Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-02 / 207. szám
S. oldal 1966. szeptember 2, péntek Felháborodás Jugoszláviában Jugoszláviában a legélesebb formában bélyegezik meg Száva Milovanovics jugoszláv konzul meggyilkolását. A jugoszláv sajtó felháborodva ir a stuttgarti gyilkosságról. A Politika, a legolvasottabb jugoszláv napilap azt hangsúlyoz-, za, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban a küönböző soviniszta szervezetek kedvező légkörre és megfelelő talajra találtak. Erhard Skandináviában Közös közlemény kiadásával csütörtökön véget ért Erhard nyugatnémet kancellár négynapos norvégiai látogatása. Ennek során tárgyalásokat folytatott Per Borten miniszterelnökkel és fogadta Olaf norvég király is. A közös közlemény tanúsága szerint a két ország kormányfője alapvető fontosságúnak minősíti a NATO-t és annak integrált katonai szervezetét. Azt állítják, hogy a szövetség fontos célja a kelet— nyugati feszültség enyhítése. Erhard skandináviai útjának következő állomása: Stockholm. Hivatalos minőségben Erhard személyében először tesz látogatást német kormányfő a svéd fővárosban. Nagygyűlés Pekingben A kínai fővárosban szerdán délután nagygyűlést tartottak. A nagygyűlésen körülbelül fél- milliónyian vettek részt — tanítók, diákok és középiskolások, az ország minden részé-, bői, valamint pekingi fiatalok. A gyűlésen Mao Ce-Tunggal és Lin Piaóval az élen, ott voltak a kínai párt- és állami vezetők. Lin Piao beszédet mondott. Hangoztatta, hogy a nagy kulturális forradalom már átterjedt politikai és gazdasági térre is, s teljes egészében megváltoztatja Kína társadalmi arculatát. Utána Csou En- La.j mondott beszédet. Lübke háborús bűnösségéről Hónapokig tartó hallgatás után most végre a nyugatnémet szövetségi elnöki hivatal megszólalt és Heinrich Lübke köztársasági elnök megbízásából nyilatkozatot adott ki arról az NDK-ban nyilvánosságra hozott és néhány hét óta a müncheni „Nationaltheater” színház kirakatában is fotókópiában látható okmányról, amely Lübke háborús bűnösségét bizonyítja. A nyilatkozat szerint az okmányon Lübke aláírása „hamisítvány”, s a köztársasági elnök sohasem vett részt koncentrációs táborok tervezésében és építésében... A Lübke által „hamisítványnak” minősített okmány: a neustass- furti egykori náci koncentrációs tábor építkezési tervrajza, s ezen ott látható Lübke aláírása is. Angol repülőgép tragédiája Csütörtökön hajnalban a Ijub- janai repülőtér közelében leszállási előkészületek közben lezuhant a Britannia Airways Limited angol légitársaság egyik turbolégcsavaros utasszállító repülőgépe. A gép fedélzetén 110 angol turista és hét főnyi személyzet tartózkodott. Legfrisebb jelentések szerint a katasztrófa következtében 88 személy életét vesztette. Huszonkilenp életben maradt utast kórházban ápolnak... Londonból érkezett jelentés szerint a turisták és a gép személyzetének tagjai valameny- nyien brit állampolgárok voltak. De Gaulle szerint a tárgyalásos megoldás előfeltétele: USÄ vonja ki csapatait Vietnamból PHNOM PENH (MTI) A Kambodzsában tartózkodó De Gaulle francia államfő csütörtökön délelőtt a Phnom Penh-i stadionban mintegy 100 ezer ember előtt beszélt. Bevezetőben de Gaulle a nyilvánosság előtt is méltatta Szihanuk kambodzsai államfő politikáját. Kambodzsa — mondotta — az 1954-es genfi egyezmények után bölcsen és bátran a semlegesség politikáját választotta, amely az egyetlen lehetőséget kínálta, hogy Indokína népeit megmentse attól, hogy területe újból harcok színterévé váljék. Miközben Kambodzsa a helyes politikai úton haladt, e helytől alig nyolcvan kilométerre háború dúl. amely azzal fenyeget, hogy világégést robbant ki — mondotta De Gaulle. Ebben a helyzetben Francia- ország már elfoglalta a maga álláspontját. Elítélte és elítéli a Vietnamban zajló eseményeket. Eltökélte, hogy mindenhol és minden körülmények között őrizkedni fog attól, hogy automatikusan belebonyolódjék a dráma kibontakozásába. Kifejezte álláspontját azzal a példával, amelyet Észak- Afrikában nyújtott, amikor látva, hogy az ott folyó harcok nem érintik sem becsületét, sem függetlenségét és semmi mást nem eredményeznek csak gyűlöletet és rombolást, kivonult onnan. Franciaország véleménye szerint — hangsúlyozta De Gaulle — az Indokínában dúló harcok is kilátástalanok és nem vezethetnek eredményre. Meggyőződése, hogy helyreállítható a béke politikai megegyezéssel. E poltikai megegyezésnek az 1954-es genfi egyezmény példájára — az indokínai népek semlegességét és önrendelkezési jogát kell biztosítania. Mindenfajta tárgyalásos megoldásnak azonban az a feltétele, hogy az Egyesült Államok elhatározza: kivonja csapatait megfelelő és meghatározott időn belül Vietnamból — hangsúlyozta de Gaulle. Az elnök ünnepélyesen felhívta az Egyesült Államokat: irányítsa tetteit újból az a koncepció, hogy a népeknek saját maguknak kell dönteniök sorsukról. Az Egyesült Államok ezzel a világ színe előtt újból visszanyerné nemzetközi tekintélyét. Szihanuk: Kambodzsa is a genfi egyezmények tiszteletbentartásáért küzd De Gaulle beszédét megelőzően Norodom Szihanuk államfő szólott a hírügynökségek szerint 250 000 főre felduzzadt tömeghez. , A kambodzsai államfő igen élesen támadta az Egyesült Államokat. amely tűzzel-vassal arra törekszik, hogy elvitassa, megsértse és elpusztítsa Kambodzsa szabadságát, függetlenségét és területi sérthetetlenségéi. Szihanuk kijlentette, hogy Kambodzsa álláspontja a vietnami problémát illetően csakU Thant nem vállalja nem teljesen egyezik Francia- ország és de Gaulle í- ..spont- jával, Kambodzsa is a genfi egyezmények tiszteletbentartá- sáért küzd, ami magában foglalja az idegen csapatok kivonását Dél-Vietnamból és a vietnami nép szent önrendelkezési jogának elismerését. 105 amerikai gép egy hónap alatt A vietnami néphadsereg légvédelme augusztus hónap folyamán a VDK területe felett 105 amerikai repülőgépet lőtt le. Az amerikai légierő augusztus első hetében 41 repülőgépet vesztett. NEW YORK. (TASZSZ) U Thant ENSZ-főtitkár csütörtökön sajtókonferencián bejelentette, nem jelölteti magát a főtitkári tisztségre az újabb időszakra. Elhatározásának alapvető okaként azt jelöli meg, hogy nem jártak sikerrel a vietnami konfliktus rendezésére irányuló próbálkozásai. A fenti bejelentést az a levél tartalmazza, amelyet U Thant intézett az ENSZ Biztonsági Tanácsához és csütörtökön az ENSZ székházában a küldöttségek között szétosztottak. A főtitkár részletesen foglalkozott nyilatkozatában a vietnami helyzettel. „Ma is az a véleményem — állapította meg —, hogy az események logikája egy nagyobb háború felé vezet, miközben az irány megfordítására irányuló erőfeszítések katasztrofálisan elmaradnak az események tempója mögött. Véleményem szerint megismétlődik az a tragikus hiba, hogy a béke elérésére törekedve a katonai erőre és eszközökre támaszkodnak. Meggyőződésem, hogy Bélkelet- Azsia békéjét csak az 1954-es genfi egyezmények szelleméhez s az ENSZ alapokmányához ragaszkodva lehet helyreállítani. Tüntetés Új-Delhiben A Dange vezette Indiai Kommunista Párt felhívására csütörtökön délután több mint nyolcvanezren tüntettek a parlament épülete előtt. Követelték a kormány lemondását, a további áremelkedések megakadályozását és a monopoltőke uralmának megtörését. A hatóságok tízezer acélsisakos rendőrt mozgósítottak. A rendőrség még szerdán őrizetbe vett 500 „gyanús személyt”. A Pravda a szovjet-amerikai kapcsolatéitól MOSZKVA. (TASZSZ) A Pravda csütörtöki számában szerkesztőségi cikkben kommentálja az Egyesült Államok elnökének Idaho Fallsban elhangzott beszédét. Az Egyesült Államok elnöke — írja a Pravda — élénk színekkel ecsetelte a nukleáris háború borzalmait. De szükségesnek tartotta rögtön kijelenteni, hogy ez a fegyver állítólag „elhárítja a háborút, segít megakadályozni a kommunizmus elterjedését a világ jelentékeny részében” és „lehetővé tette barátaink számára, hogy hazájukat a szabadság viszonyai között helyreállítsák”. (Talán csak nem e szörnyű fegyver hirosimai és nagaszaki alkalmazására gondolt?) Az Egyesült Államok elnöke szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy az amerikaiakat összekapcsolja az orosz néppel, „közös életigenlésük, a dalok és a hagyományok szeretete és az a tudat, hogy országaik — a nagy lehetőségek országai”. De az elnök jobbnak látta, ha hallgat az Egyesült Államokat a Szovjetuniótól elválasztó alapvető és elvi kérdésekről. Egyebek között arra a rendőri doktrínára gondolunk — írja a Pravda —, amelyet az elnök beszéde előtt 24 órával Rusk külügyminiszter reklámozott a szenátusban, és amely szerint az Egyesült Államok fegyveresen beavatkozik mindenütt a világon, ha úgy véli, hogy ez a beavatkozás megfelel „nemzeti érdekeinek”. És valóban, a farizeusokhoz méltóak voltak a „közös” érdekek állandó növekedéséről elhangzott, cukrozott ostyába csomagolt frázisok, s azok a képmutató és fondorlatos kijelentések, hogy a vietnami konfliktusnak „nem kell megakadályoznia bennünket az egymáshoz fűződő kapcsolatok új útjainak megtalálásában”, mivel az Egyesült Államok céljai — úgymond — „nem fenyegetik. a Szovjetunió létérdekeit vagy bármelyik barátjának területét”. Nehéz elképzelni, hogy Washingtonban ilyen rosszul lennének tájékozódva a szovjet politika elvi alapjairól, hogy komolyan ilyen feltételezésekből indulhatnának ki. „A Szovjetunió — hangsú lyozza a cikk — kész békében élni minden országgal, de nem nyugszik bele a más népekkel szemben alkalmazott imperialista önkénybe. Pártunk, államunk határozottan elveti azt a’ képtelen álláspontot, amely szerint a nagyhatalmak más országok és népek rovására építhetik ki kapcsolataikat.” Az az igen jelentős körülmény sem kerülte el a figyelmet — folytatja a Pravda —, hogy, az Egyesült Államok elnökének beszédéhez az amerikai légierők vietnami tömeges bombatámadásai szolgáltatták a kísérőzenét. „E nyilvánvaló tények láttán ismét hangsúlyozni kell, hogy a Szovjetunió politikájának lényege: minden imperialista agresszió határozott visszautasítása, a béke és a népek biztonságának megerősítése. Ezt a politikát az a szilárd eltökéltség jellemzi, hogy a Szovjetunió erősíti a szocialista országok egységét és összefogását; támogatja a nemzeti fel- szabadulásukért küzdő népeket, sokoldalúan fejleszti az együttműködést minden fiatal független állammal; következetesen megvalósítja a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének elveit, miközben erélyesen visz- szavág az imperializmus kardcsörtető erőinek és ezzel elhárítja az új világháborút.” A Pravda befejezésül azt írja, hogy az Egyesült Államok — amely kiterjeszti vietnami agresszióját és egyre inkább fokozza a nemzetközi feszültséget —, felelős a szovjet—amerikai kapcsolatok szemmel látható rosszabbodásáért. Két évforduló Vietnam ünnepe Ma a VDK legnagyobb nemzeti ünnepéről emlékeznek meg világszerte, 1945. szeptember 2-án kiáltották ki a függetlenséget, a demok. ratikus köztársaságot, A vietnami nép, híven forradalmi hagyományaihoz, országa északi részében azóta megkezdte a szocializmus építését, s mind Északon, mind bélen az imperialistaellenes küzdelem élvonalában áll. A tömör, tárgyszerű mondatok azonban nehezen tükrözhetik vissza azt a harcot és munkát, azt a hősiességet és áldozatkészséget, amely ezt az immár több, mint két évtizedet jellemezte. Alig kezdtek hozzá a Vietnami Demokratikus Köztársaság felépítéséhez, megszervezéséhez, amikor 1946-ban ismét rátörtek az országra a francia gyarmatosítók. Megkezdődött a nyolc éven át tartó szabadságharc, amely elvezetett Dien Bien Phu katlanáig, az expedíciós csapatok feletti győzelemig. Megkötötték a genfi egyezményt, az elismerte Vietnam jogát az egységre, függetlenségre, önrendelkezésre. Az átmenetileg kettéosztott ország északi részében ismét hatalmas lendülettel indult meg a2 építés, közben készültek az állított egységre. A genfi megállapodások azonban nem valósultak meg, a franciák helyébe ugyanis az amerikai imperialisták léptek és csatlós rendszert kényszerítettek Dél-Vietnamra, Aa 1956 júliusára előírt egyesítés elmaradt-, Északon és Délen gyökeresen ellentétes irányban fejlődtek az események. A VDK-ban hozzáláttak a szocialista iparosításhoz, agrárrefor- mot valósítottak meg, és a paraszt, gazdaságok szövetkezetekbe tömörültek. Felszámolták az analfabétizmust, a lakosság 95 százalékát megtanították írni—olvasni. Sikeresen vetettek gátat olyan pusztító nép. betegségeknek, mint a tüdő baj és a lepra. Megnyílt az első egyetem. A déli országrészben ugyanakkor nőtt az elnyomás, iszonyatossá vált a terror. A hazafiak kénytelenek voltak a fegyveres önvédelem eszközéhez nyúlni. Kirobbantak a sorozatos felkelések, majd megalakult a Dél vietnami Nemzeti Feiszabadí- tási Front, amely az országrész egyetlen törvényes, államalkotó ere. je, s a lakosság harcának kipróbált vezetője. Ami most van Vietnamban — jól ismerjük az újságok címoldalairól, harcos szolidaritjásunk kíséri a távoli országban leziajló eseményeket. Dél-Vietnamban immár háromszáz- ezer amerikai katona próbál „pa- cifikálni”. Hiába, nem bírja letörni egy*nép ellenállását. Ezért igyekszik a déli kudarcokért északi revansot venni, 19 hónapja bombázza nap, mint nap a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A VDK-t azonban nem sikerült mégtörnie, légiháborúja kudarcot vallott. Az élet a bombazáporban sem állt meg. A harc jegyében ünnepel ma a Vietnami Demokratikus Köztársaság. S a világ haladó erőivel együtt, mi magyarok is, harcos társ ként küldjük forró jókívánságainkat. Pearl Harbourtól a Missoiri-ig Huszonegy esztendővel ezelőtt, 1945. szeptember 2-án, a tokiói öböL. ben horgony zó Missouri nevű amerikai páncéloshajó fedélzetén aláírták Japán feltétel nélküli kapitulá. dóját. A fegyverletétellel végképpen befejeződött a második világháború — Európa után immár Ázsiában is. A végső csapást a Szovjetunió szerződés szerinti hadbalépése mérte Japánra. Malinovszkij marsall csapa, tai megkezdték az előrenyomulást Senjang irányában, szétzúzták a Kvantung-hads ereget, néhány nap leforgása alatt 600 ezer foglyot ejtettek. Ezt a sikert akarta csökkenteni az amerikai vezetés a két atombomba ledobásával, amelyeket a. szovjet hadüzenetet megelőző 96 órában zúdítottak rá Hirosimára és Nagaszakira. Ma már politikusok és katonai szakértők egyetértenek abban, hogy az atomfegyverek ilyen jellegű bevetése nemcsak elkerülhető, de szükségtelen volt — tulajdonképpen nem a második világháború befejezésének, hanem a hidegháború megkezdésének jegyében állott. Ez az amerikai törekvés nyomta rá bélyegét a későbbi Japán fejlődésre is. Amint Európában újjáélesztették a német imperializmust és militarizmust — a Távol-Keleten Japánt állították terveik , szolgálatába. A második világháború eseményei, az atombombák robbanása mégsem múlt el nyomtalanul Japán életében. A tömeghangulat, valamint Japán’ sok sajátos gazdasági érdeke bizonyos fokig érezteti hatását To. kió politikájában. Ezért a negatív vonások mellett vannak bizonyos bíztató jelek is, például a szovjet- japán kapcsolatok megélénkülése. (—ti)
