Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
1906. augusztus 14, vásárnál» 3. oldal Gyermekzsivaj két hét múlva Most még a munka zaja zeng, szeptemberben pedig már a vidám gyermeikzsivaj száműzi majd a csendet az új leninváro- 6i iskolában. Lakatos István építésvezető — miközben elkísér az építkezésen — elmondja, hogy már nagyon várják az új városrész lakói az intézmény megnyitását. Több mint hatszáz általános iskolás gyermek van ugyanis a Leninvárosban, akik jelenleg Kecskemét különböző is- kóláiba járnak. Az építők ezért vállalták, hogy a 12 tantermes tanügyi létesítményt még az évad kezdete előtt átadják rendeltetésének. Az udvaron, még építőanyag halmozódik, a folyosókon és a tantermekben serény munka folyik. Az ÉM Országos Szakipari Vállalat burkoló brigádja magnéziumoxid és klorid, valamint fűrészporkeverékből gyúrt masszát kennek a betonpadlózatra. Ha megszárad, erre ragasztják a színes gumipadlót. A Bács megyei Építőipari Vállalat „Ifjúsági” brigádja a folyosó falát készíti elő olajfestésre, ök a tervezettnél két héttel később állhatták itt munkába, de megfogadák, hogy behozzák hátrányukat és augusztus 19-ig végeznek a festéssel. Cipf József brigádvezető büszkén mutatja, hogy fiatal munkatársai milyen lelkesen dolgoznak, s bizonygatja, hogy náluk a festés minőségével sem szokott sohasem baj lenni. Az asztalosok az ajtókat fl- lesztgeták a helyére, az üvegesek ablakoznak, a szerelők a vízszolgáltatást ellenőrzik és a fűtőtesteket rakják fel. — Lassan már az utolsó simítások következnek — mondja kissé meghatottan, mint aki búcsúzik ettől az építkezéstől — Bakos elvtárs. Augusztus 24-re tervezzük az épület műszaki átadását, s szeptember 1-én jöhetnek a gyerekek; Nagy Ötté X. Még az építőké a sző a képűnkön látható leninvárosi iskolában. 2. Száva Károly, a festő és mázoló ifjúsági brigád tagja alapozást végez. 3- Duró Imre, az Országos Szakipari \állalat műanyag- bnrkoló brigádjának vezetője két munkatársával — Fáber Elekkel és Kincses Bélával — az egyik tanterem padlózatán dolgozik. Az idegenforgalom és a (ellazitás Az idegenforgalom fejlődése világjelenség. A nemzetközi turizmus hagyományos területein — Svájcban, Olaszországban, Ausztriában stb. — az idegen- forgalmi bevételek növelik a nemzeti jövedelmet; más országokban, köztük hazánkban, nagy erővel és gyors ütemben teremtik meg az idegenforgalom fejlesztéséhez szükséges feltételeket. Ennek köszönhető, hogy 1964-ben már kb. 8—9 millió, 1965-ben 11—12 millió dollár bevételhez jutottunk az idegenforgalom forrásaiból. A nem lebecsülendő gazdasági előnyök mellett politikailag is hasznos, hogy 1 millió felett jár azoknak a külföldieknek a száma, akik évente hosszabb- rövidebb ideig tartózkodnak hazánkbanm A nagy külföldjárás előnye, hogy a szocialista országokból érkező barátaink jobban megismerik életünket, ennélfogva még szorosabbra fonódnak az összekötő szálak. A turizmus segítségével a társadalmi, az emberek közötti kapcsolatok megközelítik azt a szintet, amelyet a szocialista országokkal, a politikai, a gazdasági és kulturális kapcsolataink már elértek. Az utazgatások jó alkalmat adnak az ismeretek gyarapítására, a tapasztalatcserére. Azok, akik az idegenforgalom negatív politikai következményeit emlegetik, nem is a szocialista országokból érkezőkre vagy a kapitalista országokból hozzánk látogató kommunistákra, velünk rokonszenve- zőkre gondolnak, hanem a fejlett tőkés államokból érkező „átlagturistára”. Róluk mondják, hogy „lazítanak”. S az ő példájuk alapján gondolkodnak el azon, mennyire hatásos eszköz az imperialisták fellazító politikájának kezében a növekvő idegenforgalom és milyen mértékben célszerű növelni a beutazók számát. Kétségtelen tény, hogy a fellazítás vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül az idegen- forgalom. A fejlett tőkés országokból érkező turisták bizonyos fokig elősegítik a Nyugat iránti illúziók erősödését, fellépésük, viselkedésük, nálunk mutatott életmódjuk a nyugati életforma dicsőítésének hat. Eddig a sokszor hallott megállapítás- De itt nem szabad pontot tennünk a mondat végére. Elsősorban is el kell oszlatni azt a véleményt, miszerint az idelátogató nyugatiak a kapitalista társadalom keresztmetszetét adják. A kapitalista országokból érkező átlagturista odahaza nem átlagember, hanem a vagyonosok kisebb kategóriájába tartozik. A tőkés országokból javarészt az jön hozzánk, akinek pénze van, a kevésbé tehetős munkás, paraszt vagy alkalmazott otthon marad. Ennélfogva a szállodák előtt parkoló „autócsodák” tulajdonosai láttán nem arra kell gondolnunk: így élnek az emberek a kapitalizmusban, hanem a legtöbbször arra: így élnek a tőkések és a hozzájuk szorosan kötődő elit. Tisztában kell lenni azzal, hogy az egyes nyugati turisták csak egy viszonylag szűk réteg életformáját tükrözik és róluk megítélni, hogyan él a többség a kapitalizmusban — szűklátókörűség- Számításba kell venni még azt is, hogy a kapitalista országokból érkezők túlnyomó többsége a fejlett kapitalista államokból (Ausztria, NSZK, USA, Franciaország, Kanada — az érkezők számának sorrendjében) látogat hozzánk. A gyengén fejlett tőkés világ állampolgárai turistaként, a nagy távolság és egyéb okok miatt, alig-alig utaznak Magyarországra. Amit egyesek tehát, a beutazók alapján az egész kapitalista világra vonatkozó következtetésként levonnak, tulajdonképpen csak az öt-hat legfejlettebb kapitalista országra is lehetővé tenné, hogy szélesebb politikai látókörrel szemléljük a kapitalizmust, érvényes. faTj A turizmus kapcsán nagyon gyakoriak az összehasonlítgatá- sok a hazai és a külföldi viszonyok között. Nem kell félni tőlük. Az összehasonlítások rendszerint csak akkor végződnek számunkra negatív eredménnyel, ha a felszínt, a részkérdéseket kiragadva tárgyaljuk vagy bizonyos problémákat nem teljes és reális megvilágításban (például nem a múlttal összevetve, az adottságokat felmérve stb.) vizsgálunk. A magyar viszonyokat főleg szociális, köz- művelődési, egészségügyi és sok más területen is öszehasonlít- hatjuk a fejlett tőkés világ átlagával, mert a szocialista társadalom előnyei szemléltetően bizonyíthatók. Büszkeséggel mutathatjuk meg azt is, hogyan közelítjük meg azokat a fejlett kapitalista országokat, amelyekkel szemben a felszabadulás előtti elmaradottságunk következtében hátrányban vagyunk, de hátrányunkat éppen a szocialista fejlődés útján fokozatosan behozzukSzocialista építőmunkánk eredményeit, a rendszerünkben rejlő óriási lehetőségeket bizonyíthatjuk, ha mai helyzetünket összevetjük a kapitalista országok átlagával, a Magyar- országhoz egykor hasonló, de kapitalista úton haladó országokkal. A Horthy-rendszer utolsó évtizedében az egy főre juté nemzeti jövedelem tekintetében a félfeudális elmaradott Portugália, Törökország és Görögország szintjén álltunk. Ma az említett országokat magunk mögött hagytuk és az egy főre jutó nemzeti jövedelem termelésében felzárkóztunk például Olaszországhoz. Nem arról van tehát szó, hogy eltagadjuk, ami a tőkés világban még fejlettebb jobb mint nálunk, de lássuk be, semmi okunk sincs „hasráesni” a Nyugat képviselői előtt. Mert igaz, hogy Japán sokkal jobb tranzisztoros rádiót gyárt mint mi, de az összehasonlításnál nagy súllyal essen latba, hogy az egy főre jutó nemzeti jövedelem termelésében Japánt is megközelítettük. Ha a magyar közvéleményben gyökeret verne ez a nézőpont, ugyancsak mérséklődnének az illúziók a kapitalizmus iránt. m Mindössze néhány gondolatort sorakoztattunk fel és máris kiderül, hogy az idegenforgalomból fakadó fellazítás megfelelő politikai és propaganda munkával ellensúlyozható. S még nem Is beszéltünk olyan nagy tartalékokról, mint a nemzeti önbecsülés, bátor kiállás politikánk, vívmányaink védelmében, az állami fegyelem, az állampolgári kötelesség, az éberség, amelyek segítségével még- inkább lenyesegethetjük az idegenforgalom alapvetően pozitív hatású növekedésével együtt járó negatív kinövéseket A közvélemény felkészítése, a megfelelő politikai légkör megteremtése, a kapitalista világgal való kapcsolatok kibővülése folytán mindenkitől megkövetelhető politikai magatartás kialakítása a legfőbb feltétele annak, hogy a fellazító politika hatástalanná váljék. Azokkal szemben, akik szervezőik megbízásából tudatos kártevésre utaznak hazánkba, a törvény szigorával járunk el, cselekedeteiket megtoroljuk. Ezek a jelenségek azonban semmiképpen nem indokolják, hogy idegenforgalmi politikánk, annak alapvető célkitűzésein változtassunk- Annál is inkább, mert meggyőződésünk, hogy a nyugati állam,polgárok hazánk jó hírét viszik el Nyugatra, azt, hogy udvariasan fogadták a határon őket, nincs éhség Magyar- országon, csinosan öltözködnek, kulturáltak a kirakatok, pezsgő a közélet, vidámak az emberek, eredményeinkről, gondjainkról egyaránt nyíltan beszélünk. Mindezek tudatában kell átgondoltan, körültekintően és határozottan cselekednünk annak érdekében, hogy az idegenforgalom ne lehessen hatásos fellazító eszköz. Ez csak rajtunk mű- ük*
