Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

ÉBRESSZEN ARANYSlP Kőtömör ég! Kertek, ti körtefa-nevelők! Erdők, dombok, szerelem-szagú bokrok! Adjatok nyűhetetlen erőt kurta karomba és piros •i , parazsat szívem alá, mint kapanyéllel leütött alma meg ne rohadna! Mászok félelmetes kútba. Párolgó tükrök, ti vas-villogású vizek, velem legyetek, és ti is, tüzek! Termő szegénység, türelmes krumplifészek, táplálj, babvirág, fehér bokor, csavarodj homlokomra dísznek. Ébresszen aranysípod virradat! Súlyos vagyok, reszketnek alattam a hidak. Buda Ferenc A fill zöld Kabátot viseTtj hozzá zöld. disznósörtés kala­pot, vadászosan volt öltözve. De a rövid, szűk szárú, korbársony nadrág és a tarka nyakkendő ellentmondott ennek, inkább jampecnek nézhette az ember. Idegesen sétált fel, s alá a pe­ronon, a vonatra várakozott. Véletlenül meglökött egy idő­sebb embert és az rámordult: — Nem tud vigyázni, nevelet­len. .. — a többit elharapta, de ez is élég volt, hogy a fiú fel- paprikázódjék. Talán még va­lami baj lett volna, ha nincs kö­zelben a rendőr, aki mindjárt oda sietett. A fiú magyarázott valamit, s ezzel el is volt in­tézve az ügy. Senki sem figyelt rájuk tovább. A vonaton egy kupéba ke­rültünk. éppen szemben ült ve­lem az ablaknál. Egy ideig szót­lanul figyeltük a tájat, majd megszólítottam. Kíváncsi vol­tam, hogyan intéződött el az in­cidense. Volt az egyéniségében valami szokatlan, ami felkeltette az érdeklődésemet. Mozdulatai az ifjúság hirtelen, mindenre gyorsan reagáló, ösztönös moz­dulatai voltak. Tekintetében ko­molyság és egy kis szomorúság is ült, de ezt leplezte beszéde könnyedségével. — Azt hitte a rendőr, hogy valami huligán vagyok és csak szemtelenkedésből löktem meg azt az embert. Megmagyaráz­tam neki, hogy ez az öltözék a mi viseletűnk. Én erdészeti' technikumba járok, erdésznek készülök, hát így öltözünk. Per­sze ehhez nem nagyon illik a nadrág, ez a csöves, de kérdem én, lehet ma másban is járni? Bemegy az ember a boltba, vagy Egy életmű nyomában Becses irodalomtörténeti emlékek Kecskeméten A KÖZELMÚLTBAN Jugosz­láviában jártam. Ott említették Tones Gusztáv irodalomtörté­nész nevét, aki 29 évig Szabad­kán élt. Amikor azután Szabadkán megláttam az 1946-ban elhelye­zett táblát, hogy „Ulica Tones Gusztáva", el is határoztam tüs­tént, hogy szemrehányást te­szek itthon Tones Laci bácsi­nak. — Tudta, hogy az édesapját l utcát neveztek el Szabadkán? — Tudtam. — Azt is, hogy az új Magyar Irodalmi Lexikon ír róla? — Igen. — Hányszor beszélgettünk már! Miért nem említette soha? Erre nem válaszol Laci bácsi. Itt él Kecskeméten 25 éve. Sze­rénysége közismert. Irodalmi ér­deklődését, filozofálásra való hajlamát apjától kapta örökül. S a munka, a cselekvés feltét­len tiszteletét. Felesége, a gyerekek kedvenc s,Iíi nénije” tanárnő, leánya gimnazista, fia a Néphadsereg tanár-tisztje. A lakás valóságos kis mú­zeum. Könyvhalom, újságok, új- ságkivágások. Oklevelek, fény­képek, levelek. Kérdezgetem La­ci bácsit. — HÁNY ÉVIG élt Szabad­kán az édesapja? — Huszonkilenc évig. 1881-től 1910-ig. — Mit tanított? — Magyart és latint, törté­nelmet és földrajzot. — Hogyan él az emlékezeté­ben? — Mint aki mindig dolgozik. Több mint száz tanulmányt irt. É$ a Természettudományi Tár­sulat, s a Szabad Líceum tag­jaként sok-sok előadást tartott. Itt jegyzem meg: Kossuth, Csokonai, Ady. Petőfi, szocioló­gia, történelmi materializmus stb.: ilyenek voltak a témái. És írt tankönyveket, szociológiai, filozófiai, pedagógiai cikkeket is. Több úiság, többek között a Pesti Hírlap munkatársa volt. Izgalom fog el. amikor Kosz­tolányi kezeirását tartom a ke­zemben! Így ír Tones Gusztáv­hoz: „Szeretett tanárom, ifjúkorom \ kedves tanára.” Ennek a levél­nek a következő sorai irodalom- történeti értékűek, s most elő­ször jelennek meg nyomtatás­ban: „Elmondhatom, hogy mióta elhagytam az iskola padjait, j nem múlt el hónap, hogy ön m j jutott volna eszembe. Szavait állandóan hallom, mozdulatait \ állandóan látom. írói pályámra ön adta az útravalót. A fényt osztotta szét tanítványai között, mint az én áldott, ezerszer ál­dott édesapám." EGY MÁSIK levél, dr. Balázs P. Elemér egyetemi tanár leve­le is hasonló szeretettel íródott: „Szeretett mesterem, ön taní­tott meg helyesen gondolkodni és írni." Thaly Kálmán történettudós levelét is olvashatom itt. ö Tones Gusztáv Mikes Kelemen­ről szóló könyvét dicséri meg­hitt soraiban. A halomnyi iratköteg közül csak egyet említek még meg: a hatalmas, sárgult diplomát, alá­írói között olyan nevekkel, mint Gyulai Pál, Horváth Cyrill, Bu- denz József. Tones Gusztáv emelkedett szellem és sok irányú alkotó volt. Jellemző, hogy hosszú és1 gazdag életében mindig a fele­kezeti és nemzetiségi együttmű­ködést hirdette. Ezért szerbek, zsidók, magyarok egyformán szerették. Arról érdeklődöm, más roko­na él-e még Tones Gusztávnak? — Hatan voltunk testvérek — mondja Tones László. Ma már csak ketten vaygunk. A húgom Dabason él... Sok mindent lehetne, kellene elmondani még. Most csupán je­lezni akarjuk irodalomtörténeti munkásságát jelesebb könyvei­nek felsorolásával: „Mikes Ke­lemen élete”. Shakespeare drá­mai művészete”. Vitkovics Mi­hály élete." Széchenyi mun­kái’’. „Kisfaludy Sándor”. VAN EGY kiadatlan munká­ja, amire egész életében készült. Címe: „A tudományok rendsze­re.” Sajnos. a kézirat nagyob­bik része a háború alatt meg­semmisült. Varga Mihály a szabóhoz mar nyakába is sóz­tak egy szűknadrágot. Ez a di­vat, mondják, s ha valaki más­milyent kór, el sem akarják hin­ni. Így vannak a kabátokkal is. Nekem spéciéi nem tetszenek a féllábszárig érő esőkabátok, de lehet találni mást is a boltok­ban, ugye nem? Na látja — mondtam ennek a derék rend­őrnek—, hát ne ütközzön meg az öltözetemen. A nyakkendőm Pedig, kaptam. Udvarolok egy kislánynak, komoly szándékkal, hát tőle kaptam ajándékba. Mondhattam volna neki, hogy nem szeretem a rikító sárgát, meg az ilyen kiabáló színeket, de nem volt szívem megsérteni. Sőt még hordanom is kell, mert azt hinné, hogy nem tetszik Pedig tényleg nem. De a kis- lány az tetszik, a nyakkendőtől fuggeUenül. Egyszerű, nem? Különben is, nem vagyok vere- kedős. Direkt vigyázok rá. Nem mondom, elönt néha az indulat de verekedni, azt soha... Azaz csak a versenyeken, mert csel­gáncsra járok. Tudja, hogy be tudtam volna én csomagolni azt a szegény pacákot — bocsánat, de mindenki így mondja! — nem ismert volna salát magára. De minek? Kell ez nekem? Ez ,s virtus? Ugyan! A szőnyeg, az a valami. Ha azt latna! Az am a nagyszerű. Ré­sen úgy hívták, hogy „Fogd ahol ered”. Találó elnevezés. Tényleg fogni kell. nem az erőn múlik. Én ugyan erős vagyok úgy nevelnek a technikumban bennünket hogy ne ijedjünk meg egy kis tuskóhúzástól, gö- dorásastól. favágástól, de ez mit sem er, ha nem elég gyors és fürge valaki. Engem az első nap ■Jgy osszegöngyölt a mester, hogy alig tudtam kigabalyodni a fo­gasaiból. Pedig nálam jóval vé- konyább cingárabb. De épp ez a plane benne, hogy egv ember is elbánhaf egyV e§S! éf3, KePzelheti. mi van ott, ha két cselgáncsos összekapaszko- dobálják egymást. Nem azért mondom, de már if­júsági bajnokságot is nyertem, í??„,en buli Bánkódni akarnék mindennap ötször is bevihetne éliintnd°r' de mi sPPrtszerűen élünk, nem vagánykodunk. Aki jT™ a* TCt iSttího픓 1"dve"' Végigsim;tottct a kezét 3 "a,drf?ia szélén, maid egy ki- csit tabamészkodott az ablakon. ^ Aer?et, fe3e közeledett a vo­nat. A kalauz bejött, kezelte a maW újra ránk csukta az ajtót, mintha valami zárká­ban lennénk, kettesben Csak a Sy®sá.n- a kocsi elülső kijárá­sa h í? utasok csoszogá- sa beszélgetése, a váltók kat­iHwSfx í’°zta fülünkbe az élet lüktetését, megszokott zörejeit. Cigarettával kínáltam, habo- majd kiemeli egyet, tüzet W P?ektBodrozva szállt a füst Egy kicsit fesztelenebbé folytatta, mintha az előbbi gon­dolatait akarná egy fordulattal nias irányba torolni: ~ b'szom. sok fiatalnak elvettek a kedvét a kalandoktól az események. így mondta, „események”, és én tudtam, hogy mire gondol, de nem zavartam meg közbe­szólásommal. — Nekem az apám halt meg... No, ne liigyje. hogy hős volt és , harc közben esett el Hanem ez j hosszú történet, talán untatom I is. Hallgatunk. Tudtam, hogy be­szélni fog. Azt hiszem, még sen­kinek sem mondta el ezeket a gondolatait, egy ismerősnek ma sem mondaná el. De itt a vo­naton, ez más. Találkoztunk és elválunk, semmi közünk egy­máshoz. talán csak egy kis eny­he szimpátia köt össze bennün­ket. Bólintottam bátorítóan, és folytatta. — Nem voltam akkor oda­haza. csak három nap múlva érkeztem, de ahogy elmondják, minálunk is úgy zajlott le min­den, mint másutt. Először meg­döbbentek a pesti hírektől, az­tán lejött néhány hőbörgő és meggyúrta a diákfiatalokat. El­kapta őket is a láz. mint közü­lünk is sokat a technikumban. Forradalom, kokárda. Kossuth- címér, azt hittük, mi vagyunk a világmegváltó ifjúság, a mai petőfisándorok, a haza üdvözí­tői. Hogy ki ellen, mi ellen fo­lyik mindez, kevesen látták ezt akkor még világosan a fiatalok közül. Csak ki az utcára, ordí­tani, hogy „Aid magyar, velünk tart!...” Hát így lehetett ott­hon is. Persze ez így nagyon le van egyszerűsítve, de maga biz­tosan ért engem, minek magya­rázzam. Nincs is kedvem hozzá. Az apámról szeretnék beszélni. —Azt mondják, ő is ott kia­bált a menetben, elől ment. Be volt rúgva, mint legtöbbször. Szinte magam előtt látom, ahogy ott handabandázik. Rengeteg erő és indulat volt benne. Vaskeres- kedvő volt a szakmája. Széles, nagy darab ember, a tűzhelyeket legtöbbször maga emelte le a kocsiról és a hátán vitte be a boltba, hát képzelheti. — A pártbizottság felé men­tek, tüntetni akartak. A sógo­rom mesélte, az kommunista, hogy látta az apámat is a me­netben. A pártvezetők ott szo­rongtak a pártházban. Fegyver alig volt náluk, az is csak pisz- toly, kettő-három talán. Nevet­séges, de igaz. fapuskával álltak őrt éjszakánként a kapuban, csak a látszat miatt, régi le­vente fapuskával, És marcangol­ták magukat, hogy tehetetlenek. Volt, aki azt mondta, hogy lő­ni kell a hőbörgőkre. Más pe­dig azt mondta, hogy páran men­jenek közéjük és próbálják csendesíteni, elterelni őket. A sógor is így tett, tőle tudom, amit tudok Ügy döntöttek, hogy nem szabad vérnek folyni, in­kább elhagyják az épületet. így is történt. A tömeg betódult. A padlón égették el az iratokat, könyveket, csoda, hogy ki nem gyulladt az épület. Behatoltak a párttitkár szobájába is, ki­szórták a holmijait, ruházatát. Szerencse, hogy öt magát nem találták ott. talán vele is el­bántak volna. Akkor már fegyvereket is osz­togattak a tömegben. Egy teher­autóról adogatták le katonaru- has egyének, de civilek is vol­tak köztük. Sok bámészkodó, kí­váncsi ember is állt az út két oldalán. Egyszer csak lövés dór­ját valahonnan, senki sem tud­ja megmondani honnan. Vala­melyik felelőtlen ember elsü­tötte a puskát. És egy lány a házak mellett összeesett. A kí­váncsiskodó tömeg egy része odafutott, mások elrohantak on­nan. A lány meghalt. Ismertem, szép kis fiatal lány volt. És meghalt. Ártatlanul. Senkinek sem vétett. — Tudja, én ott hasonlottam meg, amikor kint voltunk mi is az utcán, és egy öreg tűzérszá- zados került közénk. Néhányan közrekapták, és leütötték a sap­kát a fejéről, csak azért, mert csillag volt rajta. A vállapját is letépték. Az Öreg csak állt, nem védekezett. A szálaszéle “ fehér volt és reszketett a felindult- ságtól, valamit mondani is akart, de lehurrogták, félrelök­ték az útból. Nagyon megsaj­náltam a védtelen embert. Oda­mentem és megkerestem a sap­káját. Levettem róla a csillagot és átnyújtottam neki a sapkát. Öé raéim teSe a fefére. Csalt for­gatta idegenül, s lassan zsebre- gyűrte. — Köszönöm fiam — csak ennyit mondott, és lassan elbal­lagott. Alig ismertem a nagy­apámat, meghalt, mikor még kisgyermek voltam, de mintha őt láttam volna az öreg keserű, csüggedt vonásaiban. „ — Aztán egy másik... Szovjet tank állt a téren, tete­jén géppisztolyos katona. Csak állt és nézelődött. Húsz-huszon­öt suhamc hősködött körülötte. Köveket hajigáltak a tankra egy kő a katonát is eltalálta. Az hirtelen egv sorozatot engedett a levegőbe. Pedig, ha meg­gondolom, a katonák nem a le­vegőbe szoktak lőni. ha bántják őket. de ő nem lőtt a támadók­ra, pedig ő volt az erősebb. Vagy épp azért. — Nem, nem volt ez már ak­kor olyan világos dolog mint ahogy eleinte látszott. Vagy ta- lán akkor kezdett világosodni sokakban? Elhatároztam hogy -hazautazom. És akkor az apám... Az kezdett el velem is hozongeni. — Szeretem a lovagias embe­reket, a bátrakat, egy kicsit tá­lán a vagányokat is. De amikor a védteleneket bántják, nem bí­rom elnézni. Hát mit vétett az a lány, akit agyonlőttek vélet­lenül, vagy a fiatal párttitkár — ismertem mikor még ifjúsági vezető volt —. akinek kidobál- , , . a ruháját, összetiporták a lakását és halálra keresték vagy a szovjet katona... T Ha* veszekedtünk az 5Ea ' Fe)esIeges volt. Nem - ,™Íg eßymäst. ö csak ívott es kiabált. Mintha nem is egy ifyelven beszéltünk volna. karácsonykor már abg bírtunk vele az anyámmal, j-sak ivott és reszketett. Azt &te mindég- hogy őérte jönnek a rendőrök és a karha- talmistak. Hiába mondtuk neki. hogy ha nem csinált semmit, nmes mitől félnie. Mintha meg- * volna' rémképeket lá­tott. Almában azzal a lánnyal tehet°róla. abÓlt hogy ő nem Anyám egy kis karácsony­fát csinált. Mindig szokott, pe- eug már nem vagyunk kicsik, apróbb gyerek nincs a háznál. He jól esik neki. Kikészítette a díszeket és apámat küldte le a facskáért a pincébe. Aztán az apaf s°ká jött fel. Anyám le­szólt neki. semmi válasz. Rosz- szat sejtett Lement, majd si­koltozva rohant fel. Apám fel­akasztotta magát. ' — Hát íg.v történt. És az a legborzasztóbb, hogy nem tud- “T fsrta szívből sajnálni az apámat. Talán mert mindig el- itta a keresetét és az anyám STE“ m!atta Vagy. mert — - erzem, hoey gyáva volt műúton a salát lelki ismerj a felelősség élői _ nem tu­dom. nem tudom... Csak azt tu. dom, hogy magam maradtam férfi a családban, anvám kul­lancsa és támasza. Ha tanulni akaiok. neki kell megkeresni a rávalót. a ruházatomat. A nyá­ron dolgoztam, hogy kisebb le­gyen a gondja. A sógor is ígért egy kis segítséget, csak azt mondják, tanuljak, tanuljak, hogy hasznára lehessek majd'az anyámnak. Hát tanulok. Azt hi­szem, szép szakma a miénk. Járni az erdőt, telepíteni, ter­vezni, s néha vadászgatni, be­szélgetni a csenddel, a nyuga­lommal. Egészen költői foglal­kozás. nemde? egy kis csend támadt közöttünk. Nem tudtam szólni. Csak hallgattam a kerekek kat­togását, néztem az elsuhanó tá­jat. Mit is mondhat ilyenkor az ember, ha nem akar nagyképű lenni. E helyett inkább ismét cigarettával kínáltam. — Nem, köszönöm, nem szí­vok többet — szabódott és nem is gyújtott rá —, tudja a csel­gáncs! Sportszerűen kell élni* _ mondta és nevetett. Kivillantak szép, erős, fehér fogai. F. Tóth Pii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents