Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
TÁVOLI EQEK Távoli egek kékje leng — úgy, mint akkor is odafent, csak feszült reánk konokul, majd mozdult, mintha nyáj vonul és lengett, rezgeti — fény szakadt, ömlött reánk hang-zuhatag, ma,jd bódult, bömbölt vad vihar szárnyas gépek torz hangjaival — csak húztak, húztak makacsul és lestük — vajon hova hull... Távoli egek kékje leng — csak nézem, ahogy a film pereg és érzem én is, hogy alant állok s a bomba rám szakad, mindannyiunkra, ide száll — szétszórta veszett vak madár. Így megy ez most már napra-nap hiába álltatom magamat, hiába hajtom, hasztalan, tarkómban sok-sok bomba van s ott leng fölöttem az az ég — szemedben látom a színét, s ha villan fehér fogsorod mögötte ezer gép donog — békémmel harcos ég perel — segítsetek! Hadd űzzük el! F. Tóth Pál A HAJNAL Szegény, még kissé fázva didereg. Babusgatom őt dúdolva nagyon. Olyán, akár egy árva kisgyerek, csak tántorog, az utcasarkokon; még nem tudja, hogy jöjjön? — menjen-e? ... ha nem félne, hát rína egy kicsit. Kiles ingéből melle, köldöke és látni sovány, nyeszlett vállait. Én láttam őt, amikor született; a terhes éjjel méhe meghasadt... Együttérzően méla tehenek bőgtek a szénás félszerek alatt. Egy pár óra... és látom újra őt kiterítve, — a Nap gyilkolja le. és mely virrasztó éjjelembe nőtt, nem dobog bennem kis, ijedt szíve. Megyek, a Naptól szinte csillogó tócsában nézem sápadt arcomat. S a pillanat, — a bennem elhaló —- tagogatózva dünnyög, mint a vak. Jobbágy Károly Weintrager Adolf vázlatkönyvéből. A karikatú VÁLLALATI kollégák. Egyi- Ennyire művelődsz, már ezt is zsikus ezen túlteszi magát. A kük kékesfekete hajú. Annyira, tudod? A múltkor pedig agyon- mű azonban nem tudott meg- hogy szinte szikrázik vastag pocskondiáztad a modern fran- fogni. Nem szerettem, nem érszemöldöke, és villámokat szór cia festők kiállítását. tettem. Ügy éreztem, semmi kőszigorú angolba júsza. Fehér bő- _ Most is azon a véleményen zöm nincs ehhez a zenéhez, hiá- re fnssen borotvált, de maris _ irosodik a 6Ötét. ba játszom. átüt rajta a gyorsan novekvo hajú világ(>s arca Az már túl_ A főpróba előtt értesültünk, szőrzet sotetje. Eros álla nem- zás> ahogy az a nem is tudom, hogy egy kitűnő balett-táncosnő csak túlzott önbizalomra vall, hogyhívják fest5 a hegedűs, gi- is fellép, tulajdonképpen neki hanem talán erőszakos terme- táros csendéleteket megfestette, fogunk muzsikálni. Mikor ját- szetre is. Minden formát mértani idomok- szani kezdtünk, s a balerina A másik széles arcú, lágy vo- ba erőszakol. Ügy kellett kike- táncát figyeltük, mondhatom, násokkal. Göndör barna hajá- resni, hol van a képen a hege- percek alatt varázslat történt ban itt-ott meglapult már a dér. dű nyaka, vagy a gitár... Nem velem, ügy, a tánccal együtt Szeme álmodozó Olyan sok- tudtam benne gyönyörködni, na. mindjobban világossá vált a , .. ., .. muzsika mondanivalója. ÉrezHIRTELEN lejjebb engedi a ^ értettem, hogy magahangjat. sabbrendű hatásról van szó, — Csak azon nem tudok el- mint az úgynevezett dallamos menni, miért lelkendezett any- zeneművek esetében. Ez nem nyira az effajta képeken a kis- hódít, nem akar édes ellágyu- , . lányom, az elsős gimnazista? lást, kikapcsolódást előidézni, lami általános fonnyadtsag az Mikor a franciáktól átmentünk hanem az értelmet is provokál- effSZ_e^bei?n- A ?OI?dos®.n ®l* a X. Magyar Képzőművészeti ja... Olyan örömmel, szívvel választott, fenyes-simara fésült Kiállításra, ott meg félrehúzta a> játszottam, mintha én fedeztem haj választékánál korpaszemek száját. de unaimasak... volna fel Bartókot.,, feherlenek. Szokványképek;..’5 TE A KISLÁNYODAT emlíÉrtekezletre várnak, lustái- _ iiyen csalafinta a te‘ted- a“ unatkozott a hagyokodnak a társalgó kagylofotel- művészet _ áll meg a rajzo. mányos festészet alkotásai ko- jaiban. Ketten cigarettaznak, a lással a révedező arcú — Fia- zott- Persze> jobban oda kellett szemüveges jókora blokk-füzet- talabb koromban Nyíregyházán, ™\na figyelned milyen képekre be rajzol. Éppen a surufoKete munkám mellett játszottam ‘fte megjegyzései a gyerek, munkatárs fejet vázolja. egy zenekarban is. Jól jött a ^gy volí a Vllá|; meg nem is — Már megint engem pin- szép mellékkereset, az emberek "fan t^l^^^^nctákkab gálsz? — kérdi a modell. Mond- mindig gálánsán megfizetik a „ a tam már neked, hogy öt év óta szórakozást. Egyszer felkértek f — mióta együtt dolgozunk — néhányónkat. a legképzettebbe- . hódit az semmit sem fejlődtél. Natura- két, hogy működjünk közre a k|^,Z ^ lista vagy. „Másolni” próbálsz, városi szimfonikusok egyik Ä * íTS" k » rhangversenyén. Valamelyik Bar- r?ultán a általános A PIKTOR nem értődik tók.számot tanultuk be; A cí- “ repertoárjában meg- meg. A hivatalnok” felelénkül. mére már nem emlékszem. ““**!•* lesznek aBartok-sza- Mmdjárt meg is nézi a keszu- mok? Ma. par évi tanulással a lő rajzot. Elvigyorodik, igen- Arra viszont igen, hogy soha hátuk mögött, gyerekek, kottá- lően bólint. Odaszól a feketé- azelőtt nem gyakoroltam olyan ból, a prima vista — első iát ásnék. lélektelenül zeneművet. Techni- ra — énekelnek Bartók-dalla— Azt mondod, naturalista? kailag is nehéz volt, de jó raudioptriás szemüveg kell rá, hogy ettől csaknem gyámoltalan az arckifejezése. Harmadlkuk tipikus „hivatalnoki” fej. Sápadt bőrszín, duzzadt szemalj, szarkalábak, s vaOLACJ2 Egy rejtélyes fáraó (Gleb Golubjov: Híren piramisának titka) Akik érdeklődnek a régészet iránt, rövid idő alatt már a második ezzel kapcsolatos, igen érdekes, izgalmas könyvet vehetik kézbe. Az egyik C. W. Ceram: A régészet regénye című müve, tavaly második kiadásban jelent meg. A könyv nemcsak a ma már kultúrtörténeti kincsnek számító építményekről, szobrokról stb. szól, de megdöbbentő képet jest például a piramisépítő egyiptomi rabszolgák keserves életéről is: „Több mint négy és fél ezer évvel ezelőtt meztelen rabnál- gák végeláthatatlan s*rv ge vonult a Nílus mentén felfelé... a hajcsárok ostorcsapásai alatt nyögve vonultak az építkezésig vezető csiszolt grá- nitúton... Erejűk teljes megfeszítésével vonszolták a hatalmas kőtömbökkel megrakott,_ hengereken óriási szánokat.’’ A Keopsz piramis 30 évig épült, s a fenti módon közel két és fél millió kőtömböt — egyenként töob mint egy köbméter nagyságúakat — hordtak össze hozzá a rabszolgák és halmoztak egymásra emberi erővel. Ez a piramis nem mesz- sze van az épülő aszuáni gáttól, amely felduz- zasztja majd a Nílus vizét és óriási földeket tesz termővé. Áz elöntésre váró területekről — mindez közismert — nemzetközi akcióval mentik az építészeti kincseket. Az itteni munkával kapcsolatos a másik régészeti regény, amelyet Gleb Golubjov szovjet szerző Híren piramisé- ról, a titokzatos fáraó életéről, koráról írt. Hangsúlyozzuk, hogy regényről és nem hiteles történetről van szó. A könyv szerint Híren piramisát meddő kőtömbnek tartották és a hűl- lámsímak szánták. Túlságosan egyszerűnek, érdektelennek találták ahhoz, hogy megmentsék. Egy szovjet régészt azonban izgatott a titok: Miért üres ez a királysír, hol a fáraó múmiája stb. Hosszas keresgélés, kutatás után igazolódott feltevése, miszerint a kőtömb csupán egy álsír. az igazit máshol kell keresni. A könyv ennek a keresésnek hallatlanul izgalmas folyamatát, buktatókkal, megtorpanásokkal, más expedíciók gáncsoskodásaival teli kacskaringós útját mutatja be. Az angolok egyik nagyhírű egyiptológusa például attól sem riadt tússzá, hogy felbérelve az egyszerű arabot, mérges kígyót csempésszen a felfedezés küszöbén álló szovjet tudósok sátrába. Végülis több hetes munka után, siker koronázta a vállalkozást. Megtalálták a valódi sírt és ott álltak a fáraó sírkamrájában. Híren múmiája fölött, az ékszerekkel, szobrokkal, használati tárgyakkal dúsan megrakott teremben. Ki volt ez az ember, aki 3300 évvel ezelőtt uralkodott Egyip tóm népe fölött? A regény szerint nemcsak korunk legzseniálisabb építésze — amint ezt a sajátmaga tervezte piramisa és sírja bizonyítja —•, hanem feltaláló, matematikus, aki ismerte a radioaktív sugárzást és piramisának sírkamráját ilyen kőzettel burkolta. Tudós ember volt tehát, s emellett fáraó, aki „az isteneket emberré változtatta”, aki együttérzéssel írt a nép felkeléséről, arról a harcról, amely Ehnaton reformjaival kezdődött, s amelyet ő folytatott: „a gazdagokat munkára kényszerítik a kézi malmokban ... a nagyurak csak a hombárokban húzzák meg magukat. Az, akinek még a falaknál sem volt helye, ma saját ágyában alszik”. Ezt tette, amíg tehette. Haláláról ellenségei gondoskodtak és higannyal megmérgezték. Golubjov hallatlanul érdekes, tudományos, fantasztikus regénye nemcsak izgalmas olvasmány, hanem reális adatokkal átszőtt, már-már hihető történet. Kár, hogy a szerző, vagy a kiadó tájékoztató előszava elmaradt, s ennek hiányában a könyv félrevezetheti az olvasót, s csak az egyiptomiak történetében némi jártassággal bírók jönnek rá, mot..: Egyébként befejeztelek. Itt a rajz. — Mutasd — nyúl érte gyanakvóan az angolbajuszos. Nézi. — Na ne hülyéskedj! Hát így nézek én ki? — tolja a sovány kartárs elé. — Csupa áll, bajusz, meg szemöldök vagyok. Félelmetes, mint egy drakula. A másik jóízűen felnevet. __— Nem is tudod, milyen kitűnő karikatúra. Ez már ott jár valahol a művészet közelében ;:. Jancsi barátunk megfogta benned azt a lényegeset, amire fel akarja hívni a figyelmet ... — Ne izélj! Hol van ez én tőlem? — veszi elő nyugtalanul a zsebtükrét a fekete. — Vizsgálja benne az arcát, ahogy tükörben szokta, nyájas, de csinált mosollyal. — Ez nem én vagyok — ingatja a fejét. — Nem ilyen ronda vagyok... Ha valaki erről ítélne rólam, vérengző pasasnak, durva szőrmóknak tartana. Ez az áll!... Ez az öklelő szemöldök! — Látod, ez a művészet is hogy Híren tulajdonkép- . __________ p en sohasem élt. Golub- nevel, mindjárt téged is. Egy jov könyvének értékéből Ais önkritikára késztet •.. Hogy néha fegyelmezd az indulataidat. Hallgass meg másokat is. j, A MODELL dühösen négyrét hajtja a papírlapot, és mialatt feláll, nadrágzsebébe dugja,.. Tóth István azonban ez mitsem von le, de az egyértelműség kedvéért mégis szükség lett volna rá. (Kossuth Könyvkiadó Universum- sórozat, I960.). Gál Sándor
