Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-16 / 219. szám

A csekkhamisító Több mint 40 ezer forintos sikkasztás Fülöpházán Rádió-és televízió-bőség Az év végéig több mint 150 OOO televíziókészüléket hoz­nak forgalomba. A Favoriten, a Horizonton, a Sztáron és a Sigmán kívül most is van az üzletekben kisebb mennyiségű Delta, amelyből még 2000—3000 kerül a boltokba. A kereskedelem 120 000 rá­diókészülékkel számolhat. Vár­hatóan szükség is lesz e bőség­re. mert a kereslet megélén­kült. A típusválaszték is javuk Rövidesen 9 féle asztali rádiót kínálnak az üzletek. Újdonság a VTRGy R—5700-as típusú ké­szülék. A két nyújtott rövid- sávú, középhosszú és URH hullámú rádió stereó lemez­játszó csatlakoztatására is al­kalmas. A hordozható rádió vá­lasztékot egyelőre az Orionton és a Camping táska- autórádió jelenti. S ezekből van elegendő. Még mindig kevés viszont a Szokol, még 10 000 készüléket vár a kereskedelem. PÄR NAPPAL EZELŐTT egy tanácskozáson vettem részt, ahol mérnökök, pénzügyi szakembe­rek, építészek arról tárgyaltak, hogyan valósítható meg gyor­san és olcsón a tervezett beru­házás. Mindenki elmondta a maga véleményét, aminek alap­ján lassan kialakult a legel­fogadhatóbb megoldási mód. Már végefelé közeledett az ér­tekezlet, amikor valakinek eszé­be jutott, hogy a munka meg­kezdése előtt az illetékes minisz­térium engedélyét is be kell szerezni. Legnagyobb megdobj benésemre azonban az illető egyik kollegája, mint aki nem felejtette el ezt az engedélyt, csupán szóra sem méltatta, fö­lényesen kijelentette: „Ugyan, az csak egy előírás, amit nem szabad komolyan venni.. Kell-e különösebben kommen­tálni, mennyire veszélyes ez a nézet? Hiszen számtalan gyakor­lati tapasztalattal bizonyítható, hogy „csak egy előírás” elmulasztása milyen keserves perceket, vagy napokat okozhat a vállalat vezetőségének, a ter­melőszövetkezetnek stb. Hossza­san lehetne sorolni az eseteket, amikor éppen egy jelentéktelen­nek látszó előírás, utasítás, fi­gyelmen kívül hagyása miatt nem lehetett becsukni az abla­kokat az új épületben, egy-két hét múlva hullani kezdett a va­kolat, vagy felpúposodott a par­kett. Sokat mondanak ezekről az esetekről a műszaki átadás­kor készített hibajegyzékek, a bosszankodó lakók, vagy egyes üzemek, tsz-ek, állami gazda­ságok vezetői, mert bár elké­szült az új istálló, műhelycsar­nok stb. azt — éppen ilyen könnyelmű szemlélet miatt — nem lehetett használni. NEM TÚLOZUNK, ha azt ál­lítjuk, hogy évenként százez­rekbe, sőt milliókba kerül az így elrontott épületek kijavítá­sa, nem is beszélve a késede­lemmel járó termelési kiesések­ről. Az elmúlt évben például a megyében elkövetett bűncgelek^ Nyolc évig főkönyvelőként dolgozott a fülöpházi Petőfi Termelőszövetkezetben Nagy Sándor. Munkáját jól végezte, bár emberi erkölcsi magatar­tását jó néhányan kifogásolták. Ez nemcsak rendezetlen családi viszonyai miatt történt, de azért is, mert nem vetette meg az italt, s a fülöpházi, a kerek­egyházi cukrászdában törzsven­dégként tartották számon. Mi­ért mondtuk el mindezeket? Azért, mert ez az ember visz- szaélt a ráruházott bizalom­mal, fondorlatos módon jelen­tős összeggel károsította meg az amúgyis anyagilag gyengén álló közös gazdaságot. Kitöltetlen aláirt csekk A fülöpházi Petőfi Termelő- szövetkezet a gyengébb gazda­ságok közé tartozik, s emiatt rendszeresen „sorban állnak” a bankban. Miután a termelő- szövetkezetnek nem volt meg sokszop a kellő anyagi fedezete, így előfordult, hogy a tsz ve­zetői előre nem tudták mikor, mennyi pénzre számíthatnak. Ezért a tsz elnöke több eset­ben kitöltetlen csekket írt alá, amelyen a főkönyvelő a bank­ban írta rá az összeget, amikor már megtudta mennyi pénzt kapnak. Nagy Sándor 1963. júliusá­ban rájött, könnyen meghami­síthatja a már előre aláírt csekkeket. Így is tett. A csekk banki példányára ezért egyik alkalommal 65 ezer forintot írt — ennyi pénzt kapott — mények 17—18 százaléka a bi­zonylati fegyelem megsértése, az ellenőrzés hiánya, vagy az el­lenőrzéssel megbízott személyek úgynevezett „elnéző magatar­tása” miatt történhetett meg. Csupán egy előírás be nem tar­tásának a következményeként AZONBAN nemcsak a gaz­dasági életből vehetünk példá­kat e rendkívüli káros felfogás elterjedésének bizonyítására. Leginkább talán a közlekedés­ben bosszulja meg magát, ha jelentéktelennek tartanak a gépjárművezetők egyes előírá­sokat. Gondoljunk csak az it­tasság okozta karambolokra, az elsőbbségi jogra, a jobbkéz sza­bály betartására stb. Igaz, hogy megyénk az elmúlt évi „ered­mények” alapján országosan az első helyen áll. nálunk mutat­kozik a közúti balesetek számá­ban legnagyobb mérvű csökke­nés. De ha megnézzük a számo­kat, még így is nagyon soknak találjuk azokat Két évvel ez­előtt 68 halálos közlekedési tra­gédia történt, 1965-ben 55 em­ber halt meg az országutakon. Súlyos sérülés 1964-ben 419, az elmúlt esztendőben pedig 400 törtéftt megyénk útjain — csak egy előírás be nem tartása miatt! A PÉLDÁKAT sokáig sorol­hatnánk még az ilyen kijelen­tések tarthatatlanságának bizo­nyítására. Például az üzemi bal­esetekről készült statisztikai ki­mutatásokban. és más területe­ken is. Ám az elmondottakból is világosan kitűnik: az előírá­sok egyáltalán nem az emberek bosszantása, a munka akadályo­zása céljából készülnek, hanem fontos kérdéseket, népgazdasá­gi érdeket, a dolgozók életét, egészségét, jogait vannak hivat­va biztosítani. Akik tehát fél­vállról beszélnek az ilyen elő­írásokról, azok nem tisztelik tör­vényeinket, a jogszabályokat. Ez pedig mindenkinek állampolgári kötelessége. Gál Sándor ám a csekk tőpéldányára ezt a számot megfordítva írta rá, vagyis 56 ezer forintot. Ugyan­ennyit fizetett be a tsz pénz­tárába, s a különbözeiét zseb- revágta. Négy hónap alatt ez­zel a módszerrel nem keve­sebb, mint 20 ezer forinttal lett nagyobb Nagy Sándor „jö­vedelme”. „Sztornírozott* bizonylat A főkönyvelő nemcsak 1963- ban, hanem az utána követ­kező években, 1965-ben és még az idén is folytatta a csekk­hamisításokat. A múlt év de­cember 7-én 1100 forintot vett fel a bankban, s csodálatos módon ebben az esetben a tő­példányra is ezt az összeget rótta fel. A közös pénztárába azonban egyetlen fillért sem fizetett be, ugyanis a teljes összeget saját céljaira használ­ta fel. Mi történt a csekkel? A főkönyvelő, hogy a „turpis­ság” ki ne derüljön, az 1100 forintos bizonylatot „sztorní­rozta”, törölte. Ezt még egy­szer nem merte megtenni, te­hát folytatta a szerinte jól be­vált csekkhamisítást. Alig egy hónap múlva ismét pénzt kellett felvennie a ter­melőszövetkezet számára. A 43 ezer forintos kiutalást a csekk tőpéldányán 37 430 forintra ja­vította ki, s az 5570 forintot elköltötte. Akadt még néhány ehhez hasonló eset 1966-ban, amelyeket Nagy Sándor elkö­vetett. A megállapítások sze­rint a Petőfi Tsz főkönyvelője összesen 41 ezer 470 forintot sikkasztott eL Egyik számláról a másikra Nem kell pénzügyi szakem­bernek lenni ahhoz, hogy fel­vetődjék a kérdés: hogyan szá­molta el a tsz főkönyvelője az elsikkasztott összegeket? A do­log egyszerűbb, mint gondol­nánk. A banktól érkező pénz­ügyi megterhelési bizonylatok mindenesetben Nagy Sándor­hoz kerültek, aki, hogy az ál­tala elsikkasztott összegek nyo­mára ne bukkanjanak rá, kü­lönböző könyvelési manipulá­ciókat alkalmazott. Az előírá­sok szerint a 319-es MNB Át­vezetési Számlán kellett volna minden esetben szerepelnie a tsz részére ténylegesen felvett összegeknek. Nagy Sándor a 319-es MNB-számláról az egyenleget számlarendezés cí­mén a 91-es jelzésű számla­csoportra, a „tsz évközi jövede­lemváltozás” címre veszteség­ként lekönyvelte. Ilyenmódon az elsikkasztott pénzösszegek kiadásként szerepeltek a tsz számláin. Miért tudott éveken keresz­tül manipulálni a főkönyvelő? Azért, mert az ellenőrzés csu­pán formális volt. Bizonyíték erre az is, hogy a járási ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak revizorai tételesen soha­sem ellenőrizték Nagy Sándor főkönyvelő tevékenységét, ezért sikerült ilyen hosszú időn ke­resztül dézsmálnia a közös va­gyont. Ha egyetlen egyszer té­telesen ellenőrizték volna a számadásokat, akkor már 1963- ban kiderül, miben ludas a fő­könyvelő. Ezzel nem mentették volna meg Nagy Sándort, de megakadályozták volna a bűn- cselekmény elburjánzását. Sokszor szóltunk már az el­lenőrzés lazaságáról, felületes­ségéről. E bűncselekmény kap­csán ismételten figyelmébe ajánljuk a gazdasági vezetők­nek és a felügyeleti szervek­nek: a hiányos, a nem kielé­gítő ellenőrzés, a lazaságok el­tűrése segítőjévé válik az ilyen bűncselekmények elkövetésé­nek. Ennek pedig nemcsak egy gazdaság, de valamennyien kár­vallottal vagyunk! Gémes Gábor A Kecskeméti Járási Rendörkapi- tányság Nagy Sándort előzetes le­tartóztatásba helyezte, ügyében a nyomozást befejezte, amelyet társa­dalmi tulajdont károsító sikkasztás miatt vádemelési javaslattal az ügyészségnek megküldött. Ki ismeri Tőserdőt? Lakiteleken, a vasúttól befelé menet, bal felől hívja fel magára a’figyelmet a föld­művesszövetkezeti székház. Nemcsak régies stílusával, a könyező házaktól elütő méreté­vel, hanem az oromzatán ma is látszó, egykor belevésett cégjel­zéssel is: Szálloda; Hogy került ide valamikor ez a szálloda? Mi indokolta léte­zését ilyen kis községben, — mármint akkori fejlettsége mel­lett? Még furcsább a dolog, mi­után Kelő József, az fmsz-fő- könyvelő elmondja, hogy a har­mincas években beépítetlen, ho­mokbuckás volt ez a környék, s abból emelkedett ki egyma­gában ez a pusztai „Hotel”. De hát kifizetődött a fenn­tartása, nem bukott ebbe bele a tulajdonosa? Mekkora idegen- forgalma lehetett egy falunak? Akikkel beszéltem, részleteket nem tudtak már a szállodáról, amely — természetesen — nem állt azért szobák rengetegéből. Kettő-három ha lehetett benne szállás céljára, s bizonyára az átutazók vendéglátásából profi­tált jobban a tulajdonos. Mégis: ha volt szálloda, szükség lehe­tett rá. — Forgalom volt erre régen is — emlékezik Kelő elvtárs. — Három kilométerre van innen a tiszaugi híd, s ez ma már nemcsak közúti, hanem vasúti átkelőhely is. Az átutazók szí­vesen megálltak itt egy kis pi­henőre. Közel van ide Tőserdő is, ahová ezelőtt ugyancsak sze­rettek kirándulni Kecskemétről, Félegyházáról. ! Horgászni a Holt-Tiszára, víkendezni a csen­des, nyugalmas tájon. Jól jött ez a közeli szálloda, ahonnan elérhető volt a Tisza, az erdő. s ahová be lehetett térni. Nem, azért beszélgettünk a2 egykori szállodáról, mintha ma Lakiteleken múlhatatlan szük­ség lenne erre. Inkább arra hívja fel figyelmünket a szék­ház múltbeli rendeltetését idé­ző „felirat”, hogy idegenforgal­mi hagyománya^ vannak ennek a vidéknek, és ezt nem ártana élénkebben továbbéleszteni. Ha harminc esztendővel ezelőtt „megélt” errefelé egy szálloda, minden bizonnyal nem kellene csődtől félnie egy mai vendég­látó üzemecskének sem — nem Lakiteleken, hanem Tőserdőn. Ahová — mint a lakitelekiek mondják — ma már többszázan rándulnak ki naponta. Van már ugyan egy horgásztanya, ki*, harminc látogató-létszámra szabva, s innivaló is kerül. Igaza van azonban az fmsz- főkönyvelőnek, hogy sokkal élénkebb is lehetne a forgalom, ha komolyabb vendéglátó egy­ség lenne ott, szálláshelyekkel. Itt is van terüket például kem­ping-tábor létesítésére. Hazán­kat, természeti szépségeit, pi­henésre, kirándulásra alkalmas szegleteit mindjobban „felfede­zik” nemcsak a magyar dolgo­zók, hanem a külföldiek is. IVIégis e feltartózhatatlan folyamat áramába jobban be le­hetne kerülni. Talán időszerű volna például nagyobb hírverés Tőserdő ilyen értelmű kihaszná­lására. Mi még úgy vagyunk néha, hogy a reklámozást — le­het, hogy régi rossz ízű üzleti handabandázásokra emlékezve — finnyáskodva mellőzzük. Pedig vajon „nagyításról”, félreveze­tésről, túlzásról van szó, ha ter­mészeti értékeinkre, kellemes adottságainkra felhívjuk a fi­gyelmet? Egy kicsit több, rend­szeres propaganda megnövelné más vidékekről is az áramlást Tőserdőbe, és a még nagyobb forgalom, látogatottság a bátor­ságunkat is erősítené. Ahhoz tudniillik, hogy ha a régi, vi­szonylag és a maihoz képest néptelenebb tájon szállodát mertek fenntartani, egy szerény, de korszerű utód — Tőserdőben — üzletnek sem volna rossz. B Egy kis focimérkőzés (Tóth Sándor felvétele.) PETŐFI népé A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadta a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős, kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. Báae-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét Telefon: 11-85. Inda»; -85 0*1. Napközben Csak egy előírás

Next

/
Thumbnails
Contents