Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
Fél évszázadig elrejtve Kun Béla, Szamuely Tibor, Hevesi József írásai a megyei könyvtárban Harminc éve gyilkolták meg a fasiszták Federico Garcia Lorcát. Jean Cocteau: Búcsúlevél Federicóhoz Énekelj tovább. A sebed felszakadó szájával. A sebed megtáruló szájával. A sebed vérvörös harmatú szekfűjével. A sebed fénylő grán átvirág javai. A sebed ragyogásán megtorpanó pikador-ló fogvicsorgató nevetésével. A sebed csecsemő-ajkának sötét tejével. A sebed tűzokádó lávájával. Tengeri sünként kettényiló sebed nedvével. A sebed üregével, melyen riadva ébred a cigányfiú. A sebed romok felett fénylő skarlát csillagáéval. A sebed utolsó dalának vörös tintájával. Fordította: Bán Ervin. HAJNAL FELÉ Kancsók ürülnek, hordók csapja jajgat, kék fátyol leng kis asztalok felett, ki nézi itt, hogy ismét este lett? mérik, veszik tört szívvel a vigalmait. Zavart szemmel mindent összekavamak, leszédült már az úszó emelet, ki-ki felejti már a szerepet. .törik a fénye sillernek, kadarnak... Rágott-köpött mag, álmos angyalok hunyt szemmel isszák a mát, s holnapot, feléjük száll a füst... törött a bögre, és szemük szánalmas, fénytelen tükre de rozsdamart redőny zörren, robajjal* erősödik a fény —, jön már a hajnal... V Antoify István „Hát ki viseli most is (a háború) terhét? Ki szerved, ki vérzik alatta?... Ki más, mint akik katonák; a dolgozók, a városi munkásság és a falusi szegénység... az gebed majd ezentúl is terhei alatt.” Kun Béla kezdi így a Ki fizet a háborúért című röpiratát. amely 1919 elején a Kommunisták Magyar- országi Pártja kiadásában jelent meg. Ez a ma már oly ritka, értékes kiadvány nem pesti nagykönyvtárban, munkásmozgalmi gyűjteményben, hanem a megyei könyvtárban került a kezembe. Én vagdostam fel a lapjait. Arra gondoltam, ahol egy ilyen forradalmi szellemű írás átvészelte a Horthy-korszakot a nyilasterrort, más becses dokumentumok is rejtőzhetnek. Alaposabban átnéztem a régi állományról készített, harminc-öt- ven esztendős katalógust* Az eredmény minden várakozást felülmúlt. A .7351, 7352, 7353-as leltári számmal nyilvántartott fekete táblás, bordó gerincű filligátumokban, azaz több kisebb-nagyobb, különböző kiadványt egybefoglaló köteten semmilyen jelzés, felirat nem látható. Nyilván ennek köszönhető, hogy most a vidéki könyvtárak közül tudomásom szerint a kecskeméti rendelkezik a legteljesebb tanácsköztársasági gyűjteménnyel. Az igénytelen külső gazdag tartalmat rejteget: mintegy hetven 1918-ban és 1919 első felében kiadott nyomtatványt. , 1918 novemberében alakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Célkitűzéseiket, programjukat igen átgondolt, differenciált agitációs tevékenységbei népszerűsítették. Kitűnően szerkesztett, népszerű, ám még■ 1 filial»» . n*i i sem pongyola röplapokban bros- súrákban fejtették ki, hogy mit is kell tenni a kedvező átalakulás, a bajok megszüntetése érdekében. Beszámoltak az oroszországi tapasztalatokról és közreadták a külföldön megjelent elméleti írásokat. Nem ismerjük még és nem értékeljük eléggé a polgári forradalom időszakában kiadott Kommunista Könyvtár szerepét, hatását. Valamennyi, mind a tizenhat kötete megtalálható itt helyben a 7351-es számú kolligá- tumban. Külön fölhívjuk a figyelmet a Moszkvában 1918 májusában írt „Kié a föld?” című röplapra, Leninnek ,,A harc útja” rímmel összegyűjtött beszédeire. Kun Béla írta az előszót 1918 májusában. Megállapításai ma is helytállóak, s elgondolkoztatóak. „A szocializmushoz vezető átmeneti eszközök megtalálásában nyilvánult meg ieg- ragyogóbban Lenin eszméje. Nincs gyűlöltebb ember nála a világon. Mindenki ellensége, aki csak közvetlenül vagy közvetve a munkásosztály kizsákmányolásából él s akinek rettegni van oka a proletárok forradalmától...” Meghatottan lapozom az Állam és a Forradalom első magyar kiadását. A „Mi a Tanács- köztársaság?” a proletárdiktatúra kikiáltása előtt néhány héttel került az olvasókhoz. Csaknem hiánytalanul megtalálhatók a Bródy Árpád által szerkesztett és a már megvalósult Tanácsköztársaság alatt kibocsátott Vörös Könyvtár füzetei is. Ebben a sorozatban jelent meg — többek között — Romját Aladárnak, az első magyar kommunista költőnek „Űj Inter- nacionale” című tanulmánya és „Lenin elvtárs levele az amerikai proletariátushoz” is. Hosszas tanulmányozást igé- j nyelne a Közoktatásügyi Népbi- Izottság 42 kiadványát tartalma-* zó két kötet elemzése, ismertetése- Lomov műve a kapitalizmus pusztulásáról és a kommunizmus szervezéséről ritkaságnak számít. 1918 szeptemberében Szamuely Tibor fordította. Hasonlóan becses a Spartacus Szövetség kiáltványa. Szép kivitelű dr. Molnár Géza „A zene a szocialista társadalomban” és Ormos Edének a hódmezővásárhelyi munkászendülésről írt dolgozata. Történelmi értékű a Somogy megye és a Fejér megyei földművesszövetkezetekről kibocsátott két brossura. Szemléletesen megfogalmazott igazságokat tartalmaz a „Dózsa katonája vagy urak kutyája” című népkönyv. „Az egység okmányai” címmel a szociáldemokrata és kommunista párt egyesülésének előzményeiről adtak tájé. koztatást. Kiváló Kossuth-díjas írónk. Lengyel József „Általános munkakényszer és proletár fegyelem” címmel fejtette ki gondolatait. Az anyag gazdagságának érzékeltetésére talán eny- nyi is elég. Sajnálatos, hogy ez a helyben található forrásgyűjtemény elkerülte eddig hősi múltunk kutatóinak figyelmét. Több füzet lapjai felvágatlanok. Nyilvánvalóan nagy érdeklődést keltene, ha ezeket a ritka dokumentumokat, a Tanácsköztársaság küzdelmes napjait idéző könyveket, füzeteket alkalomadtán kiállításon mutatná be a Megyei Könyvtár* A múlt tanítómester. Hirdetjük, hangoztatjuk. Olvassák hát minél többen elődeink elszántságáról, szenvedélyes tettvágyáról, történelmi felelősség- tudatáról, tudományos felkészültségéről, töretlen jobbító szándékáról, megértő türelemmel párosult elkötelezettségéről tanúskodó könyveket. A sorok közül is fellobbanó forradalmi tűz ma is jobb munkára serkent mindnyájunkat. Heitai Nándor Oriokfi KWgsMtf JSfliiáfiaL Ip jszaka volt. Az országút végtelenbe kanyargó csíkja fehér kígyóként tekergeti az autó kerekei alá- A pucér fák díszőrsége mereven állt és mintha kézről-kézre adta volna kocsinkat. A vezetőn kívül ketten ültünk benne, álmosan, átkozva a lassúságot, amellyel az autó fúrta magát előre a sötétben, a kíméletlen makacssággal felsorakozó kilométerekkel gyűr- kőzve. — Éjfél is elmúlik, mire hazaérünk ... Pedig gyermekkoromban mennyire szerettem az autót — szólt útitársam és unott arccal nézett ki az ablakon. — Én a sárgaborsót szerettem . •. — Hogy jön az most ide? — nézett rám csodálkozva. — Most útálom, Meg nem enném. Változik az ember ízlése- Férfiasodik. A süteményt se szeretem. A cukrot se .. — Az autó nem cukorka. Egyszerű: akkor szórakozás volt, amihez tíz évben egyszer jutott az ember, ma mindennapos munkaeszköz — legyintett — mindennapos •.. Falun rohantunk át. Jól megtaposta a gázt a gépkocsivezető, de vajon létezik-e olyan gyorsaság, amely négyszáz kilométer után és az utolsó száz kilométer előtt kielégíti az embert? A reflektorfényben hirtelen alakok tűntek el, jobbra a fák között egy gépkocsi, úgy borulva az árokba, mint özvegy, aki ,a megholtat siratja. Az úton, keresztben felborult motorkerékpár és emberek. Élők. MozgókA gépkocsivezető fékezett, kidugta a fejét az ablakon, váltott néhány szót az ott ácsorgókkal, aztán óvatosan kikerülve a motorkerékpárt, újra rákapcsolt ... — Baleset — fordult vissza — a motorkerékpárnak rossz volt a lámpája, a gépkocsivezető későn vette észre, ő az árokba futott, a motoros a túlvilágra. Már el is vitték — mondta tárgyilagosan. JTgy pillanatig csend volta kocsiban, mindhárman az ismeretlen, s így számunkra egyszerű újsághírré és tanulsággá szürkült motorossal foglalkoztunk, kicsit sajnálva a szerencsétlent, inkább hozzátartozóit, mert a halál mindig az élőknek fáj. De csak egy kicsit sajnáltuk, hisz nem ismertük és ez a sajnálkozás is inkább csak illem, kötelező és kicsit erőltetett emberség volt, mint igazán mély érzés. — Azért borzasztó...' — Az .. j — ... hogy az ember csak megy, mondjuk egy motoron siet haza, viszi az álmait, emlékeit, ágyra gondol, talán nőre is, akitől forróbb lesz az ágya, megy a motoron; testében ritmikusan ver a szív, kering a vér, tökéletes a mechanika és egyetlen perc múlva már semmi és senki. Borzasztó — ka-
