Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

Befejeződtek a szovjet—lengyel tárgyalások A találkozó hasznos és eredményes volt Már 121 E!\S£-tagállam van MOSZKVA (TASZSZ) A Kremlben szombaton befe­jeződtek az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek tárgyalásai * lengyel párt-, és kormánykül­döttséggel. A lengyel párt- és kormányküldöttség látogatásá­nak eredményeit összegező kö­zös nyilatkozatot közzéteszik. A Kreml kongresszusi palotá­jában szombaton délben szov­jet—lengyel barátsági nagygyű­lés volt. amelyen — gyárak, üzemek képviselői, pártmunká­Mobutu, kontra Salazar Kongó, amely az afrikai földrész efyik leggazdagabb, legnagyobb és stratégiai szempontból talán leg­fontosabb országa, Lumumba meg­gyilkolása óta a politikai tragé­diák valóságos sorozatán ment át. A fő tanulság e tragédiákból az volt, hogy a törzsi ellentétektől ter­hes országban, amely a nagy bel­ga és amerikai trösztök csatateré­vé vált — nem érvényesek a nem­zetközi politikában szokásos defi­níciók és meghatározások. Kongó jelenlegi főnöke és kato­nai diktátora, Mobutu például kar­rierje kezdetétől a belgák emberé­nek számított, be bizonyíthatóan Jelentős szerepe volt Lumumba meggyilkolásában, s ezzel az egy­séges kongói nemzeti állam első nagy történelmi lehetőségének szét- robbantásában. A politikai gya­korlat mégis azt mutatja, hogy amióta Mobutu letaszította az ugyancsak belga —■ és újabban amerikai — támogatást élvező Csombet a hatalomról, Kongóban egy nacionalista jellegű irányvonal kezd érvényesülni. Ma még nem lehet felmérni, hogy7 Mobutut és társait milyen cé­lok és elgondolások , vezérlik, s irányvonaluk őszinteségéről és ér­tékéről sem lehet ítéletet , mondani. Annyi viszont tény, hogy Belgium és Kongó, kisebb mértékben pedig az Egyesült Államok és Kongó kö­pött az utóbbi hónapokban jelen­tősen kiéleződött a viszony. A kongói belpolitikának ez a na­cionalista áramlata kétségkívül ak­tivizálta a Spanyolországban élő Csőmbe támogatóit. Szeptemberben az ország észak­keleti tartományának fővárosában, Kisanganiban (a volt Stanleyville- ben) lázadás tört ki, amelyet ka- tangai csendőrök és a velük együttműködő fehér zsoldosok rob­bantottak ki. Emlékezetes, hogy a Kongó déli részén levő Katanga, az ország leggazdagabb tartomá­nya Csőmbe befolyási övezetéhez tartozott. Szeptember végére Mobutunak sikerült felszámolnia az északke­leti tartományban kirobbant Csom- be-párti katonai lázadást — a konf­liktus világpolitikai bonyodalmai azonban csak ezután jelentkeztek. Kongó fővárosában, Kinsliasaban (a volt Leopoidvilieben) a Mobutu- kormány hallgatólagos beleegyezé­sével szervezett tömegtüntetés so­rán megtámadták és lerombolták Portugália követségét. Ezzel párhu­zamosan Kongó panaszt emelt a Biztonsági Tanácsban Portugália ellen, azzal vádolva a Salazar-re- zsimet, hogy a Katangával határos, Kongótól délre levő portugál gyar­maton, Angolán kiképzőtáborokat tart fenn, amelyekben Csőmbe zsol­dosait képezik ki. A kongói kor­mány ugyanakkor megszakította a kapcsolatokat Portugáliával és ki­fejezte azt a szándékát, hogy Spa­nyolország ellen is panaszt emel, mert lehetővé teszi Csőmbe szá­mára a kongói kormány elleni lá­zadás politikai szervezését spanyol területről. Az új fordulat világossá teszi, hogy Mobutu múltjától, s vonzó­nak aligha nevezhető erkölcsi—po­litikai tulajdonságaitól függetlenül a kongói rezsim fokozatosan el­lentétekbe sodródik az Afrikában tevékenykedő vezető gyarmati ha­talmakkal. Pusztán az a tény, hogy a belga trösztök és egvre fokozó­dó mértékben az amerikaiak is a hatalomtól megfosztott Csombet tá­mogatják — erőteljesen naciona­lista irányba sodorja Mobutu rend­szerét. A portugálokkal való szem- bekerülés e folyamatban döntő Je­lentőségűvé válhat, hiszen Salazar Portugáliája az afrikai kontinens legnagyobb, még aktív gyarmato­sítója, s a hagyományos, klasszi­kus gyarmati reakció fő képvise­lője a földrészen. A Kongó körül kibontakozó új konfliktusok, fgy az eddiginél ha­tározottabban vetik fel azt a le­hetőséget, hogy Fekete-Afrika e távlati szempontból tóián legfon­tosabb országa — pillanatnyi és ideiglenes vezetőinek személyi po­litikájára való tekintet nélkül — a nacionalista és antikolonialista fejlődés útjára kerül. Gömöri Endre sok és közéleti személyiségek, tudósok és diákok, a szovjet fegyveres erők képviselői és külföldi vendégek —• vettek részt. Leonyid Brezsnyev% Alek- szej Koszigin, Nyikolaj Podgor- nij0 Wladyslaw Gomulka, Jó­zef Cyrankiewicz, valamint a Szovjetunió és Lengyelország pártjának és kormányának más vezetői jelentek meg a gyűlé­sen. Leonyid Brezsnyev és Go­mulka mondott beszédet. Leonyid Brezsnyev hangoztat­ta, hogy a Szovjetunió és Len­gyelország barátsága az európai földrész békéjének és biztonsá­gának egyik fontos tényezője. Napjainkban minden eddigi­nél inkább előtérbe kerül a szo­cialista világközösség és a nem­zetközi kommunista mozgalom egységének és összefogásának erősítése az imperialista agresz­szív erők elleni harcban. Len­gyel barátainkkal együtt soha­sem feledkeztünk meg erről, amikor megvitattuk a szovjet— lengyel együttműködés tovább­fejlesztését a politikai, a gazda­sági élet. az ideológia és a kul­túra területén. Az SZKP főtitkára hangoz­tatta, hogy a szovjet és lengye] vezetők találkozása hasznos és eredményes volt. A tárgyalások napirendjén szereplő kérdések között fontos helyet foglalt el a Szovjetunió és a Lengyel Nép- köztársaság gazdasági kapcsola­tainak bővítése. A moszkvai tárgyalásokon esz­mecsere folyt arról, milyen mér­tékben járulhat hozzá a Szov­jetunió és Lengyelország a KGST-n belüli sokoldalú együtt­működés fellendítéséhez — mon­dotta a többi között Brezsnyev. Kongó és Izrael panasza a Biztonsági Tanács előtt A Biztonsági Tanács pénteken magyar idő szerint 22.25 órakor ismét összeült, hogy befejezze a vitát a Kongói Köztársaság (Kinshasa) Portugália ellen emelt panaszáról. A vitában felszólalt Nyikolaj Fedorenko, a Szovjetunió ENSZ- fődelegátusa. Hangoztatta: a Kongó szuverénitása ellen irá­nyuló újabb provokációk nyil­vánvaló következményei annak, hogy Belgium, az Egyes lt Ál­lamok, Anglia és Portugália fel­forgató tevékenységeivel beavat­kozik a Kongói Köztársaság bel- ügyeibe. Az imperialista beavat- hozás célja — fűzte hozzá Fedo­renko — fenntartani a gyarmat­tartó hatalmak előjogait nem­csak Kongóban, hanem más af­rikai országokban is. A négy afro-ázsiai ország ha­Viefitam békéje és a diplomácia IVebner „politikai bosszúja“ A szocialista országok aktivitása G ROMI KO látogatása Washingtonba az ENSZ- közgyűlés általános po­litikai vitájának ide­jén a New Yorkban időző külügyminiszterek megbeszélés­sorozata az amerikai kontinens nagyvárosaira irányította a vi­lág figyelmét ezen a héten. De a vietnami eszkaláció, az ame­rikai agresszió lépcsőzetes ki- terjesztése lehütötte azok remé­nyeit, akik úgy vélték, elmozdul a vietnami béke ügye a holt­pontról. Igaz, Johnson elnök hangoztatta egy sajtókonferen­ciáján az Egyesült Államok ál­lítólagos „békés szándékait”, de ezek után a Pentagon újabb amerikai egységeket tétetett partra Dél-Vietnamban, 325 000 fölé emelve ezzel az ott beve­tett katonáinak létszámát, McNamara amerikai hadügy­miniszter eddig nem is titkol­ta, hogy dél-vietnami látogatá­sának célja egy nagyobb had­művelet előkészületeinek tanul­mányozása volt. Nem túlzás azt állítani, hogy ilyen körülmények között rend­kívüli jelentősége volt Gromiko találkozásának az Egyesült Ál­lamok elnökével.Sem Johnson— Gromiko megbeszélésről, amely majdnem két óráig tartott, sem az azt követő Gromiko— Rusk találkozásról, amelyre az amerikai külügyminisztérium­ban adott vacsorán nyílt alka­lom, nem nyilatkoztak a részt­vevők és szóvivők. Csak a té­mák ismeretesek: szóba került Vietnam, a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdése, az atom­fegyverek további elterjedésé­nek megakadályozása. Vietnam helyzete az ENSZ közgyűlés politikai vitájának is egyik fő témája volt, bár a vi­lágszervezet nem lehet illeté­kes a cselekvésre a vietnami válságban. Bármilyen határo­zat a „róluk-nélkülük” döntés jellegzetes példája lenne, hi­szen a legjobban érdekelt or­szágok nem tagjai az ENSZ-nek. Figyelemre méltó azonban, hogy az ENSZ világfórum jel. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN arra használta fel, hogy hangot adjon nyugtalanságának a viet­nami helyzet miatt. PÁRIZS az össz-európai együttműködést célzó kezdemé­nyezéseknek, , tárgyalásoknak adott teret ezen a héten. Híven De Gaulle tábornok külpoliti­kai vonalához, amely minden európai állammal igyekszik a közeledés lehetőségeit megte­remteni, ezekben a napokban valóságos „szocialista országok hete” volt a francia főváros­ban. Ott járt Todor Zsivkov bolgár miniszterelnök és tár­gyalást folytatott De Gaulle tábornokkal, Pompidou minisz­terelnökkel az európai bizton­ság és az európai együttműkö­dés kérdéseiről, — Peyrefitte miniszter moszkvai tárgyalásai nyomán Párizsban nagyszabá­sú szovjet—francia tudományos és űrkutatási közös programot jelentettek be, — a francia ál­lami autógyár, a Renault nagy- jelentőségű megállapodásokat kötött Bulgáriával és a Szovjet­unióval ... A francia politikának ez az irányvonala nyilván hatással van Bonnra Is, amelynek veze­tő köreiben a jelek szerint egyes politikusok már felismerik, hogy a Hallstein-doktrina me­revsége, az NSZK elzárkózása a szocialista országokkal való kapcsolatok felvétele és az NDK- val való viszonyának normali­zálása elől, mind több kárt okoz magának a nyugatnémet államnak is. EZÉRT ROBBANHATOTT a „politikai bomba”: Herbert Wehner, a nyugatnémet szoci­áldemokraták egyik tekintélyes vezetője a hét elején egy rá­dióinterjúban olyan elgondolá­sokat ismertetett, amelyek mind saját pártjának külpoli­tikai vonalától, mind a bonni állam gyakorlatától és elméle­tétől eltérnek, Wehner már nem tartotta lehetetlennek, Jegét majd minden felszólaló hogy egy szép napon gazdasági közösséget alkosson az NDK és az NSZK, s perspektívában elkép- zelhetőként szólt a két német állam államszövetségéről is. A bonni kormánypárt, a CDU, felháborodottan utasítot­ta vissza Wehner elképzelése­it. Az a tény azonban, hogy ilyen elgondolások elhangzanak, önmagában is beszédes. A héten folytatódott a szo­cialista országok párt- és kor- mányvezetoinek kétoldalú ta­nácskozás-sorozata. Nagy jelen­tősége volt a lengyel vezetők: Gomulka és Cyrankiewicz moszkvai megbeszéléseinek is. E találkozások hozzájárultak ahhoz, hogy a szocialista or­szágok síkra szánjanak a mai nemzetközi helyzetben elenged­hetetlenül szükség® akcióegy- ség mellett és összehangolják a harcoló vietnami népnek nyúj­tandó segítség módjait. A szo­cialista országok diplomáciája a két vagy a többoldalú tár­gyalások minden lehetőségét felhasználja a megoldásra váró súlyos nemzetközi problémák megvitatására, a béke biztosí­tására. P. J. tározattervezetét a résztvevők egyhangúlag megszavaztak A Biztonsági Tanács péntek éjszakai ülésén foglalkozott még két afrikai állam, a rém- rég függetlenné vált Lesoto (a volt Basutóföld), és Botswana (a hajdani Becsuanaföld) tagfelvé­teli kérelmével. A Biztonsági Tanács tagjai egyhangúlag fel­vételre ajánlották a két afri­kai országot és ezzel az ENSZ- tagok száma 121-re emelkedett. A Biztonsági Tanács pénteken a késő esti órákban ült össze, hogy megvitassa Izraelnek Szí­ria ellen benyújtott panaszát.' Nyikolajj Fedorenko, a . Szov­jetunió képviselője beszédében rámutatott: Izraelnek az a lépé­se, hogy a Biztonsági Tanácshoz fordult, csupán taktikai manó­ver, amefy arra irányul, hogy elvonja a figyelmet a közép-ke­leten uralkodó feszültség valódi forrásáról, és hogy leplezze iz­raeli szélsőséges körök Szíria- ellenes militarista szándékait. Biztonsági Tanács ülését a szombat Jiajnali órákban hétfő estére halasztották. Katzenbach bemutatkozik Az Egyesült Államok új k ül ügy- miniszterlielyeitesr végrehajtotta első megbízatását: McNamarAval együtt Johnson őt Is szrmleútra küldte Dé!-Victnamba. Most együtt is tértek vissza, egymás után je­lentettek az elnöknek. Katzenbach újságíróknak elmondta, hogy fel­adata volt a dél-vietnami falusi lakosság „lecsillapításának” prob­lémáját tanulmányozni. Az igaz­ságnak megfelelően jelentette az elnöknek, hogy az amerikai kor­mány eddig nem sok sikert ért el c téren, de Johnsontól ígéretet ka­póit arra, hogy a kormány újabb erofeszit'-seket tesz a „lecsillapí­tás” érdekében. Most nem tudjuk, ezt a célt szolgálják az újabb bombázások, a Dél-vietngmba irányuló amerikai csapat- és hadianyag-szállítások? (Amelyeket viszont McNamara je­lentése követelt.) Mert akkor ez már nem is csillapítás, hanem az ellenvéleményeknek drasztikus mó dón való rltiprisához vezet, ami csak újabb tápot ad a „dél-viet­nami falusi lakosság” amerika- - ellenes értelmeinek. Szegény Kat­zenbach (alán nem is tudja, mi­lyen lényege® feladatot kapott el­nökétől. Tapasztalatai, vizsgálatai alapján kezében a vietnami hábo­rú kolumbusz-tojása. Ha kicsit gondolkozik, ráhlbizhat egy meg­felelő javaslatra — aminek meg­valósításával csakugyan lecsillapít­hatok lesznek a dél-vietnami haza­fias kedélyek, de esetleg a hábor­gó világközvélemény szüntelenül zúgó moraja is. B. R, Hz Erhard-kormány elutasítana Uibrclit javaslatait BONN (MTI) Wehner a Neue Ruhrzeitung- ban, ugyanabban a lapban, amelyben Ulbricht nyilatkozata megjelent, szombaton a követ­kezőt válaszolta Ulbrichtnak: Ha nem akarjuk, hogy Német­ország véglegesen kettészakad­jon, gyors lehetőséget kell ke­resni arra, hogy a két oldal ha­tóságai tárgyalhassanak egy­mással. A nyugatnémet kormány szó­vivője útján határozottan eluta­sította Ulbricht javaslatait és ugyanezt tette a CDU is. A pol­gári koalíció kisebbik pártja, az FDP azonban Wehner állás­pontját támogatja. nA két késünkkel...” dást, ami nyilván tovább rotttja majd a viszonyunkat a lakás­adónkkal — szegezte a mellem­nek a. kérdést a férj. Természetesen a jogtalan lak- . . ... ... béremelés visszautasítását java­Sä ‘föUhSJÄSi“ f0Kf” « .a olvasta Szókék, magasak, kék sze­műek mindketten. Sokan testvé­reknek nézik őket, pedig házas- társak. Alig vannak túl a hú­szon, annak pedig még egy éve sincs, hogy kimond Iák a boldo­előtt. A férfi asztalos szakmun­kás, az asszonyka ápolónő. Gye­rekük nincs. Albérletben laknak. * * * — Ugyan ki lenne kíváncsi a mi életünkre? — kérdezték cso­dálkozva, amikor utólag enge­délyt kértem tőlük arra, hogy megírjam mindazt, amiről be­szélgettünk. Valóban nincs semrrji „regé­nyes” az életükben. Bizonyára hasonló örömökről, gondokról, tervekről beszélne sok ezer fia­tal munkásbázaspár. De éppen mondván, hogy másoknak sem ezért érdemel figyelmet a sor- adatik meg néhány hónapi há- suk. zasság utján a komfortos lakás. * * * Vannak olyan sokgyermekes Tanácsért jöttek hozzám. El- munkásemberek, akik nem is panaszolták, hogy a háziasszo- gondolhatnak area, hogy óssze- nyuk az eddigi 450 forint he- spórolják egy szövetkezeti lakás lyett 500 forintot akar kérni ha- árát. Az I államira pedig hosszú vonta a kis szobáért és a kony- évekig kall várni, hának használt helyiségért. _ A „gyerek” emlegetése mo­— Adjuk be a derekunkat és solyt csalt mindkettőjük arcára; teljesítsük a követelését, vagy És az asszonyka — kicsit zavar­kockáztassuk meg az ellentmon- tan — mea is. szólalt­le, hogy I pontosan ezt akartak hallani t&em. — Tudja, nekünk 50 forint is nagyon sokat számít. Ezer forin­tot teszünk félre minden hónap­ban lakásra, pedig a kettőnk keresete álig több mint három­ezer — magyarázta a fiatalasz- szony, majd csendes ki* sóhaj­jal hozzátette: —- Olyan lassan gyűlik így is az induló tőke. * * * Türelemre intettem, őket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents