Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-23 / 251. szám
1966. október 23. vasárnap 5. oldal Fokozódó érdeklődés a kedvezményes utazások iránt VETÉLKEDŐK Az elmúlt évben még csak száznyolcvanöt Bács megyei fiatal járt külföldön az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda szervezésében, az idén ez a szám négyszáznegyvenegy főre emelkedett. Az általában 8—10 napos, 1000—1500 forintba kerülő utazások résztvevői — a száznegyven mezőgazdaságban dolgozó, a százkét munkás, a hatvankilenc értelmiségi és a százharminc diákfiatal —, megismerkedtek Prága, Bmo, Pozsony, a Magas-Tátra szépségeivel, jártak Drezdában, Lipcsében, Potsdamban, Kelet-Ber- linben, Meissenben és Bad- Schandauban. „Expressz’-csoport kereste fel Belgrádot, az Adriai-tenger partját, Szarajevót és számosán jártak Rómában, Firenzében és Bécsben is. A KISZ megyei bizottságán kapott tájékoztatás szerint, a jövő évben, előreláthatólag hatszáz Bács megyei fiatal utazik a népi demokratikus országokba: a Szovjetunióba, az NDK- a, Az idén eredményesen dolgoztak Kecskeméten.' Kiskunfélegyházán és Baján a városi-járási KISZ-bizottságok mellett alakult „Expressz” utazásokat szervező társadalmi bizottságok. Éppen ezért 1967-ben a megyében kivétel nélkül minden városi, járási KISZ-bizottság mellett létrehoznak ilyen bizottságokat, s ezeket az érdeklődők felkereshetik a KISZ-bizottságokon tartandó fogadónapokon. B. Gy. Új irodaház Lajosmizsén _ Az OVF Vízgépészeti Vállalatnak eddig csak a 3-as számú gyáregysége dolgozott Lajosmizsén. November első napjaiban azonban ide költözik a vállalat központja is Budapestről. Az új irodaházon már az utolsó simításokat végzik az iparosok, munkába álltak a takarítók. Irigylésre méltóan szép otthonnal várja a község a vállalat gazdasági irányító gárdáját. Először csak két sötétkék svájcisapkát és egy pirospettyes kendőt láttam az esztergapad felett. Amint közelebb értem, a sapka viselői. Toldi Zoli és Szederkényi Sanyi — is előtűntek. A gép fölé hajolva elbűvölten nézték a hajszálvékony fémforgácsot, amint a gyorsan forgó munkadarabról egyre messzebb kígyózott. Rádi Józsefné — a kendő birtokosa — arcán elégedett mosollyal a leheletfinom fogással haladó kés munkáját irányította. Közben Zolinak és Sanyinak — a lakatosipari szak- középiskola két tanulójának — a szakma fogásait magyarázta. Mi is tudunk valamit Pár méterrel arrébb — a forgácsolóműhely egy másik gépcsoportjánál — egy zömök termetű „szaki” a Béke brigádból integetett az szb-titkárnak. — Kik azok ott Rádinénál? — mutatott felénk kíváncsian. — Van közöttük egy újságíró is. — És miért éppen oda mentek? — Mert a Hámán Kató női brigád van az első helyen a versenyben — évődött az szb- titkár. A kérdezőnek pillanatra ráncok futottak össze a homlokán. Kis fintorral csak ennyit mondott. — De nem sokáig! — azután gyorsan újabb munkadarabot fogott gépébe. Rádiné leállította a masináját, anyagot cserélt, majd közelebb lépett hozzánk. — Igaz, hogy ötödik hónapja már a Hámán Kató brigád az első a forgácsoló műhelyben? — kérdeztem tőle. — Év elején még a negyedikek voltunk a hét munkacsapat közül. Azután meg akartuk mutatni. hogy mi is tudunk valamit. Nézem a versenytáblát, amelyen első a Hámán Kató brigád 3262 ponttal, második a Béke brigád 3147 ponttal. — És mit szólnak a férfiak ahhoz, hogy egy nőkből álló brigád megelőzte őket? Rowers annyira ragaszkodott a szüleihez, amennyire kötelességének érezte és ebben Rose nemcsak nem akadályozta, hanem serkentette. Ha hazalátogattak szabadságra, a vakáció elején és végén elmentek az idősebb Rowersékhez. Ezek a látogatások — bármennyire is tárt karokkal fogadta és csókokkal halmozta el az édesanya a fiát — soha nem váltak meghitt családi • összejövetelekké. Inkább amolyan hivatalos aktusokhoz hasonlítottak, amikor valamelyik új városlakó levizitel azoknál, akiknél illik. Bad Waldból minden ünnep előtt — karácsonykor, húsvét- kor — küldtek üdvözlő lapot a szülőknek. Nyomtatott kártyát vásároltak, s nem írtak rá mást. csak a nevüket. Ez megkímélte őket attól, hogy tömiök kelljen a fejüket — mit is írjanak. Az idősebb Mrs. és Mr. Rowers minden születésnapjára is kapott jókívánságokat menyétől és fiától. Ezeket a születésnapokat Rose a jó titkárnő gondosságával tartotta nyilván naptárában, nehogy megfeledkezzenek róluk. Rosa mindenttudó noteszében a születésnapi előjegyzéseken kívül többnyire fizetési határidők sorakoztak. 800 dollár nagy pénz, s ebből sok mindenre telt. A részleteket mindig pontosan fizették, és Rosa Rowers — mint feleség, s mint a család pénzügyi igazgatója —, nagy gondot fordított rá, hogy mindent pontosan fizessenek, és ebben a tekintetben is rendben menjenek a dolgok. Csak ritkán gondoltak arra, hogy ez a biztonság, zavartalan jólét bizonyosan csak négy négy esztendeig tart. A fiatal repülőtisztet ugyanis ennyi időre szerződtette a légierő, s azután — a szabályok szerint — újabb négy esztendőre új szerződést kellett kötni. Kérdés, meghosz- szabbítják-e a szerződését? Rowers nem lehetett benne biztos, mert a politika egén bárányfelhők úsztak — a leszerelésről tárgyaltak az állam- és kormánykörök. Francis valamelyik bárban találkozott egy részeg kapitánynyal. A tisztből dőlt a szesz és úgy harsogta: — Nadrágtartót vegyenek! Kedves uram, önnek rendkívül előnyös lenne egy eredeti „Kékmadár” nadrágtartó ... Pompás színei megsokszorozzák életkedvét, kedvező hatással vannak üzleti sikereire ... Uram, nagyszerű nyakkendők vannak cégünk kollekciójában ... Nem parancsol nyakkendőt? Uram, ne szalassza el az alkalmat! Egy nyakkendő hetven cent, három két dollár, öt három dollár! Nagyszerű alkalmi vétel! Többen nem tudták mire vélni, miért játssza ez a repülőtiszt a nyakkendő ügynököt. — Megőrültél, Jim? — kérdezték tőle. — Nem! A nagyfejűek őrültek meg! Leülnek dumálni az oroszokkal, aztán mi mehetünk a fenébe! Nyakkendőt árulni, nadrágtartót aiánlani. Nem hallottátok més? Kussolnom kellene, de kipofázom! Hadd tudjátok, fiúk, hiszen a ti bőrötökre megy a játék, egv légcsavar a fenekébe minden nagyfejűnek! Egy csomó tisztet leszerelnek. Ma kaptuk a parancsot, hogy a lejárt szerződéseket csak kivételes esetben lehet meghosszabbítani. Kifizetik az embereket, megfogdossák a koszos mancsukat, aztán, ki merre lát... A kapitány tovább szitkozódott. Rowers behúzódott az egyik sarokba, ott szürcsölte italát. Amit hallott, megdöbbentette. Eszébe jutott néha, hogy csak négy évre vették meg a munkáját, de eddig mindig elhesseget« ezeket a gondolatokat.1 Kiválóan képzett pilóta, parancsnokai nemcsak a szemében — hanem amint hallotta — a háta mögött is dicsérték. Bizonyos volt benne, hogy meghosszabbítják a szerződést. Most akarva, nem akarva szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy sorsának alakulására a külső világ eseményei is befolyással lehetnek. Az oroszok leszerelést akarnak, s le is szereltek már egy csomó katonát. Ha a nagyfejűek belemennek ebbe a játékba. akkor neki is útilaput köthetnek a talpára. Hiszen van jónéhány olyan képzett repülő az Egyesült Államok légierejében, mint ő. Mások, ha nem is olyan képzettek, jobb családi kapcsolatokkal rendelkeznek. Hiszen Mr. Rubin hiába nagy hatalom, csak egy kis városkára terjed ki a befolyása. Az ilyen szerződés-meghosszabbítások pedig Washingtonban dőlnek el, ahol talán egyetlen ember sincs, aki tudná. Amerikában akad egv Mr. Rubin nevű ember, nem hogy valamit is tehetne a kedvéért. (Folytatása következik.) — Egy kicsit biztosan sérti a hiúságukat, de az nem is baj .— mosolyodik el Rádiné. — Szakmailag hogy áll a brigád? — Hárman gépipari technikumba járunk, egy pedig gimnáziumba. — Ezenkívül — szól közbe Tóth János szb-titkár — Rádiné itt, a Félegyházi Vegyipari Gépgyárban a harmadik helyezést érte el a tv és a KISZ által rendezett „Ki minek a mestere” esztergályos vetélkedőn. A legmegbízhatóbbak A gépeken napsugarak táncolnak. Miközben tovább megyünk, Tóth Endre, az szb termelési felelőse még megjegyzi: — A műhelyablakokat is a Hámán Kató brigád tartja tisztán társadalmi munkában. A műhelyvezető irodája előtt a falat a brigádok oklevelei díszítik. — A gyárban összesen 71 brigád vetélkedik — mondja az szb-titkár. — A munkacsapatok szakmánkénti csoportokba vannak osztva, mert csak így értékelhető reálisan a közöttük folyó verseny. Jelenleg a lakatosoknál, a Löwy Sándor, a forgácsolóknál a Hámán Kató, a műszakiaknál a Paton. az adminisztrációsoknál a Rakéta, a kisegítőknél a Szerszámos brigád halad az élen. Tizenkilenc brigád tett külön vállalást az MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére. — És milyen eredmények születtek eddig a versenyben? — Egyre jobban kibontakozik a fokozott felelősségvállalás a végzett munkáért. A forgácsoló műhelyben például már hatan végeznek „önmeózást”. Toldi József. Bibók Imre, Kothencz Péter után már Vass István, Tóth Pál és Molnár Sándor esztergályos is jogot kapott arra, hogy saját bélyegzőiével jelölje és a minőségi ellenőrök nélkül adja ki az általa készített munkadarabokat. Vidám fiatalember — a Zrínyi brigád egyik tagja — dübörög el mellettünk targoncáján bronzforgáccsal. — Mennyi? — kérdi tőle a termelési felelős. — A héten eddig ezzel együtt 200 kiló — szól vissza büszkén az ifjú esztergályos. — Nagy jelentőségű dolog ez — meséli Tóth Endre. — Országos probléma a színes forgács külön kezelése. A minisztérium is hozott egy sor rendeletet, hogy az értékes importanyagok hulladékát kigyűjtsék. hogy újra beönthessék. Nem sok eredményt hoztak a rendelkezések. Nálunk azonban amióta a szocialista brigádok vették kézbe a dolgot, megoldódott a színesfémügy. Versenyvállalásaik közé besorolták azt is, hogy visz- szaszolsáltatják a nemesfémhulladékot. Percet, órák Ma már a technológiai osztály beépíti az anyagfelhasználási tervbe a leszűrt hulladékanyagot, amelyet azután fel lehet használni más alkatrészek gyártásához. Ennek a mozgalomnak eredményeként eddig több mint 30 ezer kiló bronz-, réz- és rozsdamentes acélforgácsot, s közel 15 ezer kiló nemes hulladékot szolgáltattak vissza a brigádok és egyéni versenyzők a raktárba. A Felszabadulás brigád gondosan vezetett naplóját adják a kezembe. Az egyik oldalon érdekes bejegyzés ragadja meg a figyelmemet. A cseh tartályokra kerülő alkatrészek készítésénél háromszáz órát visszaadunk. Egy-egy alkatrészt a régi 130 perc helyett újítás bevezetésével 30 perc alatt készítünk el. A szocialista brigádmozgalom új vonása ez is itt a gyárban, s a dolgozók öntudatának nagymértékű növekedésére mutat — fűzi hozzá az szb-titkár. — Itt van például a Május 1. brigád naplója is. ők 772 percet adtak vissza a zárszerkezet készítésénél. A gyárban általában nem nagy sorozatok készülnek egy- egy alkatrészből, ezért egészen pontos normákat sem lehet azonnal megállapítani. A versenyben álló munkacsapatok azonban — már csak munkás- becsületből is — maguk igazítják ki az alkatrészek munkaidőigényét. Eddig a gyár különböző műhelyeiben nyolcezer órát adtak vissza. Egy visszaadott óra egyébként egy pontot jelent a versenyben. Sajnos, a normások félreértették ezt a mozgalmat, s néhány munkadarabnál irreálisan szoros normát állapítottak meg, s ez lel oh ászt ja a dolgozók kezdeményezését. Tanulni akarunk — És hogyan tükröződik a kongresszusi verseny a gyár termelési eredményeiben? — Első háromnegyedévi befejezett termelési tervünket 99,4 százalékra teljesítettük. Ezen belül az exportelőirányzatot 11 és fél millió forint értékű áruval, vagyis 26,2 százalékkal szárnyaltuk túl. Ä József Attila villanyszerelő brisád négy iókedélyű fiatalemberből áll. Éppen egy soronkí- vüli munkán dolgoznak az új irodaház és kerékpár.garázs áramelosztóját szerelik. Feladatuk egyébként az üzemen belüli elektromos berendezések felújítása. Megkértem őket. beszéljenek munkájukról, önmagukról. — Sok korszerű gép érkezik ide a gyárba — mondja Tarjá- ni László, brigádtag. — Ezeket a berendezéseket nem ismerjük. ezért nekünk sokáig tart erőátviteli bekötésük. Szeretnénk azonban lépést tartani az igen gyors technikai fejlődéssel. Jó lenne, ha megteremtenék számunkra is az üzemen belül a szakmai továbbképzést Gázon kívül is — Most kaptam ezt a levelet, nem ti küldtétek? — kérdi a brigád tagjaitól az szb-titkár, és felbontja a borítékot, majd felém nyújtja. A címzés a Bajai Kismotor- és Gépgyárnak szól. — A négytagú József Attila ifjúsági villanyszerelő szocialista brigád versenyre hívja a bajai gyár hasonló munkakörben dolgozó ifjúsági munkacsapatát. A verseny célja a termelékenység emelése és a két brigád közötti szocialista kapcsolatok kiépítése. Hisszük, hogy nemes vetélkedésünk hasznosan előmozdítja a két gyárban a termelő munkát. A levél ezután versenyszempontokat javasol, majd a brigád tagjainak aláírásával zárul. Lám, ezeknek a lelkes fiataloknak a vetélkedéséhez már szűknek bizonyul a Vegyipari Gépgyár. Lapzártakor érkezett! A Béke brigád ha csak 11 ponttal is. de megelőzte a riport elején szereplő Hámán Kató brigádot. Vajon meddig? Nagy Ottó
