Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-03 / 208. szám

S. oldal 1966. szeptember }, szombat U Thant döntésének A vietnami háború áldoxata ^ ^ ® ® ^ ^ ^ íí I Utódként Xekkonen nevét iS emlegetik — Élénk elégedetlenség a Fehér Házban NEW YORK (MTI) A nyugati hírügynökségek bő részletességgel ismertetik annak a visszhangját, hogy U Thant ENSZ-főtitkár nem akar megmaradni tisztségében, újabb öt esztendőre. A sajnálkozók- hoz csatlakozott Martin kana­dai külügyminiszter és Krag dán miniszterelnök. A holland kormány nyilatkozatban fejez­te ki sajnálkozását. Trygve Lie, az ENSZ legelső főtitkára ki­fejezte reményét, hogy ez a döntés talán még nem végle­ges. Az ENSZ-ben máris megkez­dődtek a tanácskozások. Az AFP jelentése szerint szovjet küldöttségi körökben bejelen­tették, hagy Fedorenko, a Biz­tonsági Tanács szeptemberi el­nöke nyomban megkezdi meg­beszéléseit a Biztonsági Ta­nács tagjaival. E megbeszélé­sek eredményétől függ, hogy összehívjáK-e magát a Bizton­sági Tanácsot a helyzet meg­vizsgálására. A Reuter hírügynökség több ENSZ-küldött véleményének ad hangot, amikor azt írja, hogy U Thant „nyitva hagyta az aj­tót”. A főtitkár megbízatása november 3-án jár le. A Biz-, tonsági Tanács afrikai és ázsiai tagjai most valamennyien át­hidaló megoldáson tanakodnak. Egyikük kijelentette a Reuter tudósítójának, háromévi hosz- szabítás talán elfogadható len- 'ne U Thant számára. PÁRIZS (MTI) A Combat szerint kifejezet­ten vietnami békeakciójának kudarcával magyarázható U Thant távozása. A lap emlé­keztet rá, hogy Washington­ban éppen néhány nappal az­után határozták el Hanoi és Haiphong olajtelepeinek bom­bázását, amikor U Thant fel­hívást intézett az Észak-Viet- nam elleni légitámadások be­szüntetésére. Azt is megjegy­zik az ENSZ-ben — fűzi hoz­zá a lap —, hogy U Thant gon­dosan hangsúlyozta: az ENSZ úgynevezett pénzügyi válságá­nak semmi köze sincs elhatá- rozásáhaz. Ami az utódlást il­leti, a lap szerint elsősorban a tunéziai Monzsi Szlim, Lo­pez Mateos volt mexikói elnök és Kekkonen finn elnök nevét emlegetik. Az Hümanité értesülése sze­rint a Fehér Házhoz közelálló körökben nagyon élénk e'ége- detlenséget váltott ki az ENSZ- főtitkár levele, amely közvet­lenül támadja az amerikaiak vietnami politikáját. A Paris Jour megállapítja: az ENSZ-főtitkár lemondása után a világszervezet megala­pítása óta legsúlyosabb válsá­gával néz majd szembe. U Thant mint azt maga is mond­ta, a vietnami háború áldozata. Á Bolgár KP nyilatkozata A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága nagy aggo­dalommal fogadta a Kínai KP Központi Bizottsága 11. plé­numáról kiadott nyilatkozatot és azokat az eseményeket, ame­lyek jelenleg a Kínai Népköz- társaságban történnek. A Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata a Hágai Nemzetközi Bíróság határozatáról A Magyar Népköztársaság New York-i állandó ENSZ-kép- viselétét felhatalmazták arra, hogy közzé tegye a magyar kor­mány nyilatkozatát azzal a ha­tározattal kapcsolatban, amelyet 1966. július 18-án a Hágai Nem­zetközi B;róság hozott a délnyu­gat-afrikai ügyben. Az ENSZ- képviseletünk által közzé tett nyilatkozatot megküldték a New Yorkban működő összes ENSZ- képviseletnek. A nyilatkozat a következőket mondja: A Magyar Népköztársaság kor­mánya megdöbbenéssel és felhá­borodással értesült a Nemzetközi Bíróság július 18-i döntéséről, amely támogatja az ENSZ-köz- gyűlés által már többször meg­bélyegzett diszkriminatív fajül­döző apartheid-rendszert a Dél­afrikai Köztársaság igazgatási területein. Sem jogilag, sem er­kölcsileg nem támasztható alá a határozat, és nem nyújt jog­védelmet az ellen, hogy a Dél­afrikai Köztársaság megsérti a Délnyugat-Afrikára vonatkozó nemzetközi megállapodást. A határozat semmibe veszi a nem­zetek családjának azokat az ál­talánosan vallott elveit, amelye­ket az ENSZ közgyűlésének XV. ülésszakán fogadtak el és ame­lyeket megerősítettek a gyar­mati sorban élő népek függet­lenségéről szóló nyilatkozatban. Szöges ellentétben áll a Nemzet­közi Bíróság határozata az ENSZ alapokmányának azzal a tételével, hogy az igazságosság és a nemzetközi jog elvei sze­rint kell biztosítani a nemzet­közi békét és biztonságot, — a népek és nemzetek egyenjogú­sága. valamint önrendelkezési jogának tiszteletben tartása alapján. Az önkormányzattal nem ren­delkező és a gyámsági rendsze­rű területekkel kapcsolatban az ENSZ alapokmánya úgy rendel­kezik: az ilyen területekért fe­lelős ENSZ-taeállamok kötelesek biztosítani a fennhatóságuk alá tartozó népek minden irányú előrehaladását, az önkormány­zati rendszer kialakítását, köte­lesek elősegíteni az emberi jo­gok és a szabadság tiszteletben tartását — tekintet nélkül fajra, nemre, nyelvre, vagy vallásra — a nemzetközi béke és bizton­ság, valamint a népek önren­delkezési jogának érvényesülése érdekében. Nyilvánvaló, hogy a területi igazgatás során a Dél-afrikai Köztársaságnak ezen elvek alap­ján kellett volna eljárnia, még akkor is. ha ez az igazgatási te­vékenysége az ENSZ alapokmá­nyának lefektetése előtt kezdő­dött. Délnyugat-Afrika tényle­ges annektálásával és az e te­rületre kiterjesztett apartheid­politikával a Dél-áfrikai Köz­társaság durván megsérti a szó­ban forgó elveket. Az ezzel kapcsolatos eljárás során az Egyesült Nemzetek Szervezeté­hez tartozó Nemzetközi Bíró­ságnak lehetősége volt arra, hogy megbélyegezze a Dél-afri­kai Köztársaság magatartását és igazgatási területein uralkodó fajüldöző rendszerét, és dönté­sével támogatást nyújtson az önrendelkezésért küzdő népek­nek. Ennek ellenére a Nemzet­közi Bíróság elzárkózott attól, hogy a délnyugat-afrikai ügy­ben érdemlegesen határozzon, holott egy korábbi határozatában — amelyet ugyanebben a kér­désben hozott — elismerte Etiópia és Libéria jogos érde­keltségét. Eljárásával a bíróság nem fe­lelt meg annak a fontos célnak és feladatnak, hogy határozat­tal és állásfoglalással elősegítse a nemzetközi jog tiszteletben tartását. A július 18-i határozat nem használ a Nemzetközi Bí­róság tekintélyének, s felveti annak szükségességét, hogy meg­változtassák a bíróság összeté­telét: a korábbinál nagyobb há­nyadban jussanak képviselethez a világ haladó erői. A Magyar Népköztársaság kormánya határozottan elítéli a Nemzetközi Bíróság szóbanfor- gó határozatát és csakúgy, mint a múltban, a jövőben is teljes mértékben támoeafia a függet­lenségükért küzd® népeket. (MTI) Ez az aggodalom mindenek­előtt abból fakad, hogy a plé- num-határozatok ismét síkra- szállnak a hibás és káros ál­lásfoglalások mellett, amelyek­re a Kínai Kommunista Párt vezetősége helyezkedett a nem­zetközi kommunista- és mun­kásmozgalom, az imperializ­mus elleni népi harc, a béke­harc, a nemzeti felszabadulá­sért és a szocializmusért foly­tatott harc alapvető kérdései­ben. A Bolgár Kommunista Pártot aggasztja, hogy ismét teljesen indokolatlan vádasko-1 dások érték a testvéri marxis- \ ta—leninista pártokat. A Bolgár KP Központi Bi- j zottsága rágalomnak tekinti i azt a vádaskodást, hogy az j SZKP és a Szovjetunió vezetői j „elárulták” a marxizmus—le- ! ninizmust. revizionista állás­pontra helyezkedtek. „össze­esküdtek” az imperializmussal, és vissza akarják állítani a ka­pitalizmust. Az emberiség tanúja annak, hogy a Szovjetunió a legna­gyobb erkölcsi-politikai és anyagi támogatásban részesí­ti az imperializmus ellen küz­dő népeket, hogy éppen a Szovjetunió nyújtja a , legna­gyobb és legsokoldalúbb támo­gatást a hős vietnami népnek. A Bolgár Korhmunista Párt Központi Bizottságának véle­ménye szerint a kínai párt- és állami vezetők eljárása komoly veszélyt rejt magában. E cse­lekmények káros következmé­nyeiért a Kínai KP vezetősége a felelős, mert az utóbbi évek­ben rendszeresen elutasítja a testvérpártok erőfeszítéseit, hogy marxista—leninista ala­pon, helyreállítsák az egységet. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága nyugtala­nul fogadja a Kínai Népköz- társaságban jelenleg kibonta­kozott „nagv proletár kultúr- forradalomról” szóló jelentése­ket. A kínai kulturális és po­litikai életben végbement köz­ismert események a nemzetközi reakciónak használnak abban, hogy lejárassa a szocializmus és a kommunizmus eszméit, gyengítse befolyását a tőkés országok és a nemrég felszaba­dult országok munkásosztályára, értelmiségére és dolgozóira. Az első nemzetközi szocialista kongresszus 100. évfordulóján Száz esztendővel ezelőtt, 1866. szeptember 3-án ült össze a svájci hegyek között, Genf városában a Nemzetközi Munkásszövetség, az Internacionálé első kongresszusa. Az I. Internacionálé 1864-ben alakult meg azzal a céllal, hogy szervezetileg összefogja az erősö­dő szocialista mozgalom különböző csoportjait és irányzatait. A múlt század ötvenes-hatvanas éveiben ugyanis sorra létesültek a gyárak, fejlődött a bányászat, a vasútvo­nalak hálózata mindinkább be­fonta a kontinenst. A tőkés fej­lődés azonban egyben létrehozta azt a társadalmi osztályt, a prole­tariátust, amelynek történelmi hi­vatása éppen a kapitalista kizsák­mányolás elleni küzdelem volt. A történelmi fejlődés tapasztala­ta, az osztályellentétek mélyülése mind több és több munkást éb­resztett öntudatra; mind több pro­letár vallotta magát a kapitaliz­mus ellenségének. A Nemzetközi Munkásszövetség tagjai különböző nemzetiségűek voltak, a kapitaliz­mus elleni küzdelemről különféle­képpen vélekedtek, egyetértettek azonban a munkásosztály felsza­badításának nagy végső célkitűzé­sében. Marx és Engels ezért áll­tak a Nemzetközi Munkásszövet­ség megalakításáért vívott küzde­lem. élére, mert életbevágóan fon­tosnak tartották a szocializmus nemzetközi erőinek tömörítését. A marxizmus érvényre juttatá­sáért azonban az Internacionálén belül is meg kellett küzdeni. Ép­pen ennek a küzdelemnek volt je­lentős állomása a genfi kongres­szus. Az Angliából, Németország­ból, Franciaországból, Svájcból megjelent, több mint hatvan kül­dött véleménye megoszlott szerve­zeti ás elméleti—politikai kérdé­sekben egyaránt. A kongresszus — hosszú vita után — végül is a de­mokratikus centralizmus alapél vén felépülő, éppen ezért úttörő jelle­gű, Marx által fogalmazott szer­vezeti szabályzatot fogadta el; azt a történelmi dokumentumot, mely félreérthetetlenül kimondotta, hogy a munkásság felszabadulása csak magának a munkásosztálynak a műve lehet. A Szabályzat meghir­detése egyben mindenfajta, a szer­vezettség jelentőségét elvető anar­chista nézet és a munkásmozga­lom feladatait 1 eszű ki tetten felfo­gó, szektás vélemény elutasítását is jelentette. A küldöttek zöme a munkásság gazdasági küzdelmével foglalkozva — a pro adhonistákkal szemben —* kiemelte a szakszervezetek jelen­tőségét. Hasonló jelentőségű volt az a határozat is, amely — egyes küldöttek aggályoskodása ellenére — hitet tett a törvényesen bizto­sított 8 órás napi munkaidő kö­vetelése mellett. A munkások min­dennapi életviszonyaival foglalkoz­va a tanácskozások részvevői a termelésbe mindinkább bevont nők és gyermekek munkafeltételeinek megjavítását szorgalmazták. A kongresszus kiemelte a munkás- szövetkezetek jelentőségét is. Nem hiányoztak a kifejezettén politikai jellegű határozatok sem. A küldöttek magukévá tették a Marx által írt Alapító Üzenet leg. fontosabb megállapítását: a mun­kásosztálynak ahhoz, hogy felsza. baduljon mindenfajta kizsákmá­nyolás alól, meg kell a politikai hatalmat hódítania. A kongresszus a továbbiakban azt kívánta, hogy az uralkodó osztályok népelnyomó hadseregeit a nép felfegyverzésé, vei helyettesítsék. A megjelentek állást foglaltak a materialista vi­lágnézet mellett, ugyanakkor azon. ban hangoztatták a még idealista, Vallásos eszmék hatása alatt levő munkások szervezésének fontossá­gát is. Az 1866-os kongresszus elvi vi­tában létrejött alapvető határoza­tai joggal nevezhetők történelmi jel entős égű eknek. A világsajtó - de Gaulle beszédéről Washington hallgatása csalódást takar Általában kedvező visszhang világszerte A párizsi lapoK helyeslik az állásfoglalást A francfa államfő csütörtökön elhangzott jelentős beszédére még kevés hivatalos visszhang érkezett, annál nagyobb teret szentel neki a világsajtó. Washington továbbra is hall­gat. A hivatalos csönd nehezen rejti azonban a csalódást, sőt keserűséget, amelyet a francia elnök kemény bírálatai váltottak ki. A Tokio Simbun és a sajtó­ban megjelent kommentárok szerint de Gaulle tábornok ja­vaslatai figyelmet érdemelnek. Ha ezek a javaslatok nem is tartalmaznak újat — írja a To­kio Simbun —, nem lehet alá­becsülni a pszichológiai hatást, amelyet a délkelet-ázsiai és a fejlődésben levő országokra tesznek majd. A de Gaullé-beszéd igen ked­vező visszhangot keltett Pakisz­tánban, ahol méltatják Francia- ország ázsiai politikáját és Dahomeyben. ahol a kormány a de Gaulle-beszéd minden részé­vel teljesen egyetért. PÁRIZS (MTI) A pénteki párizsi lapok nagy­része kommentárjában helyesli de Gaulle Phhom Penh-i beszé­dének megállapításait és nagy jelentőségűnek tartja, hogy a francia elnök ünnepélyesen fel­szólította az Egyesült Államo­kat, vállaljon kötelezettséget, hogy megfelelő és meghatáro­zott Időben kivonja csapatait Dél-Vietnamból, s egyedül az amerikaiakat tette felelőssé a vietnami háborúért. Qz Argentin KP Végrehajtó Bizottságának nyilatkozata Az Argentin Kommunista Párt Végrehajtó Bizottsága nyilatkozatot adott ki és eb­ben elítéli a Kínai Kommunis­ta Párt vezetőit, mert elutasí­tottak minden javaslatot, amely együttes akciókat ajánlott Vi­etnam minél hathatósabb meg­segítésére. A Végrehajtó Bizottság ki­jelenti. hogy teljes mértékben szolidáris az SZKP-val, Lenin pártjával, e pártnak a békére és békés együttélésre irányuló külpolitikájával. Hzonosít’ák a katasztrófa áldozatait LJUBLJANA. (MTI) Folyik a vizsgálat a ljublja­nai repülőgépszerencsétlenség okainak kiderítésére. Csütörtö­kön reggel Li obiján a közelében lezuhant a Britannia Airways Limited angol légitársaság egy ‘urbolégcsavaros utasszállító gépe. A szerencsétlenség egyik előidézője — ha nem fő ténye­zője — a ködös időjárás lehe­tett. A szerencsétlenség színhelyén, tovább folyik a holttestek ag- noszkálása. A 95 halott közül eddig csak 8-nak sikerült a sze­mélyazonosságát megállapítani, ^z életben maradt utasok vala­mennyien túl vannak az életve­szélyen. Jespersen Kínáról Jespersen, a Dán Komnju- nista Párt elnöke az Ekstrab- ladet című lapnak adott nyi­latkozatában kijelentette: Ami Kínában történik, annak semmi köze sem a kultúrához, sem a forradalomhoz, legkevésbé a kultúrforradalomiioz. Ez egy­szerűen anarchia, és ha mind­ez a szocializmus nevében tör­ténik, akkor nemcsak magára Kínára, hanem a szocializmus­ra, mint olyanra is kompromit­táló. — A szocialista Kína nem létezhet más szocialista orszá­gok nélkül — jegyezte meg ezután a dáh kommunista ve­zető. — Ennfek érdekében meg kell változtatnia külpolitikáját. Sajnálatos, hogy a kínaiak ilyen veszélyes időben, ami­lyenben élünk. Mozart-hangle- mezek összetörésére és utcák neveinek átkeresztelésére fe­csérlik erejüket*

Next

/
Thumbnails
Contents