Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-07 / 211. szám

1 oldal A szegénygondozótól A MŰVELŐDÉSI HÁZIQ A Kecskeméti Közlöny 1934. július 29-i száma tudósít az is­mert népligeti bábszínház, vagyis Kemény Henrik együt­tesének kecskeméti szereplésé­ről. Az eseményre a szegény­gondozó gyűjtötte össze a vá­ros gyerekeit: „400 gyermek volt együtt, akiknek olyan ritkán jut ki az örömből.” ... „Az előadás után újabb kellemes meglepetés ér­te őket, a gondozó nővér mind­egyiknek egy-egy zacskó cuk­rot adott. P. Feisz Angelusz, az új ferencrendi házfőnök ado­mányozta nekik.” Több mint száz éve száll apáról fiúra a bábjátékos mes­terség a Kemény családban. Évről évre tökéletesítették mű­sorukat az olcsó, tömegszóra­koztató perzsavásáron. a liget­ben, ahol a sok harsány ri- pacskodás, szirupos ócskaság között néha egy-két gyöngy­szem is megcsillant. Ifjabb Kemény Henrik. a Kecskeméten szerepelt mester fia, kincseket mentett meg, amikor 1953-ban szinte ellopta a bábokat a szükségszerű, de brutálisan végrehajtott államo­sítás elől. (A Minden kezdet nehéz című filmben láthattunk erről egy csípős jelenetet.) Az Állami Bábszínház meg­becsült művésze lett, rövide­sen a Népművészet Mestere címmel tüntették ki. Aztán évek teltek. Európa lassan elfelejtette a hagyomá­nyos vásári bábkomédiát. Az újdonság erejével ha­tott, amikor Kemény Henrika formabontó, nonfiguratív irány­zatokat felvonultató bukaresti fesztiválra előszedte a poros bőröndből a ligeti bábukat. A világ egyik legnagyobb bábmű­vészét, a szovjet Obrazcovot még nem látták olyan jóízűen mulatni. Előadás után azt mondta, minden bábosnak éven­te meg kellene nézni Kemény Henriket, hogy ne felejtsék el, mi a bábjátszás. Tavasszal a müncheni feszti­válon is elsöprő volt a siker. A Stats-múzeum Igazgatója egyik legértékesebb szerzemé­nyének tartotta, amikor Ke­mény Henrik ajándékát, a li­geti társulat főhősét, Vitéz Lászlót behelyezhette a kiállí­tó szekrény üvege mögé, test­vérei az angol Punch, a német Kaschperl. a török Karagőz mellé. Harminckét év után újra Kecskemétre látogatott Vitéz László, no. nem a szegénygon­dozó, hanem a városi művelő­dési ház meghívására. Ez a piros ruhás, vidám, nagyszájú, verekedés legény még a 48-as szabadságharc táján született. A piperkőc pojáca, Paprika­jancsi halhatatlan ellenfele. Li­liom, a híres hintáslegény ko­rát idéző pattogó, füttyös, réz- tányéros zene jelenti a köze­ledtét. Minden ostobába bele­köt és mindegyiknek túljár az eszén. Tréfái, jellemző szófa- csarásai pompásak, ötletesek. A magyar nép és a nagyváros­perem humorának egészen sa­játos ötvözete. És hogy verek­szik! A krimiszerzők vereke­dés-koreográfiái tanácsokat kér­hetnének Kemény Henriktől. Egyedül mozgatja az egész színházat, ö Vitéz László Eri­éi pajtás, a krokodilus, a cin- tányéros és Lucifer, a pokol császára. {Vitéz László szerint: , Cuclifer a pulykák csizmája.”) Két feltűnően apró kéz és egy hihetetlenül sok árnyalatot, dialektust kifejező hang. A gyerekek eleinte illedel­mesen hallgatnak, de néhány perc múlva együtt játszanak vele. Ki abálnak, válaszolnak Vitéz László kérdéseire, biz­tatják, gurulnak a kacagástól. A gyerekek. Végignézek a bársonyszékeken. Jól táplál­tak, csillogó szeműek. Mint egy kis divatbemutató. Isten tudja, az az érzésem, nem hiányzik nekik Angelusz páter jótékonysága. Csak Vitéz László nem vál­tozott, és neki ez a szerencsé­je. Szabó János Vitéz László Szabadszálláson rendezik be az első Ruch-rendsserü klubot Nemrégiben írtunk a lengyel Ruch-rendszerű klubokról, ame- lyeknek híre Cila János, a me­gyei tanács népművelési cso­portvezetőjének lengyelországi tanulmányútja eredményeként jutott el hozzánk. Nos. az efajta klubok szerve­zését megyénkben is megkezd­ték. Szabadszálláson, a novem­ber végén átadásra kerülő át­alakított művelődési otthonban rendezik be az első ilyen intéz­ményt. A művelődési otthon újonnan épülő részében a kisebbik te­remben cukrászpultot, kávéfő­zőt és kultűrcikkárusító részle­get helyeznek el, a nagyobbik klubtermet pedig ízlésesen be­bútorozzák. A felszerelésről a földművesszövetkezet gondosko­dik. a kisebbik terem költsége, 30 ezer forint már biztosítva van, a nagyobbik klubszoba be­bútorozását pedig megtakarítás­ból, esetleg póthitelből fedezi a FMSZ. Az újjáalakított művelődési otthonban a szépen felszerelt és az FMSZ által működtetett klub iránt igen nagy az érdek­lődés. A Vasas KTSZ fiataljai, az agrárszakemberek klubja, valamint az ifjúsági klub és a nyugdíjasok klubja kap itt ott­hont. Amint arról értesültünk, a megyében még számos művelő­dési otthonban rendeznek be a földművesszövetkezetek segít­ségével hasonló klubokat. és a mester. S2AB.O LÄSZLŐ KÍSRG: c=^é:Ny^­16. Anderson tudta, mit jelent a mondat első fele; az amerikai flotta nagy összevonásának idő­pontja, Pearl Harbourban. no­vember 25. és 30. között. Hogy mit jelentett a 2'70-es szám. azt legfeljebb csak sejtette. Talán ennyi hajóegységet vonnak ösz- sze ... Honnan szerezhette ezt Shawan? Anderson ban ágaskod­ni kezdett az amerikai flotta tisztjének félelme annak tuda­tától, hogy egy japán—kínai pincér, most már minden jel szerint kém, egészen pontosan tudja, mikor futnak be a Pearl Harbour-i kikötőbe a legna­gyobb amerikai csatahajók. Ez — ieljesen érthetően — félel­metessé tette számára a jövőt, hiszen ő is oda készült. Hátha kihasználják a japánok ezt az alkalmat? A legszívesebben már rohant is volna, vissza a hajó­jára,, hogy továbbítsa az ONI tisztjének mindazt, amit Itt most megtudott. De nem hagy­hatta egyedül Ross őrnagyot, s a deffenzív tisztek még mindig nem jöttek. — Hol hallotta ezt? — bö­kött mutatóujjával Anderson a blokkfüzetre írt mondatra, s villámló szemmel nézett Sha- wanra. A pincér hallgatott, egyetlen 6Zót sem szólt. Nem kérdezett, most már nem is próbált tá­madni, magábaroskadtan ült a széken. S mennyivel nagyobb lett volna Anderson izgalma, ha tudja, hogy Shawan valódi neve Tsuguomi Kadomatsu, a japán hadsereg ezredese, akit hat év­vel ezelőtt vezényeltek ide, Sin- gaporeba, erre a fontos angol katonai és tengerészeti támasz­pontra, hogy rendszeresen tájé­koztassa a japán hírszerzés to­kiói főhadiszállását, az itt szer­zett értesülésekről. De ha lehet, a meglepetés, a íüfilem méá in­kább úrrá lett volna a kapitá­nyon akkor, ha azt is tudja, hogy Shawan már délelőtt to­vábbította értesülését Tokióba, e a konspirációs szabályok ellen vétett, amikor a blokkfüzet szö­vegét nem semmisítette meg. Közben megérkeztek az angol elhárító tisztek, s elvitték Sha- want. Anderson rohant vissza a hajójára. Első dolga volt, hogy megkeresse az ONI tisztjét, s amikor nagy nehezen rátalált az egyik csatahajó tiszti kan­tinjában, epyszuszra elmondott mindent, amit az angol tiszti klubban látott és hallott. Az elhárító tiszt kissé borgő­zös állapotban hallgatta végig a kapitány szavait, de amikor Anderson odáig ért, hogy Sha­wan már a Pearl Harbour-i összevonás időpontját is tudja, nyomban kiszállt a fejéből az ital gőze. Az események gyorsan pereg­tek, az ONI tisztje rendkívüli úton továbbította értesülését az Egyesült Államokba, majd az ONI parancsnoksága tájékoztat­ta a haditengerészet vezetőit, azok pedig a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságát, Ezek után nemcsak a katonai megfontolások, hanem a józan ész is azt diktálta volna, hogy a november 25. és 30. között tervezett Pearl Harbour-i össze­1966. szeptember 1, szerda Felnőttek az iskolapadban ÚJ tanterv — számos iskolafajta Az iskolarendszerű fel­nőttoktatás a dolgozók nagy többségeinek lehetővé teszi az általános iskola elvégzését és a szakmai tudás emelését. Érettségit is tehetnek a felnőtt dolgozók és ha munkaköri be­osztásuk ezt szükségessé teszi, főiskolán és egyetemen szerez­hetik meg a legmagasabb kép­zettséget. A felszabadulás óta a dolgo­zók általános és középiskolái­ban csaknem egymillió félnőtt tanulót oktattak. Közülük négyszázezren végezték el az általános iskola nyolc osztá­lyát, 45 ezren gimnáziumi érett­ségit tettek és 80 ezren sze­reztek technikusi oklevelet. Mindazonáltal jelentős azoknak a száma, akik csak ezután szánják rá magukat a tovább­tanulásra. A Művelődésügyi Miniszté­rium és a SZOT közös irány­elvben körvonalazta azokat a tudnivalókat, amelyek az is­kolarendszerű felnőttoktatással kapcsolatosak. A dolgozók általános iskolá­ját nagyobb városokban és ipari településeken 10 hónapos tan­évvel, hetente kétszeri iskolá- bajárással indítják. Mezőgaz­dasági területen lehetséges az öt vagy hat hónapos iskola is, heti 3 vagy 4 tanítási nappal. Kivételes esetben, idénymun­kások számára — pl. az építő­iparban — is lehet tanácsi engedéllyel féléves osztályt in­dítani. Levelező oktatási for­mát ott szerveznek, ahol nem lehetséges a dolgozók esti is­kolába járása. Űj oktatási forma a kombi­nált tantervű általános iskola. Az új tanterv — amelyet a dolgozók általános iskolájában az idén vezetnek be először — lehetővé teszi, hogy a szak­munkásképzés egybeessék az általános iskola 7—8. osztályá­nak végzésével. A heti két is­kolai foglalkozás egy harma­dikkal bővül, amikor a hallga­tó csak szakmai anyaggal fog­lalkozik. A rövidített szorgalmi idejű általános iskola lehetővé teszi, hogy az átlagnál szor­galmasabb dogozók az általá­nos iskola 7—8. osztályát egy 10 hónapos tanév alatt végezr­zék el. Kis üzentekben, kis községekben, ahol egy-egy osz­tályba kevés hallgató jelent­kezik, mód van összevont ta­nulócsoportok szervezésére. így lehetséges például az 5—6—7., vagy a 7—8. osztály megszer­vezése. Azok a dolgozók, akik képesek egyéni tanulásra, egyéni osztályozó vizsgára is jelentkezhetnek az általános iskola bármelyik osztályának anyagából. Nagy a jelentősége a mező- gazdasági szakmunkásképzést előkészítő tanfolyamoknak. Mi­vel a mezőgazdasági szakmun­kásképzésben csak az általá­nos iskolai nyolc osztályt vég­zett dolgozó vehet részt, a hi­ányos képzettségűek 5 hónapos előkészítő tanfolyamot indíta­nak, amelynek sikeres bevég­zése esetén megkezdhetik a szakmunkásképzőn tanulmá­nyaikat és 3 éven belül köte­lesek levizsgázni az általános iskola valamennyi osztályából. A dolgozók középiskoláinak számtalan fajtája ismeretes. Ezek elvégzéséhez már mun­kahelyi javaslat szükséges, mert az egyéni és termelési érde­keket össze kell hangolni. Jelentős újítás az idei tanévtől kezdve, hogy a szak­munkás képesítéssel rendelke­ző dolgozók megfelelő különbö­zeti vizsga letétele! után kérhe­tik felvételüket a gimnázium esti vagy levelező tagozatára és annak sikerek elvégzése után érettségizhetnek. Felsőfokú oktatásban a dol­gozók korlátozott számban, a termelési érdekek szigorú szem előtt tartásával vehetnek részt. Az iskolarendszerű felnőtt- oktatás szerves része a hazánk­ban végbemenő kulturális for­radalomnak. Teljes sikkerre csak akkor számíthatunk ezen a té­ren, ha az üzemek is megér­tik jelentőségét és oktatásra jelentkezett dolgozóikat meg­felelő műszakba való beosztás­sal, esetleg korrepetációval se­gítik. Különösen fontos szerep vár a szakszervezetre, a KISZ- re, a nőtanácsra és legkivált falusi mezőgazdasági vonatko­zásban a Hazafias Népfrontra. Balogh József vonást — ahová a valóságban majdnem 400 csatahajót, 300 re­pülőgépet vezényeltek — min­denképpen el kell halasztani, illetve a tervet meg kell változ­tatni. Ám ekkor valaki, vagy valakik közbeszóltak: „Szó sem lehet róla! Ez az értesülés mind­össze hírszerzői regisztrálása egy készülődő akciónknak, de már egészen jól haladnak tár­gyalásaink a japánokkal, s ezt semmiképpen sem befolyásol­hatjuk azzal, hogy tervünket megváltoztatjuk. Még azt gon­dolhatnák, hogy ellenük készí­tünk elő valamit!” Körülbelül ez volt a lényege annak a bizo­nyos „közbeszólásnak”, amely minden jel szerint a külügymi­nisztériumból eredt, s egyetér­tésre talált a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságában is, még­pedig abból a meggondolásból, hogy a japánokat a Szovjetunió elleni háború felé kell tolni. „Különben sem mutatja semmi jel, hogy az USA ellen készü­lődnének. Hogy annyira mozgo­lódnak a japán hírszerzők? Há­borús világot élünk!;..” S ugyanez maradt az állás­pont is. amikor két héttel a Pearl Harbour-i támadás előtt a szovjet kormány diplomáciai csatornákon keresztül értésére adta az Egyesült Államoknak, hogy a japánok nagyszabású támadást készítenek elp Pearl Harbour ellen. A forrás, persze, nem jelölték meg — ez már csak a második világháború be­fejezését követően került nyil­vánosságra: a hírszerző Sorge volt, a német nagykövetség mel­lett működő sajtótudósító, a Szovjetunió egyik legkitűnőbb hírszerzője a második világhá­borúban. A Pearl Harbour-i felvonulás november 25-én megkezdődött. Egymás után érkeztek az ame­rikai csatahajók, repülőgépanya- hajók a Csendes-óceán nagy ten­gerészeti bázisára. 1941. december 7-e, vasárnap reggel, hét óra ötvenöt perc. Egy kis ház padlásszobájából, amely Pearl Harbourra nézett, Ruth Kühne messzelátóját a ki­kötőben békésen ét gyanútlanul horgonyzó amerikai csatahajók­ra szegezte, majd felnézett az égboltra és így szólt apjához: — Jönnek!..; Dr. Bemard Julius Ottó Kóhn izgatottságában akaratlanul is kissé megremegett: — Csak be tudjanak jönni a tengeralattjá­róval a védelmi zár mögé — felelte. — Mert ha nem .:. — Egészen biztosan sikerülni fog — mondta a lány, erősen és határozottan. — Nézz az ég­re! Itt vannak! (Folytatása következik.} t

Next

/
Thumbnails
Contents