Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-11 / 189. szám

/ Sérelmes minősítés? Javítgatás helyett korszerű csomagolást! 1966, augusztus XI. csütörtök A kecskeméti bútorbolt há­rom alkalmazottja munkaidejé­nek nagy részét azzal tölti, hogy javítgatja a szállítás közben ke­letkezett hibákat; újra enyvezi a kilazult széklábakat, belak­kozza a szekrényajtókon ékte­lenkedő karcolásokat. Ha nem túl nagy a károsodás — sajnos, ez sem ritkaság —, akkor a ve­vő észre sem veszi az utólagos orvoslást — bár a karcolások elkendőzésére használt lakk kétségkívül rövidebb életű, mint az eredeti. De ha feltételezzük is, hogy a javító brigád kezéből kikerülő áru egyenlő értékű azzal, amit a gyári meó elsőosztályúnak mi­nősített, akkor sem nyugodha­tunk bele a jelenlegi gyakor­latba. Mert nem törvényszerű az, hogy szállítás közben alapo­san megrongálódik a drága bú­tor, korántsem természetes, hogy a bútorboltokban külön javító brigádok tevékenyked­nek­Bizonyítja ezt, hogy a kül­földről, például Csehszlovákiá­ból, vagy Jugoszláviából érke­ző árun ritkán találhatók sé­rülések. Pedig ezek a bútorok sok száz kilométerrel többet „utaznak”, mint a hazai ipar­ban gyártottak. Barátaink ugyan­is nemcsak az áru, hanem a csomagolás minőségére is nagy gondot fordítanak. A magyar csomagolási szab­ványnak megfelel ugyan a hul­lámpapír és lécborítás, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy az ilyen burkolat nem óvja meg kellőképpen a bútort a vasúti szállítás viszontagságai­tól. A préselt lemezek alkal­mazása, az erősebb lécezés, két­ségkívül megdrágítja a csoma­golást- De vajon a 8—10 ezer forint értékű garnitúrák nem „érdemlik” meg a pluszköltsé­get is? A kecskeméti bútorboltban három szakember tölti munka­idejének zömét a javítgatással Az, ország összes boltjaiban bi­zonyára sok száz. Munkabérük nem kis összegre rúghat éven­te. És ha ehhez hozzászámít­juk, hogy a bútorok egy része olyan nagy sérülést szenved, hogy csak leértékelt áron/lehet forgalomba hozni, akkor feltét­lenül a csomagolási technika korszerűsítése mellett kell lánd­zsát törnünk. Bútoraink minősége sokat fej­lődött az utóbbi években- Ideje lenne felülvizsgálni és korsze­rűsíteni az elavult csomagolási szabványt is. B. D. ISein nevezhető kiegyen­súlyozottnak a M ÉK és a lászló- falvi Űj Tavasz Tsz közötti kapcsolat. Állításunk igazolásá­ra kéznél van a példa: a pár héttel ezelőtt a szövetkezet ál­tal első ízben megszedett 50—60 mázsa paradicsomnak a MÉK csak 20 százalékát minősítette első osztályúnak. A gazdaság vezetői ezt sérelmezték, s nyomban úgy határoztak, hogy az árut nem adják át. inkább megkísérlik a fővárosi piacon értékesíteni. Másnap azonban mégis letettek erről a szándé­kukról. s a paradicsomot újra válogatva — átadták a felvá­sárlóknak! Az, hogy a szövetkezet veze­tői belenyugodtak a MÉK mi­nősítésébe, csak látszólagos. Paprikát, paradicsomot saját gépkocsijukkal azóta többször szállítottak Budapestre. Tehetik ezt szerződésszegés nélkül, hi­szen egyrészt a paradicsom át­lagtermése meghaladja a 200 mázsát — a tervezett 106 má­zsa helyett —, másrészt a pia­con eladott mennyiség egyéb­ként sem számottevő, mivel a szövetkezetnek nincs állandó el­árusító standja. Az íig V szempontjából ennél nagyobb figyelmet érdemel a sérelem oka. Szántó Gyula fő­könyvelő arra hivatkozik, hogy amikor a MÉK öt forintot fize­tett á primőrparadicsom kiló­jáért, ugyanazon a napon a fő­város üzleteiben kilenc forint volt az ára. S a maidnem száz mint két kilométer hosszúságban emelt nyúlgát — amelynek létrehozásán mintegy ezerkétszázan szorgos- kodtak. —. o fegyel­mezett, jól szervezett munka 130 hold fű- szerpaprikát (benne a rekordtermést dajkáló ■parcellákat), továbbá a burgonya 32 és a zöld- trágyának vetett nap. raforgó 75 holdját mentette meg a közös­nek. A fajsziak megtet­ték a magukét. S amit elrabolt tőlük az ár pusztítása, azt jó mun­kával, s az év még hátralevő feladatainak gondos elvégzésével igyekeznek ellensúlyoz­ni, pótolni. • ' A. X. eredetileg ő is kisiparos: női szabó. Az ám, miért hagytak fel ko­rábbi foglalkozásukkal? — Magas volt a jövedelem- adó, nem tartottuk kifizetődő­nek — felelik, szinte egymás szavába vágva. És ez kifizetődő? Ebből meg­élnek? Bólintanak, hogy igen. Ta­valy már 320 Shawer-jük volt. De most eladják, ha jelentkezik rá vevő- A növendékek —ezek­ből lesz az új, az eddiginél jó­val nagyobb állomány — szé­pen fejlődnek. Korábbi foglalkozásának jó hasznát veszi a házigazda: ön­etetőket készített, most pedig a szelepes önitatók felszerelésén van a sor. A vízvezeték már bent van az ólban. Eddig jó­részt kézi szivattyút használ­tak a vízellátásra. Tagja egyébként a Haladás Tszes-nek, s van két és fél hold földje. Itt megterem a takar­mány egy része- A többit vá­sárolja. S állandóan képezi ma­gát, mindig a legújabb szak­könyvet olvasgatja. Kezdettől fogva járatja a Baromfitenyész­tés című szakfolyóiratot. Nem régen ennek főszerkesztője, dr. Gonda Irén, a megyei baromfi- tenyésztési felügyelő. Varga Jó­zsef kíséretében felkereste. A százalékos árrés egyéb zöldség­félére vonatkozóan is tapasztal­ható. Kétségtelen, a MÉK árai­nak kialakítása, ütemezése nem mindig találkozik a gazdaságok érdekeivel. A főkönyvelő állás­pontja nem minden igazság nél­kül való. De ez nem a teljes igazság! Mert a piaci árusítás előnyei csak a koraiaknál je­lentkeznek, amelyek az össz- mennyiségnek meglehetősen csekély hányadát képezik. A MÉK viszont ez évtől kezdve a paradicsomért garantált árat fizet, s eszerint az első osztá­lyú áruért 1,20, a másodosztá­lyúért egy forintnál kevesebbet nem adhat, bármekkora is a fel­hozatal. A gazdaság tehát biz­tonsággal számíthat arra, hogy csupán a tervben szereplő meny- nyiség átadása után is megkap­ja a bevételként előirányzott egymillió 272 ezer forintot. És ez a lényeg: a biztonság. Mert 50 hold termését — ennyire szerződtek a MÉK-kel — nem lehet kitenni a piaci értékesítés kockázatának, főleg nem, eláru­sítóhely hiányában. A minősítést illetően pedig először is azt kell leszögeznünk, hogy legjobb tudomásunk sze­rint sehol a világon nem ter­mesztenek olyan paradicsomot, amely kizárólagosan csak első osztályú terméssel fizetne. S nyilván így van ez a lászlófalvi Üj Tavasz Tsz-ben is. Ám ezen­kívül módunkban állt szemügy­re venni a válogatás színvona­lát is. Ottiártunkkor Horváth Gábor főkertész kénytelen volt a csomagolószínben dolgozó asz- szonyok egy csoportját a para­dicsom újraválogatására utasí­tani. Egészen más volt a ta­pasztalatunk a tiszakécskei Ti- szagyöngye Tsz-ben, ahol évek óta ugyanazok a személyek vég­zik a zöldségfélék szakszerű csomagolását. Véletlen talán, hogy eddig még semmiféle né­zeteltérésük nem volt a MÉK felvásárlóival? Úgy tervezik az üj Ta­vász Tsz-ben, hogy jövőre 150 holdra növelik a paradicsom területét, ám a MÉK-kel nem, csak a konzervgyárral szerződ­nek. A korai és a „fölös” meny- nyiséget a piacra hordják. Te­gyék — a gazdálkodás növekvő önállósága erre különben is mó­dot ad. De ne feledjék: a piacon is az érvényesül, aki ugyanazért az árért szebb paradicsomot kínál. (—i —1) lapban méltató cikk jelent még az állományról- Nem maradt el a hatás: azóta seregnyi látoga­tó érkezett; Soltról, Hartáról, Soltvadkertről, sőt még Szek- szárdról is. És nem utolsó sor­ban a helybeliek közül. Olya­nok is, akik pár évvel ezelőtt még kimosolyogták a vállalko­zást, nem nagy jövőt jósolva annak. Az érdeklődést fokozta, hogy jó másfél hónapja megalakult a baromfitenyésztő szakcsoport Kerekegyházán, amelynek Gen- geliczki János lett az elnöke. Eddig tizennégyen vannak, s részükre több mint 2500 Sha- wer-csibét rendeltek meg. Köz­pontilag, a földművesszövetke­zet közvetítésével kapják a tá­pot, s tojásonként húsz fillér nagyüzemi felár illeti meg a tagokat —, akik között van termelőszövetkezeti gazda is- Minden tojás után öt fillért bent -tartanak a közös alapra, s ezt használják fel majd az éven­kénti korszerűsítésre. A csoport tagjai már hozzá­fogtak a háztáji tehénistállók átalakításához. S EZZEL nemcsak náluk, de másutt is új lehetőségei nyíl­nak meg a jelenleg sokfelé ki­használatlanul heverő háztáji ólak hasznosításának. Hatvani Dániel 3. oldal Ikerfogalmak azdasági vezetőkkel be- szélgetve eléggé általános tapasztalat: a gazdaságirányítá­si rendszer reformjával kapcso­latban csak szigorú értelemben vett gazdasági kérdésekről, ka­tegóriákról hallunk. Árról, ösz­tönzőkről, értéktörvényről, a piac nagyobb szabadságáról, kockázatról, érdekeltségről igen gyakran beszélünk — ez nem is hiba —, ám nem vizs­gáljuk eléggé azokat a szála­kat, amelyek az áru termelésé­vel, értékesítésével összefüggő folyamatokat a társadalmi-po­litikai élet egészével összekötik. Más szóval: érdemes alaposab­ban kutatni, milyen hatással lesz a szocialista demokrácia fejlődésére a gazdaságirányítási rendszer reformja. Mert — más összefüggésekről most nem be­szélve — a reform nagy po­litikai haszna-jelen tősége ebben van. Bizonyos, hogy az erősen centralizált, központilag irányí­tott gazdaság kedvezőtlenül, a sokoldalúbb önrendelkezési jo­got, nagyobb cselekvési szabad­ságot adó új mechanizmus vi­szont serkentően, éltetőén hat a szocialista demokráciára. A de­mokrácia különféle fórumait már megteremtettük. Gyűlés, ta­nácskozás, társadalmi szervezet, ahol véleményt lehet mondani, ahol megvitathatok a közélet ügyei, elégséges — néha már fölös — számban vannak. Mit ér azonban a bizottságban, a gyűlésen elmondott szó. ha a közélet — s ez elkerülhetetlen — a gazdaságnak megfelelően centralizált, mintegy folytatása a gazdálkodásnak? A magunk gyakorlatából, hétköznapjaink­ból tudjuk, hogy míg a gazda­ságban valamely legegyszerűbb ügy eldöntéséhez főhatósági hozzájárulás kell, .ugyanúgy az egyes állampolgár is csak mér­sékelten szólhat bele közvetle­nül a közügyekbe. Márpedig a szocialista demokrácia egyik lé­nyeges része, feltétele, hogy az állampolgárok minél több do­logban mondjanak véleményt, maguké gyanánt kezeljék a köz­ügyeket. sok észrevételük, javas­latuk legyen. izonyos, hogy a gazdaság- irányítási rendszer re­formja, az új mechanizmus eh­hez kedvező hátteret teremt a gazdaságban. Tartalmat, hatás­kört kapnak olyan szervek, amelyeknek eddig — mert tő­lük oly kevéssé függött a dön­tés — csak formák voltak, s igényelt, ám hiányzó belső lé­nyegük. S ezzel gyakorlati ér­telmet nyernek azok a jogok, amelyek minden embert eddig is megillettek, de-gyakorlásuk­nak útját állta a mindenre ki­ható centrális irányítás. Természetesen nem változik majd ideg minden máról hol­napra. s nem is kell mindennek megváltoznia: életrendünk alap­ja ezután is az egyetlen elkép­zelhető helyes elv. felfogás és gyakortat. a demokratikus cent­ralizmus marad. Csakhogy az új mechanizmus keretében ki­alakuló új feltételek között — s ez erőteljesen hat majd a közélet minden területére — az eddiginél nagyobb hangsúlyt kap a demokratikus és csak az indokolt határok között szabá­lyoz a centralizmus. Mert sza­bályoznia feltétlen kell, mindig és mindenkor, ahol és amikor a nagy és a szűkebb közösség ér­dekeltségét kell mérni, hogy a döntés mindenkor az összessé­get szolgálja a kisebbséggel szemben. Igaz viszont az is hogy a szélesebb, sokoldalúbb demokratizmus még a központ: irányításra, a központi döntés­re is serkentően hat. megköny- nyíti a felelősséggel tartozéka* az elhatározásban. JáT orszerűbb irányítási rend- szer a gazdaságban — kiteljesedettebb demokratizmu- a közéletben: együvé tartóz' ikerfogalmak. Elvégzésre váró következetes munkánk testesül majd meg benne, L. h. A vén Duna — amely hol a bőség és a szépség forrása, hol meg annyi bajt okozó, haragos elemi csapás — július végén ismét nyugtalankodni kez­dett. Iszapos hullámai ki-kicsaptak a meder­ből, s a vízügyi elő­rejelzések sem sok jó­val kecsegtettek. Árhullám ... Csak az tudja, mit jelent, aki ott él a szeszélyes víz szomszédságában. Mint a fajsziak is, a Kék Duna Termelőszövet­kezetbe tömörült gaz­dák. akiknek kenyere nem kis mértékben függ a vízállástól. A hullámtérben — több milliót érő ter­mény, közte a fűszer­paprika, amely negyed­Gasdák a gáton száz holdon rendkívül szép termést. ígért. A gazdák egy emberként mondták ki a fenyege­tő veszély közeledtével a szentenciát: mente­ni, ami menthető! És kezdetét vette a tavaly épített védőgá­tak megerősítése, s a helyzetnek megfelelően nyúlgátak emelése. Az éjszakában, fáklyák rőt fénye mellett is folytatódott a megfe­szített ütemű vagyon­mentés. Vasárnapra a nyári gátakat már körülvet­te a víz. Kézről-kézre jártak a földdel töl­tött vödrök, lankadat­lanul folyt a küzde­lem az ember, és a gát tetején már-már átcsa­pó hullámok között. A gazdák éjjel-nappal fáradhatatlanul őr­ködtek a nyúlgátak épségén. Kezük ügyé­ben. minden eshető­ségre készen, a ho­mokkal teli zsákok. Bár az árterület je­lentős része, a jószán­dék és az igyekezet ellenére is, a víz mar­talékává vált és nagy kárt okoztak az imitt- amott felfakadó belvi­zek is: a szövetkezeti gazdák helytállása, erőfeszítése mitsem ve­szít értékéből. A több Lakatosból baromfitenyésztő A KOPOTT cégtáblán még Városföldi Állami Gazdaság fő­jél kibetűzhető: Gengeliczki Já- állattenyésztője javasolta, hogy nos műszerész és lakatos. De foglalkozzam inkább tenyészba- amott, a kapura kiszögezett pa- romfival. Alakítsak ki korsze- pír már azt hirdeti, hogy a ház rű tojóállományt, lakójának iparengedélyét, saját Néhány hetes gondolkodás, kérelmére, néhány héttel ez- számítgatás után megfogadta a előtt bevonták. ^'szakember tanácsát. Az első va­Aki belép a házigazda kapu- lamirevaló állományra három ján, s szétnéz a tágasnak alig- évvel ezelőtt tett szert. Másfél- ha nevezhető falusi portán, száz Leghornja volt- Ez volt a könnyen kitalálhatja, mivel cse- próbálkozás éve, s print ilyen, rélte fel foglalkozását a kerek- sikertelen volt. Rá nem egyházi Gengeliczki János. Egy- fizetett ugyan, de vajmi kevés forma fehér, illetve vörösbarna jövedelemről adhatott számot- tyúkok nagy csapata kapargál, — A következő évben már tollászkodik a dróttal elkerí- 300-as állományom volt: 120 tett részen- Az egykori tehénis- Shawer és 180 Hampshire. In- tállót, sőt, annak padlását is a nen számíthatjuk a sikert. De baromfifarm céljára alakították megfigyeltük azt 's, hpgy az át. A tetőt faforgáccsal szige- előbbi fajtának hu^.z százalékkal telték, s a friss levegő állandó nagyobb volt a hozama, s még- beáramlására ventillátort alkal- is, a napi abrakfogyasztása há- maznak. Az itt levő tyúkok zárt rom dekával volt kevesebb, tartásban vannak, hiszen a lét- mint az utóbbinak. Ekkor rész- ra csak a házigazda és a fele- ben már tojótápot használtunk, sége közlekedését teszi lehető- Három hónapon át a kecskemé­— Háziállatok tartásával min­dig szívesen foglalkoztam ti keltetőnek is szállítottunk te­nyésztői ást. HASZNÁLTUNK, szállítot­kezdi a beszélgetést Gengelicz- tunk — a többes szám nem vé­ld János. — Mondhatni, ez a letlen- Hiszen, főleg amíg a hobbym. Korábban inkább ser- családfő gyakorolta az ipart, téseket tartottam- Négy vagy öt jórészt Gengeliczkinére hárult évvel ezelőtt Molnár Mihály, a az etetés-itatás gondja. Holott

Next

/
Thumbnails
Contents