Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

Ketten beszélnek

— Kedves főnök kartárs, nagy kérésem van.

— Halljuk, Ki vele.

— Szeretném őszintén megmondani a véleményemet Önről. Tíz percet kérek erre a célra.

— Készséggel, kedves barátom. De mondja csak. miért éppen ma? Ha jól tudom, tizenhét éve dolgozik a kezem alatt és ilyesmi eddig még csak az eszébe sem jutott.

— Eszembe jutott többször is, de nem volt bátorságom hozzá. Ugyebár tetszik tudni, hogy hét gyerekem van és két idős anyám, tudniillik az apám második feleségét is én tartom el. Így aztán szükségem volt az állásomra.

— Értem. És most már nincs szüksége az állásra?

— Nincs, főnök kartárs. Igen kedvező fordulat következett be életemben.

— Igazán? Gratulálok. Éspedig?

— örököltem.

— Dehiszen ez pompás dolog! És mennyit ?

— Másfél millió dollárt, tessék elképzelni. Egy nénikémtől, aki 1896- ban vándorolt ki Amerikába, s azóta egyfolytában spórolt.

— Igen tekintélyes összeg. Mihez kezd vele ?

— Először is megmondom önnek a véleményemet. Aztán veszek egy családi házat a Rózsadombon, kocsit is veszek, meg egy vitorláshajót is. Kutyatenyésztéssel fogok foglalkozni, de csak kedvtelésből. A kitenyésztett kutyákat nem adom el, mert a pénzre nem lesz szükségem, hanem szabadon fogom ereszteni őket.

— Nagyon szép gondolat. Nos, lássuk, mit kíván mondani nekem?

— Röviden csak annyit, hogy ön egy...

— Bocsánat, csak egy pillanatra ... Már megérkezett az örökség?

— Még nem. De már értesítést kaptam, hogy folyamatba tették az ügyet. Azzal biztatnak, hogy két hét alatt ideér a pénz. A Nemzeti Bank is sürgeti, hiszen tetszik tudni, hogy devizára szükségünk van.

— Persze, persze. No csak folytassa.

— Szóval röviden csak azt akartam mondani, hogy ön egy...

— Efify pillanat.'.: Ne vegye rossznéven, hogy félbeszakítom, de remélem tudja, hogy az örökösödési adó igen nagy, azonfelül a dollárt természetesen hivatalos kurzuson fogják számolni, egy részét kezelési költség címén levonják, aztán az átutalási díj sem csekélység, lejön még belőle az ügyvédi költség, az ellenőrzési hányad, a kincstári dézsma, a bélyegilleték és a késedelmi bírság. Persze így is szép summa marad, csak úgy mondom. Szóval? Folytassa.

— Szóval csak azt akartam mondani, hogy ön egy...

— Pardon, még valamit elfelejtettem. Az efféle ügyek néha nagyon elhúzódnák. Ismertem valakit, aki tizenkét évig várt a jogos örökségére, tizenkét hosszú évig, képzelje.

— Csakugyan?

— Ügy bizony. Persze lehet, hogy maga már hat év alatt megkapja a pénzét, csak úgy mondom. Szóval? Folytassa.

— Szóval.;. kedves főnök kartárs... ön egy...

— Egyébként még csak annyit, hogy a kutyatenyésztés nem a legjobb ötlet. A tenyészku- tyák igen könnyen megbolhásodnak, ne feledje. Nem tudott valami jobbat kitalálni? Nagyon rövid a maga fantáziája, kedves barátom, mindig is ez volt a legfőbb baja. Így aztán persze a munkáját sem tudja megfelelően elvégezni, nem leleményes, nem találékony és eltotojázza az idejét. Kutyatenyésztés! Nevetséges. Kész röhej. No csak folytassa, nem akarom megzavarni.

— Talán majd máskor, főnök kar- társ ... Letelt a tíz perc, amit kértem... Sok a munka... majd máskor....

— Na jó. Hát majd jelentkezzék.

— Igenis, majd jelentkezem. De egyet azért kérdezhetek, ugye?

— Halljuk. Ki vele.

— Hogy tetszik lenni?

TABI LÁSZLÓ

hitte, hogy kicsaptak az iskolából, de én megmondtam ne- ä az igazat: nem akarok iskolába járni, mert könyvek nélkül nem tudok tanulni. Anyám nem beszéltetett többet, rette a kötényét és kiment a piacra. Egy óra múlva visza- iött egy könyvvel. Nem volt nátorságom megmondani neki, hogy egy könyv nem elég az egész anyag megtanulásához. A könyv, amelyet anyám meglett, a történelem volt. Elhatároztam, hogy tanulni fogom i történelmet és jobban fogom azt tudni Renzoninál, Pastore- nál és mindenkinél az osztályban. De mi lesz a többi tárgy- gyal? Talán, ha jó leszek történelemből, a tanárok meg fbg- ják érteni, hogy ha lenne pénzem a többi könyvre is, kiváló lennék mindenből.

Október 15.

Ma végre felszólítottak történelemből „Derék dolog” — mondta a tanár. Aztán azt kérdezte, miért nem tudom az olaszt is olyan jól, mint a történelmet.

— Mert nincs könyvem, és nincs aki megvegye, és nem akar senki se velem tanulni, mert rosszulöltözött vagyok — válaszoltam.

— Csönd — ordított a tanár — és azzal fenyegetett, hogy kicsapat az iskolából. Ki tudja

miérté

Október 16.

Ma a hittanórán kiküldték a teremből. A paptanár megkérdezte, áldoztunk-e mindnyájan; Ernazza és én felálltunk, és azt mondtuk, hogy nem. A vallástanár elkezdett kiabálni, mintha állatok volnánk. Főképpen a szüleinket hibáztatta. Ernazza azt válaszolta neki, hogy ő nincs megkeresztelve és nem hisz istenben, miként családjukban senki. Akkor a vallástanár mindkettőnket kizavart a teremből. Engem is, aki pedig nem mondtam semmit. Ernazza és én kimentünk a WC-be és ott vártuk rr.eg az óra végét. Barátok lettünk. Ernazza vasutas-gyerek. Ő már három könyvet vásárolt, de neki is hiányzott a szótára.

Amikor megszólalt a csengő, visszamentünk a terembe, nemsokára jött a pedellus, hogy menjünk az igazgatóhoz. Az osztályban hirtelen csönd lett, de Ernazza és én szégyen nélkül követtük a pedellust.

Az igazgató irodájában ott volt a hittantanár is. Mindketten dühösen néztek ránk, aztán az igazgató rám mordult:

— Halljuk csak, te miért nem áldoztál,- hát te sem hiszel istenben? Te többet akarsz tudni Giovanni atyánál? Többet bálámnál?

Én eddig nem Is gondoltam arra. hogy van-e isten, vagy nincs. A mi házunknál senkinek

Nyelvtanulás és a nyelvtanfolyamok

KECSKEMÉT, ez a hajdan annyira magának élő város, belekerült a világ lüktetésébe. Évről évre több külföldi látogatja meg, különösen amióta az Aranyhomok felépült, s a város lakói is járnak külföldre. Bizonyára ez a fő oka, hogy nagyra nőtt a nyelvtanulási kedv. Felnőttek nyelvoktatásával elsősorban a TIT foglalkozik, s tanfolyamainak benépesülése biztos jele annak, hogy igen sokan akarnak idegen nyelvet tanulni;

Az I960—66. évadban kevés híján ötszázan iratkoztak be a TIT tanfolyamaira, s a tanítás tizennyolc csoportban folyt. A TIT-en kívül az MSZBT és az Eszperantó Szövetség is foglalkozik nyelvoktatással. Nem kell restelkednünk még Szeged, az egyetemi város előtt sem.

Nyelvtanulási kedvet említettem, s ezt a számok igazolják. A megszerzett nyelvtudás azonban sajnos, nem áll egészen arányban a kedvvel, bár a TIT is, az oktatók is lelkiismeretesen megteszik a magukét. A csoportok a tanfolyam végéig elvesztik tagjaik többé-kevésbé jelentékeny részét (legalábbis a kezdő csoportok). A jelentkezők jó része tehát csak elkezdi a nyelvtanulást, s abbahagyja, mielőtt számottevő eredményt érne el.

sem volt ideje ezzel foglalkozni, de Ernazza iránti barátságból, mondtam, hogy nem hiszek semmiben;

— Akkor hát úgy élsz, mint egy állat — mondta a vallástanár.

Nem tudtam, mit feleljek, szét rencsére Ernazza felelt helyek tem is.

— A kínaiak, az indusok, afrikaiak nem hisznek Jézus Krisztusban, és mégis emberek, nem állatok.

Az igazgató akkor azt mondta nekünk, hogy míg neramegyünk el a parókiára a katekizmusért, nem járhatunk más órákra sem.

Az iskolán kívül várakoztunk az iskolai csengőre. Amikor kijöttek társaink, megkérdeztük, milyen feladatokat adott az olasz tanár másnapra. Senki nem válaszolt, féltek szólni hozzánk, mert a hitoktató a tanácsterem ablakában állva figyelte őket.

— És most mit csinálunk? — kérdeztem Emazzótól.

— Mindent elmondok apának, amikor hazajön. Masiniszta és mindig utazik. Hetenként csak egyszer jár haza — mondta Er- nazza.Mit fogok én tenni, akinek apja Belgiumban van? Anyámnak nem mondhatok semmit, mert elküld rögtön az iskolai hittanra, hogy ne veszítsek az órákból. De én nem hagyhatom egyedül Emazzátj Ernazza az

Nem egészséges a nyelvek közötti megoszlás sem. A németnek abszolút többsége van, az angol messze mögötte kullog, a francia és az olasz részesedése csekély. A szomszédos népi demokratikus országok nyelvét nem tanítják.

A hallgatók különböző előképzettséggel, általános műveltséggel jönnek a tanfolyamra. Diplomások és egyszerű munkások egyaránt találhatók soraikban. Legnagyobb talán azoknak az aránya, akik a középen, az érettséginél fejezték be iskolai tanulmányaikat. Legtöbben tanultak oroszt, sokan más idegen nyelvet is, ez komoly előny. Rendszerint a jobban felkészültek, a szellemileg edzettebbek tartanak ki. Tanulni nem kony- nyű, ezt meg kell értenie annak, aki nyelvtanulásra vállalkozik. A jó eredmény azonban mindenképpen megéri a törődést.

AZ EREDMÉNYT tárgyi szempontból főként a tanulás nem éppen szerencsés „súlyelo6Ztása” csökkenti. A hallgatók elfoglaltsága miatt egyszerre kell tartani a heti két órát, s ez nemcsak százperces figyelést kíván, hanem kétszeres készülést is. Jobb eséllyel tanulnak azok, akik mindennap rá tudnak szánni néhány percet a kászüegyetlen barátom és mindig egyetértésben tanultunk.

Nem, ha Ernazza nem jár az iskolai hittanra, nem megyekén sem, és biztos vagyok benne, hogy apám nekem adna igazat.

Október 19.

Ma harmadik napja, hogy az iskolábajárást színleljük, és a tanítás végéig együtt csavar- gunk a mezőn. Ez számomra újdonság. Estefelé Ernazza eljött hozzánk, figyelmeztetett, hogy visszatérhetünk az iskolába, anélkül, hogy katekizmust kellene tanulnunk.

Apja beadványt intézett a hatósághoz és nekünk adtak igazat.

Így fedeztem fel, hogy van, akinek nem kell hinni istenben és igaza lehet, mint a többieknek.

Azt mondtam Emazzanak: többet kell tanulnunk a többinél és az osztály legkiválóbbjai- vá kell lennünk.

Ő meg azt mondta nekem, hogy elmehetek hozzá tanulni az ő könyveiből, amikor csak akarok.

Hogyan köszönjem meg neki, és mutassam meg iránta való szeretetemet?

Azt gondoltam, hogy eladom a történelem könyvemet és veszek egy földrajz könyvet, az egyikünknek sincs.

Fordította: Faragó Magdolna

lésre, s az otthoni tanulás nem marad egészen az utolsó délutánra. Gondokat okoz a tankönyv is. A Tanuljunk nyelveket sorozat könyvei általában zsúfoltak. Az angol nyelvkönyvben például olyan olvasmányt találtam, amelynek szószedete 99 új szót tartalmaz, s ezt kellene két, legfeljebb három foglalkozáson feldolgozni. Többé-kevésbé zsúfolt a nyelvtan is.

A TANÍTÁSNAK mégis van látható, mérhető eredménye, mert számos hallgató vállalta azt; a munkát, amelyet a nehézségek leküzdése kívánt;

A TIT szeptemberben ismét szervez tanfolyamokat a négy idegen nyelv tanítására. (Az oroszról és az eszperantóról más szervezetek gondoskodnak.) Az iskolák rendelkezésére bocsátják a szükséges tantermeket, technikai segítséget; esetleg szemléltető eszközöket is, a Társulat országos központja pedig módszertani útmutatókkal látja el a tanárokat.

Helyes és örvendetes; hogy minden évben több száz embernek van kedve idegen nyelvet tanulni. Jó lenne azonban, ha nemcsak a kedv és az utazási tervek serkentenék a tanulást, hanem a szakmai igények is. Sok embernek kellene külföldi szakmunkákat olvasnia. Bizonyos munkahelyeken pedig azért van szükség az idegen beszéd ki- sebb-nagyobb mértékű ismeretére, mert a dolgozók munkájuk során külföldiekkel találkozhatnak. Külföldi utazásaim alkalmával mindenütt tapasztaltam annak a rendkívüli előnyét, hogy az üzletekben, étkezőhelyeken, bankokban, vasútállomásokon stb. a személyzet egy részének nyelvtudására mindig lehetett számítani; főleg Csehszlovákiában és Hollandiában találtam ebből a szempontból igen kedvező helyzetet.

Éppen ezért a TIT megkísérli, hogy a következő évadban vállalatoknál, üzemekben is szervezzen nyelvtanfolyamokat, sha elég a jelentkező, a dolgozók a munkahelyükön tanulhatnak, oda megy majd a tanár.

A tapasztalat és más városok példája alapján javasolhatjuk a TIT-nek, hogy a tanfolyamok ne októberben, hanem valamivel előbb kezdődjenek.A VILÁG népei ma már nem néznek értetlenül a magyarságra. De a magyarságnak is értenie kell a világot. A világhoz pedig csak nyelvtudás birtokában közeledhetünk. A nyelvtanulás tehát nemzeti kötelesség. Még az írott szöveg értése is rendkívül hasznos. A tanfolyamokon ennyit előbb-utóbb bárki elérhet, s megvetheti az alapját az idegen beszéd megértésének is.

Or. Bán Ervin

I