Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-23 / 251. szám

4. oldal 1966. október S3. vasárnap Rendhagyó tárgyalás RENDHAGYÓ tárgyalásra hí­vom az olvasót: ítélkeznünk kell, bár tudjuk, hogy a vád­lott nem követett el olyat, ami a törvény paragrafusaiba ütkö­zik. * * * A TÖRTÉNTEK dióhéjban: Az egyik megyei üzemben balesetet szenvedett egy fiatal dolgozó. Karján felszakadtak az inak, erek. Annyi ereje volt még, hogy kiszaladjon a mű­helyből az udvarra, olt azon­ban ájultan összeesett. Társai — ahogy tudták — elkötötték a karját, aztán telefonáltak a mentőkért. Egyetlen kocsi sem tartózkodott a mentőállomáson, de ígéretet kaptak arra, hogy az első beérkezőt azonnal, út­nak indítják az üzembe. Ha­sonló eredménnyel próbálkoz­tak a taxiállomáson is. Nem volt más hátra, mint kiállni az üzem elé és beszólítani egy személykocsit. Így is tettek. Az autó befordult az udvar­ra. Mégsem vitte el a sérültet. A gépkocsi utasa ugyanis vo­nakodott befogadni a vérző embert az ülésre. Néhány per­cig — vagy talán addig sem — tartott a vita az ájult em­bert körülvevő munkások és az autós férfi között, amikor vá­ratlanul megérkezett az üzem oldalkocsis motorkerékpárja és a rajta ülő dolgozó haladékta­lanul cselekedett. Betette a még mindig ájult embert az oldalkocsiba és elrobogott vele a kórház felé. Útközben talál­kozott a mentőkkel, s ettől kezdve már rendes kerékvágás­ban haladtak a dolgok: gondos orvosi kezelés, betegállomány, a fiatal dolgozó rövidesen is­mét munkába állhat. Könnyű kitalálni, hogy az üzem munkásai a vádlók. Sze­rintük embertelenül járt el a gépkocsi utasa — a gépkocsi- vezető főnöke — amikor vona­kodott a vérző ember elszállí­tásától. Jöjjenek tehát a vád tanúi: * * * ELSŐ TANÚ: — Én állítot­tam meg a gépkocsit. Haladék­talanul befordult az udvarra. Amikor azonban az utasa — jól ismerem, rendes becsületes dolgozónak és családapának tartottam eddig — meglátta, hogy mennyire véres a munka­társunk, azt mondta, hogy így nem szállíthatja el. MÁSODIK TANÚ: — Hirte­len haragomban azt vágtam a szemébe, hogy: Magának drá­gább a kocsi huzata, mint egy emberélet? Így válaszolt: Em­berélet? Ugyan. És legyintett. HARMADIK TANÚ: — Mint később kiderült, valóban nem forgott közvetlen veszélyben a munkatársunk élete. De ő ezt nem állapíthatta meg bentről, a kocsiból. Mert ki sem szállt. Az ablakon keresztül társalgóit velünk. NEGYEDIK TANÚ: — Mo­torosunk ezzel a felkiáltással tette az oldalkocsiba a sérültet: Nincs időnk vitatkozni! Az ájult embert nyilván jobb lett volna a személyautóban szállí­tani, hiszen a karját sem tud­tuk behajtani, ott himbálódzott kétoldalt az oldalkocsi mellett. Ki nem eshetett a fiatalember, a motor hátsó utasa tartotta. Szerintünk mélységesen felhá­borító a gépkocsiban ülő férfi magatartása. * * * A SZAKÉRTŐ vallomása: — Bűntény nem történt. Semmi­vel sem bizonyítható ugyanis, hogy ha nem érkezik meg a motorkerékpáros, a gépkocsi­ban ülő férfi akkor sem szál­lította volna el a sérültet. Az az idő, ami az udvaron a szó­váltással elfecsérlődött, semmi­vel sem rontotta a sérült álla­potát. A gépkocsi utasának az eljárása azonban feltétlenül el­ítélendő. * * * A VÁDLOTT védekezése: — Nem ismerem el, hogy hibáz­tam. Tény, hogy a felszólításra habozás nélkül bekanyarodtunk az üzem udvarára. Azok, akik most rágalmaznak, félreértet­ték a szavaimat. Én csak azt mondtam, hogy így véresen nem tehetjük be az embert a hátsó ülésre — ahol egyébként körülbelül ezerötszáz forintér­tékű nyomtatványt szállítot­tunk — hozzanak alá valami takarót. KÉRDÉS a vádlotthoz: — Igaz-e, hogy legyintve kétség­bevonta, hogy emberéletről van szó? VÁDLOTT: — Lehet, hogy mondtam ilyesmit, nem emlék­szem rá. — Hogy tudta megállapítani ezt, amikor ki sem szállt a ! gépkocsiból? Ha segíteni akart j akkor miért csak az ablakon j keresztül tárgyalt az emberek­kel? VÁDLOTT: — így utólag könnyű megmondani, hogy az adott helyzetben mit kellett volna mondani, tenni. Lehet, | hogy a társukért aggódó, ide­ges dolgozók előtt olyan látsza­ta volt a dolognak, mintha nem akarnám elszállítani a sé­rültet. Pedig ilyesmit nem I mondtam és nem gondoltam. Szerintem ésszerű javaslat volt az, hogy tegyünk alá valamit és ne tetézzük anyagi kárral a bajt. Mindehhez a vádlott megle­hetősen felindult hangon még hozzáteszi, hogy már többször tanújelét adta a segítőkészségé­nek. A dunai árvíz idején pél­dául önként segítette a men­tést, saját motorcsónakján. * * * A GÉPKOCSI vezetőjének a vallomása szinte szó szerint megegyezik a vádlottéval. < Is­métlem: a vádlott a főnöke.) * * * A vádlott védelmében szót kér a felettese. Elmondja, hogy beosztottja kifogástalan ember a munkahelyén és a magánéle­tében is. Véleménye szerint az­zal, hogy az első felszólításra habozás nélkül befordult az üzem udvarára, félreérthetetle­nül tanújelét adta: segíteni akar. Azt a hivatalos szakértő is megállapította, hogy bűntény nem történt. Mit akarunk még? Miért akarjuk kipellengérezni ezt a becsületes embert külön­féle szóbeszédek alapján? Az is lehet, hogy rosszul emlékeznek az elhangzottakra a sérült dol­gozó munkatársai. * * * A SZEREPLŐK szembesíté­sére nincs módja a „bíróság­nak”. De valószínű, hogy ki-ki megismételné a fentebb idézett szavait. Mi hát az igazság? Elítélen­dő-« a gépkocsiban ülő férfi az emberiesség íratlan törvényeire hivatkozva? * * * IGEN, EL. Ha vérző, maga­tehetetlen embernek kérnek segítséget, akkor nincs helye semmiféle fontolgatásnak. Bár a „vádlott” személyét, beosz­tását elhallgattuk — reméljük, hogy képzeletbeli tárgyalásunk enélkül is rádöbbenti mulasz­tására — annyit meg kell mon­danunk, hogy vezetőállású, ma­gas képzettségű ember, így jog­gal várhatjuk el tőle: ismeri és minden esetben alkalmazni tud­ja társadalmi életünk szabá­lyait. Semmiféle anyagi kár nem tarthat vissza valakit attól, hogy azonnal kiugorjon a ko- csból és segítsen. Ügy, ahogy azt a motorkerékpáros dolgo­zó tette, úgy ahogy adott eset­ben mindannyiunknak csele­kednünk kell. Békés Dezső yvrév? /srpa/Vf KAC Hazai táj a hon Jzepulo fővárosunk Képünk a jóvárosi, lágy mányo­si Feneketlen-tavat és közvetlen környékét, a Budai Parkszínpadot és a nemrégiben elkészült Sport Szállót ábrázolja. A reprezen­tatív szálloda kényelme, és a festői környezet valóban kelle­mes pihenést nyújt vendégei számára. A valamikor kietlen park ma Buda egyik legszebb, leglátogatottabb pontja. Min­denki megtalálja a kedvéreva- lót. A gyerekek a játszóteret, a sportolók a teniszpályát. A Bu­dai Parkszínpad estéről estére hol a szabadtéri mozinak, hol a zenés, táncos előadásoknak ad otthont. S ha színházi előadás után megéhezik az ember, a tóparti Park Étterem teraszán cigány­zene mellett csillapíthatja éh­ségét. tMaqasw csapott a vepsetnjláz A jövő pénteken ismét sokan izgulnak majd a megyei tanács dísztermében, amikor megyénk lakossága Baranyával méri ösz- sze erejét a Kossuth-rádió hullámhosszán. Érthető, hogy magasra csapott már a verseny­láz, hiszen a „Tiszán innen—Du­nán túl” megyék közötti vetél­kedő első helyezettje, amint ar­ról értesültünk, egy művelődési autót kap ajándékba. A felkészülés „hivatalos” ré­sze ezen a héten már befejező­dött. A helytörténész, művé­szeti. néprajzi, irodalmi, mező- gazdasági, ipari, alkotóművész, nyelvészeti, földrajzi-biológiai ás tájékoztató szakcsoportok megtartották a haditervet, meg­beszélő tanácskozásaikat, a föl­készülés most már kinek-kdnek saját belátása, szerint történik. Értesüléseink szerint a Rá­dió VI-os stúdiójába mintegy 80 — Bács-Kiskun megyéből el­származott, vagy a megyével kapcsolatban ' álló — hallgató kapott meghívást a versenyen való részvételre. Természetesen a vetélkedő al­kalmával sikeresen közreműkö­dők megfelelj jutalmazásáról gondoskodik a megyei tanács. Már több vállalat ajánlott fel jutalmakat: á MÉSZÖV 1000 forint értékűd könyvet, a ZIM 800 forint értékű népművészeti tárgyat, az Állami Pincegazda­ság a megye legjobb boraiból kóstolót Jutalmat helyezett ki­látásba a Konzervgyár és a Fi­nommechanikai Vállalat igaz­gatója is. — A különböző fajtájú be­főttekből 5—6 ezer tonna ke­rül a boltokba, a kedvelt dzse­mekből és ízekből 6—7 ezer tonna. Felkészültünk a külön­böző szörpök és gyümölcslevek nagyobb arányú fogyasztására is. Széles választékot biztosi­Jó ellátást ígér a konzervipar Rövideséit befejezi áz idényt a magyar konzervipar. Munka­társunk felkereste a Konzerv­ipari Tröszt kereskedelmi igaz­gatóját és kérte, hogy tájékoz­tassa olvasóinkat a várható őszi-téli ellátásról. — Abban a kellemes hely­zetben vagyunk, hogy már most tájékoztatást tudunk nyújtani a konzerv kereskedelmi ellá­tásból — mondotta Bayer Jár nos kereskedelmi igazgató. — Az idén a különböző főzelék- konzervekből 27 ezer tonnát adunk át a belkereskedelmi há­lózatnak. ötezer tonna zöld­borsót, hétezer tonnányi zöld­babot és nyolcezer tonna le­csót. A fogyasztó közönség kí­vánságára változtattunk a le­csó összetételén és mintegy kétezer tonnás mennyiségnél kevesebb paradicsomot és több paprikát használtunk fel a Rác­lecsó néven forgalomba hozott új készítménynél. Bőséges el­látást biztosítunk a fogyasztók által megkedvelt natúrtökből és finomfőzelékből. Elegendő meny- nylségű tölfenivaló paprikát, kariolt és sárgarépát is konzer­váltunk; így ezekből sem lesz hiány. — Az elmúlt évek tapaszta­latai alapján az idén nagyobb mennyiségű, mintegy nyolcezer tonna paradicsomkészítményt biztosítottunk a lakosság szá­mára. — Bőségesen ellátjuk a ke­reskedelmet ecetes- és sós ubor­kával, egyéb vegyes savanyú­sággal is. Ezenkívül 1200 vagon csemegeuborkát biztosítunk köz- fogyasztásra. — Nagy apparátussal készül­tünk fel húskonzervek és kő­réteg ételkonzervek gyártására. A változatos konzervkülönle- gességek kielégítik a belkeres­kedelem igényeit. — A halkonzervek gyártását csak e hónap végével kezdjük meg. Bőséges mennyiségben ho­zunk forgalomba pácolt hala­kat is, mert ebből emelkedik a kereslet. Az olajos halak gyártását csak a balatoni ha­lászat megkezdése után kezd­jük eL Újfajta lecsó Elegendő paradicsom Változatos hal- és húskonzervek Nagy választék befőttekből és gyümölcs tévékből tünk őszi- és sárgabarackból, birsből, vörösszilvából és na­rancsitalból. összegezve: a konzervipar jó és bőséges ellá­tást biztosít *— mondotta vé­gül Bayer Jáínos, a Konzerv­ipari Tröszt kereskedelmi igaz­gatója. Zs. L. 24. A következő nyáron hazautazott. Megkérte Rosa Rubin kezét, s a lány igent mondott. Az es­küvőn Francis repülőfőhadna­gyi egyenruháját viselte. Sza­badságolása előtt léptették elő. Rowers, aki természetesen ma­gával vitte feleségét Bad Wald- ba. úgy érezte, mintha Rosa mindig hozzá tartozott volna. Feledte a múltat, s Rosa is szemmelláthatólag elfeledtette mindazt, ami Francist megelő­zően történt. A fontos csak az volt, hogy boldogan, nyugodtan eltek egymással. Francis, amerikai lévén, ne­hezen tudta elképzelni más mó­don a családi életet, mint ahogy .Amerikában szokás. Tökélete­sen kielégítette, hogy Rosa a dött az öt gyermekével az öreg Rowers. Az apa és fia között egyéb­ként a házasság óta eléggé meg­lazultak a kapcsolatok. Nem azért, mintha a fiú szülei elle­nezték volna a házasságot. El­lenkezőleg, bjüszkék voltak rá, hogy fiúk Mr, Rubin lányát ve­szi feleségül. Inkább arról volt szó, hogy Francis, aki pilótává válásával magasabb társadalmi kategóriába került, valahogy kevés alkalmat talált, hogy a szüleivel találkozzon. Ha a feleségével hazautazott szabadságra. íjnindig a lány szü­leinek házában szálltak meg. Hiszen sokkal kényelmesebb és tágasabb, mint Rowersck laká­sa, s ráadásul elegendő személy­zet állt rendelkezésre, s nem terhelték munkával Francis gondját viseli — vagyis most édesanyját. Pedig az öregasz- már nem neki kellett bevásá- szony szívesen vállalta volna tolnia a konzerveket a vacso­rához, hanem megtette azt Rose. Esténként legtöbbször otthon ültek, valami füzetes regényt olvastak, nagyokat hallgatva közben. Gyermekük nem szüle­ezt is, csakhogy néhány napig a közelében tudja a fiát. Dehát ő is kénytelen volt belenyugod­ni abba, hogy a fiú elszakadt tőlük, s édesanya módjára azzal vigasztalta magát, hogy Fran­tett, Rowers maga sem vágyott cis máris tovább jutott, mint ők, rá túlságosan, mert emlékezeté- nem kell tízcentes gondokkal ben élt. hogy mennyit vesző- küszködnie.

Next

/
Thumbnails
Contents