Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-17 / 220. szám

XXI, ÉVFOLYAM, 220. SZÁM 1966. SZEPT. M, SZOMBAT Ara 60 fillér Ülést tartott az Elnöki Tanács Ä Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa pénteken ülést tartott. *,Az alkoholistákkal kapcsolatos egyes intézkedésekről” címmel az alkoholizmus elleni haté­konyabb küzdelem érdekében új törvényerejű rendeletet al­kotott. Az Elnöki Tanács módosította a Magyar Népköztársaság álla­mi díja, a Kossuth-díj, a Ma­gyar Népköztársaság Kiváló Művésze és Érdemes Művész kitüntető címek adományozásá­ról szóló 1963. évi 36. számú törvényerejű rendeletét. Az Elnöki Tanács honosítási, visszahonosítási és a magyar ál­lampolgári kötelékből való elbo­csátási egyéni kérelmekben dön­tött, végül egyéb ügyeket tár­gyalt. Együttes párt- és KISZ Végrehajtó Bizottsági értekezleteket tartanak Ezekben a hetekben ország­szerte együttes üléseket tarta­nak a megyei, a budapesti, va­lamint a fővárosi kerületi párt­ós KISZ Végrehajtó Bizottsá­gok. Ezt követően — az MSZMP IX. kongresszusát előkészítő küldöttértekezletek után — ha­sonló tanácskozásokra kerül sor a járásokban, a városokban, a nagyüzemekben. Az összejövete­leken a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központú Bizottságá­nak legutóbbi állásfoglalása alapján a KISZ feladatairól tárgyalnak. A napirendre tűzött dokumen­tum a 10. születésnapjára készü­lő KISZ eddigi tevékenységének tükrében elemzi az ifjúsági szö­vetség eredményeit, tennivalóit és a fiatalok helyét, társadalom­ban. A dokumentum nyomaté­kosan hangsúlyozza: ne a ki­sebbségből, hanem'a többségből ítéljék meg ifjúságunkat. Az le­gyen a mérce, hogyan él, dol­gozik. és szolgálja a szocializ­mus teljes felépítésének ügyét. Mindezek alapján kedvezőnek tartja az új nemzedék fejlődé­sét. A háború és a béke. erőinek nemzetközi harca, valamint a szocializmus építésének jélenle- gi szakasza nagyobb politikai helytállást és aktivitást igényel a KISZ tagjaitól. A hazafiságot minden korban a nép valóságos érdekeinek szolgálata bizonyít­ja, — állapítja meg a dokumen­tum. Arra szólítja fel a KISZ- szervezeteket, hogy tegyék még világosabbá a fiatalok számára a termelékenység és az életszín­vonal szoros összetartozását, s ösztönözzék őket, hogy még na­gyobb felelősséggel vállaljanak részt a feladatok megoldásából. A KISZ Központi Bizottságá­nak állásfoglalásában a fiatalok érdekeinek védelmével kapcso­latos kérdések is hangos helyet kaptak. A dokumentum kezde­ményezi, hogy a KISZ vállaljon nagyobb szerepet a fiatalokat érintő javaslatok, rendeletek, törvények kidolgozásában és végrehajtásában. Kéri, hogy a Minisztertanács szerezzen ér­vényt annak a korábbi határo­zatának, amely szerint az újon­nan épült lakások 20 százalékát fiatal házasoknak kell adni. A lakások kiutalásánál ve­gyék figyelembe a KlSZ-bizott- ságok javaslatait. Az eddiginél jobban —, például közművesített telket, építőipari kapacitás és kedvezményes hitelek biztosítá­sával — segítsék az ifjúsági szö­vetség lakásépítési akcióját. Ja­vasolja a SZOT-nak és a Mun­kaügyi Minisztériumnak, hogy a KISZ Központi Bizottságával együtt vizsgálják meg a fiatalok elhelyezkedési, bérezési gondjait és '1967-ben terjesszenek közös javaslatot a kormány elé. A Földművelésügyi Minisztérium­tól pedig a falusi ifjúság mun­kalehetőségeinek, a mezőgazda- sági szakmunkás- és technikus- képzés helyzetének és a végzett fiatalok munkába állításának együttes vizsgálatát kéri a KISZ. Öt új iskolabusz járatot Wvyllvwy szervezett az AKÖV a tanyai fiataloknak Megyénk tanyai iskoláinak sú­lyos gondja a községi és váro­si iskolák magasabb osztályaiba való bejárás. Ahol arra légége­tőbb szükség volt, a 9. AKÖV — megyénk autóközlekedési vál­lalata — gondoskodott róla, hogy a körzetesített iskolák ta­nulói autóbuszt kapjanak. Ebben az évben a meglevő is­kolaautóbuszok mellett öt új vo­nalat szervezett az AKÖV: Solt­szenti mre—Kuliért anya—Kis­csengőd—Csengőd vonalon 73 tanuló részére, Kunszentmiklós —Kunpeszér között 64 tanuló részére. Üjsolt—Dunaegyháza között 62 tanuló, Abonyi major —Bocsa között 35 tanuló és Bácsszentgyörgy—Gara között 40 tanuló részére tették lehető­ve az iskolabusz használatát. Az idén szervezett új járatokkal együtt öt és fél ezer diák veszi igénybe naponta az iskolabu­szokat. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékezni a 9. AKÖV KISZ- szervezetének példamutatásáról. A fiatalok vállalták, hogy a tanévkezdet idejére két kiselej­tezett Ikarus 30-as autóbuszt fejújítanak. Vállalásukat telje­sítették, így sikerült a Kunpe­szér—Kunszentmiklósi vonalon és az Üjsolt—Dunaegyházi vona­lon a felújított kocsik munkába állítása és ezzel 135 diákon se­gítettek. A tanyai iskolások helyzete még így sem könnyű. Sokszor hosszabb ideig kell várakozniok szélben-hidegben a gyerekeknek. Sokhelyt építettek már váróhe­lyiségeket, de még nem min­denütt. Sajnos, a tanácsok nem egyszer vitába keverednek az AKÖV-vel, mert úgy gondolják: a váróhelyiségek építése az Au­tóközlekedési Vállalat köteles- sége. Nem: ezeket a helyiségeket az illetékes tanácsoknak kell felépíteniök. Éppen ezért fel­hívjuk a községi tanácsok fi­gyelmét erre a kérdésre: kö­zeleg a tél, ne feledkezzenek meg arról, hogy az időjárás viszontagságainak kitett tanyai iskolásokon segíteni kell. Köny- nyítsék az iskolások gondjait az autóbuszok megállóhelyein vá­róhelyiség felépítésével. A Ba­ja—Dunapataj közötti vonatpót­ló járat mentén láttunk ízléses, praktikus, műanyagból készült váróhelyiségeket, amelyeknek a felállítása — értesülésünk sze­rint — nem is kerül sokba. B. J. Répaföldtől a rakodóig Felső képünkön: Ezekben a napokban közös gazdaságaink­ban az egyéb bokros teendők mellett egyike a legfontosabbak­nak a kapásnövények — köz­tük a cukorrépa — termésének a betakarítása. A kiskunfélegy­házi Petőfi Termelőszövetkezet­ben jól szervezték meg ezt a munkát, példás összhangot te­remtve a szedés és a szállítás között. A 80 holdon termesztett ipari növény egyébként mint­egy másfélszáz mázsás holdan­ként! átlaggal fizet. Képünk a betakarítás finisében készült a gazdáikról. Baloldalt: Növekszik a répahegy a kiskunfélegyházi állomáson. Naponként 12 órás műszakban mintegy 20 vagonnyit vesznek át az ipari növényből a cukor­gyár megbízottai. Van dolga a markoló- és rakodó gépnek, amely a tehervagonok hosszú sorát tölti meg a feldolgozó üzembe útnak indítandó répá­val» SZÍNVONAL Ü lünk a szép, új moziban. Szállingóznak vissza a rövid cigarettaszünetről a nézők* kezdődik a „nagyfilm”. S ek­kor megszólal egy hang a mik­rofonban. Hirdetéseket olvas be. ... Botladozva, küszködve a vesszőkkel és pontokkal, gva- korlatlanul, primitíven* ön­kéntelenül körülpillantok, s lá­tom, hogy többen a fejüket csóválják. Más: Felháborodott levélben írja csengődi tudósítónk, mek­korát csalódtak az annyira várt pesti művészekben. Dan- kó-estet tartottak és ifjú Berki Tibor népi zenekarát hívták, mert biztosak akartak lenni a sikerben. „Talán a közönség soraiból verbuvált fésűs zene­kar is nyújtott volna ennyit” — bosszankodik a levélíró. A zenekar készületlen volt, rá­adásul visszaélt a vendégsze­retettel, túlságosan sokat ivott a vacsorához kínált finom csen­gődi borból, emiatt kavarodás* cincogás, silányság lett a pro­dukcióból. Az ilyenkor elma­radhatatlan konferanszié igye­kezett menteni a helyzetet, de csak olajat öntött a tűzre. El­csépelt, „falusiaknak készült’’ szöveget adott elő, bárgyú tré­fákat, műnépieskedéssel fűsze­rezve. T ökéletesen egyetértünk a levélíróval, amikor ezzel a ta­nulságai zárja sorait: Meg kell végre érteni mindazoknak, akiket illet, hogy a falusiaknak is más, magasabb a kulturális igényük, mint 20, vagy 30 év­vel ezelőtt. Holmi göregábo- roskodással, erőltetett tsz-vic- cekkel nem lehet kielégíteni a kis községek lakóit sem. Példa volna még számtalan. Ezt a kettőt is csak azért mondtuk el, mert bármennyire távoleső területről vettük, kö­zös bennük a tanulság: Nem lehet kifizetni a közönséget sem itt, sem ott, sem város­ban, sem falun olcsó mulat­sággal, alacsony színvonalú produkcióval, szegényes „szel­lemi termékekkel”. A hirde­téstől a műsoros estig, a slá­gerszövegtől az ismeretterjesz­tő előadásig követelik az em­berek az igényest, a tartalma­sat, a tanulságost, a megfelelő színvonalút. Kell erről beszélni most a népművelési évad kezdetén. Mert bármennyire nagy a fej­lődés ebben a tekintetben, mégis előfordul még itt-ott, hogy könnyelműen veszik a feladatukat az előadók, a szer­vezők, a kultúrmunkások. S azután csodálkoznak, hogy a következő alkalommal nincs hallgatóság, nem jönnek össze az emberek, pedig nincs ezen mit csodálkozni, mert senki sem szereti haszontalanul el­fecsérelni az idejét. Jó példa kell legyen a nép­művelés, az ismeretterjesztés' és a különféle szaktanfolyamok számára a pártoktatás. A párt- bizottságok évenként újra, meg újra felülbírálják a pro­pagandisták munkáját, a gyen­gébbeket jobbakkal cserélik fel és minden lehető módon arra törekszenek, hogy javítsák az oktatás színvonalát. Ennek arányában csökkent évről évre a lemorzsolódás és nőtt a je­lentkezők száma. Már nem kell •„agitálni”, rábeszélni, biztatni az embereket, s mégis többen tanulnak, mint eddig bármi­kor. Nem kell „fogni”, „elő­venni” a hallgatókat év köz­ben. s mégsem „morzsolód­nak” le. Nincs ennek az eredmény­nek más titka, kulcsa, magya­rázata, mint az, hogy színvo­nalas az oktatás. Megfelel a várakozásnak, a tanulók, hall­gatók igényeinek. Tudják, hogy érdemes eljárniuk, mert okul­nak, gyarapodnak vele. M, 1*

Next

/
Thumbnails
Contents