Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
4. »Ida! 1966. augusztus 7, vasárnap Lépést tartani... Karambol a sötétben ' Hetvenkilométeres sebességgel haladt az országúton — Kecskemét és Lakitelek között — motorkerékpárjával Magyar András elek! lakos. Mögötte pótutasként barátját, Tihanyi Ferencet szállította az őszi estén. A motor lámpája világított. Nem valószínű, hogy Magyar óvatosan vezetett, hiszen a későbbi vállalati jellemzésben azt írják róla, hogy szenvedélye a motorozás. Áltálban önmagát és másokat veszélyeztető sebességgel szokott száguldani. Kétségtelen, hogy a súlyos balesethez most ez is-hozzájárult Volt azonban más oka is. Meggryiilladt a benzin A motorkerékpár előtt a föld- útról felhajtott a műútra R. Horváth Mihály, a borbási Vörös Csillag Termelőszövetkezet két. fogatú. kivilágítatlan lovaskocsijával. Mintegy ötven métert haladt így a műúton, amikor megállt, hogy meggyújtsa a lámpát. Ekkor történt a karambol. Magyar András, aki a szembejövő forgalom miatt tompított világítással, de változatlanul nagy sebességgel hajtott, belerohant a kocsiba. A motorkerékpár felborult, a tank kupakja leesett, és a kiömlő benzin meggyulladt. Magyar igen súlyos égési sérüléseket szenvedett, látását 50 százalékban elvesztette. Hosszú ideig kórházban ápolták. A baleset előtt bányában dolgozott, most rokkant nyugdíjas. A pótutas, Tihanyi kisebb sérülésekkel rövid ideig szorult gyógykezelésre. A lámpa kötelező Nem ez az első eset, hogy hasonló ok miatt súlyos, nem egyszer halálos baleset történik. Ha figyelmen kívül hagyjuk is azt a körülményt, hogy a motorkerékpár vezetője nem hajtott kellő óvatossággal, akkor sem menthető, hogy a lovaskocsi nem volt kivilágítva. Igaz ugyan, hogy lámpa volt rajta, de az nem égett, s emellett szabálytalanul, a kocsi jobb oldalán a kerekek között volt elhelyezve. Pedig a közlekedési szabályok a lovaskocsikra is kötelezően előírják a sötétedés utáni lámpahasználatot. Tulajdonképpen R. Horváth Mihálynak ez a mulasztása lényeges oka volt az összeütközésnek. Nem kell különösebb szakértelem annak elismeréséhez, hogy kivilágítatlan szekér milyen nagy fokú baleseti veszélyt j— * .i$5k Repül a háló, a Duna hullámai felett. A halász zsákmányra éhesen teríti a vízbe a dobó- hálót. (Tóth Sándor felvétele ) SOKFÉLEKÉPPEN lehet dolgozni. Lelkesen, önfeláldozó módon, érdeklődéssel, vagy hanyagul, felületesen — szinte kimeríthetetlen a lehetőségek skálája. Nehéz, bonyolult tennivaló tárgyilagosan elbírálni az emberek munkáját, viszont ezt a feladatot is el kell végezni, méghozzá rendszeresen. Az értékelésre elsősorban a hibák kijavítása, a további, gyorsabb előrehaladás érdekében van szükség, s nem utolsósorban azért is, hogy pontosan felmérjék egy-egy kollektíva vezetői, dolgozói, mennyit valósítottak meg kitűzött céljaikból. A mi társadalmunkban az egyén, a kollektívák munkája — egyúttal közösségi ügy. Ám, hogy ez az alapelv következetesen megvalósuljon, ehhez az is szükséges, hogy a hírközlő apparátus — sajtó, rádió stb. — Helytállás a gátakon jelent a gépjárművekre. Az ilyen karambol mindig súlyos sérüléssel jár. Útviszonyaink azonban egyelőre nem teszik lehetővé, hogy a portalanított utakon, a főútvonalakon csak autók, motorkerékpárok közlekedhessenek. A KRESZ nem tiltja el ettől a sokkal lassúbb és ezért a gépjárművekre veszélyes lovaskocsikat sem. Viszont a szabályok ezek hajtóira is vonatkoznak. Hasznos és szükséges Érdemes ■ gondolkodni azon,, bogy nem volna-e célszerű legalább alapfokú vizsgára kötelezni a kocsikat. Állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, de másutt is ezt minden nehézség nélkül meg lehetne tenni. Jelenleg ugyanis szinte teljes tájékozatlansággal jár- nak-kelnek a lovaskocsik nemcsak az országutakon, hanem a városokban is. Felelőtlenség, hogy a parasztszekér „vezetését” ími-olvasni nem tudó emberekre is nem egyszer rábízzák. Feltétlenül hasznos és szükséges volna tehát, az említett vizsga bevezetése, hiszen a kocsisok száma egyáltalán nem lebecsülendő. A szóbanfargó balesetnek is elsősorban R. Horváth Mihály volt az oka — bár a motorkerékpáros óvaüansága is szerepet játszott a balesetben. Fizet a tsz Az ügyben lefolytatott büntető eljárás megszüntetése után Magyar András pert indított a lovaskocsi hajtója ellen. Kérte a bíróságot, kötelezzék R. Hor- vát Mihályt a keletkezett kár, valamint a kiesett jövedelem megtérítésére. A pert elvesztette. Fellebbezés folytán az ügy a megyei bírósághoz került, ahol megállapították, hogy mivel a balesetet a kocsis gondatlansága okozta. — a Polgári Törvénykönyv 348. paragrafusa szerint — annak munkáltatója, vagyis a borbási Arany Csillag Tsz a felelős. Következő lépésként tehát a súlyosan megsérült Magyar András most már a tsz-től követelte a kártérítést. Ennek a kérésnek helyt adott a bíróság. Tekintettel azonban arra, hogy mindkettőjük gondatlansága, szabálytalan közlekedése hozzájárult a baleset bekövetkezéséhez, a bíróság kár- megosztást alkalmazott. Ä felmerült költségeket meghatározott arányban kötelesek viselni. A termelőszövetkezetet végül is 2520 forint kártérítésre és arra kötelezték, hogy havi 196 forint járadékot fizessen Magyar And.- rásnak. Az ítélet jogerős. fi. s. Keiiealeiték a termést a Bácskai Vízgazdálkodási Társulat dolgozói Július 28-án, amikor a Bajánál a Duna vízszintje meghaladta a hétméteres magasságot, az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság elrendelte az árvízvédelmi készültséget- Azóta szinte éjjel-nappal talpon volt, s a Bajától Délre eső Duna-szaka- szon a nyári gátakat őrizte 65 ember a Bácskai Vízgazdálkodási Társulat dolgozói. Gazdagon termő szántóföldek húzódnak errefelé a nyári gátak és a fővédvonal között, a Dunaártéri Erdőgazdaság, a bajai Duna és a szeremlei Duna- gyöngye Tsz földjei. Több száz hóid kenyérgabonát, kukoricát, burgonyát és fiatal erdőt, veszélyeztetett a víz, s a Vízgazdálkodási Társulat dolgozói, közülük is először a nagybaracskai brigád négy tagja, Mészáros János, Illés István. Sümegi János és Gyetvai István érkezett a helyszínre, hogy Szlanyinka Jánossal, Szabó József csatornaőrrel, Bulik István mérnökkel és Garami János technikussal együtt felvegye a küzdelmet a Duna rohamosan emelkedő vizével. Akadályozta a védekezést, hogy augusztus 2-án kedden, hatalmas záporeső vonult végig, teljesen eláztatva a gátakat, amelyeknek már csak a koronája látszott ki az áradatból. A nyári gátak ugyanis annak idején úgy épültek, hogy 330 centiméteres vízmagasságig védjék a nyári gátak és a fővédvonal közötti területet. Ezzel szemben szerdán, augusztus 3-án már 841 centiméteres vízmagasságot mutatott Bajánál a mérce és másnapra csütörtökre is csupán egy centiméteres apadás volt észlelhető- Rezsneki Kálmán brigádja is megérkezett Felsőszentivánról, hogy a 19 és fél kilométer hosz- szú nyári gátakon homokzsákokkal, szádfalazással torlaszolja el a már-már betörő víz útját. Ott, a Szeretnie—bátai nyári gáton, ahol az i 965-ös nagy árvíz először szakította át a töltést, éppen csütörtökön délelőtt fogott el egy veszedelmes buzgárt és torlaszolta el homokzsákokkal a víz útját Ku- bina János, B. Kovács József, Hódos János, K. Kovács József, Mándics József és Benyó József. Három és fél, helyenként négyméteres víz nyomását tartották fel a Bácskai Vízgazdálkodási Társulat dolgozói két héten át, s bár a Duna vízszintje auguszus 6-ára már 40 centimétert apadt, továbbra is őrzik a töltést. Megvédték az áradattól a tsz-gazdák egész évi munkájának gyümölcsétK. A. révén informáljuk a társadalom tagjait a „dolgok” állásáról. Ennek feltétele viszont az információk beszerzése. ESETENKÉNT azonban, ez nem is olyan egyszerű. A napokban például csaknem tíz kecskeméti vállalat, intézmény, igazgatóját és más felelős beosztású vezetőjét kérdeztük meg: hogyan dolgoztak az elmúlt fél év folyamán, mit produkáltak ebben az időszakban? Sajnos, nem kaptunk pontos választ. A felelet nélkül hagyott kérdések sokasodtak és végül egy ilyenféle kérdőjelben „egye- » sültek”: vajon mennyire szervezett egy olyan munkaközösségben a dolgozók tevékenysége, ahol egy féléves periódus befejezése után több mint egy hónappal sem tudnak teljes precizitással számot adni az eredményekről? Hiszen ezt még azzal sem lehet megindokolni* hogy az illetékes reszortfelelős éppen szabadságon van, mivel néhány ember kiesése miatt a munka sehol sem állhat meg. Az sem lehet magyarázat, hogy éppenséggel házon kívül van az igazgató, aki mindenféle sajtónyilatkozat -jogát , sajátmaga számára tartja fenn. (Megjegyezzük, hogy egy-egy részletterület. eredményeiről, problémáiról az igazgató is a reszortfelelős beszámolója alapján tájékozódik.) Néhány helyen udvariasan közölték velünk: pár nap múlva rendelkezésre állnak a szükséges adatok, „majd összehozunk valamit.. Ne legyünk szkeptikusak, és fogadjuk el, hogy sikerül egy ilyen „összehozás”. Mégis felmerül az újabb kérdés: hogyan képes ezzel a „módszerrel” alaposan elemezni, és a legfontosabb összefüggéseket feltárni, s ebből, a szükséges következtetéseket levonni egy vezető, amikor felelősséggel kívánja értékelni a munkát. AZ UTÓBBI időben az új gazdásági mechanizmussal kapcsolatos viták során országszerte arra keressük a választ, miként lehetne a jövőben ésszerűbben, gazdaságosabban dolgozni. E vitákban azonban — — úgy tűnik — néha elfeledkeznek egyesek a pontos, időben történő értékelés fontosságáról, az ehhéz szükséges információk megszerzéséről. Enélkül pedig nehéz elképzelni előrehaladást. Bubor Gyula Ki a«, akinek a háza a szó szoros értelmében éjjel-nappal nyitva áll a vendég előtt? Városon, falun egyformán. Akinek nem lehet ilyet mondani, amikor üt a műszak végét jelző óra: „No, mára befejeztem. Tegyük félre a kalapácsot, hiszen holnap is nap lesz.” Nem egy ilyen közéleti ember, tanácsvezető van minden helységben, de maradéktalanul mégis csak egy valakire lehet elmondani. A párttitkárra. Mert ha késő este zárva is van már a pártszékház, s a körútjáró hazaigyekvő minisztériumi kiküldött még az adott községről is akar valamit hazavinni a tarsolyában, útja gondolkodás nélkül vezet a párttitkár lakására. így van ez, ha túl korán visz ki valakit a vonat a tetthelyre. Nem koncsorog céltalanul, mert hiszen tudja, hol lakik a párttitkár elvtárs. Jól van ez így? Mondhatjuk, jól is meg nem is. Még igazab- bul szólva, ezt hiába is forszírozzuk. helyes-e, nem-e? Egyelőre — és bízunk benne, hogy sokáig így lesz. Rendelkezés jö- ,het rá, hogy a párttitkámak is van munkaideje, őt is megilleti a zavartalan pihenés, kikapcsolódás joga, de mégis ő lesz az az ember, aki ezt elfelejti. És amikor tanácsra, segítségre, megbízható információra szorulnak az emberek, legyen kora reggel vagy sötét éjszaka, természetesnek veszik, hogy a párttitkárhoz bármikor bizalommal fordulhatnak. Mert ezért tud fáradhatatlan lenni a párttitkár. Ezért nem ismer a maga szempontjából 8 órás munkaidőt. Életét a közösség szolgálatára tette fel, ez tartja olyan szüntelen izzásban, amelyben eltörpülnek olyan kényelmetlenségek, hogy felsőbb szervtől olyankor keresik fel halaszthatatlan ügyben (bár mindig azok lennének) az otthonában, amikor szeretne kicsit megnyugodni... Másfelől a minden oldalról megnyilvánuló bizalom ad erőt is a párt- titkárnak, hogy többet elbírjon, mint az átlagember. Ezek a kúsza gondolatok ker- getőznek a fejemben, amikor Sági József ék konyhájában üldögélek. Szabadszállás község párttitkárját éppen reggelizés közben érem odahaza. Korán van még, de magam is két évtizede abba szoktam már bele, hogy egy párttitkár ugyanúgy elfelejt ebből „illendőségi” kérdést csinálni, púit éft. Nyugodt ember. Mindenkinek ez az első — és később is maradandó benyomása róla. Az a belső kiegyensúlyozottság sugárzik csendes, barátságos megjelenéséből, amit huszonegy mozgalmi esztendő érlelt meg benne is. Sok mindent megért ezalatt — azt hiszem, ezt nem kell bizonygatni —, s azért is tud olyan tapintatos érzékenységű politikai gazdája lenni községének. Mint párttitkár, az 1964-es pártvezetőségi választások óta tevékenykedik a mozgalomban. Hogyan is telt el ez a két esztendő, Sági elvtárs? Halványan elmosolyodik. Lehet, hogy két kislánya, Évike és Agika tüsténtkedésén, akii? zajos elfoglaltságban vannak a nemrég ajándékba kapott kis- cicával. Halkan csitítja őket. Talán azzal is egy kis időt nyer a válaszhoz, míg megkeni a reggelihez lekvárral a kenyeret. Ezekben a pillanatokban azért valami belemarkol a szívembe. Azért csak túlzás az is, ha a bizalom jegyében odáig megyünk egy szüntelenül segítésre kész pártember igénybevételéi
