Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

496*. október I*. vasárnap

t oldal

A P AMT Ói. tanultam legelőbb, hogy a munka becsület és tisztesség dolga. Iparosmester volt. Ha egy-egy munkáért nem fizettek, soha nem búsult annyira, mintha javításra kellett visszahoznia. Ilyenkor kedvetlenül tette le odahaza a darabot, szótlanul járt-kelt. Felfelvette a hibás holmit, nézegette, sóhajtozott. Persze, ez kevésszer esett meg, mert jó mester hírében állt. A kis homályos műhely falán mindenki láthatta az aranyoklevelet, •melyet még segédkorában nyert országos kiállításon. Micsoda jó kedve volt, ha úgy sikerült a vállalás, ahogyan ő szerette, akarta. Dalolt, fütyörészett, terveket szőtt, kétszeres intenzitással dolgozott.

Gondolom nem veszi rossznéven senki, hogy ilyen „maszek” példával kezdek beszélni a munka erkölcsi oldaláról. Mindenkinek vannak hasonló ismerősei, idősebb munkások, parasztok között, akiknek a szocializmusban is életük értelmének döntő oldala maradt, hogy becsületbe vágó ügynek tekintették, jó munkát adnak-e ki a kezükből, vagy pirulniok kell, ha valamit elnéztek.

MOSTANÁBAN — helyesen

— sok szó esik az anyagi érdekeltségről. Arról, hogy annak nagy ösztönző hatása van, ha a több, szebb, jobb munkát nagyobb anyagi viszonzással is elismerik. Hogy erről azért helyenként és időnként sokkal többet és nagyobb hangerővel beszélnek, mint a jól végzett munka erkölcsi honorálásáról, illeteve arról a belső örömről, ami ennek nyomán támad az emberben, az talán részben azoknak az időiknek is következménye, amikor az anyagi érdekeltséget szinte „pártsze- rűtlenség” volt hangoztatni. Itt, ott, s nem kevésszer csak a félét mondták ki az igazságnak, hogy a munka — becsület és dicsőség dolga. Ezzel szerelték le helyenként a kőművest, ha szót emelt a gyorsfalazási normák szigorúsága, illetve az azokkal arányban nem álló kis keresetek miatt. Ezzel győzködték volna meg „elvileg” azokat, akik tiltakoztak végletes egyen- lősdik ellen, amikor fizetés, kedvezmény, juttatás egyformán járt azoknak is, akik képességeik szerint dolgoztak, s azoknak is, akik a „kis pénz, kis munka” cinikus elvet vallották és gyakorolták.

Amikor nemrégen megyénk országos szántóbajnokával, a hartai Brenner M ártonnal az emlékezetes versenyről beszélgettünk, szóbakerült egy tapasztalat. Vannak, akik felteszik a kérdést: mi haszna van ifyen szántóversenyeknek? Látni kellene az ilyeneknek — mondotta a traktorista —, hogyan nézik más traktorosok azoknak a munkáját, akikről tudják, hogy járási, megyei vagy országos versenyeken is részt vesznék. „En is meg tudnám úgy csinálni!” — merül fel egyikben is, másikban is a gondolat. Aztán meg is próbálják. Arra veszik az utat, amerre a versenytraktoros szántott, hasonlítgat- nak, tökéletesítgetnek, hívják a barátot: „Nézd meg, van-e már ilyen az én szántásom?” — Aztán izgalommal várják, jobb lesz-e a termésátlag azon a földön, amelyen „utánozták” a bajnok módszereit... Később már becsületből is tartják a ní- vót.”

MA MÁR persze a megérdemelt anyagi honorálás sem marad el a jobb, sikeresebb munkáért, a tehetséges ember eredményességéért. (8 ezer forint volt Brenner Márton jutalma is.)

Annyi brigád versenyez hazánkban a szocialista címért — az MSZMP közelgő kongresszusától is lelkesítve—, hogy kicsit humoros ellentmondásként, átmenetileg ki is fogytak a jelvények... Minden megyében a legkomolyabb verseny- lázbant folyt a Ki minek mestere? szakmunkásainak vetélkedése az országos döntőbe jutásért. ..

A MUNKA mindjobban becsület és dicsőség dolga is. Anyagi érdekeltség — becsület — dicsőség. Mindezek együttesen fejezik ki a szocialista társadalom építésének alapelvét: mindenki képességei szerint, mindenkink munkája arányában. Mert gondoljanak csak bele a „kis pénz — kis munka” hamis elvének suttogói: amíg „jelszavukat” meg nem fordítják, magukat szedik rá, de alaposan. Amikor reálisan így érvelnek: a munka dönti el alapvetően, milyen pénzt hoz, — helyükre teszik a fogalmakat. Nagy munka után nagy pénz jár, „kis meló után kis stex”. Ekkor válik világossá az —, hogy becsületbeli ügy is mindenkinek képességei szerint dolgozni. Ez nemcsak dicsőséget hoz; pénzt is.

Tóth István

Mélyhűtött

bodza

exportra

A színanyagokban dús bodza egyre inkább kiszorítja a szinté tifcus ételfestő anyagokat. A Kecskeméti Hűtőház évről évre nagyobb megrendelést kap külföldről is a mélyhűtött bodzabogyóra.

Idén harminc vagonnal exportálnak, főleg német és’ holland cégek megrendelésére. Az Erdei Melléktermékgyűjtő Vállalat szállítja a nyersanyagot a Tolna és Baranya megyei erdőkből. A hűtőház vezetői szerint jó lenne, ha Bács-Kiskun megyéből is kapnának nagyobb mennyiségű bodzát a jövőben, hiszen a kereslet messze túlhaladja az évente legyártott mennyiséget

Eddig tizenöt vagon bodzát hűtött és csomagolt 13 kilogrammos karton dobozokba a kecskeméti üzem, az év végéig hátralevő időben készíti el a másik tizenöt vagont;

A bodza mellett a negyedik negyedévben sárgabarackból 30, vegyes gyümölcsből pedig 12 vagont tartósítanak. A mélyhűtött gyümölcsök is a határon túlra „utaznak”.

cSzép hú mailek, ritka példányúk

Ezen a címen rendez kiállítást Kecskeméten a megyei Könyvtár azzal a céllal, hogy felhívja az olvasók figyelmét a rendkívül gazdag, de helyiséggondok miatt sokszor csak nehezen áttekinthető könyvválasztékra. Számos tabló mutatja be a marxizmus klasszikusainak sorozatait és a modem könyvművészet remekeinek számító irodalmi és képzőművészeti alkotásait. A kiállításnak talán legérdekesebb része a Szemelvények Kecskemét helytörténetéből című összeállítás és a XVI —XVII—XVIII. századi ritkaságok gyűjteménye, amelyben a református egyház könyvtárának példányai is szerepelnek.

Az ünnepélyes megnyitón vasárnap délelőtt 10 órakor Simon István Kossuth-díjas költő mond beszédet.

A kiállítás minden hétköznap 10-től 13 és ló-tői 18 óráig tekinthető meg.

— Ügy szeretnénk ml Is. Legalább egy fiút meg egy kislányt.

— Lehet legalább egy fiúval több? — alkudozott tréfásan a férj, aztán komolyra fordítva a szót, azt kezdte bizonygatni, hogy a lakást sem a „komfort” miatt szeretnék olyan nagyon. Vágynak a gyerek után, de a főbérlő végképpen ellenük fordulna és valamilyen indokkal megszabadulna tőlük, ha zavarná a gyermeksírás.

* * *

A bankbetét szépen növekszik, de a keresetükből emellett csak a legszükségesebbekre telik.

— Mi bizony nem járhatunk el az Aranyhomok bárjába szombatonként, sőt egy színház-, vagy mozijegyet is meg kell fontolnunk — mondta a férfi, inkább tárgyilagosan mint panaszos hangon.

— Igaz, hogy nem is igen jutna időnk ilyesmire — vette át a szót a feleség — mindketten tanulunk. A férjem a faipari technikumba jár, én meg gimnáziumba. Munka, tanulás egy-egy könyv, rádió, hétvégén családi látogatás — általában ezzel telnek a napok.

* * *

— Nem túl nehéz a kórházban a munka? — tereltem új vágányra a beszélgetést,

— U^y-e most arra gondol, hogy ki kell vinni az ágytálat, meg ilyesmit? A kívülállók mindig erre gondolnak. Pedig ha nehéz a szakmám, akkor nem ezért nehéz.

Kicsit megállt, gondolkozott; hogyan fogalmazzon, hogy ón is megértsem.

— Az idősebb munkatársak azt mondják, hogy el kell felejteni a kórházat, a betegeket, amikor kilépek a kapun. Én ezt nem tudom megcsinálni, persze lehet, hogy más sem. Ha van egy súlyos betegem, akkor úgy aggódom érte, mintha a családomhoz tartozna. Es bizony néha alig tudok erőt venni magamon. hogy ne szomorú képpel fogadjam a férjem. Pedig ő megérti, hogy van ez, hiszen ő is asztalos marad a nyolc órán túl is.

— Arra céloz a feleségem — ütött meg vidámabb hangot a férfi —, hogy sokszor végig kell hallgatnia vacsora után a brigádunk ügyes-bajos dolgait. Lassan már a kisujjában lesz az asztalos szakma, annyit magyarázhatok neki. Sót néha még le is rajzolom neki az ötleteimet; Mint múltkor azt az újítást. Emlékszel?

Az újítást azóta bevezették a férj üzemében. Es egyszer talán testet ölt valamelyik azok közül a bútortervek közül is, amelyek a fiókjában lapulnak.

» * * *

Beszélgetésünk végén egy társasjátékot ajánlottam vendégeimnek:

— Ha megjelenne az a bizonyos mesebeli tündér és felajánlaná. hogy teljesíti néhány kívánságukat, mit kérnének tőle?

— Sajnos, nincs jó tündér. De megteremtjük mi a két kezünkkel is a következő években mindazt, amit tervezünk — szólított vissza „meseországból” a férj és már sorolta a reális kívánságokat:

— Lakás, gyerek — a kronológia lehet, hogy mégis csak fordítva alakul —. mindkettőnknek jeles érettségi bizonyítvány, aztán jöhet a többi. Mert rengeteg kívánságunk van ám. Még egy autó is rajta van az óhajlistán. Tudja, ez a kislány ,még az országot sem ismeri — nézett szeretettel asszonyára. — Egyszer majd elviszem mindenhová. Megérdemli.

Békés Dezső

Ketten a sok köziét

Barna, sovány fiatalember Takács Mihály, a gátéri Aranykalász Tsz traktorosa. Amikor felkeresem, a másodvetésű siló- kukoricát fuvarozza a megye peremén fekvő tábláról a majorság kazláig.

A műút mellett, az árokpartra ülünk le beszélgetni. Megtudom róla, hogy 32 éves és 16 éves kora óta tagja a tsz-nek. Megszakítást ebben csak a katonaságnál töltött idő okozott. £s kilencedik éve tagja a pártszervezetnek.

Most pedig, első ízben, küldött a kiskunfélegyházi járási pártértekezletre. A községből hetedmagával.

— Megválasztottak, bár magam sem gondoltam rá. De utólag örülök, hogy így van. A párt, a többi kommunista, s általában az egész tsz-tagság bizalmát látom ebben.

S ez nyilván nem túlzás. A hatvannégy tagú alapszervezet zöme tsz-tag, ami azt is jelenti, hogy a gazdák 15 százaléka a kommunisták sorai között található. A traktorosoknál még jobb az arány: hatan vannak párttagok.

Nemcsak az arányokban nyilvánul ez meg. Hanem abban is — és ez a fontosabb! — hogy például a fiatal Takács Mihályt a nála kétszerte idősebb gazdák is felkeresik a szövetkezet ki- sebb-nagyobb egészét érintő, vagy akár egyéni természetű gondokkal is. Hogyan alakul a jövedelem elosztása, miként változik a vetésszerkezet, mit hozhat a szövetkezetnek az új gazdasági mechanizmus — mindez nemcsak a taggyűléseken, vagy a tsz-vezetőség ülésén szerepel napirendi pontként. De témája a szövetkezeti gazdák mindennapjainak.

A kommunisták kezdeményezései a napi feladatokban is szerephez jutnak. Mert hogyan is következett be az, hogy most ősszel a földeken dolgozó gazdák száma szinte megkétszereződik? Ügy, hogy taggyűlésen elhatározták: mozgalommá kell tenni, hogy az ipari üzemekben dolgozó családtagok ilyenkor vegyék ki a szabadságukat, s jöjjenek haza cukorrépát szedni, kukoricát törni, szüretelni.

És hazajöttek. Dolgoznak is. olyannyira, hogy vasárnap majdnem többen vannak kint. mint hétköznap. Vasárnapi műszakot szerveznek a traktorosok is. noha a munkanapokon is van elegendő dolguk: négy gép kettős műszakban szánt, s a többiek is este 10-ig, 11-ig dolgoznak. Dehát vállalták, hogy a járási pártértekezletre — október 19-ig — az őszi gabona négyötöd részben a földbe kerül. És az legalább ezer hold.

Ez utóbbit Ta.kács Mihály kezdeményezte. S egyebek közöt-' ezzel is választ adott arra, körmiért ő lett a küldött. A pár4 értekezleten, ahol a gazdák ö- szefogásáról is szó esik maj neki lesz mondanivalója.

L H.; D.

A gyárban mindenki had bácsinak szólítja. Pedig még csak negyvenkét éves. Haja azonban őszbe csavarodott, s az arcán ülő barázdák is arról tanúskodnak: nem volt könnyű élete. Ez már családi hagyomány náluk, ősei zsellérek voltak, apja Tóth József 1919-es kommunista, a Tanácsköztársasság bukása után rendőri felügyelet alatt állt. László gyermek korától 1915-ig cselédeskedett a Kecskemét-kör- nyéki nagygazdáknál.

A felszabadulás után Tóth Lászlóra is új élet virradt. Belépett a Magyar Kommunista Pártba. Először szeszfőzdében dolgozott, majd rendőr lett. Tiszti iskolára került, itt érte az ellenforradalom. Részt vett a Belügyminisztérium, az Országos Rendőr-főkapitányság védelmében. Az ellenforradalmárok elfogták, s hajszálon múlt, hogy életben maradt. Ennek emlékét őrzi megőszült haja. A rendőrségi szolgálat követelményeinek ezután megrendült egészségi állapota miatt nem tudott már eleget tenni. Iskola-gondnok lett Kecskeméten, majd három évvel ezelőtt annyira rendbejött fizikuma, hogy vállalhatott nehezebb munkát.

A Kéziszerszámgyár Kecskeméti Reszerőgyárába vették fel, ahol az edző műhelybe került. A szorgalmasan dolgozó becsületes munkást hamar megszerették az üzemben. Társai hallgattak szavára, ügyes-bajos dolgaikat szívesen beszélték meg vele, észre sem vette, máris bekapcsolódott a gyár belső életébe. Öt választották az szb mellett működő társadalombiztosítási tanács elnökévé.

Az elsők között volt, aki az üzemben tavaly kibontakozó brigádmozgalom szervezésébe bekapcsolódott. Az idén már három munkacsapat a. szocialista cim elnyerését tűzte célúi. Közben a gyár vezetői felelőssebb munkakörbe, a szerszámraktárba helyezték. Nemcsak több százezer forintos érték kezelése van tehát rábízva, hanem — a zavartalan termelés is vállain nyugszik. A művezető így nyilatkozik róla.

— A kért szerszámra sohasem kell várni. Laci bácsinál az mindig kéznél van. A fiatalok is tisztelik, szeretik. Olyan kommunista ő, aki nem szónokol, hanem cselekedetei által szinte észrevétlenül hat környezetére.

Amikor „Laci bácsit” — magát faggatom pártmunkájáról nem keresgél nagy szavakat. Válaszai nyomán az egyszerű párttag tömegszervezetben végzett mindennapos, de állandóan szívós munkát igénylő tevékenysége boztakozik ki előttem. *

Tóth Lászlót a reszelőgyári kommunisták azzal bízták meg, hogy mint küldött képviselje őket a kecskeméti városi pártértekezleten.

N. O.