Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
> Rabindranath Tagore: DIADAL Vers a „Szüret* című kötetből A falak beomlanak és világosság zúdul ránk, mint isteni kacaj. Győzelem, 6 fény, ki átfúrtad az éjszaka «ívét! Lángpallósod hadd szelje ketté a kétely 6 meddő vágyakozás csomóját. Diadal! Jöjj, engesztelhetetlen! Jöjj te, ki oly rettenetes vagy vakító fehérségedben. Ó fény, dobod a tűz indulójában pereg és magasra lendül a piros fáklya. A ragyogás zuhatagában haldoklik <i hcilál Boldog Balázs fordítása 4 Huszonöt évvel ezelőtt 1941. augusztus 7-én halt meg a nagy indiai költő és humanista. Írásaiban békét, türelmet és megértést hirdetett. 1913-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Magyarországon is járt. 1926-ban Balatonfüreden keresett gyógyulást szívbajára. A sikeres kúra emlékére fát ültetett a füredi sétányon. ŰímltÚT Szelíd vagy, mint a délutáni nap, fejésnyi tej, s a tiszta abroszon a zöldpaprika és meleg kenyér, mint most köpült vaj. olyan szelíd vagy, mint szélcsenben a délutáni víz; öbölnyi zöld s a homok-sárga párt, mint langymeleg föld, széltől jószagú, mint csecsemő arca, olyan szelíd. Levegős a te lényed, mint a táj. Jóllakattál, s mint bölcs, elégedett madár kering a horizont felett az est. szememben hűs hegyek karéja. Hálás is vagy, mint lankás, gondozott hegyoldalak, s mint jólkezelt borok olyan áttetsző, fényes és nemes — és áldott az arcod és végleges. Mezei András qlmu MIT ÉS LÍRA Csohány Kálmán grafikai kiállítása A KÍSÉRLETEZŐ szobrászathoz, a meglehetősen cseppfolyós állapotban levő festészethez képest a mai magyar képzőművészetben a grafika sokkalta rangosabb színvonalat jelent, egységesebb képet nyújt Részben érthető is ez. Lényegesen kisebb technikai apparátust igényel mint a festészet, vagy a szobrászat, néhány vonással mély lélekörvényeket, vagy könnyű impressziókat ragadhat meg a művészi gondolatvilágnak azonnal kínálkozó áttétele, a legközvetlenebbé 1 kifejező képzőművészeti műfaj. Hatásosan meggyőzhet bennünket erről egyik legtehetségesebb grafikusunknak, Csohány Kálmánnak, a Kecskeméti Katona József Múzeumban rendezett kiállítása isA 41 éves művész, a kis palóc faluból, Pásztóiéi indult. 1952-ben végzett a főiskolán Krecsényi György, Koffán Károly és Hincz Gyula tanítványaként. Hincz Gyulától kapta a legtöbbet, technikai biztonságát, légies vonalvezetését, laza térkitöltését. A diplomaszerzés utáni években, mint legtöbb művészünk, ő sem köny- nyen talált magára. De a kezdeti talaj talanságot csakhamar felváltotta a nekilendült alkotókedv- Munkácsy-díj és az 1965- ös Miskolci Grafikai Biennálé nagydíja jelzik Csohány Kálmán ívelő pályájának eredményeit. A GRAFIKA mellett nem lett hűtlen másik műfajához, a kerámiához sem. A salgótarjáni Karancs Szálló impozáns homlokzata legismertebb keráKényelmetlen találkozás ár nem térhetett ki előle, nem mehetett át a másik oldalra, még csak azt sem tehette meg, hogy futólagosán üdvözölje és tovasdessen. Csempéi, volt igazgatója ugyanis a kezét nyújtotta féléje, azt a kezet, amely elbocsátó levelét aláírta. Csempéi most is mosolygott. De most nem gúnyos volt ez a mosoly, mint régen, és hangja sem volt bántó, amikor megszólalt: — Hogy van, hogy van, kedves Monostori? Mit feleljen erre? Mondja azt, hogy mit törődik vele? Elkeserítette az életét, igazságtalanul kínozta fegyelmikkel, és most, évek múlva úgy érdeklődik, mintha szívén viselné sorsát. Legjobb lenne azt válaszolni neki, hogy „köszönöm, én jól vagyok, maga pedig pukkadjon meg.” De nem akarta bántani Csempéit, mert nemrég véletlenül hallotta, hogy őt is menesztették, és azóta állítólag nem tud elhelyezkedni, ö viszont sokkal jobb állásban van, mint amilyet akkoriban töltött be Csempeinéi. Monostori jó ember volt, nem vitte rá a szíve, hogy most kárörvendően megkérdezze: Mi újság a Papír- csiszolónál, és ezzel zavarba hozza ezt a ronda Csempeat. És gyáva is volt... Mindig gyáva volt. Ezért így válaszolt: — Köszönöm jól, Kínos szünet következett: Csempéi biztosan szeretné megtudni,hogy én tudom-e? — villant át Monostori agyán a gondolat. Aztán eldöntötte: úgy tesz. mintha nem tudná. Jk volt igazgató megkér- dezte: — Találkozott a régiekkel? Most meg kellene mondani. „Igen, hallottam, hogy kirúgták!’! De mivel jó és gyáva ember volt, azt hazudta, hogy nem találkozott senkivel. í' sempei tovább érdeklőv-‘ dött. — Most hol dolgozik? — Az Egyenesítőnél — válaszolta Monostori. — Igen? Milyen hely az Egyenesítő? — kérdezte érdeklődéssel Csempéi. — Kitűnő! Remekül érzem ott magam. Nagyon szeretnek. Most is kéthetes jutalomüdülést kaptam. Holnap jár le a szabadságom. — Nem csodálom, olyan kitűnő munkaerő, mint maga... Helyes is, hogy nagyon megbecsülik. Meg is érdemli. Monostori arca kivörösödött a felháborodástól. Csempéi még gúnyolódik véle? Véle, aki kíméletből nem használja ki a lehetőségeket. és nem vágja a szemébe: „örülök, hogy kipenderítették!” Csempéi olajat öntött a tűzre:: — Én magái kedves barátom, mindig nagyra becsültem. De tudja, a körülmények... Monostori elképedt ennyi cinizmus hallatára. Ez már sok volt. Gyávasága úgy eltűnt, mintha szél fújta volna el. Élesen kérdezte: — Micsoda körülmények, ha szabad kérdeznem? — Hát tudja, fúrták magát. Most már hős volt. Ráordított Csempéire: — Talán nem beszélne többesszámban! Engem maga fúrt! Magánál undokabbat még nem hordott hátán a föld! — De, kedves kartársam, én... Monostori bátran félbeszakította: — Nem vagyunk kartársak! Én most főelőadó vagyok, maga pedig tudtommal pillanatnyilag munka nélkül van! Jó napot! Csempéi a fejét csóválta: — Igazán sajnálom, hogy ilyen felhevült állapotban van. Na. viszontlátásra holnapután. M cmostori rosszat sejtett: — Holnapután? — Igen... Szerdán délelőtt tíz órakor iktatnak be az Egyenesítőnél az igazgatói tisztségbe. És elment. Palásti László Bodor Miklós: Rendíthetetlen nyugalom. miája, de vázákat, tálakat is korongol. A legtöbben személyesen ismerjük hatalmas alakját, bozontos bajszú markáns arcát a Sodrásban című filmből, amelyben barátja, Gaál István rendező kérésére formált meg egy kis szerepet, kevés szavú, folytonosan cselekvő és gondolkodó művészt: önmagát. KECSKEMÉTI tárlatának törzsanyagát kiállították már a Dürer-teremben, Szegeden, Salgótarjánban, Debrecenben- Negyvenhat rajz és rézkarc szerepel az anyagban. A rajzokat formailag a vonalak egyszerűsége, tünékenysége jellemzi. A rézkarcokat a foltok, árnyékok, vonalak és szabad terek változatossága, amelynek titka Csohány Kálmán rendkívüli anyagismeretében gyökeredzik: A savak és fémek kifejezés-lehetőségeinek elmélyült kutatója. i. Vonalban gondolkozom” — mondotta az Élet és Irodálom- nak adott interjújában —, „a rajz írásbeli közlés”. Valóban, egyetlen képéről, a legjátókosabbnak tűnő ujjgyakorlatról sem hiányzók a gondolat- Talán ezért olyan gyakorta visszatérő témája rajzainak a szabad szárnyalás jelképe, a madár. Művészetében jelentősek, de korántsem kizárólagosak a folk- lorisztikus elemek. A táj és az egyszerű emberek iránti gyöngéd szeretetében nyilvánul ez meg enyhe mosollyal a Vándor, a Pásztori emberek, a Betlehem és a Mező című képein, népmeséi naívságban a Pásztorfiú néhány vonalas, mégis tömör, szoborszerű alakján. József Attila betlehemi királyaira emlékeztető mitikus népi vonások mellett a Három napkeleti szeméből kisütő tiszta, rendíthetetlen hit a legszembetűnőbb. És ez a legjelentősebb Csohány Kálmán művészetében, a hit, a sorssal való bátor, póztaían szembenállás többször visszatérő megfogalmazásaA sors, amit gyakran égből lecsapó kardos angyalként vagy kimeresztett karmú ragadozó- madárként jelenít meg, sohasem győzheti le az ember tisztaságát. Elszánt, magányos, ököl bezárt kezű, vagy párját karoló, nyílttekintetű karcsú férfi Csohány képein a végzettel szembeszálló ember, akit a természeti jelenségek, csillagok, növények, halak simogató lirai közelsége vesz körül. (Ezt a témát dolgozzák fel a kiállítás legszebb képei a Tetőn, a Csillagok alatt, az ítélet, a Férfi és madár, a Domboldal.) Hiszünk ennek az embernek a győzelmében akkor is, ha holtan hever, mint például a Kapu előtt című képen: megenyhült arcvonásain, fegyverén nyugvó kezében ott van a végsőkig vívott harc, a vállalt feladat elvégzésének tudata. VERSILLUSZTRÁCIÓI érzelemgazdagok, egyszerűek- Sohasem ürügy nála a vers az önkifejezésre, mindig a téma az első, amelyet saját formai eszközeivel rendkívül egyénien jelenít meg. A kiállításon az öregség két arca című Kassák Lajos és a Látogatás című Nagy László vershez készített rajzai a legszebb illusztrációk. Említsük meg itt, hogy legsikerültebbnek vallott Illusztrációit Nagy László Sólymok vére című bolgár műfordítás kötetéhez 196t)-ban, a kecskeméti Művésztelepen készítette. Csohány Kálmán kiállítása egyike az utóbbi idők legjelentősebb képzőművészeti eseményeinek Kecskeméten. Szabó János BABITS EMLÉKE Huszonöt évvel ezelőtt halt meg Babits Mihály költő, író, műfordító, a Nyugat első nemzedékének egyik nagy egyénisége. Nem sokkal azután hunyt el, hogy Horthy Magyarországa — a nemzetvesztő politika szerint — belesodródott a Szovjetunió elleni rablóháborúba. Az idő még méhében rejtette Voronyezsi, a Dunába hullt hidakat, a gázkamrákat, a magyar anyák „parttalan, mint az árvíz” sírását. A költő azonban— hár utolsó éveit a testi fájdalmak máglyáján töltötte, Heine „matrác- sírjá”-nál is kegyetlenebb körülmények között — érezte mindazt, ami következik, aminek — Horthyék politikájából — következnie kell. Már 1939- ben megírta és kiadta élete nagy művét, a „Jónás könyvé”-t. S ebben a sajátos eposzban — amely Bálint Györgyöt Michelangelo próféta-freskóira emlékeztette — félreérthetetlenül felrajzolta mindazt a szörnyűséget, amely eljön, ha „a Város nem tér meg”. A „Város" azonban a próféta sokszori felszólítására sem változtatja meg erkölcseit. S bár Jónásnak fáj a szíve „Ninivé‘’-ért — amelyhez sok minden kötötte — felismeri, hogy nem kerülhető el „a szörnyű Város” bukása, s most már újabb városok születéséért imádkozik. Nemcsak a michelangelo-i hasonlata találó Bálint Györgynek. Igaza volt abban is, amikor „Jónás példája” című jegyzetét így fejezte be: „Költő és próféta programja 1939-ben nem lehet tisztább és merészebb. Bölcs és heroikus fénye vakítóan natol át a hanyatló esztendő gyanús félhomályán.” Babits saját életműve legfényesebb lapjaihoé nyúlt vissza — a „Fortissimo”- hoz, a „Húsvét elött”-höz, a „Nyugat” indulásának „gyönyörű merészségé”- hez — amikor, felülemelkedve „mindent megértő”, állítólagos „bölcsesség”-en, megírta a magyar antifasizmus na.gy hitvallását. Babits, a huszas évek és a harmincas évek eleje számára többféle megalkuvást is jelentő korszakai után, eljutott oda, hogy ne értse meg a népe — és a népek — számára végveszedelmet jelentő fasizmust és ne bocsásson meg a.oknak, akik szűkös érdekeik védelmében tűrik, hogy Hitler Magyarországot fenyegesse. A „Jónás könyve” nagy jelentősége nem jelenti azt, hogy csak ezt kell figyelembe venni Babits ellentmondásaival együtt is értékes életművéből. A „próféta-freskó” beteljesítette mindazt, ami maradandó értékű alkotásai közül, ám azt ugyancsak meg kell látni, hogy Babits már fiatalon is kora egyik legjelentősebb magyar költője volt. Nem volt forradalmár, mint harcostársa, Ady, s mint József Attila, kivel rosszízű konfliktusokba is keveredett. De mindig is több volt, mint csupán formaművész. A tudatosított lelkiis- meretfurdalás is szárnyakat adott Babitsnak, hogy a fasizmus „győzelmi” korszakában szembeszálljon a barbársággal. De azt se feledjük ezen az évfordulón, hogy súlyok alatt nőni — és súlyoktól szabadulni — csak egy olyan pálma tud, mely erős gyökérzettel kapaszkodik az éltető talajba. A. G.
