Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
Fl I ff Interjú Szabó Lajos elvtárssal, a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének igazgatójával Hétfőn délután fél háromkor tartják Kecskeméten az Árpád Moziban az esti egyetem tanévnyitóját. Az eddigi eredményekről és a tanév előkészületeiről beszélgettünk Szabó Lajos elvtárssal, az esti egyetem igazgatójával. — Az elmúlt évtized, alatt a pártoktatás népszerű tormájává vált az esti egyetem —, mondta Szabó elvtárs. — 1957 őszén mindössze 50—60 hallgatóval indult az oktatás. Azóta folytonosan nőtt a létszám. Négy évvel ezelőtt megalakultak a járási székhelyeken kihelyezett osztályok és megkezdődött az oktatás a szakosító tanfolyamokon. Máig csaknem hétszáz hallgató végzett a hároméves tagozatunkon és mintegy száznegyvenen tettek államvizsgát a szakosító esti vagy levelező tagozatán. A négy évvel ezelőtt szakosítóra jelentkezettek közül mintegy harmincán az idén a tanév végén főiskolai diplomát szereznek. amelv a marxizmus—leninizmus oktatására jogosítja őket. Kik jelentkezhetnek a Marxizmus—Leninizmus Esti Egye- temér e? — Eleinte főképpen a párt- és állami vezetők jelentkeztek, de hamarosan egyre több gazdasági vezető, s az értelmiség különböző rétegei, elsősorban pedagógusok, jogászok és orvosok. Ebben a tanévben lényegesen több a fizikai munkás a felvételt kérők között, s ez elsősorban annak köszönheti, hogy a szervezett pártoktatás megfelelő előképzettséget tud adni. Igen jelentős ebből a szempontból a Marxizmus—Leninizmus Esti Középiskolája. Csaknem ezer hallgatóval indul az idén a tanév. Néhány évvel ezelőtt, amikor a járási kihelyezett osztályok szervezése folyt némelyek aggályoskodtak és feleslegesének tartották az oktatás kiterjesztését. Azt mondták, hogy az esti egyetem átmeneti oktatási forma, a lehetőségei állandóan csökkenek, mert a felvételre alkalmas, megfelelő felkészültségű emberek száma korlátozott. — Az aggályoskodők tévedtek. Részben azért, mert a hároméves tagozattól a diplomáig legkevesebb hét év a tanulmányi idő, tehát tág tere van a folyamatos képzésnek azok számára is, akik régebben kezdték nálunk a tanulást. Ám még fontosabb ennél az. hogy a felvételre alkalmasak köre állandóan és gyorsan bővül. Nem utolsósorban pedig: mind nagyobb az érdeklődés a marxizmus—leninizmus iránt. Elmondok egy példát. A napokban bejött hozzánk egy mérnök, akinek hely hiányában elutasítottuk a felvételi kérelmét. Erősködött. hogy mindenképpen szeretne beiratkozni. Dohát miért olyan fontos ez neki, kérdeztem, amikor a munkakörének ellátásához nem feltétlenül szükséges. A válasz meglepő volt. Olyan baráti köröm van, mondta az illető, ahol nem tudok egyenlő partnerként beleszólni a vitákba, ha nem vagyok képzett a marxizmusban. .. Valóban, korunkban a marxizmus az általános műveltség nélkülözhetetlen része a közvélemény szerint is. Szabó elvtárs említette, hogy az idén végeznek az első olyan hallgatók, akik eljutottak a pártoktatásban a legmagasabb fokra, a diplomáig, De a következő években nyilvánvalóan gondolni kell majd arra, hogy bizonyos fokú továbbképzésre mégis csak szükségük lesz. — Máris vannak értől elképzeléseink. Az idén kidolgozzuk egy továbbképző konferencia- sorozat tervét. Ügy tervezzük, hogy a téli hónapokban 4—5 előadást és vitát rendezünk. Elsősorban a legújabb kutatási eredményekről, az aktuális ideológiai és politikai témákról: a párthatározatokról, valamint az elméleti és tudományos folyóiratokban megjelenő tanulmányokról. Milyen részt vállal az esti egyetem a saját szervezeti kereteiéi kívül folyó pártoktatásban és ideológiai munkában? — Előre kell bocsátanom, hogy a függetlenített apparátusunk kis létszámú, tanáraink többsége felelős beosztásban dolgozik, emellett végzi a munkáját nálunk. Ez a körülmény eleve szűkíti az esti egyetemen kívüli lehetőségeinket. Mégis igyekszünk segítséget adni a pártbizottságoknak, különféle szerveknek az ideológiai munkában. A járási és városi párt- bizottságoknak segítünk a propagandisták felkészítésében, előadásokat tartunk az elméleti konferenciákon és támogatjuk a marxizmus oktatását a felsőfokú tanintézetekben. Tanáraink egy része előadója a TIT-nek. pártnapokat tartunk és részt vállalunk a különféle felmérések, szociológiai vizsgálatok lefolytatásában. Mindenekelőtt azonban az esti egyetemi munka jó elvégzésével akarunk hatni, tehát elsősorban a hallgatók körében. Ennek legjobban bevált módja a tanulmányi törzsanyag és az aktuális kérdések megfelelő egyeztetése. Tavaly a tananyag mellett ismertettük és megvitattuk minden osztályban az ár- és bérpolitikai intézkedéseket, a XXIII. kongresszus anyagát, a gazdasági reformtervezetet és a határozatót. De mindenekelőtt nagyon céltudatosan törekszünk a dialektikus szemlélet kialakítására. Arra, hogy a hallgatók a tananyagban ne valamiféle egy- szersmindenkorra érvényes tételek gyűjteményét lássák, hanem értsék és tudják, hogy a marxizmus—leninizmus a valósággal együt fejlődő tudomány, Erre a szemléletre nevelni sokkal nehezebb feladat, mint egyszerűen csak oktatni, tanítani. A most induló tanév a tizedik az esti egyetem megalakulása óta. Hogyan készülnek megünnepelni a jubileumot? — A végleges tervről még nem döntöttünk. A tudományos programot illető kérdésekben például a hétfői tanévnyitó tanári értekezlet határoz. Minden esetre az intézet jelentőségéhez mérten akarjuk az évfordulót megünnepelni. Mindhárom tanszék témájából tudományos ülésszakot tartunk. Szándékunk az, hogy közérdeklődésre számot tartó témákat vitassunk meg, úgy, hogy a kérdés általánosságai mellett feldolgozzuk a megyei vonatkozásokat is. A közgazdasági, szociológiai, történelemtudományi és neveléstudományi témákban ugyanis az eddiginél szélesebb körű megyei kutatásokat szorgalmaz a megyei pártbizottság. A jubileumi évben rendezendő konferenciákkal ehhez a törekvéshez szeretnénk kapcsolódni és segítséget adni — fejezte be nyilatkozatát Szabó Lajos elvtárs. efe* Augusztus, gyönyörű óceán Kiizzadja a föld a paradicsomait, pirosló igazgyöngyöket korállzöld szárakon. Gyönyörű óceánom, augusztus csapkod bolygó-szárnyaival s a husoslevelű part felett a halak mélyrepülésben húznak el. Fodrozza hűs víz testem növény-illatát, dől részeg pára, bőrömre ikrásan lecsapódik, úszók a füvek hullámain tova, suhogva kalászok verdesik emlékeim, etetek mord-sárga cséplőt, búzaszem perdül zenélve kerengő szíjakon, lendkeréken. Dinoszaurusz-bánat, mellemről vedd le fejed, engedd, hadd lélegezzem egyet még a nyárból, % lomb sűrűben ércpenge-napszemekkel hadd nézzek farkasszemet; először látott hajnal ez, először átélt születésem, boldog fogamzásom; setjeim a lét bibéin ténfergő méhek. De szekerek indulnak már józan betakarításra, kórók nyüszítenek, paták alatt roppan a dér. Jönnek az ősz lánctalpas traktorai, vontatnak fényes nagy ekét, hegyeket tükröztetőt, kíntól ködlik a földek háta, fagy gázol át lilázó gázolajon, pattan kegyetlen vas-szivárvány. Magok sejtelme, termékeny reménység csírázik mégis jégörvényben, kopogó esők verésében. Fel nem szikkasztható zöld, augusztusom, gyönyörű óceán, hullámaidba hadd merüljek, ha behavazza homlokom krizantém, télirózsa. Hatvani Dániel Mint egy paraszti tenyér Olyan volt a város, mint a gyerek, akit az anyja korábban ébreszt, a szokottnál, — nyújtózott, pislogott, nem szokott még a reggeli fényhez. Olyan volt a szivem, mint a tó vize, amelyen még csak fény van. semmi más, — az öröm fénye — nem zavarta meg bosszúság, harag, alkudozás... Olyan volt a határ, amerre mentem, — amelynek széle az éggel összeér — mint egy hatalmas, kemény munkában megráncosodott paraszti tenyér... Antalfy István Október 1. Ma, az első iskolai napon, még sötét volt, mikor felébredtem.. Elsőnek érkeztem az iskola elé. Csak fél óra múlva jött a pedellus. Ajánlkoztam, hogy segítek kiseperni a termeket, és így a többieknél hamarabb láthattam meg új iskolámat. Családomban első vagyok, aki középiskolába jár, az első, aki 10 éves korában nem fogja egésznap az állatokat legeltetni. Nyolckor végre megszólalt a csengő és egy pillanat alatt megteltek az összes lennek. Az én osztályomban ötvenen vagyunk fiúk, és nem elég apad •ugo Pirro Salem<H*an született 1930-ban. Rómában él, ahol többek között a filmművészet területén Is tevékenykedik. Irt a színház számára is. Első könyve: A katonanök 1956-ban jelent meg, több nyelvre lefordították. Utolsó könyvét, az Ezer árnlás-t 1959-ben filmre ísl Jddojgózmindenkinek. Padonként így hármasával ülünk. Biztos, hogy jobb két társsal lenni, mint eggyel. Mikor írnunk kell, lök- dössük egymást, mert szorosan vagyunk, ezért a füzeteink tele vannak pacákkal. Az első, aki tantermünkbe lépett, az olasz tanárunk volt. Tágra meresztett szemekkel egyenként végigmustrált bennünket. A névsorolvasás után lediktálta a tankönyvek listáját. Sokat, és több mint ezer líra árát. Tudom, hogy csak néhányat vehetek meg belőlük. Apám bányában, dolgozik mesz- szire tőlünk, és több mint ezer lírát keres naponta, de nemcsak ezekre a könyvekre kell, hanem a tandíjra és a család eltartására is. Az olasz szótárt, a jelentésmagyarázatokkal szerettem volna megvenni, de Pasture azt mondta^ hogy ez a könyv kerül a legtöbbe. Pasture a padtársam, magasabb nálam; nagyon fehér bőre van, látszik, hogy anyja soha nem cán több a napsugár, mint a házakban. Miért nem értik meg ezt a gazdagok? A középiskolában minden órában megszólal a csengő, és ez azt jelenti, hogy vége az órának. De nem tudtunk kimenni a tanteremből, mert jön a következő tanár és kezdődik az óra a másik tantárgyból. Természetesen cserélni kell a tankönyveket is. A matematikát egy szemüveges tanárnő tanítja, ő is névsort olvasott, először megnézett bennünket egyenként. Amikor az én nevemet mondta, felálltam, „jelen”-t mondtam, és elpirultam. Ki tudja miért? Pedig nem féltem a matematika tanárnőtől, talán mert szemüvege volt és a nevek olvasásakor majdnem a listát súrolta a szeme. Mi, gyerekek ezt arra használtuk fel, hogy barátkoztunk kissé. Suttogtunk, szájunk elé tettük a kezünket, ha hallotta is a tanárnő a hangot, nem tudta meg, hogy ki volt a beszélgető. Pastore rögtön megkérdezte, miért olyan barna az arcom és a lábamszára. Mondtam, hogy mert mindig a napon és szabad levegőn vagyok; szél fúj és eső ver. Renzoni, a másik padtársam, akinek az apja orvos, megkérdezte, hogy mi az apám. Mondtam neki, hogy bányász és Belgiumban dolgozik. Pastore nem mondtam neki, hogy Francia- ország mellett. Szerettem volna hosszan beszélni apámról, de a tanárnő észrevette, hogy beszélgettünk és megszidott. De csak rám haragudott, Pastore- nak és Renzoninak nem mondott semmit, bár ők is beszéltek, nálam jobban is. Miért? Nem hiszem, hogy az iskolában is gyakorolják a jogtalanságot. Október 10. Ma rossz jegyet kaptam. Persze, nem .volt könyvem és nem tudtam megtanulni a leckét! Mondtam ezt a tanárnak, de ő azt válaszolta, ha igazán meg akartam volna tanulni a leckét, megbeszéltem volna valamelyik társammal, hogy közösen tanuljak vele. Nem hoztam fel semmit a magam mentségére, mert apám minden levelében azt írta, hogy az iskolában se legyek soha árulkodó. Így engem marasztaltak el, és én kaptam rossz jegyet, de nem árultam el, hogy javasoltam több társamnak: tanuljunk együtt, ám mindnyájan elutasítottak. Renzoni azt mondta, hogy nem hívhat meg hozzájuk, mert rosszul öltözött vagyok és anyja nem tűr utcagyerekeket a ház körül. Alighogy kijöttünk az iskolából, rögtön megvertem és erre elkezdett sírni. Minden gyerek azt kérdezte tőlem, miért vertem, akik szintén rosszul öltözöttek, mint én. És azok azt mondták, jól tettem. I Október 11. Ma nem mentem Iskolábáj mert nem tudtam tanulni, mindig hiányzik valamelyik könyvem. Elmentem hazulról, mint minden reggel, de hosz- szan időztem a folyónál. Lefeküdtem a fűbe és írni kezdtem egy füzetlapra apámnak. Apám szereti, ha gyakran írok neki, szereti olvasni leveleimet, amelyekben nincsenek helyesírási hibák. Blemiben osztályelső voltam, ezért akarta apám, hogy folytassam tanulmányaimat. Elrendezett mindent, meghozott minden áldozatot, hogy tanulhassak, ezért nem írhattam meg, hogy itt állok könyvek nélkül, és könyvek nélkül nehéz tanulni, és biztos vagyok abban, hogy nála is bocsánatot nyernék. Apám négy elemit végzett, anyám csak a nevét tudja leírni, nagyszüleim írni sem tudtak. Egyikőjük sem tud mást, csak nekem a tanulást ajánlani; azt mondják, hogy én értük is tanuljak. Így kezdtem a levelet: „Kedves Apám, miért kerülnek a könyvek olyan sokba? Miért kell fizetni tandíjat azért, hogy valaki tanulhasson?*’ De aztán széttéptem a lapot, felálltam és hazamentem. .«Qgsctt fej„az, utcára. Az- ut:, tudta, .hol van Bejs^ Jnlfedg ffiegjgMt, azt
