Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-11 / 189. szám

feladat, ha van gép. Mert például, vagy száz palántázógép van most a járásban. Ez elégnek látszik pillanatnyilag. Tanfolyamon kiképeztek hozzá elegendő kezelőszemélyzetet is. De. hogy valóban használhassák ezeket a gépeket, — több palántára lesz szükség. Palántanevelő telepeket is kell tehát létesíteni. Sőt, nemcsak több palánta kell, hanem jobbak, másfajták. (Az idén tavasszal, először létesített közös palán - íanevelő-telepek már a megoldás irányát mutatják.) Most mindig kevés az ember a paprikaszedés idején. Hogy ne legyen fennakadás, olyan paprikafajták kellenek, amelyek bírják a fagyot. Vagy amiket előbb lehet kiültetni, hogy előbb érjenek.

Lám, mennyi feladat, s milyen bonyolult feladatok. Ezért mondják szerényen a járás vezetői, amikor az öntözőfürt szóba kerül, hogy szép és jó az, köszönet érte, de kihasználásának, megszolgólásának még csak az elején tartanak.

Három körzet

A természeti adottságoknak megfelelően három körzetre osztják a járást. S mindegyiken igyekeznek kialakítani a sajátos gazdálkodási módszereket, s ehhez szabják a feladatokat.

A mór említett négy község — az öntözőfürt — az egyik körzet. A Duna melletti községek öntésföldjei alkotják a másodikat. A harmadikat pedig a járás keleti fele, a szállásvidék mostohább földjei.

Az öntözőfürt területén a zöldség mellett a, kukorica és főképp a lucerna látszik igen kifizetődőnek. Az utóbbi nem munkaigényes, de sok vizet kíván, s úgy dúsan is fizet. Természetesen fontos termény marad a fűszer- paprika (összesen három és félezer holdon a járásban). A zöldségtermesztésnek pedig el Kell látnia a konzervipart és a bajai hűtőházat. Ezek ugyanis a legnagyobb1 és legbiztosabb fogyasztói. Kalocsa ellátásában a járásnak nincs számottevő szerepe, mert azzal meg tud birkózni a városi termelőszövetkezet, az Iszkra Tsz. Jóval több lehetőséget kínál viszont a pesti piac. hiszen közel az olcsó vízi országút, a Duna. (A folyó menti falvak lakossága évek óta ki is használja és a háztáji gazdaságok termékei el is jutnak hajóval a fővárosba. A közös gazdaságok termékeinek tömeges szállításához azonban nincs megfelelő rakodótér a hajóállomásokon.)

A második körzet fő jövedelme marad a növénytermesztés és az állat- tenyésztés. Az állattenyésztés legfontosabb ága egyébként az egész járásban a szarvasmarha. A harmadik körzetben pedig, a hatalmas legelőterületeken a birka is igen kifizetődő.;

Ez a harmadik körzet különben igen érdekes vidék. Jórészt a papi nagybirtokkal magyarázható azoknak a különös településviszonyoknak a kialakulása, amihez fogható nincs másutt az Alföldön.

A kalocsai járásban sehol nincsenek tanyáit, csak községek. De az egykori pusztákon a homokos, szikes területeken — néha csak néhány tucat házból álló — bokrok alakultak ki, a szállások. Egyikből szinte át lehet kiabálni a másikba, olyan sűrűn állnak. Se tanácsuk, se postájuk, legfeljebb egy-két nyilvános telefon, például Kisfoktőm Keserűteleken, semmiféle középülettel nem hivalkodnak, nincs mindegyikben még iskola se.

Itt, a szállások vidékén a legnehezebb még ma is a járási vezetés dolga. Itt a leggyengébbek a termelőszövetkezetek. Itt a legnehezebb j szót érteni az emberekkel, kialakítani á közöst, szilárdítani a munkafegyelmét; leküzdeni a fejekben a múltat és meggyökereztetni az újat.

Szocialista módon

Mi tagadás, voltak és vannak hasonló bajok másutt is. A járási tanácsnak azon az emlékezetes ülésén, amely a második ötéves terv végrehajtását elemezte, szó szerint a következőket mondta Pétiké János, a vb elnöke.

„Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a második ötéves terv időszaká- ban a járás fejlődése igen változó volt. A járás vezetése nem minden esetben vette figyelembe a megyei pártbizottság határozatait és a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően merev jövedelemelosztási formák kerültek alkalmazásra. Az objektív okok mellett szubjektív tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy az időszak első felében

Megyénk „Kis Balatonja”, a Szelidi-tó. Mind többet szerepel az országos lapokban is, mindinkább megismeri és megszereti a közönség. Szálloda, üdülők és egyre több víkendház emelkedik festői partjain..

Jó másfélszáz esztendős, vaskos fó- liánsból való az alábbi idézet. Hajós rövid leírása:

„... Mező város Pest Várm., földes XJra a’ Kalotsai Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Kalotsához két mért- földnyire, igen tágas helyen, s’ az Érseknek díszes nyári mulató helyével ékesítettetik. Határja három nyomásbéli, kies, kétszeres búzát, rozsot, zabot terem, szőleje van. erdeje nints, szénával bővelkedik, nádat, fát az Uraságtól szerznek...”

A szomszédban Miske. Dusnok, s távolabb Foktő, Úszód, Benedek is az érsekség birtoka akkoriban. Az a mesz- sze környék is. Dél felé egészen Baja- szentistvánig (!) az egyház tulajdonában volt a föld.

Nehéz örökség

A kalocsai járás a megye területének alig tizede: nem egészen százezer hold. A kereső lakosság hetven százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, s csak 16 százaléka az iparban. A termelőszövetkezetek megalakulása idején, s még azt követően néhány évig. innen is nagyon sokan elvándoroltak a városokba, otthagyták a mezőgazdaságot és az iparban helyezkedtek el.

A környék leghíresebb terménye a fűszerpaprika. A Duna menti részeken jelentős mennyiségű a korai burgonya és a zöldség.

A napfényes órák számát tekintve az ország egyik legkedvezőbb területe a kalocsai járás. Igen szűkösen jut azonban erre a vidékre csapadék. Jóval kevesebb az országos átlagnál. Évről évre tetemes károkat okoz viszont a belvíz. Talajrendezéssel, csatornázással kell védekezni ellene, a szárazság ellen pedig öntözéssel. Egyik sem olcsó mulatság.

Valóban nagy ajándék tehát a kalocsai járásnak a második ötéves terv egyik nagy beruházása, a híres öntözőfürt.

A nagy mii, az fmtözőfürt

Országosan ismert létesítmény. Bátya, Fájsz, Dusnok és Miske határában összesen hét és félezer holdas terület öntözését tette lehetővé a virágzó kertgazdálkodás számára.

Ennek a hatalmas, korszerű műnek azonban nem látszik a haszna annyira. amennyire várták, s amennyire az építők ígérték. Miért?

Többek között az utóbbi három esztendő esős volt. Jók lettek volna a terméseredmények öntözés nélkül is.

Azután: meg kell tanulni gazdálkodni az öntözőfürtön. Ez új ismereteket, újszerű gazdálkodási módszereket követel. Nem elég locsolni. Kifizetődő csak akkor lesz a kertészkedés, növénytermesztés az öntözött területen, ha megadják a földnek a szükséges talajerő utánpótlást, méghozzá pontosan annyit, nem kevesebbet és nem többet, mint amennyire az adott talajban az illető növénynek szüksége van.

Aztán az sem valami gazdaságos, hogy gabonát telmeljenek azon a földön, ahol öntözni lehet. Pedig most termelnek. A zöldségtermesztéshez ugyanis sok műm káskézre volna szükség. Négy falu egész lakossága sem elegendő hozzá, hogy hét és félezer holdon csak zöldséget termesszenek. Gépesíteni kell tehát a kertészkedést is. amennyire csak lehet. De ez még akkor sem egyszerű

Szép ez a táj. Kedvesek a szemnek rónái, lenge halmai, ligetei a Duna mentén, egész gyönyörködtető változatossága; minden útfordulóban új arcát tárja az utas elé. Kifogyhatatlan itt a természet az ötletekben. Amit tenger és hegy nélkül táj szépet nyújtani tud, az itt megtalálható. Keleti oldalán aszA csodálatosan gazdag színvilágú kalocsai hímzés hazája a szállások vidéke: Drágszél, Szakmar és Homokmégy.

talsíma legelők a Hortobágyot idézik. Nyugaton méltóságosan mossa partjait a folyam. Délen jólétet fakasztó kertekt s a világhíres paprika tágas ültetvényei. De olyan ritka kincs is akad itt. mint a semmi máshoz nem fogható fürdőhely, török korban már ismert, s azután a legutóbbi időkig elfeledett, gyógyhatású, a páratlan élővilága miatt a tudomány számára is figyelemre méltó Szelidi-tó.

Nincs itt elég helyünk, hogy akár csak nagy vonalakban is áttekintsük a

vidék messze-múltját. Pedig izgalmas feladat volna. A dunapataji kis tájmúzeum — az ország egyik legelső ilyen intézménye — arról mesél a látogatónak, hogy már a kőkonszakban is lakott hely volt ez a föld.

Bennünket a távolabbi múltból leginkább talán az érdekel, hogy a tatár- dúlásban meg a török időkben jó menedékre lelt itt a Duna kiterjedt árterületein. a mocsaras, asombékos laposból kiemelkedő hátakon a megfogyatkozott lakosság.

Igen, mindig megvédte fiait ez a föld az ellenségtől. De nem uraitól: a nagybirtok anyagi és szellemi nyomorától, a zsellérházakban tenyésző tud óba j, babona, tudatlanság átkától.

Mert ennek a tájnak arculatát legfőképpen ezek határozták meg. Olyannyira, hogy a felszabadulás után is csak lassan, lassan sikerült szabadulni az átkos örökségtől, sőt a múlt hely- lyel-közzel még ma is béklyó.

Sok fény, kevés TÍac