Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-07 / 211. szám
1966. szeptember 7, szerda 3. oldal Kemény munka az 54 millinért A nagy őszi iram előtt a mélykúti Alkotmány Tsz-ben Már tíz perce fut a termelő- szövetkezet Warszavája a kukoricatábla mellett. Tábla? Ezer hold összefüggő terület méreteit nem is fejezi ki híven ez a szó. Ha képletesen is, inkább ez a kifejezés a jellemző: tenger. Végtelenbe hullámzó sorokkal, s micsoda sűrű tengeri vetés! Szélétől befelé 50 méterre már az eltévedés veszélye fenyeget. Itt bizony nem járt kapa. Nem is volt rá szükség, a gyomirtást elvégezte a vegyszer. Dehát milyen termés is várható a mélykúti Alkotmány Tsz földjein? — Huszonöt mázsa májusi morzsolt — válaszolt Muity Sándor elnök. — Ha nincs jégverés, harminc lenne..: Persze a mélykúti kukorica- földek hírneve nem új keletű. De ilyen méretben — ez minden képzeletet felülmúl. Ám csodáról nincs szó. A vegyszeren kívül megtette a hatását a sor- és sorközi trágyázás. Az utóbbi új módszer. Kelés után is elvégezhető, s hatása nem rosszabb amannál. Veszteség nélkül Ideszámítva a bácsszőlősi üzemrész területét is, a kilencezer holdas közös gazdaság 400 vagon kukoricát takarít be az idén. Hogyan? — ez itt most a főkérdés. — Egy részét géppel — mondja az elnök. — Adapteres kombájnokkal. Van egy Farmer-szárítónk, s remélhetőleg a másik is megérkezik a napokban. De szükség lesz a munkacsapatokra is. Októbert igénybe veszi ez a munka. A szállítást tíz Ze- tor végzi majd, húsz pótkocsival. Tegyük hozzá: csak addig, amíg ezt az utak állapota megengedi. Az őszi esők beköszöntésekor itt hasig érő a sár. Tudják ezt az Alkotmány-ban is, ezért erre is felkészültek. Már csinálják a tábla szélén az ideiglenes górékat. Ideiglenesek a tárolás szempontjából, egyébként hosszú éveken át itt maradnak. A kukoricaföld, a vegyszerezés miatt is, egyelőre nem változik. Minél kisebb veszteséggel betakarítani — jelszóvá vált ebben az évben. Nem véletlenül. Kukoricánál csupán tíz százalékos veszteség itt több vagonos csökkenést jelentene baromfihúsból. Márpedig a baromfinevelésben itt valóban a világ- színvonalat képviselik: egy kiló húsra 2,60—2,70 kiló abrakot használnak fel. Diákok a szüretre Lenyűgözőek a nagyüzemi méretek, nemcsak a kukorica esetében. A 2-es számú üzemrész egyik permetlé tornyára Varga István elnökhelyettes kísér fel. Csak magyarázatból értem meg, hol lehet a tábla széle, — a szem képtelen a közvetlen érzékelésre. És itt már szüretelnek az idén. A 200 holdas olasz rizling, egy évvel a termőrefordulás előtt, 15 mázsás átlaggal fizet. Ezt helyben préselik és tárolják — minőségi borról lévén szó. A többit Bácsalmásra hordják a pincegazdaság telepére. A gazdaságnak az új telepítésekkel együtt, kétezer hold szőlője és gyümölcsöse van. Valamennyi korszerű, mivel a bács- szöllősi parcellákat is gépi művelésre alakították át. A szüret megint csak nem akármilyen feladat. — Jönnek majd az általános iskolák hetedikesei, nyolcadikosai is — mondja Varga István. — A munkadíjat teljesítmény után fizetjük. Van ennek olyan célja is. hogy a fiatalok kedveljék meg a szőlőművelést, amelynek Mélykúton nincs hagyománya. Szántás éj;el-nappal S mindezekkel együtt el kell vetniük a kétezer hold kalászost is. Egyik része gabona után kerül földbe, itt már előkészítették a talajt. A szeptember végén felszedésre kerülő cukorrépa után is búzát vetnek. Begyűjtik az 50 holdas gyöke- reztető iskola vesszőit __S ezz el a munkáknak még a felét sem soroltuk fel. A 70 traktor mindegyikének kijelölték a feladatát Közülük 12 éjjel-nappal szánt. A tsz-nek legalább 120 képesített traktorvezetője van. Évente 40—45-en végzik el a tanfolyamot. Az őszi nagy munkában félezren vesznek részt állandóan: gazdák és családtagjaik. Második éve a készpénz- fizetés a honos, a kukoricából természetben is részesednek. A teendőket üzemegységenként tartandó brigádgyűléseken tárgyalják meg. — Keményen meg kell dolgoznunk az 54 millió forintos tervezett bevételért — mondja a tsz új irodájában Szatmári Rezső főkönyvelő. — S úgy látszik. ennél több lesz.. Több lesz — különösen öt év múlva, amikor is elérik az évi százmilliót. Ez lesz igazán méltó a megye legnagyobb közös gazdaságához. S ami nyilván nem erőfeszítés nélkül hull a gazdák ölébe. Az idei ősz módot nyújt az igyekezetre, hiszen első ízben sikerül elérniük, hogy minden négyzetöl megforgatva, elmunkálva várhatja a hóesést H. D. Tavaly a megye állami gazdaságai részére száz billenő kádat készítettek a Bajai Gépjavító Állomás csátaljai üzemében. A tarcali típusú szüretelő edények — egy-egy pótkocsira kettőt szerelnek fel belőlük — igen jól beváltak a szőlős gazdaságokban. így az idén 47 újabb kádat készítenek itt, s ezekből jut már a bajai járás közös gazdaságainak is. Egy- egy kád mintegy 4500 forintba kerül, űrm. _ te megközelíti a két köbmétert, s így tíz mázsa szőlő fér el benne. Használatával — minthogy a pótko- csit a sorok között vontatják — nagyban meggyorsítják és megkönnyítik a szüretet. Jó kezekben az ezerjó sorsa Ezerjó... Látszólag csupán egy szőlőfajtáról van szó. Ám ennél mérhetetlenül gazdagabb a jelentése a megye egyik kis községében, Soltszentimrén. Döntően meghatározza az itt lakók életét; tartalom, lényeg, törekvés sűrűsödik ebben az egy fogalomban. Valósággal ösz- szenőtt a község nevével, s így a létével is. A község egyetlen szakszövetkezetének szintén Ezerjó a neve. Hogy mire képes ez az egyáltalán nem igénytelen szőlőfajta, arról beszéljenek az adatok, amelyekhez dr. Vedres Ferenc, a Földművesszövetkezetek Kiskőrösi Járási Központjának elnöke jóvoltából jutottam: szőlőből az egy szakszövetkezeti gazdára jutó termelési érték a járásban átlagosan 12 400 forint — Soltszentimrén 19 300 forint. Az egy tagra jutó szőlőterület a járásban átlagosan egy hold, Soltszentimrén is csak 1,3 hold. A különbség nyilvánvaló. Szőlős telkek Szeretik a szőlőművelést a soltszentimrei gazdák? Ezt kérdezem az Ezerjó irodájában, ahol válasz helyett azt tanácsolják: nézzek ki a község felőli ablakon. s hogy jobban lássak, állják fel egy székre. Megteszem. A látvány elkápráztató: a házak között szinte minden négyzetméteren szőlőlevelek kéklenek. Van gyümölcsfa is, de az urolkodó mégis a szőlőtőke. Mindez nem véletlen; a ] hajtások, s az idén, még aterközség szinte együtt fejlődött, nőtt, gazdagodott a szőlőkultúrával. Innen van az, hogy a főutca házainak telkei sem kis- sebbek 4—500 négyszögölnél. A gazdák mindent megtesznek az elérhető legnagyobb terméshozam érdekében — ez sok év átlagában is eléri a 30 mázsát —, s ami nyilván nem kevés szakértelmet és szorgalmat követel meg. De hogyan érvényesül mindez a nagyüzemben? Erről beszélgetek Nagy Lajos elnökhelyettessel, aki egyúttal országgyűlési képviselő, Gubacsi László főkönyvelővel, Danics Antal főagronómussal és Stettner Antal szövetkezet- politikai előadóval. — A terület egyenletesen oszlik meg, s így az 1,3 holdas átlag csakugyan a valóságot tükrözi. Gazdáink tudják, hogy a nagy termés alapja a jó talajerő. Nehéz lenne a trágyának azt a mennyiségét kifejelni, amit csak évente elhordanak a szomszéd községekből, főként Fülöpszállásról. De hordják távolabbról is; nemrég az egyik gazda Hódmezővásárhelyről hozatott szervesanyagot, vagonszámra. Minőségi „köntösben“ — Ám, beszéljünk most már a közösről. A nagyüzemi szőlő 130 hold. A negyedik éves tőkéken embermagasságúak a 'üziireti előzetes Szép, szeszélyes nyári este volt cs hétfő. Moziba menet még az ing is lekívánkozott a hiszékeny dolgozókról. Kijövet azonban malaclopó is elkelt volna. Nemcsak azért, mert olyan bűnre csébító sötét lett, hanem a hűvös miatt is. A rejtelmes égen villámok vicsorogtak, s az érzékenyebb lelkek nyakukba szedték a lábukat, hogy hazapocorkodjanak. Mert csakugyan eső lett. Egy, csak egy szeglete volt a városnak, ahol minden búja elpárolgott a kései járókelőnek. A megboldogult Don-ka- nyarban felépült szüreti csárdanegyedben. A bor-, gyümölcs-, zöldségpavilonok már talpukon álltad, csupán az utolsó simításokat végezték rajtuk. Pont a legfontosabbakat alakítgatták szorgos éjszakázok: a karakter jegyeket, amelyekről rá lehet ismerni, melyik a borkóstolásra, melyik a szemnek való. így olvashatta a kíváncsi az egyik kis bódén, hogy ÖVÉ YVÉ- DELE. Míg meg nem várta minden betű helyrekerülését azt gondolhatta, no ez valami török gebines kimérője lesz. Aztán megláthatta, hogy a NÖVÉNYVÉDELEM lesz ott feltekinthető. No, de ekkor már kapkodhatta a pasztilláit az éjszakai járókelő. Már most se tudta, mit bámuljon meg. Mathiász János mellszobrát-e, amely biztosan azért bazsalyog oly édesdeden, mert az a nagy tisztesség érte, hogy bearanyozták ? „Ennivaló” ám a Hírős Város címere is a pázsit közepén. Fehér paprikából van a kecske, körülötte piros paprikából, almából, fekete szőlőből — a többi mező. Hogy paradicsom is van-e a gusztusos emblémában, nincs idő megállapítani, mert külön-, böző tájjelegű paprikások mennyei illata sújtja orrba az embert. Olyan ellágyulást okozva ezzel a késő éjben is, hogy okvetlen szükségeltetik mellé a cigányzene, amely már ebben az előkészületi stádiumban is sír, brum- mog, táncra serkent ott a csárdasoron. Halász- csárda, Kunsági csárda; kell-e még több? Mert ha igen, ott van a Birkacsárda is, cégérként egy bajuszos juhásszal, aki ugyancsak mosolyog, hogy a Birka-csárdát szimbolizálhatja. Mi lesz látható, fogható, vehető a Konzervgyár pavilonjában? — csak sejti az ember. Máris olyan hatalmas a csarnok, hogy üresen is eltévedne benne gyámoltalanabb valaki. Micsoda gyönyörűséges nagy hordóbárok sárgállnak, csillognak ebben a bús-boldog nyárvégi éjszakában! Gyöngéd lelkű borkedvelők már most sóvár szemekkel kerülgetik. Vizitál- ják erről, arról, s olyan elismeréssel lóbálják meg fejüket, hogy szinte hallani vágyálmukat: Mennyei boldogság lehet ilyenbe belefulladni. No, azt majd a szüreti vigadalmakkor lehet. Nemcsak itt, hanem amerre a kiskőrösi fajborokat is kotyogtatják azok a huncut barna hordók. Lesz itt hangulat, ropogós, tüzes muzsika, en- ni-innivaló. Mindennek a krémje legjava, esz- szenciája, amit B ács megye dolgos népe előteremtett keze munkájával. A jókedv lehet akármilyen tüzes, a szerelmes szívek gyúlhatnak bármekkora lángra, semmi baj nem lesz. Ott székel a szüreti falu sarkán a tűzoltóság. Ami szép, szemnek, szájnak ingere, ami illatos zamatos, — testünk karbantartására minden, de minden lesz itt. Még kis irányjelző táblácskák is, hogy merre menjenek el, akik ezen a romantikus éjjelen csak a csárdák nádkerítése mögé kocogtak ki, ha már nagyon kellett. Igaz, most még lemosta az eső. Mert voltak vendégek szép számmal két csárdában is. Pedig még csak nyitás előtti állapotban zajlott az élet a pavilonfaluban. Paprikás is, bor is fogyott. Annyi, hogy már minikrimi is történt. Egyik nádkeritéses kis karámból — ahol a szabad tűzhöz a tűzreválót tartják, nyögésekkel vegyes, ijedt kiáltás hallatszott: ..Segítség! Dr... dr... drága barátaim... befalaztak.” — Rövid nyomozás is megállapította hogy az illető legalább négy liter előkészületi ivászat után tartott hazafelé. A Don- kanyar sötét oldalában azonban nem tudta kivenni, hol van a csárda bejárata, s mindenáron a nádkerítés alatt próbált behatolni. Sikerült. Tóth István mőrefordulás előtt, holdanként 40 mázsát várunk róla. A tavaly telepített 38 holdas táblánkat pedig törzsteleppé nyilvánították. Ha figyelembe vesz- szük a 11 holdas gyümölcsöst is, új ültetvényeink értéke megközelíti az ötmillió forintot. A 3—4 éves szőlők tám- rendszere kész, s befejezés előtt a kétéveseké is. Épül a keverőtorony, van hét traktor, s most vásárolunk még kettőt. — Termőre fordulás után is minimálisan 40 mázsás átlagot kell elérnünk évről-évre. És hogy hová tesszük a levét? Alakulásunktól kezdve megvan a másfélezer hektós pincénk, s itt eddig a gazdák borait is tároltuk. Jövőre pedig el kell készülnie a 12 ezer hektós nagy pincének, s mellette a 25 ezer mázsás kapacitású feldolgozónak. Tárgyalunk a Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Központtal, s minden bizonynyal meg is egyezünk abban, hogy palackozót építsen a pincénk mellett. Minőségi boraink tehát megfelelő „köntösben” kerülnek piacra. Jó néhány gazdának pedig állandó foglalkoztatást nyújt a palackozás. Szakmunkásképzés — felújítás — A hat munkacsapatnak, amelyek a szőlőt művelik, összesen csaknem félszáz tagja van. Zömmel öt év óta itt dolgoznak, helybeliek, fiatalok, s értenek is a szőlőhöz. De őszszel szakmai tanfolyamot szervezünk a részükre, s valameny- nyiüknek szakmunkás-, vagy legalább betanított vizsgát kell tenniük. A szakmunkások tíz százalékkal magasabb munkabért kapnak majd. De tekintse meg a kongresszusi vállalásokat is! Például: vállalták, hogy ha szükséges, munkaidőn túl is a szőlőben dolgoznak, túlóradíj nélkül. Szombaton délután és vasárnap is elvégzik a vagonkirakást. Igazolatlanul nem hiányoznak... Mindez nemcsak vállalás, hanem teljesítés is. — Ez hát a nagyüzem útja. És hogy mi lesz a régi szőlőkkel? Gondoskodunk róla. hogy ne legyenek azok. Jövőre 23 holdon, megkezdjük a rekonstrukciót. A költségeket a gazdák vállalják, s holdanként 15 ezer forint hitelt vehetnek fel. A felújítást a munkacsapatok és a szakszövetkezet gépei végzik. Igen, a parcellás szőlők közé is „betört” a nagyüzem. S hogy ez így van, így lesz, annak elsősorban a soltszentimrei gazdák veszik hasznát. A nagyüzemi művelés a szorgalmat, a leleményességet is meghatványozza. Jó kezekben van az ezerjó további sorsa. Hatvani. fiániel
