és kérte, hogy tájékoztassa olvasóinkat a várható őszi-téli ellátásról. — Abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy már most tájékoztatást tudunk nyújtani a konzerv kereskedelmi ellátásból — mondotta Bayer Jár nos kereskedelmi igazgató. — Az idén a különböző főzelék- konzervekből 27 ezer tonnát adunk át a belkereskedelmi hálózatnak. ötezer tonna zöldborsót, hétezer tonnányi zöldbabot és nyolcezer tonna lecsót. A fogyasztó közönség kívánságára változtattunk a lecsó összetételén és mintegy kétezer tonnás mennyiségnél kevesebb paradicsomot és több paprikát használtunk fel a Ráclecsó néven forgalomba hozott új készítménynél. Bőséges ellátást biztosítunk a fogyasztók által megkedvelt natúrtökből és finomfőzelékből. Elegendő meny- nylségű tölfenivaló paprikát, kariolt és sárgarépát is konzerváltunk; így ezekből sem lesz hiány. — Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az idén nagyobb mennyiségű, mintegy nyolcezer tonna paradicsomkészítményt biztosítottunk a lakosság számára. — Bőségesen ellátjuk a kereskedelmet ecetes- és sós uborkával, egyéb vegyes savanyúsággal is. Ezenkívül 1200 vagon csemegeuborkát biztosítunk köz- fogyasztásra. — Nagy apparátussal készültünk fel húskonzervek és kőréteg ételkonzervek gyártására. A változatos konzervkülönle- gességek kielégítik a belkereskedelem igényeit. — A halkonzervek gyártását csak e hónap végével kezdjük meg. Bőséges mennyiségben hozunk forgalomba pácolt halakat is, mert ebből emelkedik a kereslet. Az olajos halak gyártását csak a balatoni halászat megkezdése után kezdjük eL Újfajta lecsó Elegendő paradicsom Változatos hal- és húskonzervek Nagy választék befőttekből és gyümölcs tévékből tünk őszi- és sárgabarackból, birsből, vörösszilvából és narancsitalból. összegezve: a konzervipar jó és bőséges ellátást biztosít *— mondotta végül Bayer Jáínos, a Konzervipari Tröszt kereskedelmi igazgatója. Zs. L. 24. A következő nyáron hazautazott. Megkérte Rosa Rubin kezét, s a lány igent mondott. Az esküvőn Francis repülőfőhadnagyi egyenruháját viselte. Szabadságolása előtt léptették elő. Rowers, aki természetesen magával vitte feleségét Bad Wald- ba. úgy érezte, mintha Rosa mindig hozzá tartozott volna. Feledte a múltat, s Rosa is szemmelláthatólag elfeledtette mindazt, ami Francist megelőzően történt. A fontos csak az volt, hogy boldogan, nyugodtan eltek egymással. Francis, amerikai lévén, nehezen tudta elképzelni más módon a családi életet, mint ahogy .Amerikában szokás. Tökéletesen kielégítette, hogy Rosa a dött az öt gyermekével az öreg Rowers. Az apa és fia között egyébként a házasság óta eléggé meglazultak a kapcsolatok. Nem azért, mintha a fiú szülei ellenezték volna a házasságot. Ellenkezőleg, bjüszkék voltak rá, hogy fiúk Mr, Rubin lányát veszi feleségül. Inkább arról volt szó, hogy Francis, aki pilótává válásával magasabb társadalmi kategóriába került, valahogy kevés alkalmat talált, hogy a szüleivel találkozzon. Ha a feleségével hazautazott szabadságra. íjnindig a lány szüleinek házában szálltak meg. Hiszen sokkal kényelmesebb és tágasabb, mint Rowersck lakása, s ráadásul elegendő személyzet állt rendelkezésre, s nem terhelték munkával Francis gondját viseli — vagyis most édesanyját. Pedig az öregasz- már nem neki kellett bevásá- szony szívesen vállalta volna tolnia a konzerveket a vacsorához, hanem megtette azt Rose. Esténként legtöbbször otthon ültek, valami füzetes regényt olvastak, nagyokat hallgatva közben. Gyermekük nem szüleezt is, csakhogy néhány napig a közelében tudja a fiát. Dehát ő is kénytelen volt belenyugodni abba, hogy a fiú elszakadt tőlük, s édesanya módjára azzal vigasztalta magát, hogy Frantett, Rowers maga sem vágyott cis máris tovább jutott, mint ők, rá túlságosan, mert emlékezeté- nem kell tízcentes gondokkal ben élt. hogy mennyit vesző- küszködnie.
