Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

Két nyelven - egy »»ívvel 4 oldal 1966. szeptember 25. vasárnap Együtt a lejtőn »A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyel­vén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetősé­gét.” (A Magyar Népköztársaság Alkotmányából.) Katymár megyénk egyik leg­délibb községe, kiáltásnyira tőle húzódik az országhatár. A 4000 lakosnak csaknem fele délszláv nemzetiségű. Hogyan gyakorol­hatják itt — és másutt is — al­kotmányunkban biztosított jo­gaikat a nemzetiségiek? Katymár példaként szolgálhat ezen a téren. Szélesre tárt kapu A község közepén csinos kis kastély kapuján kétnyelvű zo­mánctábla: Szerbhorvát és Ma­gyar Tannyelvű Általános Isko­la. A fölirat szerbhorvát nyelven is olvasható. — Kétnyelvű tanítás 1960 óta folyik itt — mondja Fekete Ber­talan igazgató. — Már régebben is kísérleteztek vele, de hat éve kormányrendelet biztosítja a magyar és az anyanyelvi okta­tást az iskola tanulóinak. Nyolc osztályban, négy tanulócsoport­ban oktatunk, öt pedagógussal. Egyelőre 45 tanulónk van. Kicsi iskola, de az eredmé­nyek nagyok. Nézzük csak: há­rom évvel ezelőtt 3.9 volt az iskola tanulmányi átlaga, ta­valy 4, a legutolsó tanévben pedig 4,5. Párját ritkító bizo­nyítvány ez a tantestület és a tanulók mellett. Szélesre tárt kapu: mindenki szabadon gyakorolhatja és ta­nulhatja mindkét nyelvet. Reá1- tárgyatenál elsődleges tanítási nyelv a magyar, a humán tár­gyaknál viszont a szerb-horvát nyelvre helyezik a súlyt. Bele­lapoztam egy biológiakönyybe: „A szilva a talajban nem válo­gat. Igénytelen. = Sljiva ne probira u tlu, malozahtevszja je.” így tanulják — két nyel­ven. Az iskola ama törekszik, hogy mindkét nyelvet jól megtanul­ják a tanulók. Az első osztály­ban cseretankönyvet használ­nak, a Jugoszláv Tankönyvki­adótól kapták. A Vajdaságban viszont, magyar tankönyvből ta­nítanak a magyar nemzetiségi iskolákban. Az előbb említett iskolai át­lageredmény az egész évi jó munkát bizonyítja. Dicsekvés nélkül mondja el az igeizgató, RIADT tekintetű, sápadt arcú fiatalembert tessé­kelt a szobába a szolgá­latos rendőr. A fiú hát­ratett kezekkel megállt az ajtó mellett, félénken felemelte a fe­jét, a nevét mondta, majd is­mét apatikusan a padlóra bá­mult. Néhány dolgot már tud­tam róla. hiszen mielőtt a fog­dából feikísérték. elolvastam a jegyzőkönyvet, amelyben sum­mázva ez állt: „A rendőrjárőr M. D. 17 éves ipari tanulót Le- tenye község határában igazol­tatta. Miután állandó lakhelye Kecskeméten van. előállították. Kihallgatása során beismerte, illegális úton akart távozni az országból, hogy Jugoszlávián át nyugatra szökjön. Tiltott határ- átlépés kísérlete miatt letartóz­tatták.” Ennyit tartalmazott a jelentés, ennyit tudtam róla. A többit a fiú mesélte el rövid tő­mondatokban, amelyet sűrűn szakított félbe a fel-feltörő zo­kogás. EGYIK IDŐSEBB barátja ajánlotta néhánv hete: szökje­nek ki Bécsbe. A fiú nem gon­dolkodott, beleegyezett. Sokáig várta a napot, amikor végre barátjával együtt vonatra ültek, s Budapestre utaztak. Egy mo­ziban töltötték az estét, vala­milyen kalandfilmet láttak, hogy mi volt a címe, erre már nem emlékezik. Éjszaka ismét vonatra szálltak, s reggelre már a határállomáson. Letenyén vol­tak. Néhánv órás csavargás a falu környékén, s a rendőrjárőr előállította őket... hogy a nyolc magyarországi szerbhorvát—magyar nyelvű is­kola közül itt legmagasabb a mérce. Akik visszajönnek Hat év alatt az iskola számos kiváló előmenetelű tanulót in­dított útnak magasabb iskolák­ba. Eezek — ha diplomát sze­reztek — ide visszatérve ápolói lesznek a nemzetiségi kultúrá­nak és a szerbhorvát nyelvnek. Várják vissza például Szpaity Katalint, aki 1961-ben végezte itt a nyolc általánost, most pe­dig a Pécsi Pedagógiai Főisko­lán tanul. Kubatov Anasztázia Ugyancsak ide fog visszajönni Pécsről, ahol most tanárjelölt. És Czindritv Katalin, aki itt is, meg a pesti szerbhorvát gim­náziumban is jeles rendű tanuló volt. Most pedig Pécsett mate­matika—fizika szakos tanárje­lölt, a község 700 forint ösztön­díjjal támogatott leendő pedagó­gusa. Sokan mentek el már in­nen, de senki nem hozott szé­gyent az iskolára. A legutóbbi VIII. osztály sem. Hatan végeztek, átlageredmé­nyük 4,5 volt. Négyen tovább tanulnak, egy közülük ipari ta­nuló. egy pedig brigádmunkás lett a termelőszövetkezetben. Valamennyi volt diákjának út­ját szemmel kíséri az iskola és bármikor segítségre szorulnak, bizalommal fordulhatnak az igazgatóhoz is, meg a pedagó­A megyei könyvbarát bizott­ság szombati ülésén tárgyalta a2 őszi Megyei Könyvhetek meg­rendezését. A már szokásos „Könyvet minden falusi házba”- mozgalom keretében 25 helyen rendeznek író—olvasó találko­zót, irodalmi vetélkedőkkel, a Tegnap délelőtt ünnepélyes keretek között nyitották meg a .tanévet a Bajai Felsőfokú Víz­gazdálkodási Technikumban. Az egybegyűlt tanárokat és hallga­tókat Czédli György igazgató Mi késztette ezt a fiút arra, hogy elhagyja a szüleit, mun­kahelyét, az iparitanuló-otthont, mindazt, ami számára a jövőt, a biztonságot, a szórakozást, a szeretet nyújtotta? Mi volt az az erő, amely ki repítette társai közül, hogy a hazátlanságot, a bizonytalanságot választotta? Családi ok, valamilyen csínyte­vés, tanulmányi eredmény? NEM! Szülei rendes, becsüle­tes emberek. Szerény jövedel­mükből mindennel elláttak, sőt még zsebpénzre is jutott. Jól tanult, hiszen az első évet né­gyes átlag eredménnyel fejezte be, s az intézetben, a tanulóott­honban csendes, szerény gyer­meknek ismerték. Beszélgetés közben az okokat keresve nehe­zen, de egyre határozottabban kibontakozott, hogy mi volt az a méreg, amely ennek a serdü­lő fiúnak egész gondolatvilágát megmételyezte, s amelyet ő ma­ga sem tudott pontosan megfo­galmazni. Érdemes idézni szavalt, ame­lyeket disszidálásáról mondott: „Kíváncsi voltam az idegen tá­jakra. .. A szórakozási lehető­ségekre. .. Zenekarokat akartam látni és pálmafákat... Ügy tu­dom, ott nagyobbak a lehetősé­gek. .. Egy hét alatt annyit ke­resnek, mint itt egy hónap alatt... Jól élnek... Beatlesek énekkel kerestek sok pénzt...” Folyta tha tnám t Mi nden monda­gusofchoz. A segítség nem ma­rad éL Nagy út elölt Fekete Bertalan igazgató, aki kezdettől fogva bábája volt a kétnyelvű oktatásnak. most nagy útra készül: a Művelődés- ügyi Minisztérium öthónapos ta­nulmányútra küldi Jugoszláviá­ba, az ottani — jelentősen fej­lett — kétnyelvű oktatás tanul­mányozására. — Merre visz majd az útja? — Szabadka, Újvidék. Ljub­ljana és környékük lesz utam néhány főbb állomása. Nemcsak az általános iskolai oktatást fo­gom tanulmányozni, hanem a felsőfokú oktatást és az ilyen irányú nevelőképzést is. Fontos didaktikai és pszichológiai prob­lémák megoldása ugyancsak szerepel programomban. A tanulmányút summázása egyébként Fekete Bertalan dok­tori disszertációja lesz. De a ta­nulmányutat felhasználja arra is, hogy kapcsolatokat teremtsen jugoszláviai magyar iskolákkal. Nagyok ezen. a téren a fejlesz­tési lehetőségek. Az iskola két pedagógusa: Vujkov István és Mandity Lju- binko a nyár folyamán járt kint Jugoszláviában több hetes ta­nulmányúton. Czrkvenicában. Ljubljanában és Zágrábban ta­nulmányozták a kétnyelvű ok­tatást. Balogh József tásokat szerveznek, lesz sátor­árusítás és sok helyen könyvbál. Az őszi könyvhetek keretében adják át a jánoshalmi, izsáki és soltvadkerti új könyvesboltokat, valamint a kiskunfélegyházi és dunavecsei átalakított könyves­boltokat. Március végén futótűzként terjedt el megyénkben a tata­házi bestiális gyilkosság híre. Lapunk március 29. számában rövid tudósításban mi is beszá­moltunk róla olvasóinknak. A lettesek rövidesen letartóztatás­ba, majd a vádlottak padjára kerültek és a bíróság ítélkezett felettük. Mielőtt ismertetnénk a bűnügyet, vessünk egy pillan­tást a fiatalkorú elkövetőkre, családi környezetükre, magavi­seletükre. Csavargással kezdődött Az emberölést ketten követ­ték el. D. L. és R. F. budapesti lakosok, akik anyagilag rende­zett körülmények között éltek. De szüleik, azon túl, hogy min­dent biztosítottak nekik, ami megkönnyíti tanulásukat, egy­általán nem foglalkoztak a gye­rekekkel. Mindketten ipari ta­nuló-intézetbe jártak, de a sok igazolatlan mulasztás miatt ki­zárták őket onnan, helyesebben D. L. ezt már nem várta meg, hanem egyszerűen otthagyta az iskolát. R. F. a nagyszüleinél nevel­kedett, mert szülei elváltak, s egyik sem akarta magával vin­ni. A nagymama azonban tehe­tetlen volt a durva, akaratos gyerekkel, s amikor egy alka­lommal az 800 forintot ellopott tőle. azért sem szólt. Harmadik barátjuk. Vígh Ferenc, hozzájuk hasonlóan egyik munkahelyről a másikra vándorolt. Hasonlóan D. L-hez, ő is ált már bíróság előtt. A társadalmi tulajdon sé­relmére elkövetett gondatlan rongálás miatt 8 hónapi felfüg­gesztett szabadságvesztést ka­pott. Miután a két fiatalkorú „meg­szabadult” az iparitanüló-inté- zettől, elhatározták, hogy kül­földre távoznak s ott keresnek munkát. Ez év február elején indultak el azzal a pénzzel, amit egy bőrkabátért kaptak a Bizományi Áruházban. Országos csavargást rendeztek, s közben szőtték a kiszökés terveit. Pén­zük azonban hamarosan elfo­gyott, kisebb lopásokat követ­tek el. Március 9-én R. F-nek eszébe jutott, hogy Tataházán lakik Fajszi György közeli ro­kona. akiről azt hallotta: na­gyobb összeget nyert a totón. lopnak, vagy erőszakkal elve­szik. Mindent a pénzért Számításaikban nem csalód­tak. Az idős ember megengedte nekik, hogy nála tartózkodja­nak, s kérdezgetésükre azt is elárulta: húszezer forintja van a takarékban, s a betétkönyvet a lakásán őrzi. Március 16-án valamivel nyolc óra előtt feküdt le a ki­szemelt áldozat, s hamarosan elszenderedett. Hatalmas ütés­re ébredt, de sem védekezésre, sem segélykiáltásra nem volt ideje, újabb csapásokat mért a fejére a bekészített bottal D. L. Az eszméletlen embert R. F. le­rángatta az ágyról, párnát, szal­mazsákot dobtak rá és a fejére ültek, hogy megfulladjon. Egyi­kőjük fogta Fajszi György pul­zusát, s mikor meggyőződtek arról, hogy meghalt, pokrócba csavarták, s a kertben eltemet­ték. A lakásban eltüntették a nyomokat, magukhoz vettek 3600 forint készpénzt, s közel ezer forint értékű ingóságot, a véres ágyneműt a kútba dobták és Budapestre utaztak. A szökés nem sikerült Másnap a fővárosban telefo­non értesítették Vígh Ferencet, s rávették őt is a tiltott határ- átlépésre. A pénzt elosztották, s nagy ivászatokat tartva tervezték a szökést. Március 21-én érkeztek meg Nagykanizsára, ahol igazol­tatták őket. Ügyükben a me­gyei bíróság a napokban hirde­tett ítéletet. D. L. és R. F. fiatalkorú vádlotta­kat előre kitervelt módon és nye­reségvágyból elkövetett emberölés, tiltott határátlépés kísérlete és ma­gánlaksértés bűntette miatt halma­zati büntetésül fejenként kilenc évi szabadságvesztésre ítélte és három­évi időtartamra eltiltotta a közügyek gyakorlásától. D. L.-nél elrendelte a korábban kiszabott, de felfüggesz­tett nyolchónapi szabadságvesztés végrehajtását is. A két vádlottra — tekintettel arra, hogy a cselekmény elkövetésekor 18. évüket még nem töltötték be — a fiatalkorúakra vo­natkozó enyhébb törvényeket, alkal­mazta a bíróság. (Felnőtt korban elkövetett hasonló cselekményért halálbüntetés kiszabását írja elő a Büntető Törvénykönyv.) Az ügy harmadik vádlottja Vigh Ferenc til­tott határátlépés kísérlete miatt két évet kapott, s szintén le kell töl­tenie a korábban kiszabott nyolc­hónapi felfüggesztett szabadságvesz­Egy fiú elindult köszöntötte, majd Bandi Iván tanszékvezető tartott ünnepi be­szédet. Meleg szavakkal szólt az új elsőévesekhez, a 73 napi- pali és 44 levelező hallgatóhoz. tából visszatükröződött a 0 # # rózsaszínűre festett kép, amelyeket a nyugati fil­mekből, a Szabad Európa rádióból, a külföldi uta­zásról visszatérőik elbeszélései­ből rakott össze mozaikként ma­gának. Mindent elhitt, amit hal­lott, ami nyugatról jött. Álmo­dott. Csodálatos tájakon autó­zott végig, majd elegáns és gaz­dag hölgyek és urak társaságá­ban hallgatta a száz tagú ze­nekar pezsgő muzsikáját. Luxus hotelekről, ahol ébenfabútorok, perzsaszőnyegek, gyönyörű nők várták. Kéznyújtásnyira volt ez a világ, ahol elég egy kis ügyes­ség, magabiztosság, vagányság, s mindez az ölébe hullik... Gyerekes képzelődés — mond­hatnánk, de mégsem az! Gyor­san ható méreg, amely súlyos bűnre, a haza, a családi otthon felelőtlen elhagyására csábít, s amelynek hatásából a rendőrsé­gi fogdában ébredt fel M. D. és sajnos, rajta kívül még jónéhá- nyan. EGY FIŰ elindult, ám még idejében megállították! A meg­állj kiáltás kemény volt, hiszen letartóztatták, felelnie, bűnhőd­nie kell törvényeink megszegé­séért. A „gyógyulás”, a reális valóságra való ráébredés folya­mata lehet, hogy hosszú és fáj­dalmas lesz. de M. D. akárcsak a többiek, végül is hálás lesz a közbeavatkozásért. Különösen ha ebben a hatósági személye­ken kívül még mások — a csa­lád. a környezet — is segíte­Reii* Gémes Gábor Másnap már be is léptek a 76 éves, mit sem sejtő emberhez azzal a szándékkal, hogy kémek tőle pénzt, s ha nem ad, akkor les-DuineMjst is. Az Ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlottak és védőik felleb­bezést jelentettek be. G. S. /S7V4/V Claudia eddig a vezetéssel volt elfoglalva, de most, hogy a gépkocsi a városi autóáradat­ból kiért, a nyugodtabb sztrá­dára, már megoszthatta figyel­mét férje és a volán között. — Boldog vagy. Darling? — kérdezte a mellette ülő férfitől. Francis Rowers bólintott, de az arca éppen boldogtalanság­ról árulkodott. — Mire gondolsz mo6t? — kérdezte a felesége. És aztán fékezett. A férj balkezével be­fogta a száját, jobbkezét pedig figyel meztetően felemelte. Az asszony megállt a kocsival. Ro­wers fel tépte az ajtót, s az út menti bozótba rohant. Hányt. Az asszony egykedvűen várt a kocsiban. Megszokta már ezeket a rohamokat •— mint feleség, s mint pszichológus nagyon j< tudta, hogy a férfi idegei égj általán nincsenek rendben. Lef feljebb az lepte meg, hogy Frar cisnak éppen most van újab rohama. Most. amikor mindé oka megvan rá, hogy boldog 1< gyen. Csak az imént adták i neki a CIA kitüntetését. Az ür népségét titokban tartották mei mint ahogy maga a kitüntet« is titkos. Nem szabad beszéli róla, s nem szabad hordani sen A kitüntetés épp olyan furcsa mint az ő szakmájuk. Franci Rowersné, aki CIA-pilótákat ké pez ki. Colorado államban. San Femando-i légitámaszpon ton, s feleségéé, Claudia Ro wersé, aki pszichológusnő ugyan ott: arra vigyáz, hogy a fiúi lelkileg fittek legyenek, öt perc sem telt bele, s Fran Október IS—december 24: őszi Megyei Könyvhetek járási könyvtárak könyvkiálli­Tanévnyitó a bajai vízgazdálkodási technikumban

Next

/
Thumbnails
Contents