Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
5. oldal S966. süeptember 18, vasárnap A családi többlet Érdekes cikket közölt nemre- belátható időn belül nem is giben a Népszabadság. Rajzos akar gyermeket. Nos, valljuk grafikonokkal is érzékelhetővé be, ők sem biztos, hogy jó szem- téve arról számolt be olvasói- mel néznék az esetleges „jogainak, hogy általában mennyit kát csorbító’’ intézkedést, amely költenek a családok a gyerme- kikötné, hogy például, ha ál- kekre. A felmérés, amely négy- lami lakást kapnak, ezért meg ezer család háztartási kiadá- felelő összeget is fizessenek, s sain keresztül próbált általá- ennek egyrészét esetleg gyer- nost megközelítő képet adni, mekkel is „törleszthessék”. igen megszívlelendő tanulságo- Sokan vannak még társadat kát rejt magában. A közölt ada- munkban. akik az „egyenlő tetők szerint az elmúlt évben herviselés” hívei, egyenlőség hazánkban egy-egy 15 éven alu- alatt a körülményektől teljéit gyermek eltartása, nevelése, sen független anyagi megter- a munkás és alkalmazotti csalá- helést értve. Amiből megélheté- doknál átlagosan havi 690 fo- si, életszínvonalbeli különbsé- rintba került. Ez természétesen gek keletkeznek, s nemcsak a a jövedelmektől és a csalódta- végzett munka minősége, menygok számától is függően változó, nyisége alapján, a fenti összeg az átlagos jőve- Természetes, hogy mindezen delmű és kétgyermekes csalá- javítani kívánnak államunk, dókra vonatkozott. S mint a pártunk vezetői, s az is ter- cikk megállapítja: a gyermek- mészetes, hogy mindezek az innevelés költségei jelentősen tézkedések a széles néprétegek csökkentik a felnőttek fogyasz- osztatlan helyeslésével találkoz- tását. nak. S, ha erről néha mégis viAzt is kimutatja az elemző tatkozni kell, az főként abból statisztika, hogy — a már fel- adódik, hogy még mindig csak emelt családi pótlékokat figye- hiányos, inkább érzelmi, mint lembe véve — a családi pót- konkrét érvekkel rendelkezünk lék a munkás- és alkalmazotti a gyermekes családok körülmé- családoknál a gyermekek eltar- nyeinek leírásához. Ezért is volt tási költségeinek kb. 12 száza- örvendetes számomra — bizto- lékát fedezi. A társadalmi jut- san még sokak számára — az tatások — bölcsőde, napközi említett újságcikk, amely vég- stb. — összege tavaly gyerme- re „fehéren-feketén” is kimu- kenként körülbelül havi 220 fo- tatta, mi az a plusz, amit a rint volt. A paraszti családok- gyermekes családok viselnek és nál mindez kevesebb. vállalnak magukra, szinte a Nem kívánok most ennek »nemzetfenntartás'’ gondjaiként, részletezésébe belemerülni, hi- * amiért most tollat ragad- szen nem az említett újság- tam’ azmégsem ez a — most cikk ismétlése a célom, de sze- 'Tíajr túbbé-kevesbe közismert retnék néhány olyan gondolatot ~f??* hanem ezen is túl az a elindítani, amelyre a közgazda- külön cikkbe kívánkozó — sági rovatban közölt tényközlő ugyancsak ismert ám alig mél- írás jellegénél fogva sem vál- fenyőit „plusz’, amit a szu- lalkozhatott. Az első pillanatban ofc gyermekeik neveleseben vé- az jutott eszembe — s bizonyá- feznek eveken at. Ám a több- ra még sok olvasónak —, hogy l®^. amelyet oly sok egyedul- mennyire igazak pártunknak és allc> edesanya, a teljes lemon- kormányunknak az utóbbi idő- ~as hataran, lat el ejt-nappalla ben több alkalommal is elhang- teve- Az a raadas melyet az zott megállapításai, amelyek a üzemekben, hivatalban, földe- gyermekes családok ma még ke? dolgozo asszonyok vegeznek meglehetősen aránytalan teher- ^a cs*}?£, ®llatasa viselésére vonatkoznak, s ezek erdekeben. Az a többlet, amit javítását tűzték ki feladatul. vesznek vallukra a csaTT , ladjukat szerető — ilyen is van, Vannak ennek természetesen higgyék el, _ férfiak sok_sok’ ls.,1 ^elsősorban a kony külön munkával, igényeik lefanyebben élő, nagyobb jovedel- ragásával> s olykor dédelgetett met elvező, s ezt magas ifjúkori álmaik eltemetésével, nyokban luxuscelokra íórdito.s Patétikus ^ ezek tudom> s gyermeket eppen könnyed akadkaj. aki mos0iyOg raita. életvitelük erdekeben - nem is Be71nem mégis i]yen gSondoiato- ®haí,to, .. honfitársaink kozott kat indítottak el azok a száraz Azok kozott akik az ingyen ka- közgazdasági érveléssel megirt> pott állami lakas nwlle hatna újságcikkben közölt adatok. Iga- rosan uj gépkocsit mondhattak j társadalmi körülmagukenak, s akiknek tudata- mé ink \eális megismerésé. ban a hazai tájon tett utazás is- re az - é valóságJgal szem, meredem fogalomma vált mi aikaiZsak igavei csak külföldön — lehetőleg - Min. a , t.n„ká“n. nyugati országokban érzik jól "Ä 3 tanulságos magukat. Ez persze szélsőséges következtetésre is. példa, s akadhat olyan is, aki ^ érZ*? ho%eTt ”^aazt mondja rá: demagógia Ma- Llá^s^irt^^közelgfkong: radjunk hát annal az adagos resszu.sán P e témakör \ er|s eS munkájáért ^ tisztessé ha^úl? kap majd. ügy ahogy letes munna aert tisztesse es dolgozó emberek, s a gyerjovedelmet elvez, de különböző mekes joggal relene a teljes kényelemhez — T. P. A gyöngybefökkel írt herbárium és sokat közülük latin nevén dig Zay Anna receptes köny- nevezett. vének a rendezésével. Pedig * sürget a munka, a kéziratot né- _Gyulladások, kelések gyégyi- hány hónapon belül nyomdaA bajai múzeum egyik csen- tás ára kámforból és tyúktojás kész állapotba kell hoznia. Az des szobájában szellemet idé- fehérjéből készült kencét ajánl zunk Kőhegyi Mihály régésszel. a szerző. A csjízmatorest voros- No, persze nem úgy, ahogy a hagymáiéból es tyukhajbol fo- spiritiszták, hókusz-pókusszal, zot}, orvossággal gyógyítja Fa- ráólvasással. Vaskos kéziratkö- radisag ellen __ ez majdnem teg, a korabeli festményről ké- azoínos a mai gyumolcslevekkel szült fénykép és egy lexikon se- , , a c}fe°mhól es nadmezbol gítségével próbáljuk felidézni készült ltokat javasolja. És hogy. báró Zay Anna alkotó széllé- a kopaszodás mar akkoriban is mét 250 óv távlatából. gondot okozott az embereknek, Könnyít a dolgon, hogy a fia- ™ sem. bizonyithatana ekeseb- tal régész legalább másfél év mint az, hogy a receptes óta foglalkozik a tudós asszony könyv tucatnyi olyan szert em- munkásságával. Akkor bukkant am. ^ legalább is a szer- rá az Országos Széchenyi z? szerint elejét veszi a szep- Könyvtárban gyöngybetűkkel írt se,°e^ rpnfe bajnak. Figyelembe Herbáriumára veve’ hogy az orvostudomány « máig sem birkózott meg ezzel Tekintetes és nemzetes Vay a Problémával nincs okunk M- Adámnak. Rákóczi kedves gene- ?evetP a. ^dós asszonyt, ami- ralisának a felesége volt báró k°r így ír. „Veres céklának a gyökeret egesd hamuva, azt a hamvat tsináld öszve mézzel, azzal kennyed a Fejedet, nem tsak a hajadat nem engedi ki hullani, de ahol kezd kopaszul- ni — is hajat nevel.” A ritkuló üstö.kűek akár próbát is tehetnek. Ártani biztosan nem árt a kence — legfeljebb megnehezíti a fejmosást. • A tudós özvegy. El lehetne olvasgatni a recipéket akár napestig, de illő, hogy most már foglalkozzunk Országos Orvostörténeti Könyv- egy kicsit a fő „szellemidéző- tár sorozatában jelenik majd vei”, Kőhegyi Mihállyal is. meg a „Herbárium” — előrelát- Tavasztól őszig legszívesebben hatólag a jövő évben, a bácskai dombokat vallatja — A nehezén már túl vagyok, csákánnyal, lapáttal a fiatal ré- legépeltük és összehasonlítotF"' Ám p&tt* Hftfu MverI« ^ « qg toem# yfv* add <%«*• ■:dC fy.rjtri n»- teífxl í ■ tstomex H| pteaií,is nftz. fogpnól,Kayalmm (i&m Nem kevesebb, mint 470 nya- _ yiíinatmk kjsú vadára tudott — állítása sze- a>dk* nnt: „Sokszor próbált ’ — szert. kL*L** ^ _^ *•*** . r ^ -------— 9 <%. A z 527 féle orvosság alapanyagai között számtalan olyan mim gyógynövényt találunk — pél- ** - v». , . 1 Vay Ádám kuruc generális. Zay Anna. A kuruc szabadság- harc leverése után az egész Vay család követte a fejedelmet a száműzetésbe, de csak Danzi- gig. Itt halt meg néhány, év után a hűséges öreg katona, a császári ház gyűlölt ellensége. És 1720 táján az özvegy hozzálátott a receptes könyv megírásához. tünk a «rpJjpí, fi« ip-eí fi írn«i ásom Smm Sím**} mm <m S m. ^4. mam áim Jmámt amatőrt tton Részlet a recepteskönyvből: Járvány és mérgezések ellen ajánlott orvosságok. Egy néni sírt a pádon... Soha nem láttam, mégis magam elé tudom képzelni, amint vonatindulásig elüldögél a pádon. Körülötte a város megszokott élete zajlik. Az úton motorok tűnnek tova, a kavicssétányon iskolából hazatérő gyerekek lármás csapatai rajzanak át... A legtöbb embert, gyereket, aki itt mellette, általa észrevétlenül elsiet, otthon valaki várja... öt legfeljebb a kisház, a kert, vagy egy magányos tanya, mezsgyéjén falunak, városnak. De senki, aki szeretné, aki dédelgetné, vagy legalább megkérdezné olykor: „Nem vagy még fáradt. mama?’’ Mert aki igy szólíthatná — a fia és lánya — meghaltak, sírjuk itt van a kecskeméti temetőben. Ahonnan most is jött. Mint oly sokszor, most is itt pihent meg a téren a vonatindulásig. S mint annyiszor, most is szomorúan tűnődik elárvult életén. Kezében a rég elment, kedves lányka képe, amelyről köny- nyeken át elmosódottan tekint vissza rá az örök változatlanságra ítélt arc. Ahogy igy sírdogált észre sem vette, hogy egy fiatalasszony, könyvvel a kezében a kispa- don mellé telepedett. Csak azt hallja, hogy szólítják: — Drága néni, miért tetszik sírni? Egy arc segítőkész várakozással tekint rá, simogató bátorítással vállán megpihen egy kéz. — Ha bántotta valaki, tessék elmondani. Segíteni fogok, amiben csak lehet... És ő, a rég óhajtott kedves kérlelésre kitárja lelkét. Végre, valakinek elmondhatja mindazt, ami fáj, s nemcsak együttérzésre, de bánatot, fájdalmat enyhítő beszélgető társra is talál a fiatalasszonyban, akiről megtudja, hogy csak iskolába jár be a városba, mert tanyai boltban dolgozik; s hogy őt is Erzsikének hívják, mint az ö elsiratott kislányát ... Percek szárnyán redóul: mák, bodza, stb — amelyet máig is használ a gyógyszeripar. * — Az teszi különösen értékessé a munkát — mondja a kutató —, hogy a babonának nyoma sincs benne. Nincs dene- vérszámy. fekete lúd tojása. Pedig akkoriban ilyesmi nélkül el sem tudták képzelni a gyó- fósz. A másik szenvedélyére, a tűk a szöveget az eredeti —, a gyászától 5 környék egészségügyi történeté- mai helyesírástól bizony igen Kétségtelen, hogy a kor mér- _a kutatására, inkább csak sokban eltérő — kézirattal. A céjével mérve Zav Anna felvi- az ^ őszi. téli hónapokban jut kiegészítő adatok közül azonlágosult, igen nagy tudású em- ideje. ban még nem mindent tudtam bér volt. Az erdők, mezők vi- Az ásatások mellett viszony- összegyűjteni. Nem sikerült marágait bámulatosan jól ismerte lag keveset foglalkozhatott ed- gyarázatot kapnom például arra, hogyan került vissza a kézirat Magyarországra, mikor és hol halt meg Zay Anna. Annyi azonban bizonyos, hogy előtte senki sem írt magyar nyelven ilyen nagy terjedelmű receptes könyvet. Egyébként ő maga is tudta, hogy úttörő vállalkozásba kezd. Számolt az előítéletekkel. Hallgassa csak a mű „Elöljáró Be- széd”-ét: „Nem kétlem, az ki ezen mun- kátskát láttya történetéből az elmének szokott dispositioja szerént, ki-ki majd különböző ítéletet tészen iránta, mindazonáltal, ebben az egjben nagjobbó- ra, meg fognak edjezni, hogj tsudálkozzanak rajta, hogj Asz- szony nevét mutattya lectorá- nak, a midőn Nemzetünknél szokatlanabb dolog égj alig találtaik ennél, hogj tudni illik Asszony Ember valamit írjon. De kérlek jő olvasó, balítélettel ne légj j...” — Bocsánat, itt álljunk meg! — vágok közbe. — Ennél jobb befejezést a riport úgysem kaphatna, , Eekcs Dezső pült az idő. A könnyek felszáradlak, s a nénike ijedten vette észre, hogy letelt egy óra, indulnia kell a vonathoz. Erzsiké búcsúzáskor lelkére kötötte: Ne sírjon, vigyázzon magára ... S ha lesz ideje, amikor a városban jár — mindig megpihen majd a kis padnál, őt várja majd ... Elfogódottan indult a vonathoz. Lelkében halvány örömök ébredtek: „Az igaz, hogy az élet sokszor nagyon nehéz, de szépség is van benne. Például az, amikor egy magamfajta síró nénikét, akinek nincs senkije, szeretet vesz körül. ..” Ahogy így tűnődik — ismét szólítják: Néniké! Erzsiké szaladt utána a táskával, amibe pénze, iratai, a fénykép volt, s amit nagy megnyugvásában a pádon felejtett... Már otthon volt — s még mindig nem tudott napirendre térni a történtek fölött. Egy kitépett irkalapra felírta: „Tisztelt Szerkesztőség.” Aztán szorongva — vajon megmosolyogják, vagy átérzik sorait? — leírta a történetet. Négy napig írta a négyoldalas levelet. Bánatának, örömének hírét így hozták el hozzánk a ceruzával teleírt lapok. Nem nagy ügy — mondhatná bárki. En mégis úgy éreztem: tolmácsolni kell ezt. Azért, hogy soha többé egyetlen síró, vagy bánatos öregember mellől ne térítse el közöny az utunk. E. E.
