Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-28 / 229. szám
! 1966. szeptember 28, szerda 5. oldal amit a párttagnak vállalni kell Taggyűlés a pedagógusoknál Közvetlen, bensőséges hangulatot teremtett egy bejelentés már a taggyűlés elejéin, s ez a jó érzés mindvégig megmaradt a résztvevőkben. A pártszervezet titkára közvetítette az éppen betegen fekvő dr. Balogh Károly kérését, hogy habár nyugdíjba ment, megmaradhasson továbbra is a pártszervezet tagjának. Hosszú éveket töltött el kartársai, elvtársai között, s úgy érzi, itt többet tehetne ezután is a köz érdekében, mintha meg kellene válnia pártszervezetétől. ... Ez a bejelentés akaratlanul is alátámasztotta azt a kedvező véleményt, amit a városi pártbizottságon hallottam a bajai középiskolai pedagógus pártszervezetről. S a továbbiak mindvégig ezt a kedvező benyomást erősítették. Nem nagy ez a pártszeryezet. Baja féltucatnyi középiskolájából összesen 17 tag és két tagjelölt tartozik ide. Ám többségük fiatalember, az átlagéletkor harmincegynéhány esztendő. A pártszervezet úgyszólván valamennyi tagja tanul, vagy tanít a pártoktatásban, illetőleg a tömegszervezeti politikai oktatásban. A legutóbbi két esztendő alatt négyen fejezték be a marxizmus—leninizmus esti egyetemét. A tagdíjfizetés 100 százalékos. S még azt is érdemes elmondani róluk, hogy ha valaki a pártbizottságról hozzájuk készül taggyűlésre, bizonyos lehet benne, hogy csak késő este jut aznap haza. Ez már köztudott róluk. Igen elevenek a taggyűléseik, hosszú és izgalmas vitákat folytatnak, bírálnak, nem irtóznak a kényes kérdésektől. Két esztendő munkájáról Most, amikor két esztendő munkájáról adtak számot, s döntöttek, hogy kiket bízzanak meg a pártszervezet vezetésével a következő két esztendőre, joggal hivatkozhatott dr. Lantos Istvánná titkár a beszámolóban arra, hogy a vitás kérdések náluk mindig idejében megoldódnak. A vezetőségválasztó taggyűlésen tehát részletes elemzés helyett a vezetőség elegendőnek látta a rövid összefoglalót a munkáról. S valóban, a tömör beszámoló után a hozzászólások nem a múltat idézték, hanem egytőlegyig azzal foglalkoztak, hogy: hogyan tovább. Erre biztatott egyébként a beszámoló végén elhangzott néhány bíráló megjegyzés és a legfontosabb feladatokat összegező utalás is. A beszámoló számonkérte a pedagógusoktól és legfőképpen a kommunista nevelőktől a kiállást. a népszerűtlen feladatok vállalását is. Ne álljunk a sí- ránkozók mellé — mondta a titkár —, hanem álljunk ki a párt politikája mellett, magyarázzuk meg, hogy még számos nehézségünk van, s nem teremthető elő egyik napról a másikra munkánk ideális végzésének valamennyi feltétele. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy törődni kell az emberek apró kis mindennapi gondjaival is meg kell hallgatni panaszukat és minden kommunistának kötelessége segíteni az egyéni gondokon a lehetőségekhez mérten. A feladatok között külön megemlítette a beszámoló a megye első matematika-fizika tagozatos osztályának sikerre vitelét a III. Béla Gimnáziumban, s a Tóth Kálmán Gimnáziumban tervezett egészségügyi szakiskola létrehozását. Mi a pártmunka? A beszámoló után — ezt a „formaságot” kellene talán legelőbb elhagyni: — némi biztat- gatással fűszerezett szünet következett. Ám azután megoldódtak a nyelvek, amikor Schwalm Pál, a Frankel Leó Gimnázium igazgatója azt a kérdést vetette fel, hogy: mit tekintünk „hivatalosan’' párt- munkának? Hosszabb vita következett, erre a kérdésre többen is visszatértek a későbbiek során. Igen tömören mondta el véleményét dr. Rdhnovszky Andor, a fiú- kollégium igazgatója: — Azon egy pillanatig sem lehet vitatkozni — mondta —, hogy a párttagnak kötelessége jól elvégezni a munkáját. Ám ennél többet kell vállalnia. Ez is világos mindenki számára. Régen azonban ezt a többletet úgy értették, hogy mindenáron ingyen munkát kell végezni, bármiiyet. Sőt néha úgy tűnt, minél mesz- szebb esik az ember foglalkozásától, hivatásától, annál inkább pártmunka ez a többlet így jártunk mi pedagógusok valamikor tojást gyűjteni, értesítéseket kihordani stb., stb. Ma azonban mást jelent a pártmunka. Az ember a képzettségéhez és képességeihez mérten igyekezzék szolgálni a pártot, javára válni a köznek. A terhek arányos elosztását Ebben azután meg is egyeztek a jelenlevők, s dr. Lantos Istvánná, az alapszervezet titkára végülis csak annyit fűzött hozzá, hogy legfeljebb a terhek arányosabb elosztására kell törekedni a jövőben. Mert megesik, hogy némelyek nem érezvén olyan szigorúan kötelezőnek a társadalmi munkát, mint azelőtt, lehetőleg ki is bújnak alóla. Hosszas vita zajlott le még a diákok résztvételéről a mező- gazdasági munkákban. Ez eléggé iskolai, belső ügy, nem is akarjuk részletesen ismertetni, any- nyi azonban figyelemre méltó, hogy igen nagy felelősséggel szóltak hozzá a jelenlevők. Senki sem vonta kétségbe, hogy nevelési szempontból is és a népgazdaság érdekei szempontjából is szükség van a tanulók munkájára. De az ellen tiltakoztak, hogy ezzel a gazdaságok visszaéljenek, a tanulókat ingyenmunkásnak tekintsék, vagy hogy a felelőtlen, rossz szervezés a nevelési célok ellen hasson. A pártszervezet munkaterve most készül, az októberi taggyűlést fogja megvitatni. De máris megegyezitek abban, hogy a kongresszus tiszteletére vendégül látják a veteránokat, műsort rendeznek nekik a diákok leg-' jobb kuli írcsoportjainak részvételével, ezzel is kifejezve tiszteletüket a párt idős harcosai iránt Ezen a taggyűlésen kevés szó esett gazdasági kérdésekről, a nemzetközi politikáról és közéleti visszásságokról. Elsősorban és mindenekelőtt a nevelés körül zajlott a vita: a fiatalokról, a felnőtteknek az ifjúság iránti felelősségéről beszéltek a legtöbben. Ugyanolyan szenvedélyesen, de megfontoltan, okosan és nyíltan, a jövőre függesztett tekintettel — mint ahogyan az üzemekben és gazdaságokban a termelésről volt szó a vezetőségválasztó taggyűléseken. M. L. messze Mrs. Field holttestétől... Francis Rowerst megrázta Mrs. Field esete. Nem értette, hogy miért kellett ennek a tanítónőnek meghalnia. Hiszen úgy szerettte, úgy tisztelte mindenki! Az osztályban is folyt erről a vita. Rowers és még néhány gyerek felháborodottan tárgyalta az eseményt. Francis azon a véleményen volt, hogy Mrs. Fieldet lelkiismeretlen gazemberek kergették a halálba. A szüleitől hallotta ezt a véleményt. Apja különösen felháborodott a Mrs. Fielddel történtek felett. Átkozta azokat, akik folyton más fazekába néznek, szüntelenül szaglásznak, ahelyett. hogy a saját portájukon néznének körül — van ott elég szemét. — Pszt, csendesebben! — intette halkabb beszédre Mrs. Rowers a férjét. Még meghallják. öt gyereked van Oliver, ne feledd! Öt gyerek! így sem tudom, hogy mi lesz belőlük, miként tudunk kenyeret adni a kezükbe. Ha pedig veled történik valami... 1943-ban történt ez, s Francis 18 éves volt, McCarthy új ra és újra figyelmeztette Amerikát, hogy el kell hárítania a „vörös veszélyt”. A fiatalember úgy gondolta, hogy McCarthynak és híveinek igaza van, semmilyen eszköz nem elég erélyes, ha a vörös veszedelem elleni harcról van szó, de Mrs. Field nem lehetett vörös. így hát halála azokat terheli, akik a kommunisták üldözése közben megsértettek egy igazi amerikait. Az osztályban Francis véleményével, hogy Mrs. Field haláláért az őt meghurcolok a felelősek, legélesebben egy lány, Rosa Rubin szállt szembe. Gyönyörű. kékszemű lány volt, szőke haja, akár az arany. A fiúk legtöbbje, így Francis is kicsit csapta a szelet neki. Rosa azonban fütyült a vele egykorú iskolatársak széptevéseire. Ügy viselkedett, mint valami hercegnő. Különösen lenézte azokat, akiknek családja anyagi gondokkal küzdött. Az ő apja „25 000 dolláros ember” — a helyi bank egyik cégvezetője. Rowersék jó, ha évi 3—4000 dollárt kerestek. így hát még nem is gondolhatott rá, hogy Rosa valamikor szóba áll vele. A lány az egyik iskolai szünetben, amikor ismét Mrs. Fieldről beszéltek a diákok, megmondta a véleményét: — Tragédia ami történt, de nem kell akkora hűhót csapni az eset körül... Mrs. Field öngyilkos lett, mert gyengék voltak az idegei. Amerika akkor sem mondhat le arról, hogy megszabaduljon ellenségeitől, ha egy-két ártatlan is a föld alá kerül. Amerikaiak vagytok, nem? Hát számunkra mindenekelőtt Amerika biztonsága a fontos! Rosa Rubinhoz hasonlóan vélekedett az egyik tanár, Mark DeBoer tanár is. akit nemrégiben helyeztek az iskolába. Matematikát és fizikát tanított. Előadásaiból a diákok vajmi keveset értettek meg, de a tanár semmit sem magyarázott meg még egyszer. — Az életben is úgy van: ha valaki nem ért az első szóból, már hiába kérdezi meg újra — mondta. — Amit egyszer hall az ember, azt tudni kell. Aki erre nem képes, az elbukik. Nálam is, az életben is ... Könyörtelenül megkövetelte a diákjaitól a feladott leckét, de maga semmit nem tett azért, hogy meg is értsék az anyagot. DeBoernak azonban nem volt semmi önkritikája, s azt hitte, hogy diákjai rajonganak érte és csak úgy csüngenek a szaván. Ezért aztán gyakran szónokolt, adott atyai jótanácsokat. Mrs. Field halálát sem mulasztotta el kommentálni: — Ez az asszony meghalt, mert gyenge volt. Vegyétek tudomásul, hogy az életben csak Indulásra késsen OKTÓBER ELEJÉN indul a népművelés. A tervek legtöbb helyen már elkészültek; ahol eddig nem fejezték be. ott nyilván el is marad a tervkészítés. Szerencsére csupán néhány „feledékeny” termelőszövetkezetről és egy-két kisebb vállalatról mondhatni ezt el a megyében. Másutt — megyszierte — indulásra készen a népművelési apparátus. Bepillantottunk a bajai járás terveibe, onnan idézünk néhány megszívlelendő adatot, tényt, célkitűzést. Érdekes, egyben rokonszenves programmal találkoztunk itt: hároméves tervet dolgoztak ki a Kulturális Estek számára. A régebbi falusi téli esték egy változata ez a forma. Amikor a falusi lakosság leginkább ráér, télen, terveszerűen négy előadást tartanak, mégpedig az idén földrajzi témák feldolgozásával. A módszer komplex: először filmet vetítenek, majd szellemi vetélkedőt rendeznek a filmmel kapcsolatban, végül összefoglaló előadásban summázzák a hallottakat. AZ IDÉN földrajzi, jövőre biológia—kémiai, végül pedig irodalmi tematikát dolgoznak fel ilyen módon. Aki szorgalmasan végighallgatja valameny- nyit, nyilván hasznos és korszerű ismeretekre tesz szert a Kulturális Esték keretében. Különös súlyt helyez a bajai járás művelődési terve a nőkkel, a fiatalokkal és a termelőszövetkezeti tagsággal való foglalkozásra. A művelődési otthonok, tsz-ek, a községi nőtanácsok, a Vöröskereszt, a népművelési ügyvezetőségek, az állami gazdaságok üzemegységei, a gépjavító állomások, a KISZ és valamennyi szerv ügyelt erre a tervezésnél. A járás 16 ifjúsági klubjában a minőségi fejlesztést tűzték ki célul: az előadások helyett vitákat, ankétokat rendeznek, mozgósítván ilyen módon az egész tagságot. KÜLÖN kell szólni a mező- gazdasági szakemberekkel való törődésről. A TIT és a járási tanács mezőgazdasági osztálya gondoskodott róla, hogy az állattenyésztők, a növénytermesztők és a főkönyvelők-könyvelők részére saját szakköreikben — mindhárom foglalkozási ágnak saját szakköre van — két hetente legyen alkalom gondjaik- bajaik, kérdéseik megvitatására. Példaként lehetne megemlíteni a felsőszentiváni két tsz példáját: mezőgazdasági klubot alakítottak és két hetente összeülsz boldogul, aki erős, aki nem szentimentális. DeBoer folytatta volna, de megszólalt az iskola csengője. Nem hosszan, egyenletesen, mint az órák végén, amikor hallatára felsóhajtottak, megkönnyebültek a diákok. Szaggatottan, paran- csolóan berregett, — s ha ez a jel felhangzott, rettegés lett úrrá az osztályon. A szaggatott csengőjelzés átomriadót jelzett. Persze, csak próbariadót, — de- hát ki lehetett biztos abban, hogy csak gyakorlatról és nem valóságról van szó? Francis diáktársaival együtt villámgyorsan teljesítette az előírást. Letérdelt háttal az ablaknak. térdét összezárta, a pádba előre elkészített fehér lepedőt borított magára, karjait ösz- szekulcsolta a térde előtt a földön, s arcát karjaiba temette. Éppen úgy, ahogy ezt tanították a tanárai, akik ért a furcsa tudnivalót a közoktatási tanács utasítására sajátítoták él diákjaikkal. Az atom-próbariadó kereken tíz percig tartott. Ezalatt Fran- cisnak volt ideje gondolkozni. Azon is, ami Mrs. Fielddel történt és amit erről az esetről a matematika tanár mondott, s arról is, hogy mi történne akkor, ha a vörösök valóban megtámadnák őket atombombával. (Folytatása következik.) nek a község vezetőivel együtt barátságos és hasznos eszmecserére. Nem feledkezett meg a járás vezetősége a művelődési ház igazgatókról sem. Részükre októbertől májusig továbbképzésként nyolc előadásos akadémiát rendez. FEL LEHETNE említeni az egy- és kétnapos továbbképzéseket, amelyen a klub és szakkörvezetők vesznek részt, továbbá a járási bemutatókat ének- és zenekaraik, néptáncosaik, irodalmi színpadaik részére. De ezekről inkább a megvalósulás- kot' adunk hírt és nyilván nem kell majd fukarkodni a szóval. Balogh József Mezítláb, daráéban? Július 21-én figyelmeztettük a Tiszakécskei Építő- és Vegyesipari Szövetkezetét, hogy veszélyben a határidő! Ha így haladnak a kiskunfélegyházi fmsz-künyvesbolt átépítésével, aligha készülnek el vele szeptember közepére, ahogy vállalták. Egy hét múlva dühös levelet kaptunk, amelyben szó se esik róla: elkészülnek-e vagy sem határidőre. Ehelyett kioktatnak, hogy ne a szemünknek higyjünk, hanem kérdezzük meg előbb őket, ha hasonló témáról cikkezni akarunk. Bár a Zoboki Jánosné elnök által aláírt levél fennsőbbsé- ges, leckéztető hangját joggal érezhettük sértőnek, beláttuk, hogy tapintatosan fogalmazni nem kenyerük, mert nyilvánvalóan a munkára fordítják minden figyelmüket. Közzé is tettünk egy helyreigazító szándékú tudósítást, amely szerint közbejött ugyan egy sereg akadály, de határidőre azért — megfogadták a szövetkezetben — okvetlenül elkészülnek. Legutóbb aztán azt láttuk mégis, hogy szeptember közepe ugyan jócskán elmúlt, de a félegyházi könyvesbolt még mindig egy kopott zugban húzza meg magát átmenetileg, a szép fényes üzlet pedig egyelőre sehogyan sem akar megnyílniHát ez bizony nem szép az építőktől — gondoltuk némiképp felháborodva. De mielőtt egyet szóltunk, okulva az előző tapasztalatokon, felcsöngettük a Tiszakécskei Építő- és Vegyesipari Szövetkezetei, hátha úgy jártak, mint Kőmíves Kelemen, s még az is szép, hogy ennyire jutottak, de ne féljünk, intézkedtek már, táviratilag berendelték Kőmíves- nét... Reménykedve hallgattuk tehát a telefonban, amikor Ti- szakécske jelentkezett. Hanem • aztán le is hűltünk tüstént: „Telefonban nem adok felvilágosítást” — szólt az elnökasz- szony. — „Ha az elvtársak kíváncsiak valamire, jöjjenek ki személyesen. •.” * És letette a kagylót. Személyesen? Ugyan miért? Amit közölni akarnak, államtitok talán, hogy nem lehet a postára bízni? Vagy bosszút akarnak állni rajtunk: Ügy kell nektek, már megint okve- tetlenkedtek, izzadjatok meg érte! Ne zarándokoljunk az információért darócban, mezítláb Tiszakécskére, levczekclni előre a bíráló cikket? Az is lehet persze, hogy éppen ebben rejlik a magyarázat: Ha egy csip-csup ügyben, mint a tatarozásról szóló felvilágosítás, ilyen nehézkes az ügyintézés, hogyan várhatnánk el, hogy pontosan, zökkenő nélkül, határidőre elkészüljön maga az építkezés? .,. Mester László
