Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-03 / 208. szám
196«. szeptember 3, szombat 3. oldal Éjszakai újjászületés Néhány hónap óta esténként 40—50 traktor és négy tehergépkocsi sorakozik fel a Kunfehértói Állami Gazdaság központi gépműhelyének udvarán. A traktorosok befejezték a napi műszakot, s gépeiket átdaják az éjszakai szerviz héttagú brigádjának. Reggel pedig a masinákat tisztán, lemosva, lezsírozva, üzemanyaggal feltöltve, s ha előző nap kisebb hiba adódott, kijavítva veszik át. A gép egyetlen percet sem hiányozhat a munkából. Mi történik itt a leadás után? — A szerviz már a leadáskor megkezdődik — válaszol Pámer Ferenc, a fiatal szer- vízmester, s egyben brigádvezető. — Mindegyik traktor- és gépkocsivezetőtől megkérdem; napközben milyen hibáit, rendellenességet tapasztalt Ha volt ilyesmi, azt feljegyzem az e célból vezetett nyilvántartásba. És sorolják tovább: az üzem- anyagkútnál sorra feltankolják a gépeket. Utána a magas- nyomású vízsugárral „lezuha- nyoztatják”. S a javítás csak akkor kezdődik. Természetesen, amelyik gépnél szükséges, az olajcserét is elvégzik. PélPámer Ferenc brigádvezető a fesziiltségszabályzót hozza rendbe. Csontos László éjszakai szerelő az egyik traktor lámpáját javítja. dául az UE—28-as traktornál 400 kiló gázolaj elfogyasztása után van erre szükség. Végül a lezsírozás következik. A karbantartásban mindazok a munkagépek is részesülnek, amelyek a traktor után vannak kapcsolva. Mennyi a javítanivaló? Van úgy, hogy csak kettő-három, van úgy, hogy tíznél is több. Ez mindig változik. S ennek megfelelően alakul a szerviz- brigád tagjainak a munkaideje is. A műszak délután ötkor kezdődik, s éjféltájt gyakorta véget is ér. De volt már úgy is, hogy hajnali négykor tértek nyugovóra, mivel a gépek újjászületése ekkorra fejeződött be. Eredmény? Korábban a traktorosok sorban álltak a benzinkútnál, rongálódás esetén a műhely előtt. Mindezt a műszakidő alatt tették, amikor már rég a földeken kellett volna lenniük. Órák, sőt félnapok teltek így el. Az éjszakai szerviz bevezetése óta ilyesmi nincs a gazdaságban. Nyilvánvaló, hogy e módszernek megvannak a technikai feltételei, amelyek megteremtése, előtt Kunfehértón is bajosan láthattak volna hozzá a megvalósításhoz. Ám ezek a feltételek mind több mezőgazdasági nagyüzemben — termelőszövetkezetekben is — kialakulnak, s így az éjszakai karbantartás módszerének elterjesztése mindenképpen indokolt. (Hatvani — Pásztor) Az idén első ízben: Őszi ifjúsági építőtáborok középiskolásoknak Szeptember elején — az idén első ízben — a kutasi és a balatonboglári, majd hét további állami gazdaságban újra megnyitják kapuikat a KISZ ifjúsági építőtáborai. Több mint ötezer középiskolást látnak vendégül, akik előreláthatólag október végén az őszi betakarítási munkában, az almaszedésben és a szőlőszüretben segédkeznek majd. A fiatalokat általában állandó jellegű épületekben helyezik el. A 14—18 évesek csoportjai tíznaponként váltják egymást. Nyolc órát dolgoznak a földeken, s teljesítményük arányában rendes munkabért kapnak. A középiskolások őszi építőtáborozását kísérletképpen rendezik meg az idén, s ha a tapasztalatok kedvezőek lesznek, jövőre szélesebb körben szervezik meg az akciót. (MTI) , A korszerűség úttörői KORSZERŰEN gazdálkodik a megye 13 állami gazdasága? Ilyen kérdésre nem lehet egyértelmű nem-mel vagy igennel válaszolni. De helyzetüknél és adottságaiknál fogva e mezőgazdasági nagyüzemeknek kell elsősorban színvonalas, példamutató gazdálkodásról számot adniuk. S különösen Bács-Kis- kunban, ahol a 153 ezer hold- nyi állami gazdasági összterületnek csaknem 29 ezer holdján kertészeti — szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés folyik. A bevételek 60 százalékát ezek az üzemágak adják. Nemrégiben Kunfehértón tanácskoztak az állami gazdaságok vezetői, ahol a harmadik ötéves terv feladatait vitatták meg. A felszólalásokban hangoztatott tervek, javaslatok, elképzelések igen sok tanulsággal szolgálnak. Vegyük például a szőlőtermesztést. Az idén egy kiló szőlő megtermesztésé- nek a költsége 3,50 forint körül alakul, figyelembe véve a várható 32 mázsás átlagtermést, valamint azt, hogy ezen a nyáron az átlagosnál több permetezésre volt szükség. Gazdaságos hát a szőlő, de képzeljük el, mennyivel inkább az lenne kétszer ekkora átlagtermés esetén. És holdanként 64 mázsa szőlő ma már nem tartozik a csodák birodalmába. SZAKEMBEREK, közgazdászok jól tudják, hogy a ráfordítások csökkentésének számos módja van, de ezek között a legbiztosabb: az átlaghozamok növelése. S ez nyilván nemcsak a szőlőre vonatkozik. Hogyan lehet növelni az átlagtermést? Nos, kiderült, hogy az alapnál: a talajerőnél kell kezdeni. Itt korántsincs minden rendben. Volt olyan állami gazdaság, ahol nemrég több vagon 8—lo éves műtrágyát találtak, ami hatóanyagát már rég elvesztette. Noha ez kirívó példa, enyhébb változataival találkozhatunk. A szalma, amely alomként használva, mint trágya kerül vissza a földbe, egy- harmad részben még jelenleg is elkallódik. Arra van szükség, hogy a nagyüzemek a meglevő értékekkel jobban gazdálkodjanak. Enélkül vajmi keveset érnek az elkövetkező években megépítendő nagy beruházások is. Az öntözés nagyarányú fejlesztésére kerül sor a Kalocsai és a Solti Állami Gazdaságban is. Ez maga után vonja vetés- szerkezet módosítását, a nagyobb mérvű foglalkozást az intenzív kultúrákkal. A Kalocsai Állami Gazdaságban például meghonosítják a nagyüzemi gyógynövénytermesztést. A homok területtel rendelkező gazdaságok — a városföldi, a kiskőrösi és a kiskunhalasi — a nyárfatelepítési programból vállalnak jelentékeny részt, csaknem kétezer hold erejéig. A régi szőlőket sorra felújítják, hogy utána olcsóbb műveléssel nagyobb termést szüretelhessenek. Az Izsáki Állami Gazdaságban, egyebek között, a rétek javítására helyeznek igen nagy súlyt. MINDEZEKKEL szervesen összefügg az állattenyésztés korszerűsítése, hozamainak növelése.' Pillanatnyilag megnyugtató volt hallani, hogy a tehenenkénti éves tej hozamot mindenütt 3000 liter fölé kívánják növelni, de egyúttal elgondolkoztató is, hogy a Kunfehértói Állami Gazdaságban már évek óta 3600—3800 litert fejnek. A jelenleg kiemelkedőnek számító eredményt nyilván ott sem valamiféle varázslatnak, hanem a jobb takarmányozásnak és a szakszerűbb gondozásnak köszönhetik. Vagy miért csak a Városföldi Állami Gazdaságban tűzték ki célul azt a fajta szakosítást/ hogy üzemegységenként egyféle állatot tartanak? A nagyüzemekben eddig is sokféle hasznos kezdeményezés született. Ám, ezek elterjedése korántsem mutat örvendetes képet. Például a kunfehértóiak módszeréről, a gépek éjszakai szervizéről, a legtöbb gazdaság igazgatója csak a tanácskozáson hallott először. Pedig az elkövetkező években, a gazdasági reformok közepette, az új kezdeményezések gyors ’eltanulásának eddig soha nem tapasztalt szerepe lesz, mondhatni létkérdéssé válik. Ajánlatos ehhez már most hozzászokni. Annál is inkább, mivel a törekvések előtt, a kötöttségek megszűnésével, széles tér nyílik. Hogy mást ne említsünk, a saját alapból történő beruházások például egy-egy üzemág fejlesztésének igen gyors lendületet adhatnak. Mindezeknek persze számos feltételük van. A versenyomzgalomra, az anyagi érdekeltségre a gazdaságoknak nagyobb mértékben kell támaszkodniuk. Sürgősen fel kell számolniuk a szakmunkásképzésben tanúsított elmaradást, az idén is csak ötven tanulóval kötöttek szerződést, noha ennek a háromszorosára lett volna lehetőség. MINDENT egybevetve: ahhoz, hogy a nagyüzemek valóban a korszerűség úttörőivé váljanak, elsősorban a szaktudás növelésére, az új módszerek bátrabb alkalmazására, a lehetőségek nagyobb kiaknázására van szükség. Az új gazdasági mechanizmus szinte kötelezővé teszi ezt. „ r, Miben lesznek önállóak a vállalatok? Időszerű közgazdasági témák 4. A GAZDASÁGI mechanizmus reformja lényegesen megváltoztatja a vállalatok helyzetét, működésük feltételeit. Az új gazdasági viszonyok szükségessé és lehetővé teszik a vállalatok önállóságának, döntési hatáskörének és felelősségének növelését. Itt azonban nem a jelenlegi önállóság és hatáskör egyszerű mennyiségi fokozásáról van szó, hanem arról, hogy a vállalatok önállósága és felelőssége új tartalommal telítődik. A vállalatok tulajdonosa a szocialista állam, vezetőit — az igazgatókat — az állam nevezi ki. A vállalatok önállósága az új mechanizmusban sem abszolút korlátok nélküli önállóság, hanem olyan cselekvési szabadság, amelynek kereteit és alapvető irányzatait az állam szabja meg, összhangban a népgazdasági terv célkitűzéseivel. A vállalati önállóság éppen olyan irányítási eszköz a gazdasági hatékonyság, a racionális gazdálkodás és ennek révén a társadalmi méretű gyarapodás szolgálatában, mint a gazdasági mechanizmus más eleme. Ezért az állam meghatározza — a közvetlen tulajdonosi jogokból fakadó ténykedésén túl (vállalatok alapítása, megszüntetése, összevonása stb.) — azokat a szabályokat is, amelyek alapján (és amelyeknek megfelelően) az állam és a vállalat „osztozkodik” a tiszta jövedelmen, továbbá azokat az elveket, amelyek alapján a vállalatok a maguk részét felhasználhatják. SZÓLNI KELL arról Is, hogy a vállalatok önállósága, döntési hatásköre nem egyszer s mindenkorra adott. A kör az általános gazdasági helyzet, a piaci viszonyok és feltehetően az ágazati sajátosságoktól függően is változik. A reformot körete időszakban az önálló döntések (és az ezekhez szükséges eszközök) köre, a vállalatok választási szabadsága valószínűleg korlátozottabb lesz. mint később. amikor a piac — éppen a reform hatására — mentes lesz a nagyobb feszültségektől. Az önállóság határait, illetve korlátáit, tehát minden esetben a népgazdaság helyezetének komplex megítélése alapján vonhatjuk meg. EBBEN a szabályozott közegben a vállalat önállóan dönt az álló- és forgóeszközök, továbbá a szellemi kapacitások felhasználásáról. A vállalat — ennek megfelelően — a jövőben maga alakítja ki terveit, főleg, a folyó termeléssel kapcsolatban, de fokozatosan mód nyílik arra is, hogy a központilag szabályozott határok között a fejlesztés és a bővítés terveit is maga alakítsa ki. Mindenek előtt tehát a helyi ' termelési és üzletpolitikai kialakítására vonatkozik a vállalati önállóság. Ennek kapcsán érdemibbé válik a tervezés, hiszen a vállalatoknak érdekük lesz reálisan számításba venni a meglevő és az időközben gyarapodó erőforrásokat. Lényeges, bogy a vállalatok olyan információs rendszert teremtsenek, amely a népgazdasági szintű jelzésekkel együtt elégséges tényanyagot biztosít az ésszerű döntés és az optimális terv kialakításához. Ennek kapcsán a vállalatok a jövőben önállóan alakítják ki szervezeteiket, ügyviteli rendszerüket stb. VÉGEREDMÉNYBEN tehát a vállalatok maguk döntik el, hogy tevékenységi körükön belül milyen választékot biztosítanak és mennyit kínálnak eladásra, illetve a folyó termelés megvalósítása érdekében mikor és milyen vállalattal létesítenek kooperációs vagv üzleti kapcsolatot. Az eladók és a vevők szabadon állapodhatnak meg a szállítás feltételeiben. Meg kell jegyezni, hogy a vállalat maga határozhat arról is. hogy közvetlen eladásra, tehát rendelésre termel-e, vagy egy későbbi, kedvező piaci lehetőséget remélve, rendelés nélkül, raktárra. A vállalat fejlesztési alapié^ bél (és amortizációiból) kicserélheti elavult állóeszközeit és fejlesztheti, bővítheti álló- és forgóalapjait. A vállalat maga dönti el, hogy avult berendezéseit felújítja-e, vagy inkább újakat vásárol; az állóeszköz- gazdálkodás körébe tartozó döntések tehát lényegében vállalati hatáskörbe kerülnek. Ugyancsak a vállalat határoz arról, hogy a részesedési alapból kifizetésre kerülő bérkiegészítéseket milyen arányban osztja szét a dolgozók között a vállalat össztevékenységére gyakorolt befolyásuk mértékétől függően. A FENTIEKBEN vázolt önállóság csak akkor érvényesülhet a népgazdasági érdekekkel összhangban, ha a vállalat részben maga viseli a gazdálkodással járó kockásatok anyagi következményeit is. Ennek forrása a vállalatnál maradó nyereségből képzett tartalékalap. Hangsúlyozzuk, hogy ez csak az ésszerű kockázatok vállalására szolgál és nem lehet fedezete a rossz vezetésből származó veszteségnek. Bt. V^rsa Qy.örgy
