Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
1908. augusztus í, vasárnap S. oldal ötvenhárom „ ötvenhárom községet minősít üdülőhelynek a Központi Statisztikai Hivatal legutóbb közzétett település-statisztikai adattára. A megyék ranglistáján 23 üdülőhely jellegű községével Veszprém megye vezet, utána következik Somogy 14, Pest nyolc, Heves három, Fejér kettő, Komárom, Baranya és Csong- rád megyék egy-egy községgel. Sajnos, megyénkből egyetlen községet sem találtak erre alkalmasnak. A területi megoszlást szemléG dülőközség" letesebben mutatja az üdülőhelyek „hegy- és vízrajzi” térképe: 36 község fekszik a Balaton mentén, hét a Duna mellett, kettő a Velencei tónál és négyi a hegyekben. A 53 község 871 üdülővel, sátortáborral és hétvégi pihenőházzal várja vendégeit. A kellemes üdülést biztosító létesítmények befogadóképességét tekintve ugyancsak a Bala- ton-vidék a rangelső: Siófok 6121, Balatonlelle 4032 és Bala- tonboglár 2155 vendéget tud elhelyezni esetenként. Locsi-pocsi. CPásztor Zoltán felvétele.) vei, hogy még a napkezdet meghitt negyedóráit is elvegyük tőle. Akkor is, ha ő a leghalványabb jelét sem adja, hogy ezt zokonvenné. Akkor is, ha a mozgalmi fegyelem, a kezdeti évtized szüntelen készenléti helyzetei — erre szoktatták. Mármint arra, hogy a forradalmi elánban ilyen kényelmi szempontok számba se jönnek. De már válaszol is Sági elvtárs. Jóakaratúan, olyan bölcs derűvel, amely mögött azért bizonyos ráébredés is van. Olyasmi, hogy volt egy epizód, amely — ha kis időre is — arra döbbentette, amire legkevésbé gondolnak a köznek élő emberek. — Pár nappal ezelőtt találkoztam egy elvtárssal, akivel 1965. tavaszán együtt voltunk öthónapos pártiskolán. Azóta se akadtunk össze. Most ez volt az első szava: ,,Edes komám, de megöregedtél.:.” Önkéntelenül villámszá- molást végzek magamban. Előbb említette, hogy tizenhét éves kora óta dolgozik a munkás- mozgalomban, azaz huszonegyedik esztendeje. Tehát negyven körüli. De sötét hajában mennyi már a deres szál. Csak a szeme fiatalos élénksége, nyíltsága hazudtolja meg a fehéredő hajszálakat. Mintegy magának is megindokolja. — Ha valaki érzi a felelősséget, mennyi nehézséggel kell megküzdeni, míg régebbi mulasztásokat helyrehozhat, megszerzi a megcsappant bizalmat —, bizony megtörténik, hogy ilyent hall nem is olyan rég látott barátjától: „De megöregedtél .. .” Aztán — szinte restelkedő szerénységgel, szűkszavúan beszél örömeiről. Hogy míg itteni megbízatása kezdetén csak legfeljebb futballmeccsek alkalmával keresték fel a pártszékhá- zat — a tv-közvetítésért. ma már hazajárnak ide az emberek. Pártonkívüliek is. Nemcsak a tv-ért. Van már öregek klubja. A fiatalok is színes klubéletet alakítgatnak itt. Magától- értetődő, hogy a tsz-ek itt tartanak jelentősebb rendezvényeket. Azelőtt ezt nem igényelték. A pártszékházban tartotta a megyei felvásárló központ azt az ünnepi ülést, amelyen az állam iránti kötelezettségben legjobbakat nvegjutalmazták... — Meg az is jó érzés, elvtáns — emeli fel tekintetét, a reggeli mellől —, hogy olyan nyugodtan keresik fel a pártszervezetet az emberek, mintha hazajönnének. Az is jólesik, hogy az utcán sűrűn megállítanak, pártonkívüliek is. Meg, hogy Albérleti szobát keresek Azzal a riporteri szándékkal indulok el, hogy kényelmes, olcsó és egészséges albérleti szobát keressek Kecskeméten. Első utam a Szabadság téri benzinkút melletti hirdetőtáblához vezet. Megörülök, amikor látom, hogy legalább tíz szobát ajánlanak, s ezenkívül vagy három ágy is kiadó. Fölírok tehát néhány címet, ahol esetleg remélhetek. Kora délután van, kevesen járkálnak, az utcákon- A Bocskay utcában például csak egyedül ballagok. Benyitok a hatalmas kapun. Az udvaron rend, tisztaság. Idős néni ül a fa alatt. Kérdésemre megmutatja az ajtót, ahol kopogtathatok- Húsz év körüli férfi hever a konyhai díványon. Erőtlen rendelet — Kit keres? — Itt albérleti szobát hirdettek. — Ja, igen. Tessék jönni — és kivezet, az udvaron át egy melléképülethez. Betonozott helyiség, benne vaságy, rozoga szekrény, széken lavór, vödör, kerek1 asztal- A kályha csövét az ablakon dugták ki. — Mennyit kémek? — Haéi ötszáz — mondja a fiú és magyarázatképpen hozzáteszi, hogy teljesen külön bejáratú. Tovább megyek. Útközben azon gondolkozom, hogy ismerik-e a főbérlők a 3/1960. számú kormányrendeletet, amely előírja, hogy például Kecskeméten az albérlő kizárólagos használatába adott helyiségért legfeljebb 150 forintot, a megye más városaiban, községeiben pedig 100 forintot lehet kérni? összkomfortos lakásban bútor és ágynem,űhasználattal, fűtéssel, világítással ez összesen 250 forintot tehet ki, akkor is, ha két személy lakik a szobában- Ha ismerik is ezt a rendeletet, nem tartják be. Mert ha én nem adok ötszázat, majd megadja a kényszerhelyzetben levő házaspár és örül, hogy befogadták valahová. Kecskeméten körülbelül 1600 albérlő lakik. Fehér hollónak számít, aki 300 forintnál kevesebbet űzet. Következő állomásom a Cimbalmos utcai egyik ház- Erőteljes, negyven év körüli asszony nyit ajtót. — Ez lenne a szoba — mutat körül diadalmasan a gyu- fásdóboznyi helyiségben, ahonnan dohos szag árad. A fal méternyi magasan vizes, a földre újság- és csomagolópapírokat teregettek. A sarokban szúette tornyos ágy, éjjeliszekrény, kecskelábú asztal, fonott szék. — Nős tetszik már lenni, vagyis házaspárnak kellene? Mert akkor sajnos, tárgytalanA lányom ugyanis minden második vasárnap hazajön és akkor ő szokott a szobában aludni. Addig bizony az albérlőnek el kell menni valahová. Legényembernek ez nem nagy dolog — locsogja és kedélyes vigyorgás közben oldalba bök. Azt már nem is kérdezem, mennyit kérne a „lakásért”. Drága szerencse Persze, nem minden albérleti szoba ilyen- Szerencsés ember például kifoghat központi fűté- ses, száraz, kényelmes helyiséget is a Leninvárosban, vagy máshol az új épületekben. Ezt viszont méginkább meg kell fizetni. A főbérlő külön felszámolja a villanyt, az esetleges fürdőszoba-használatot — egy héten egyszer — és az albérlő „besegít” a fűtési díjba. Így aztán mindent összevetve, 600 forintra is kerekedik havonta az albérleti díj, ami sokaknál a fizetés fele, harmada. Nem egyszer az ilyen szobát egyszerre két-három személynek is kiadják, esetleg valamivel kevesebbért, ami együttvéve viszont keresetnek, vagy éppen nyugdíj kiegészítésnek minden esetre csinos ÖsszegHogyan lehetne változtatni ezen az uzsorán? Sajnos, sehogy. Azaz mégis. A már említett jogszabálynak van egy mondata, amely szerint a rendeletben meghatározott díjat meghaladó részben az albérleti szerződés semmis. Vagyis az 500 forintért kiadott szobába beköltözöm, de nem vagyok köteles csak maximum 250 forintot fizetni. A főbérlő ezért nem mondhat fel- Más kérdés, hogy egyéb módon igyekszik megszabadulni tőlem. Gyerekkel nem lehet Menjünk azonban tovább. A Reiszmann Sándor utcában hirdetett albérleti szoba tulajdonosához úgy kopogtatok be, mint nősember, akinek egy gyereke is van. — Tessék megnézni ezt f szobát. Bármikor megadnak és te 400 forintot és itt három fekvőhely van — mondja az őszhajú néni— Kérem, gyermekes házaspárnak kellene — válaszolom. — Hohó, azt nem lehet. En nem teszem ki magam az idegeskedésnek és annak, hogy egy szép napon kiigényeljék a szobámat és 40 forintért a nyakamon maradjanak — válaszol ingerülten, majd hozzáteszi: — Egyébként is már három kislánynak kiadtam. Magának csak azért mutattam meg, mert olyan rendes embernek látszott. Nézzünk ezek után egy úgynevezett ágybérletet, ami azt jelenti, hogy mindössze egy ágyat kapok 200—250 forintért- Másra nem tarthatok igényt. A Zsinór utcában hirdetnek egyet. Az udvaron szemét, trágyadomb. A kerekes kút mellett libák sütkéreznek a napon. Agy rajár ók Borzas, szutykos asszony kalauzol a „bérleménybe”— Teccik tudni, hogy a fia- mék építettek, hát úgy gondoltuk, ide engedünk egy pár szegényembert — mondja és piszkos kezével egy légy után kapkod. A négy ágyon kívül szekrény, asztal van a szobában. Az ágyak széle egyúttal széknek is használatos. — Ott, az az ágy még szabad — mutat az egyikre. Egyébként az ágyneműt is a tulajdonos adja: lepedő, pokróc, párna- Mind a négy ágyon szürke lópokróc. — Mennyit kér az ágyért? — A többiek 200 forintot fizetnek, de kérem* itt aztán nagyon rendes emberek laknak. A múltkor az egyik berúgott- Rögtön elküldtem. — Még gondolkodom rajta — vágom el a további szóárada- útját és a lehető leggyorsabban eltűnök. Az utcán azon töprengek, lehetne-e megoldást találni erre a problémára? Annyi lakást nem vagyunk képesek építeni, hogy minden egyedülálló személynek jusson. A családosodnak is évekig kell várni, amíg sorra kerülnekAz említett rendelet semmit sem javított az albérlők helyzetén. A városi tanács vb szabálysértési előadója elmondotta, hogy az albérleti díjakat megállapító rendelet hatálybalépése óta egyetlen olyan eljárás sem volt folyamatban, amelyben az albérlő kifogásolta volna a magas bérleti díjat. Tudjuk, ez nem, azt jelenti, hogy minden rendben van, hanem, hogy az albérlő „nem húz ujjat” a főbérlővel, inkább többet fizet. Hiába tehát az előírás, ha az a gyakorlatban nem érvényesíthetőMaradna tehát a másik megoldás, amelyet évekkel ezelőtí is felvetettünk már. Panziószerű lakások építésére gondolunk amelyekben átmenetileg, s elfő gadható bérért otthonhoz jutnának az arra rászorulók. A városi tanácsnak vannak i- ilyen elképzelései, de a megvalósítás lehetőségei még nem eléggé tisztázottak. Ez persze csak a nyugdíjasokon segítene Érdemes lenne fontolóra venni hogy — a lakásszövetkezetekhez hasonlóan — más egyed' álló embereknek is építhetném, ilyen otthonokat. y Gál Sándor sok embernek nem tudok előre köszönni ... Örül, hogy sikerült évekkel ezelőtt egymással szemben álló egyes községi vezetőket egymást megbecsülő, őszintén együttműködő elvtársakká tenni, örül, hogy két esztendő után a párt- és tanácsvezetés összhangjával komoly programok megvalósítását kezdték el. Megindult a konzervfeldolgozó üzem, ha átmenetileg csak szűk időszaki jelleggel is. „Bejárás” alatt van a Kalocsai Ruhaipari Vállalat részlegeként szervezendő konfekcióüzem. Megkezdik az orvosi rendelő építését, modem étteremmé alakítják a régit, a Soltihoz hasonlóan korszerűsítik majd az áruházat... Beszél Sági elvtárs a pártértekezletre pontos menetrend szerint készülő beszámolóról. Az abban felvetett gondolatokból csupán egyet említünk most. El kell érni, hogy megerősödjenek a tsz-pártalapszervezetek. Szükséges, hogy a gazdasági szakemberek — pártonkívüliek is — többet tegyenek, a párt politikájának érvényesüléséért. Úgy, mint a Lenin Tsz párttitkára és elnöké, akik jelentős sikereket mutatnak fel például a szocialista brigádmozgalom révén is. Fel kell azonban számolni olyan közömbösség^. mint amit a Mathiász Tsz elnöke is tanúsított, amikor felkérte őt a pártszervezet, hogy számoljon be munkájukról, gondjaikról. Nem ment el, illetve brigádvezetőt küldött maga helyett a közös vb-ülésre. Ha pártonkívüli is egy gazdasági vezető, azt tudnia kell, hogy amikor a párt- és tanácsvezetőség napirendre tűzi egy tsz gazdasági ügyeinek megvitatását, gazdaságpolitikai szempontból is, akkor azt azért csinálja, mert segíteni akar, és jó javaslatokat is tud adni... — Van mit tenni a tudatformálásban, hogy jól fogjuk meg az új mechanizmussal összefüggő feladatokat — fűzi hozzá a párttitkár. A reggeli után délig jártuk a községet. Sági elvtárs egyik legkedvesebb közös művük, az új konzervipari előkészítő üzem sürgés-forgásában töltött legtöbb időt. Lelkesítette a vezető asszonyokat, akik az alig egy hete működő telepért esti pihenésüket is feláldozzák, sokszor az evésről is megfeledkeznek. Tárgyalt bizottságokkal, megállították az utcán. Mikor elváltunk, megkérdeztem. Ebéd után a pártszékházban? — Nem, most szabadságon vagyok — mondotta. Tóth István _ . . “ '..'—mJZSi
