Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
©Mal 1966 szeptember -24« síembat Msgygr katonák baráti estje PISEK (MTI) Písekben, a Jitex kultúrházá- ban pénteken rendezték meg a Vltava hadgyakorlaton részt vett magyar egységek baráti estjét: csehszlovák, szovjet és NDK-beli katonákkal. A szívélyes hangulatú összejövetelen — amelyen Cséby Lajos, hazánk prágai nagykövete is jelen volt — Lakatos Béla vezérőrnagy üdvözölte magyar részről a baráti hadseregek képviselőit, majd több pohárköszöntő hangzott el. A kitűnően sikerült est részvevőinek szórakoztatásáról néphadseregünk művészegyüttese gondoskodott, Péter János átvette a magyar ENSZ-delegáeió vezetését Szombaton New Yorkba utazott és átvette az ENSZ-közgyű- lés 21. ülésszakán részt vevő magyar delegáció vezetését Péter János külügyminiszter. Mint a TASZSZ jelenti. Gro müto szovjet külügyminiszter pénteken Siina japán külügyminiszterrel folytatott megbeszélést. Francia kollégája, Couve de Murville U Thant ENSZ-fő- tilkár tiszteletére adott ebédet. Az AFP jelentéséből kitűnik, hogy Couve de Murville pénteken délután beható diplomáciai tanácskozásokat folytatott, elsősorban Vaclav David csehszlovák és Abba Eb an izraeli külügyminiszterrel. Egy másik AFP-jelenlés közli, hogy a Biztonsági Tanács csak a jövö hét végén ül össze Kongó Portugália ellen emelt panaszának megvizsgálására, Bomboko kongói külügyminiszter érkezése után. Az ENSZ közgyűlésének péntek délutáni általános politikai vitájában felszólalt Siina japán és Thiam szenegáli külügyminiszter. Siina lényegében ellenezte a INSZ-közgyülés és Vietnam U Thant halasztást átlőtt 4 London—Salisbury pro tokol Icsata Kínai Népköztársaság ENSZ- iagságának helyreállítását. A*l követelte, hogy a kérdést ne egyszerű, hanem kétharmados szavazattöbbséggel döntsék el. Az Egyesült Államok vietnami fegyveres intervenciója miatt a felelősséget az agresszió áldozataira hárította. Erhard Washingtonba utazott BONN (MTI) Erhard nyugatnémet kancellár szombaton délelőtt repülőgépen Washingtonba utazott. Kíséretében volt Schröder külügyminiszter, von Hassel hadügyminiszter és Westrlck, a kancellári hivatal minisztere, aki — mint ismeretes — előzőleg már lemondott állásáról, de egyelőre még hivatalban van. Portogáí-ellenes roham Kinshasában Elkeseredett hareok Katangában Természetesen a kedden megnyílt ENSZ- közgyűlési időszak a hét meghatározó eseménye, ennek jellegét viszont — ez alkalommal egy véleményen volt a világsajtó aTimes- től az Izvesztyijáig — a vietnami háború szabja meg. Holott a vietnami kérdés nem is szerepe! a majd százpontos, s decemberig letárgyalandó napirenden. „De a vietnami háború beárnyékol mindent, mert megmérgezi a politikai atmoszférát a Kelet és a Nyugat között, s hallatlanul megnehezíti az előrehaladást szinte minden lényeges kérdésben, kezdve a leszereléstől a vitás kérdések békés megoldásáról szóló egyezményig” —, állapította meg a Times. Vietnam tőhát nem tartozik az egyébként heves vitákat ígérő napirendi pontok egyikéhez; .gém,' de. ipáiig, a kezdet kezdetén, rányomta bélyegét a közgyűlési munkára. Az általános politikai vitát csütörtökön megkezdő küldöttek előtt ott volt (J Thant főtitkár rendkívül borúlátó ösz- szefoglaió jelentése, amely az ENSZ tehetetlenségét tárja fel a jelenlegi nemzetközi viszonyok eredőjeként. A főtitkár — aki mint ismeretes, képtelennek tartja magát egy megbénított világszervezet további vezetésére —, a bajok kútfor- rásának szintén a vietnami háborút jelöli meg- S ami a legfontosabb: még az amerikai lapok is kénytelenek megállapítani, hogy U Thant a nemzetközi kapcsolatokat megrontó vietnami válság fő felelősének az Egyesült Államokat tekinti, s voltaképpen lemondásával is a konokul hibás amerikai vonalvezetés ellen kíván tiltakozni. Két olyan vendég érkezett a hetven külügyminiszter sorában New Yorkba, akiknek Ottléte kuriózumnak is felforgató. Couve de Murville közismerten nem számít gyakori vendégnek sem a világszervezetben — amelyet'de Gaulle sokáig szinte semmibe vett —, sem az Egyesült Államokban, amellyel Franciaország katonai, politikai és gazdasági téren egyaránt egyre erősbödő hatalmi harcot vív. Mégis, a francia külügyérnek és az őt követő, volt és jelenlegi gazdasági csúcsminiszternek amerikai tárgyalásaitól bizonyos nyugalmat várnak a Párizs— Washington vitában, amit inkább úgy lehetne jellemezni, hogy a két fél „beássa magát”. Feltűnő — s az amerikai választással magyarázható —, hogy Johnson éppen most csoportosított ál a külügyminisztériumba, az igazságügy minisztert téve Rusk helyettesévé, s valószínű utódává, valamint eltávolítva azt a Ball külügyminiszter-helyettest. aki de Gaulle nagy ellenfelének számit. Más kérdés, hogy a Fehér EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Ház ezt is elsősorban a vietnami eszkaláció jegyében tette. A másik illusztris vendég New Yorkban Malik indonéz külügyminiszter, aki a dja- kartai szándékok szerint teljes jogú tagként szeretne részt venni a világszervezet munkájában. S miközben Indonézia visszatért az ENSZ-be, Djakar- tában a tavaly október 1-i évfordulónak közeledtével egyre forróbb a politikai légkör- A hadsereg összecsapásokat ismert be baloldali csoportokkal. A rhodesiai válság szintén ahhoz a nagy kérdéscsoporthoz tartozik, amely afrikai problémák néven várhatóan heves vitákat fog eredményezni az ENSZ közgyűlésében is. Ismeretes, hogy a brit kormány az előző héten lezajlott nemzetközösségi értekezleten mindent megtett, hogy elkerülje a szakítást a Smith ellen erélyes eszközöket követelő afrikai tagállamokkal. S épp így akarta megakadályozni Wilson azt is, hogy a Nemzetközösség égisze alól kikerüljön, s végül az ENSZ intézze a rhodesiai kérdést. A Nemzetközösséget ma még összetartó gazdasági szálak tették lehetővé Londonnak, hogy újabb haladékot kapjon. A faji kérdés természetesen nemcsak Rhodesiában probléma, s nemcsak Afrikában, hanem az Egyesült Államokban is. A választásokra készülve Johnson és demokrata pártja ugyan szeretett volna a választók valamennyi rétegének ígérni valamit, S így új polgárjogi törvényt is beterjesztett a kongresszusban, mindenekelőtt a négerek lakóhelyi megkülönböztetésének megszüntetéséről. Kiderült azonban, hogy a kormányzat fontosabbnak tartja más, demagógabb terveinek keresztülvitelét a törvényhozásban, s végül meghajolt a szenátus fajüldöző kisebbségének obstrukciója előtt- A New York Times megállapította: „Az, hogy a szenátus visszautasította a polgárjogi törvényt, súlyos veresége az amerikai négereknek, mégin- kább a szenátusnak és leginkább a nemzetnek.” Szombaton délelőtt tüntető tömeg rohanta meg Portugália kinshasai nagykövetségének épületét. Az AP hírügynökség jelentése szerint valószínű, hogy a tüntetők között nagyszámú angolai is volt. Mint ismeretes, Kongó a Biztonsági Tanácsban azzal vádolta Portugáliát, hogy Angolában támaszpontot adott az ország függetlenségét fenyegető Csombe- zsoldosok kiképzésére. Emellett a volt keleti tartomány fővárosában újabb zsoldoslázadás robbant ki. A kinshasai rádió éppen azokban az órákban vádolta ismét Portugáliát a Kongói Köztársaság ellen elkövetett bűnökkel, amikor a portugál nagykövetség előtt összegyűlt tömeg behatolt a háromemeletes épületbe és meggyújtotta a berendezést. Mint az AFP jelenti, a portugál ügyvivőt, aki az épületben lakik, álmából riasztották fel a tüntetők. A diplomata a verekedés közben kisebb horzsolásokat szenvedett, majd kihurcolták az utcára és gépkocsin ismeretlen helyre szállították. A húszperces rohamot, a rendőrség fékezte meg, több személyt letartóztattak, A tüzet eloltották. Kisanganiban (volt Stanleyville) szombaton reggel tovább folytatódtak az elkeseredett harcok a lázadó katangai egységek és a kormánycsapatok között. A katangaiák a Kongó folyó jobb oldalán tartják kezükben a várost. A kormányerők a folyó bal oldaláról ágyúkkal és aknavetőkkel lövik őket. A harc a városnak ezen a részén a legélesebb. A választok kiábrándultak az angol munkáspártból Szombaton Brightonban befejezte munkáját a liberális párt négynapos kongresszusa. Joseph Grimond, a párt vezére záróbeszédében élesen bírálta a Wilson-féle munkáspárti politikát. Konzervativizmussal, elvtelen rögtönzéssel, következetlenséggel, felelőtlenséggel és kétkulacsossággal vádolta a munkáspárt vezetőit. Grimond szerint a választók nagy tömegei kiábrándultak a munkáspártból, s a liberális pártnak e tömegek megnyerésére kell törekednie. A továbbiakban kijelentette, hogy a párt továbbra is támogatja a NATO-t, de csak azzal a feltétellel, ha az atlanti szövetség „tekintetbe veszi a világban végbement változásokat” és nem gátolja meg a kelet-európai szocialista országokkal a kapcsolatok fejlesztését. A kongresszus elítélte a kormány rhodesiai politikáját és határozatában a rhodesiai vasútvonalak légi bombázással történő „elmetszését” követelte, amit a legszigorúbb tengeri blokáddal együtt kell alkalmazni- A vezetőség azonban elkerülte a vietnami probléma megvitatását. Tintás a nagykövet Az Egyesült Államokat kép» viselni manapság, kisebb vagy nagyobb szinten egyaránt kényelmetlen feladat. Egymást érik a tüntetések, megmozdulások szerte a világon az amerikai politika dicstetlen fegyvertényei ellen. A megmozdulások az európai földtekén is gyakoriak, de mostanság megszaporodtak Amerikában is. A jenkiellenes közhangulat olv erős. hogy már-már kulturális eseményen sem tanácsos megjelenni amerikai közéleti személyiségnek. Itt volt Jolin- sonné eseté a San Francisco-! operában. Még a héten újabb skandalum történt. Panamában megrendezték az állami egyetem évnyitóját, s itt a panamai amerikai nagykövet képviselte hazája kormányát. A diákok nem voltak restek, s tüntető menetben fogadták a magas rangú külföldi vendéget. Egyenesen jenki imperialistáknak nevezték, s ráadásul ieöntötték vörös tintával. Meg nem erősített hírek szerint Adair nagykövet később csak a tinta színe miatt aggályoskodott. Hogy mit szól ezek után hozzá az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló agilis bizottság? (b. k.) Vörös tüzek a „Fehér Bástyában“ Mocambique-ban, ebben a fe- szág, amelynek ma is kiszolgál- kete-afrikai országban egész tatott nyersanyagszállítója. Százéven at forró, trópusi eső zu- ezernél is kevesebb portugál te- hog. A portugál telepeseknek lépés uralkodik itt hétmillió azonban, akik az Indiai-óceán „bennszülött”, egy csaknem Por- partján fekvő város, Lourenco tugália népességének megfelelő Marques kávőházaihan a hűsí- őslakosság fölött. Állítólag nem tőket szürcsölik, nemcsak az azért, hogy továbbra Is a világ- örök nyár miatt van melegiix. piaci áraknál olcsóbban kapja a, A talaj — politikai értelemben portugál töke a kávét, a cukrot, is egyre forróbb a talpuk alatt, a szizált, hanem egyesegyedül a Amikor 1962. elején a gyarmati mocambique-iak érdekében, klk- kormányzó rezidenciája előtt az r.ek Lisszabon önzetlenül kínál- éj leple alatt ismeretlen kezek ja a civilizáció áldásait. ledöntöttek Salazar, a gyűlölt portugál diktátor szobrát, még csak feltételezték, hogy ez az akció talán jeladás lesz. Azóta meg is bizonyosodhattak erről. „Assimiladók" és a többiek Csodálatosképpen azonban e Még az év nyarán egyesültek a civilizációs misszió Vasco de mocambique-i függetlenségi pár- Gama 1497. évi felfedező útja tok, s amikor nyilvánvalóvá óta — egyhelyben topog. Irni- lett, hogy békés eszközökkel, olvasni az őslakosságnak ma is tiltakozó akciókkal nem érnek csah 0,2, azaz kéttized (!) szá- célt ma két esztendeje, 1964. ^ék'á. tud —, márpedig állam- »*■ -*«“ •«** üzentek a gyarmatosítóknak. do”-knak vannak, az „asszimiEmlékeztetőül hadd mondjuk láltaknak”, akik kijárták a poréi, hogy Mocambique — nyolc- tugálok iskoláit és átvették élet- szőr akkora, mint az anyaor- módjukatA többiek — évente hat hónapon át kényszermunkásként dolgoznak, „jó” esetben szülőföldjükön, de sok esetben a délafrikai arany- és gyémántbányákban, mert Salazarék megállapodtak még a rosszemlékű Verwoerd miniszterelnökkel, hogy Portugália minden esztendőben százezer mocambique-i kényszermunkást szállít nekik, cserébe viszont Dél-Afrika behozatala egy részét Lourenco Marques kikötőjén át bonyolítja le. A Dél-Afrikai köztársaság fajgyűlölő kormánya, Rhodesiával és a portugál gyarmati hatóságokkal együtt szeretné kiépíteni a gyarmatosítás, a fehér telepes- uralom végvárát Afrikában. Az a mozgalom, amely ma két esztendeje Mocambique-ban a függetlenség jelszavával zászlót bontott, egyszersmind ennek a .Fehér Bástyának” üzent hadat. Nem véletlen tehát, hogy ösz- szefog ellene Dél-Afrikával és Portugáliával az élen a régi és az új gyarmatosítás egész „szent szövetsége”. Egy szobor karrierje A haladó Afrika ezért kétszeresen is szolidáris Mocambique harcoló népével. Áz Afrikai Egységszervezet felszabadííási bizottsága mellett több haladó afrikai ország is tevőleges segítséget nyújt a FRELIMO-nak, amelynek vezetői Tanzania fővárosából irányítják mozgalmukat. A fegyveres felszabadító harc meghirdetése óta a FRE- LIMO. amely kezdetben mintegy kétszázötven katonát számlált. erőben és tekintélyben egyaránt gyarapodott. Nemcsak a portugál gyarmati katonasággal veszi fel sikeresen a küzdelmet, hanem egész országrészeket, tart ellenőrzése alatt, ahol máris hozzáfogott a független Mocambique első afrikai közigazgatási szerveinek kiépítéséhez, ...Amikor 1962-ben Lourenco Marques-ben ledöntöttek Salazar szobrát,! a hatóságok rövid nyomozás után lezárták az ügyet és az emlékművet szép csendben restaurálták. A „Fehér Bástyában” a FRjELIMO által gyújtott tüzek azonban arra vallanak, hogy a hányatott sorsú szobornak nem tesz nagy jövője Mocambiqué-ban .,. S. P.
