Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-02 / 207. szám
1966. szeptember 2, péntek 3. oldal dinikor az árubőség is gondot okoz Mi less a megtermelt paradicsom sorsa? Közismert tény, hogy nemcsak megyénkben, de országos vonatkozásban is az idén a paradicsom rendkívül jó terméssel fizetett. Elég csupán arra hivatkozni, hogy még homokhátsági tájainkon is a korábbi 60—80 mázsával szemben nem ritka a holdankénti 150—200 mázsás átlaghozam. A Kecskeméti Konzervgyár körzetében például a tervezett 4100-zal szemben ténylegesen csaknem 700 vagonnal magasabb felhozatalra van kilátás. Ennek megfelelően a gyár teljes kapacitással dolgozik, a munkatempó vasárnaponként is kis híján 100 százalékos. A napjában feldolgozott áru mennyisége a 100 vagon körül jár, sőt az árubőség következtében már a megyén kívüli üzemek is részt vesznek a feldolgozásban. Sajnos, a termelőszövetkezeteink által elkínált termés egy része a kedvezőtlen időjárás miatt a feldolgozásra alkalmatlanná vált, más részét pedig a termelők beéretlenül szedik le és adják át a konzerviparnak, holott ez utóbbi paradicsom- mennyiség még napokon át a romlás veszélye nélkül a tövön maradhatna. Mindez együttesen a kapacitás felesleges túlterhelésére vezet, a feldolgozó iparban torlódást okoz; a jó minőségű áru átvételét hátráltatja, egyszersmind az ipari termék minőségét rontja. Értesüléseink szerint a gyár által eddig feldolSzivattyúmotorok a mezőgazdaságnak A Kismotor- és Gépgyár Bajai Gyáregységének, a különféle járműalkatrészek mellett, fontos gyártmánya a TM-motor is, amelyet többek között az öntözőszivattyúk meghajtására használnak a közös gazdaságok. A motorszerelde két kiváló szakmunkása, Szévald Sándor és Laki László műszakonként 16—12 TM-rend- szerű motort állít össze. gozásra átvett másfélezer va- gonnyi paradicsomnak csaknem 20 százalékát teszi ki a romlott, penészes, illetve a szükséges érési fokot el nem érő áru. A konzervgyár megbízottai állandó szoros kapcsolatban vannak a termelőkkel. Rendszeres megbeszélések során igyekeznek elérni, hogy átvételre csak teljesen hibátlan áru kerülhessen. Ugyanakkor azonban a közös gazdaságok vezetőitarra kérik, hogy fokozottan ügyeljenek a gondos szedésre, ellenőrizzék az érési fokot, az árunak a feldolgozásra való alkalmasságát. Ezzel egyidejűleg pedig belső üzemszervezési intézkedéssel hassanak oda, hogy a paradicsomot részesen művelők is ragaszkodjanak a konzervgyárral egyetértésben jóelőre kialakított ütemtervhez. A mezőgazdaság és ipar, termelő és fogyasztó jól felfogott, elsőrangú érdeke ez. Tanulságul, vagy szerény, de határozott jótanácsul mindenesetre szinte parancsolóan kívánkozik ide néhány szempont. Az egyik, hogy a feldolgozó iparnak rövid időn belül mindent meg kell tennie a kapacitás bővítése érdekében. Ahogyan az a termelés egyéb ágazataiban is kézenfekvő: semmi esetre sem a közepes hozamokra kell alapozni, hanem idejekorán felkészülni a várható jó, vagy még jobb termésre. Ugyanakkor közös gazdaságaink is meg kell, hogy szívleljék, fontolóra kell, hogy vegyék a segédüzemágak tervezése során a jelenlegi helyzet, az árubőség tanulságait. Hogy a paradicsomnál maradjunk: savanyítóüzem, esetleg félkész termékeket előállító kis üzem létesítése minél szélesebb körben — nemcsak áthidaló, de jelentékenyen jövedelmező megoldást is kínálna. Ezzel a lehetőséggel pedig a megváltozott gazdasági keretek között feltétlenül érdemes messzemenően élni! J. T. Telj es egyetértésben TAGGYŰLÉSRE gyűlt huszonnégy kommunista az izsá- ki Aranyhomok Tsz-ben, a szép, tiszta, frissen meszelt szövetkezeti irodában. A fogadó bizottságot Tőzsér József párttitkár — egyedül képviselte, de minden érkezőhöz volt néhány kedves szava, aztán hellyel kínálta az .érkezőket. Látszott az arcokon, ho^y tetszett a fiatal titkár közvetlensége. Így is van ez rendjén, mert bár semmiféle előírás nincs rá, ezt diktálja az egymás iránti tisztelet és megbecsülés, ami minden kollektíva legjobb kötőanyaga. A titkár beszámolóját az egész terem feszült figyelemmel hallgatta. Az érdeklődést az indokolta, hogy a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei és a szervezeti szabályzat módosításának tervezete volt napirenden. Ennek a taggyűlésnek volt feladata, hogy megismertesse a párt tagjaival az utóbbi idő legfontosabb belpolitikai dokumentumát. A nyári hőségben könnyen megereszkedik a figyelem, de most a harmadik félóra végén sem hagyott alább. Sőt, amikor a hozzászólásokra került a sor, szaporán emelkedtek magasba a kezek. 'Néhányat! háromszor is jelentkeztek. Egyetértés, helyeslés, bírálat és szép szánv mai javaslatok — ez volt a négyórás taggyűlés rövid mérlege. Érdemes néhányat idézni közülük: SZABÓ PÁL: Népszerű programot javasol a párt és nemsok hozzátennivalóm van. Végrehajtását is vállalni tudjuk, bár itt a tsz-ben még kevesen vagyunk párttagok. Jó lenne, ha a párt többet törődne az öregekkel. Lehetne magasabb a szövetkezeti parasztok nyugdíja. Növelni kellene a szociális otthonok befogadó képességét, hogy az egyedül maradó öregekből többen bejuthatnának oda. Hoznánk ezért még áldozatot is. FARAGÓ ISTVÁNNÉ: Amikor én több mint húsz éve kommunista lettem, azt hittem, hogy ennyi idő után legalább ezer tagja lesz a pártnak községünkben. Ez a vágyam nem vált valóra. De mégis azt mondom, nézzük meg jól, kit veszünk fel. SZARVAS JÖZSEFNÉ: Egyetértek a beszámolóban elhangzottakkal. Jó lenne, ha egyformák lennénk a munkásokkal abban is, hogy mi is annyi éves korunkban lehetnénk nyugdíjasok és a pénzünk sem volna kevesebb. PAPP JÁNOS: Örömmel tölt el, hogy az irányelvekből a mezőgazdaság további fejlesztését, gépesítését hallom. Több pótalkatrész kellene, hiszen az állandó használatban gyorsabb az elhasználódás. DÁVID FERENC: Közel vagyok a nyolcvan esztendőhöz, s bizony sajnálom, hogy nem lehetek újra húszéves. Mert azért, ami itt van, közel ötven esztendőt küzdöttem, s a jóból alig részesültem egy keveset. Sokszor akarták a nyakam kicsavarni, de ha újra kezdeném, megint csak kommunista lennék. LEHETNE még tovább is sorolni az elhangzott véleményeket, de nagyrészt megegyeztek azok is az idézettekkel. Bizonyos, hogy a taggyűlés jó előkészítője volt a közeljövőben itt is sorrakerülő vezetőségvá- lasztásnak. Mert addig is még sokat beszélgetnek a párttagok az országos előirányzatokról, s a szövetkezetben elért eredményekről, tennivalókról. Horváth Ignác Boltvezetők mintaterme A Rákóczi út közepe táján egymás mellett két táblát is olvashatunk: a Dél-magyarországi Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat bajai lerakatának, illetve a Dél-magyarországi Rövid- és KötöttVerseny az építőipari KISZ-szervezetek között A KISZ Központi Bizottságának, az Építő-. Fa- és Faépítőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének és az É. M. Építőipari Főigazgatóságának közös felhívására a IX. pártkongresszus tiszteletére versenyt kezdtek az építőipar ÉM vállalatainak KISZ-szervezetei. Az építőipari ifjúmunkások nemrégiben tartott országos tanácskozásán bebizonyosodott, hogy az akció- programokban vállalt termelési és nevelési feladatok valóravál- tása nagyon jelentős segítséget nyújt az 1966. évi termelési terhek teljesítéséhez. Csaknem ötven ÉM vállalat KlSZ-szer- vezete vesz részt a versenyben, amelynek legjobbjait majd ösz- szesen hatszázezer forinttal jutalmazza az Építőipari Főigazgatóság. A versenyt jövő év januárjában értékelik és márciusban adják majd át a jutalmat a győzteseknek. (MTI) Világpolitika — a tanyán Amikor Szabics János, a kecskeméti Vörös Csillag Tsz párttitkára irodájának asztalára kitesz vagy féltucat dossziét, hogy a bennük elhelyezett jegyzőkönyvek, kimutatások alapján tájékoztasson — az egyik vaskos irattartó láttán erre gondolok: A párttitkárnak barátja, vagy ismerőse van a Magyar Távirati Irodánál, az ajándékozta meg a vászonborítású, bordószínű dossziéval. S Szabics elvtárs jónak találta, hogy fedőlapján az „MTI Világpolitikai Dokumentációja” címet viselő dosszié a tsz pártéletére és a közös termelésre vonatkozó adatokat őrizze. Másutt is tapasztalható ilyesmi: egy- egy fontosabb értekezleten, konferencián, kongresszuson, vagy egyebütt ajándékba kapott mappa az egyéniből végül is közös tulajdonba vándorol, termelőüzem, vagy szervezet irodájában tölti be „funkcióját”. Ám — a szóban levő dosszié pontosan azt a célt szolgálja, amelyet a mélynyomású, aranyozott betűkből álló felirata hirdet. Azaz: csakugyan világpolitikai dokumentáció borítéka! Ilyen nyomtatott mellékletek találhatók benne: „Keletnyugati kereskedelem”, „Afrika országai”, „A havannai trikonti- nentális értekezlet”, „Az USA dominikai agressziója”, „Tájékoztató a világ országainak kormányairól”, „A NATO válsága”, „Az USA központi hírszerző hivatala”, s olyan is jó néhány, amely hazánk és a különböző országok mezőgazdaságának termelési adatait, valamint az ezekhez fűzött magyarázatokat tartalmazza. Felemelő érzés mindezt látni, tudni, itt kinn, a várostól tíz kilométerre, egy régi tanyából átalakított irodaházban, ahol az ember ha kinéz az ablakon, sárgába játszó zöld kukorica tengere zárja le a horizontot. A látszat ellenére sem magába gubó- zott világ ez, mert a párttitkár, a rajta keresztül a többi kommunista, valamint a pártonkívüli szövetkezeti gazdák alapos részletességgel tudják: mi történik a nagyvilágban. Következtetéssel azt is: társadalmunk — a nemzetközi helyzettől nem független — fejlődésének szolgálatában milyen feladat hárul a Vörös Csillag Tsz-re, e 4200 holdas közös gazdaság tagságára. A világpolitikai dokumentáció kitűnő segítséget nyújt a részletekbe menő, még szélesebb körű tájékozódásra és tájékoztatásra is. A részleteken túl az egésznek, az összefüggések mozaikjának az ismeretéhez, megrajzolásához kitűnő segítőtársa a párttitkárnak az „MTI Világ- politikai Dokumentációja”. Mindazok az adatok, kommentálások megtalálhatók benne, amelyekkel helyesen meg lehet világítani a nagyvilág eseményeit. Dicséretet érdemel a Vörös Csillag Tsz pártszervezete, hogy a kéthetenként megjelenő dokumentáció megrendelésével a tudatformálásnak ezzel a lehetőségével is él, s jó lenne, ha másutt is élnének vele. Tarján István áru Nagykereskedelmi Vállalat kecs. keméti lerakatának a mintaterme. Előfordul, hogy vásárolni szándékozók, vagy árubemutató iránt érdeklődők szeretnének betérni, de meglepetésükre nem fogadják őket. Pedig mintatermet hirdetnek! No igaz, csak kiskereskedelmi boltvezetők részére^ A két nagykereskedelmi vállalat nemrég elhatározta, hogy a zsúfolt, szellőzetlen mintatermek helyett egy modernül berendezett, kulturáltabb közös mintatermet hoz létre. Vajon rmlyen cél vezérli a vezetőket, hogy a boltvezetők részére kellemesebb vásárlási körülményeket teremtse, nek? Hogy erre magyarázatot adjunk, először is nézzük meg közelebbről, tulajdonképpen milyen szerepet tölt be a mintaterem. Pár évvel ezelőtt — több vállalat« nál még ma is — a kiskereskedelmi boltvezetők közvetlenül a nagykereskedelmi lerakatot keresték fel, ott helyben a zsúfolt raktárakból többnyire sajátkezűleg válogatták ki azon áruféleségeket, amelyekre igényt tartottak. A helyhiány miatt nem lesietett minden áru szem előtt, s így azután egy-egy áruféle, ségből elfekvő készletek halmozódtak fel. Ugyanakkor a boltvezető csak „raktári körülmények között” végezte a beszerzés fontos tevékenységét. Jelenleg viszont a mintatermi rendszer alkalmazásával teljesen más a helyzet. Arról van szó, hogy a boltvezető nem a raktárát, hanem a mintatermet keresi fel, ahol va. lamennyi áruféleséget külön bemutatva megszemlélhet. Kulturált körülmények között adhatja fel a megrendelést, s ugyanakkor a minden egyes árufajtáról vezetett külön kartonlapokról bármikor meggyőződhet arról, hogy abban a pillanatban a * nagykereskedelmi lerakat mennyivel rendelkezik belőle. A teljes áruválasztékot megszemlélheti, s vásárlását jól képzett nagykereskedelmi eladó irányítja, segíti. Vi. szont a nagykereskedelem részéről is nagyon előnyös a mintaterem, mert így bármikor pontos készletadatokkal rendelkezik, a raktári munkát tervszerűbbé, folyamatosab. bá tudja tenni. Tehát mint látható a mintaterem elsősorban a kulturáltság fokozott igényének kielégítése érdekében született, s pont ezen követelménynek nem felel meg a jelenlegi két mintaterem, £. S,
