Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
IMS. asoguOTtos 14, vasárnap 5. oldal Teljes lesz a választék A helyi beszerzési lehetőségekből és az üzlethálózat adottságaiból kiindulva úgy határozott a Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Válalat vezetősége, hogy a jobb ellátás érdekében Kecskemét központjában kon- zervszaküzletet nyit. A Két- templom közi utca elején, a Kossuth tér 3. szám alatt már nagyban folyik az átalakító munka, a közeljövőben az új szaküzletet átadják a forgalomnak. A konzervbolt létrehozása az új gazdasági mechanizmus egyik elgondolásával találkozik, s a vásárlók párhónapos tapasztalat után majd közvetlenül saját bőrükön érezhetik: vajon mennyiben jelent többet, jobbat a jelenleginél. A konzervszaküzletben a dobozos, a hőkezelt és mélyhűtött áruféleségek teljes választékából válogathatunk — ígéri a kereskedelem. Vajon az új szaküzlet miért tud majd teljes választékot nyújtani, hogyan biztosítják, hogy a belföldön gyártott valamennyi konzervféleség megtalálható legyen, s a hiánycikkekből is javuljon az ellátás? A megtermelt áru jelenlegi szabványos útja a következő: ipari vállalat — nagykereskedelmi raktár — kiskereskedelmi üzlet. Nos, a szaküzlet vonatkozásában e folyamatban áll be a döntő változás. A Kecskeméti Konzervgyár vállalta a felelősséget a konzervüzlet árualapjának rendszeres feltöltéséért, mondhatnánk úgy is, hogy gazdasági vonatkozásban a szakbolt a helyi gyár kihelyezett elárusító helyisége lesz, ahol elsősorban a gyár termékeit, új gyártmányait kínálják. • Az áruellátásban előrehát- hatólag nem lesz probléma. A szépen, korszerűen berendezett üzlet a város központjában nyűik meg, s a vásárlók, — mi fogyasztók — még a konzervüzlet megnyitása előtt prospektusokat vehetünk kézbe, s a boltban vásárolható valamennyi áruféleségről tájékozódhatunk. Vajon kívánhatunk-e többet? Az udvarias, jó kiszolgálás mindenesetre nemcsak a kereskedelem, hanem a konzervgyár érdeke is lesz! Ez pedig nagyon biztató távlatokat nyit. Petres Sándor érkezett, mindhárman ledobták magukról a selyempongyolát, a látogató elé lejtettek. Néhány beállítás, és máris kattant a fényképezőgép, bárki lefényképezhette a meztelen modelleket, óriási volt a forgalom, és a tulajdonos, bizonyos Al Blake, közismert amerikai artista elégedetten dörzsölgette a kezeit. Blake, ez a kiöregedett artista, úgy érezte, össze tud szedni any- nyi pénzt, amennyi a nyugodt öregkort fedezi. Pedig valamikor műyen jól ment neki: még azzal is óriási pénzeket keresett, hogy tökéletesen uralkodva izmain, a nagy szabóságok kirakataiba helyezett próbababak közé állt, s a járókelők — a kellő nyeremény reményében — „fotózhattak’': melyik a baba és melyik az élő ember..-. Blake ezzel a képességével megszerezte magának Amerikában a* „robotemberek királya” címet. De aztán ahogy öregedett, úgy csökkent iránta az érdeklődés, 6 persze ezzel együtt a pénzbeli honoráció is. De talán ez az ötlet a meztelen lányok fényképezésével, ismét „bevág... S valóban, a San Francisco-i világkiállításon gyorsan híre kelt, hogy csinos, fiatal meztelen lányokat lehet néhány centért fényképezni a „Művészi fényképészek modell-stúdiójában”. Blake éppen egy látogatót bo/ r>- ■ \ Cgy nagy tudós emlékére Elöljáróban két idézet. Mindkettő a Horthy-rendőrség irattárából került elő és kilométerkövekként jelzik azt az utat, amelyen Kecskemét negyedszázadon át polgára. Molnár Erik járt. A rendőrség szegedi kerületének főkapitánysága 1930-ban a belügyminiszternek a következőket jelezte: „Tisztelettel jelentem, hogy a 1008/« című röpirat, amelyet a Budapesti Kommunista Párt utasításai alapján szerkesztenek, a kecskeméti rendőrkapitányság megállapítása szerint Budapesten készül. Kecskemétre körülbelül 10—15 darab érkezik minden számból postán, nyomtatvány jelzéssel dr. Molnár Erik kecskeméti ügyvéd, a szociáldemokrata párt helyi csoportja ügyészének címére, aki azután bizalmasan eljuttatja az egyes példányokat a megrendelőknek. Nevezett egyébként cikkeket is szokott írni ebbe a röpiratba és azonos, a rendeletben felsorolt munkatársai közt szereplő Je- szenszki Erikkel. Mint nevezett, mint a többi kecskeméti előfizető tevékenységét állandóan éber figyelemmel kísértetem.” A kecskeméti rendőrség Molnár Erikről 1944. április 6-án kiállított nyilvántartó lapján többek között a következőket olvashatjuk: Nyelvismerete: olasz, francia, német. A vonatkozó rendelet alapján rendőri felügyelet alá helyezem és tartózkodási helyéül Kecskemétet jelölöm ki. Indoklás: nevezett a lefolytatott nyomozás adatai szerint 1929. évben a Magyar országi Szociáldemokrata Párt tagja volt, s mint ilyen a jelenlegi viszonyok között nem nyújt kellő biztosítékot ,arra nézve, hogy politikai nézetét nem fogja ismét károsan nyilvánítani. Ezért fokozottabb megfigyelése és magatartásának ellenőrzése vált szükségessé.” Czeren cséré, a kecskeméti k") rendőrség nem tudta a teljes igazságot, nevezetesen azt, hogy Molnár Erik 1928-tól tagja az illegálisan harcoló Kommunisták Magyarországi Pártjának és saját nevén kívül Pálfai István és Szentmiklósi Lajos álneveken a „100%”-ban, a Társadalmi Szemlében, a Gondolatban és a kolozsvári Korunkban hirdette a marxizmus—lenini»- mus eszméit. 1920. karácsonyán 26 éves fiatalemberként került Molnár Erik Kecskemétre és csaknem negyedszázad múltán. 1944. decembere végén hívta magasabb posztra az új rend, amelyért íróként, tudósként, de bátor és megingathatatlan pártszervezőként is harcolt. Molnár Erik a kecskeméti ellenforradalom kezű deti tombolásától egészen dicstelen kimúlásáig, nehéz körülmények között küzdött a munkásosztály és a nép ügyéért, feljárnia a nemzetért, népéért és természetesen önmagáért is felelős magyar értelmiségnek. Az ellenforradalom köztudomásúan nehéz helyzetet teremtett a haladó erők tevékenységéhez. A legkisebb moccanást is drákói szigorral torolták, így hát az áléit munkásmozgalomba lelket önteni nem volt könnyű. De a kecskeméti munkások legjavával együtt Molnár Erik nem használva a legalitás valameny- nyi lehetőségét, a toll különösen azokban az időkben mással alig pótolható eszközét. Ezek a harcok a marxi mus—leninizmus eszméinek és nagy igazságainak jelentős propagandistájává nevelték. Széles körű munkássága, már több mint 30 évvel ezelőtt is sokoldalúsága, minden iránt érdeklődése, világos okfejtése és meggyőző érvelése folytán, jelentős teoretikussá lett. Molnár Erik személyes példájával jól bizonyította, milyen úton kell csátott el, amikor egy zömök, ötven év körüli japán férfi lépett a stúdióba, nyakában az elengedhetetlen fényképezőgéppel. Ezekben az években amerikai földön azzal lehetett megkülönböztetni a japánokat és a kínaiakat egymástól, hogy az előbbiek, bármilyen nyomorúságosán is éltek — mindenütt fényképezőgéppel a nyakukban jelentek meg. S ha már itt tartunk, elárulhatjuk azt is, hogy ezeket a gépeket egyetlen Amerikában élő japán sem maga vásárolta, hanem ajándékba kapta, mégpedig — ismeretlen feladótól.. S a nagylelkű ajándékozó — amint ezt már tudjuk — a japán hírszerző szolgálat volt, amely elsősorban a faji hovatartozásukra apellálva, tízezer számra dolgoztatta, mint kémeket a világ különböző tájaira letelepedett honfitársakat. A zömök japán férfi, miután belépett a különös stúdióba, néhány felvételt készített, aztán jól szemügyre vette a tulajdonost. .. — Mi már találkoztunk valahol — mondta angolul, némi amerikai akcentussal. — Nem hiszem... — válaszolta Blake. — Én nem emlékszem önre. Bár, ha meg nem sértődik, az én szememben a jellegzetes japán vonások elmossák az egyéniséget.. A tulajdonos észrevette, hogy az ötven év körüli férfi arca egy pillanatra összerándult, ezért újra és újra bocsánatot kért tőle, hangsúlyozva, hogy nem volt sértő a szándéka. — De azt nem tudom, honnan ismer... Öh, talán az egyik filmbeli szerepemből emlékszik rám — csapott a homlokára Blake. — Igen, valószínű... Chaplin filmjében, a Shoulder Armában léptem fel, még 1917- ben... — Ugye, mondom, hogy találkoztunk valahol!... Meg is van: én voltam Charlie Chaplin komornyikja. .. Nem a filmen, a valóságban. Torzitohi Kono vagyok — mutatkozott be a zömök kis japán Blakenak. A két férfi néhány percig ezután a közös emlékekről beszélgetett, majd Kono, már távozóban, még így visszaszólt a tulajdonosnak: — Hogy-hogy már nem szolgál a flottánál, Mister Blake? — kérdezte. — Mintha egyszer ott szolgált volna... Nem? — De — dadogta Blake, s fogalma sem volt, honnan tudja ezt a japán. De meg sem kérdezhette, mert Kono így folytatta: — Sok pénzt kereshetne, ha most a flottánál lenne... — s eltávozott. (Folytatása következik.) a visszahúzódás és a passzivitás álláspontjára helyezkedett, hanem éppen ellenkezően: jelentős szerepet vállalt abban, hogy évtizedes szünet után, 1929-ben újjáalakuljon a szociáldemokrata párt, amelynek titkári posztjára Molnár Erik került. Ugyanabban az évben a törvényhatósági bizottsági választásokon a város legszegényebb negyede, Ürgés, 596 szavazattal póttaggá választja meg. A munkások, az egyszerű em- berek mindig bizalommal fordultak Molnár Erikhez a nép ügyvédéhez. Mindezek mellett ő intézte a párt ügyes-bajos dolgait, vitatkozva, verekedve a helyi méltóságokkal és a szüntelenül leskelődő rendőrkopók- kal. S közben hatalmas tudományos munkásságot fejtett ki. Amikor az ellenforradalom már úgy hitte, hogy eszméi biztosan ülnek a trónon és a haladó történelmi gondolat az enyészeté, Molnár Erik széles körű és rendkívül polémikus hangú történetírói tevékenységbe kezd, ami azonkívül, hogy teljes fényt derített az ellenforradalom történethamisító próbálkozásaira, rendkívül nagy eszmei segítséget is jelentett a munkásmozgalom gyakorlati harcaihoz. Minden tanulmánya a munkás- osztály szemszögéből vizsgálta az időszerű politikai kérdéseket, s éppen ezért tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott a munkásosztály előtt álló politikai feladatokkal. Az agrárkérdésektől a fasizmusig, a földreform-illúzióktól a zsidókérdésig, alig volt a korszaknak olyan fontosabb politikai jelensége, amelyeket Molnár Erik írásai, tanulmányai ne érintettek volna. Minden írásában fellelhető — és erre nagy szükség volt akkor — a marxizmus igazának szenvedélyes védelme. Ennek bizonyítására álljon idézetül Németh Lászlóval folytatott vitájából egy szinte klasszikusan ható mondat: „Be fogja látni* hogy a marxizmus tudományosságát nem haladhatja meg az idő, mert a marxizmus önnönmagá- nak folytonos meghaladása az időben, hogy a marxizmus nem lehet dogmatikus, mert egyetlen dogmája a dogmák elvetése, hogy nem merevedhet meg, mert szelleme maga a hajlékonyság, hogy nem bízhatja magát emberfölötti törvényekre, mert számára törvények működése és emberi szereplés azonosak, hogy nem szállhat el belőle az élet. mert ő maga nem más, mint az élet ritmusának lüktetése.” Az ellenforradalmi negyedszázad idején az önművelés, a po- Utikai harcok, a filozófiai, történelmi és gazdaságtani tanulmányok országos hírű tudóssá érlelték Molnár Eriket. Személye nemcsak a haladó emberek, de még az ellenség körében is tiszteletet ébresztett. 19-3*!. végén, a nyilas hatalom-átvétel után letartóztatják és sorsa kilátástalanná lett. De a józanabból gondolkodó polgárok egy csoportjának nyomására a szovjet csapatok előrenyomulásától megriadt akkori l^sendőrparancs. nők a fogdában fölkeresi és közli vele, hogy többek kérésének tesz eleget, amikor szabadlábra helyezi annak a tervnek megfelelően, hogy a szovjet csapatok bejövetele után ő legyen a város vezetője. Bár a brutális erőszak háromszáz lakos híján kiürítette a várost, Molnár Erik az itthon maradottak között volt és november 1-én már az új rend. az új világ érdekében ajánlotta fel szolgálatait. Helyettes polgármesterként irányítja a közigazgatás első, de irtózatosan nehéz lépéseit és a november-közepi napokban részt vesz a párt megalapításában is. ]V agyon érdekes felidézni. hogy Molnár Erik milyen vűágosan látta az utat, amelyen az akkori körülmények között járni kellett. 1944. november 26-án — a fennmaradt jegyzőkönyv tanúsága szerint — Molnár Erik egy vita keretében szó szerint a következőket fejtette ki: „Saját városi politikánk alapja nem lehet a szocializmus, vagy kommunizmus közvetlen előkészítése... A Vörös Hadsereg győzelme érdekében mindent el kell követnünk, de ezen felül a közvetlen feladat a városi élet újjáteremtése és ennek a munkának a politikai alapja az összes demokratikus és^ antifasiszta elemek együttműködése. Közvetlen politikai jelszavunk nem lehet más. mint a demokratikus, tehát az antifasiszta Magyarország.” Nem sokkal később Debrecen, be idézik és részt vesz az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő bizottságában. majd olyan megbízatással tér vissza, hogy megszervezze a Nemzeti Bizottság védjegyezte első szabad nagygyűlést, amelyen a kecskemétiek hetedmagával a Debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésbe küldik. A nemzetgyűlés az ideiglenes kormányba került három kommunista miniszter egyikeként Molnár Eriket népjóléti miniszterré választja. azóta eltelt több mint húsz , - esztendő alkalmat adott Molnár Eriknek arra, hogy külön- böző tárcák élén kibontakoztassa államférfiéi képességeit, és ezzed párhuzamosan tovább örogbítso marxista tudós hírnevét is. Az akadémiai tagság, a két kos- suth-di\ a legmagasabb állami kitüntetések birtoklása, s alig tTÖ-bb'*rVÍnt egy éve a Katona József Társaságban viselt tiszteletbeli tagság bizonyítja azt a megbecsülést, amellyel a párt a tudományos élet bel- és külföldön egyaránt, a kecskeméti közvélemény, de az egész magyar nép elismerte és emlékezetében tartja Molnár Erik nagy eredményeket felmutató, bátor és pártos életművét. Weither Dániel
