Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-25 / 200. szám
1966. augusztus 2S, csütörtök S. ©Títal Másfél hónappal a határidő előtt újabb 16 lakást adtak át Kiskunfélegyházán Törzsgárda Rugalmas árpolitika a fogyasztók érdekében A napokban igen érdekes beszélgetésnek lehettem a fültanúja: két boltvezető vitázott egymással. Az egyik azt bizonygatta, hogy az új árrendszer elsősorban a kereskedelemnek lesz jó, mert a jövőben nemcsak egyszerűen elosztják az az árut, hanem kereskedhetnek vele. Partnere viszont csak „kötötte az ebet a karóhoz”, hogy addig kár minden erőfeszítésért, míg nem folyamatos az áruellátás, és sokszor mindennapos cikkeket is „hajkurászni” kell! Nos, nézzük meg közelebbről, hogy vajon mi lesz az igazság? Tökgyalu és hűlapát A szocialista gazdálkodásban — bármilyen gazdasági mechanizmus esetén — a fogyasztás igényeit kell mind tökéletesebben kielégítenünk. Valóban elképzelhetetlen, hogy akkor, amikor a forgalmat hiányos árukészletből kell lebonyolítani, szabad kereskedelemről, kötetHajdú József a silótaposó traktoron. nia. A tanfolyamon ezzel keveset foglalkoznak- Mindkettőjük UTOS-án védőfülke van. A szövetkezet gépműhelyében készült — az ittenieken kívül még öt gépre. Néhány hét múlva két DE—28-as- ra i$ felszerelik. Az őszi hűvös esőkben, fagyokban felbecsülhetetlen előnyt jelent a „doboz”. Mi a részesedésük? A bér- számfejtő meglepődve néz rám, aztán így válaszol: — Természetesen munkaegység szerint részesednek. Munkájuk után tisztességes jövedelmük van, de a traktoros brigád mégsem ezáltal, hanem munkája révén számit elit gárdának. És ez igaz is, elég csak végignéznünk a nagyszerűen elsimított táblán. Jól dolgoznak, nemcsak azért, mert Mogyoródi János főagronómus különösen kényes a talajmunkára, hanem mert nem is tudnák másképp csinálni. H- D. Agasegyltázi változások A Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet méltán lehet büszke eddigi legnagyobb létesítményére. az egyszerűségében is imponáló Bajcsy-Zsiliinszky utcai háromemeletes, 16 lakásos társasházra, mely Kiskunfélegyháza egyik legszebb új lakóépülete lett. A hivatalos átadás-átvétel az építtetők és a szakértők teljes megelégedése mellett történt és a boldog tulajdonosok a kitűzött határidő előtt másfél hónappal beköltözhetnek a szép lakásokba. Aki ismeri az anyag- beszerzési és egyéb problémákat, és a szövetkezet műszaki felkészültségét, az nagyon értékesnek tartja ezt a határidő lerövidítést, melynek titka az, hogy nemcsak a vezetőség és a műszakiak, hanem Molnár Imre és kőművesbrigádja, valamint a szövetkezet valamennyi szakipari dolgozója minden tudását. de nem utolsó sorban a szükséges anyagot is beleadta ebbe a szép lakóépületbe. ErMeredeken lejt a készülő silókazal- Kellemes savanykás illat lengi körül. Az újabb és újabb szállítmányok szinte „menetrend” szerint érkeznek. Torlódás nincs, de lazításra sem igen nyílik alkalom. Látszik, hogy a csátaljai Üj Tavasz Tsz- ben nem először végzik ezt a munkát. — Rendnek kell lenni — jegyzi meg halkan Lajtai Nándor bérszámfejtő és egyúttal a párttitkár helyettese. — És ez főleg a traktorosokon múlik. Nagyobb részük nem fiatalember már. Ök alkotják a törzsgárdát. Tíz-tizenöt éves traktor- vezetői múlt áll mögöttük. A helybeli gépállomástól jöttek át, amikoris az javítóállomássá alakult. Tulajdonképpen mindig itt dolgoztak, a szövetkezet területén- Ismerik a 2560 holdas közös szántó minden ze- gét-zugát. — Tizenharmadik éve ülök traktoron — mondja a zömök, csupa erőt sugárzó Hajdú József. — Dolgoztam már majdnem tízféle géppel. A silózás most naponta 11—12 órán át tart. De nekem két órahosszával tovább, mivel a műszak előtt és után is egy-egy órán át taposnom kell a kazlat. Így lesz jó a takarmány. Mellettünk áll Elancsák Mihály, aki harmadik éve van a szakmában. Azt mondja, túl van a tanuló éveken, s hogy ez így van, abban sokat köszönhet az idősebb traktorosoknak. Hajdú József viszont megjegyzi, hogy most a traktorosnak gyorsabban kell a szakmát elsajátítani, mint régebben. A tanfolyam elvégzése után mindjárt gépre kerülnek. Ö annak ről az építtetők állandó ellenőrzéseik során meggyőződhettek. Nagy előnye a szövetkezetnek,' hogy az építésnél előforduló mindenféle szakmunkát házon belül el tud végezni, nem kell kooperáló társakat, nem egyszer „hátramozdítókat” igénybevenni, nem függ az alvállalkozók munkájától. Szerteágazó, bonyolult feladatokat lát el a Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet. Ezek közül legjelentősebb a belvízkárok által annyira megtépázott város lakásépítése, társasházak, termelőszövetkezeti épületek létesítése, a lakosság részére szakipari munkák elvégzése. A most átadott ház mellett már épül a következő, amit még ez évben tető alá akarnak hozni. Az idén hozzáfognak a Kazinczy utcai 24 lakásos társasház alapozásához is, a „Közelszőlőben” pedig négyszer négy lakásos, kétszintes társasházak építéséhez. Tóth Miklós a gépeken idején két évig volt segédvezetőTalán most is ez kellene? Az Űj Tavasz Tsz 19 traktorának mindegyikén szakképzett vezető ül. S rajtuk kívül még sokan vannak a gazdák között, akik értenek a géphez, csak écnen nincs vizsgájuk. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem mindegyik gépnek két vezetője lenne — mondja Lajtai Nándor. — A tél folyamán legalább tíz embert kellene kiképeztetnünk. Sajnos, nincs elég jelentkező. Pedig az utóbbi három évben 45 forintnál nem volt kevesebb a munkaegység értéke. Kevés talán a fiatal? Nem mondhatni, hiszen az új szőlő- és gyümölcsültetvényben huszonötén dolgoznak húsz éven aluliak, de zömmel lányok. Kedvezünk is nekik, jövedelmük négyötödét havonta készpénzben kapják meg. Nem állnak rosszul a gépesítéssel. Három saját kombájnnal takarították be a gabonát, a széna behordásánál önrakodót alkalmaznak, a burgonyát géppel vetik és szedik. A kukoricatörés viszont, amely családi művelésben van, kézzel történik. Ám, egy adapteres kombájnt is „bevetnek” az ősszel. A határ egyik távoli szögletében vetés alá szántanak. Hajdú László több mint másfél évtizede traktoros, noha csak az idén jött át a javítóállomásról, ahol pár évig szerelőként dolgozott. Társa viszont a tizennyolc éves Peréti Antal, az elmúlt télen végezte el a tanfolyamot. — Jó traktoros lesz Tóniből — jegyzi meg róla Hajdú László. — Csak még a munkagépek kezelését kell elsajátítaA napokban adták át Ágasegyházán az új, 200 ezer forintos költséggel épült állatorvoslakást. 1967. első negyedévében végre óvodát is kap a község, 720 ezer forintos KÖFA-költségen készül el a korszerű épület, amely 50 gyermek óvodai ellátását biztosítja. Fejlesztik a község villany- hálózatát is. Átadás előtt álla most felszerelt 1180 méteres vezeték, amely 264 ezer forintba került, és a községfejlesztési alapon kívül a helybeli földien üzletkötésekről beszéljünk. Viszont helytelen úton járnánk akkor is, amikor az árubőség megteremtését a jelenlegi gazdasági mechanizmus keretein belül próbálnánk megoldani. Mert ha például egy áruféleséget hónapokig keresünk, vagy már évek óta hiába érdeklődünk utána, mint az elmúlt esztendőkben a tökgyalú, vagy hólapát iránt, többnyire két eset áll fenn: az ipar vagy nem tudja gyártani, mert nincs nyersanyaga, nincs kapacitása, vagy nem akarja gyártani, mert nem találja meg a számítását. Előfordul az is, hogy a kereskedelem részéről hanyag a beszerzés! A jelenlegi árrendszer vajon mennyiben okolható ezért? Minden áru annyit ér, ameny- nyi munkát az előállításába fektettek, de az ár legtöbbször mégsem az önköltség, a forgalmi adó és a nyereség egyszerű összege, hanem a kereslet-kínálat viszonyában alakul. Azaz alakulnia kellene, de jelenleg nagyon is merev! A központilag megállapított fogyasztói árak az ország egész területén, éveken át változatlanok maradnak. Ugyanakkor az áru előállítási költsége vállalatonkint különböző lehet, de a technológia fejlődésével évről évre is változhat az önköltség. Miért nem gazdaságos? Nézzünk egy-két példát a helyi tanácsi iparban. Egy évvel ezelőtt hiánycikk volt a 261 forintos üstház- A gyártásával megbízott Dunave- csei Javító és Szolgáltató Vállalat kereken kijelentette: Ha üstházat gyárt, ráfizetéssel termel! Csak azután tett eleget a szerződésben vállalt feladatának, miután a megyei tanács eltörölte a forgalmi adó befizetési kötelettségét. Vagy a nagyon is keresett cserépkályha esete! Halason sokkal nagyobb ráfordítással gyártják, mint Orosházán. Az 1450 forintos árba nem fért bele a halasiak betervezett nyeresége, ezért csak azután folytatták a munkát, miután az Árhivatal a cserépkályhák árát 1700 forintra felemelte. De miért hiánycikk például a háztartási munkához nélkülözhetetlen hús- és zöldségvágódeszka, s időnkint a fakanál? Miért nem kapható már évek óta a disznóorr-kapocsfogó, hová tűnt a szúnyogháló? Az ilyen, kisebb értékű cikkek hiányát szinte egyöntetűen így magyarázhatjuk: olyan kis értékeket képviselnek, hogy a helyi tanácsi vállalatoknak, vagy kisipari szövetkezeteknek nem gazdaságos bajlódni velük. A disz- nóorr-kapocsfogóért bizonyára két-három forinttal is többet fizetnének a vásárlók, ha kapható lenne, de a merev árrendszer ezt nem engedi. Jelenleg állami támogatással, dotációval, az új gazdasági mechanizamusművesszövetkezet, a termelőszövetkezeti szakcsoport és a Bajai Nádgazdaság hozzájárulásával készült. Az új vezeték jelentős mértékben megjavítja a Község ipari áramellátását. Gyarapodnak a községi lakóházak is. Ebben az évben 6 ház épült mindössze, de a községi tanács a napokban kezdi meg 110 házhely kisajátítási munkálatait. Az ezeken a telkeken épülő házakkal a tanyavilág fokozatos felszámolását tűzik ki céluL ban pedig a szabad ármegállapítással oldható meg ez a probléma. Három ártípus Az új gazdasági mechanizmusnak központi célja, hogy az adminisztratív jellegű intézkedéseket csökkentsék, a fogyasztói árakat, a termelésben felmerülő problémákat a megengedett határon belül a mechanizmus, az eladás—vétel viszonya oldja meg. Egy önmagát tisztító és kontrolláló folyamatot kell elindítanunk! Terveink szerint a jövőben háromféle ártípus biztosítaná ezt: Az alapvető élelmiszereknél és a nyersanyagoknál fis árakat (előbbinél az életszínvonal, a megélhetés biztosítása megköveteli a változatlan árakat, a nyersanyagok vonatkozásában, mivel alapanyagban, ásványi kincsekben szegények vagyunk, nem engedhető meg a szabad ármegállapítás). Félkész termékek, s elsősorban ruházati áruk vonatkozásában az úgynevezett maximált árakat vezetjük be, tartós fogyasztási és luxus cikkeknél pedig teljesen szabad ármegállapítást engedélyezünk. S mindezt miért? A jobb áruellátás, a hatékonyabb fogyasztásra termelés érdekében! És e fő cél eszközeként szolgál a manapság annyira hangoztatott új anyagi ösztönzési rendszer, a fokozott gazdaságosság elve! Tehát az új gazdasági mechanizmusban nem egyszerűen „továbbra is”, hanem „még jobban” fő cél: hogy legyen! Az új árrendszer középső, tehát, maximált ártípusa felel meg legjobban a szocialista újratermelés szabályozására. Nézzük csak meg egy aktuális példán keresztül, hogy miként is lesz ez? Ritkán kapható a fehér, keménygalléros nyloning! Az Árhivatal megállapítana, hogy egy hosszúujjú nylon ingért maximum háromszáz forintot kérhet a kereskedelem- Ez olyan ár, amely mellett a legrosszabb önköltséggel dolgozó vállalat is a nyloninget nyereséggel termelheti. Nos, aki jobban megtalálja a számítását, az gyorsan fokozza a termelését, 300 forintos árért gyárt — elkel a terméke. Kialakul a vállalatok közötti verseny, mert aki későn „kap észbe”, az már a megnövekedett, bőséges árukínálat miatt csak 280 forintért tudja eladni a készletét. Egészséges verseny Ekkor már a verseny belföldi vonatkozásban is technikai fejlesztés kérdése lesz. Aki új technológiával, újítással csökkenteni tudja az önköltséget, már 260 forintban is jól megtalálja a számítását, mert elsősorban majd az ő gyártmányát vásárolják! Tehát központilag szabályozott, a tervszerű gazdálkodás keretén belül engedélyezett, sőt anyagi támogatással ösztönzött, egészséges verseny lesz! Ami bizonyára mind a vállalati, mind a kereskedelmi szakemberekét megmozgatja, hogy időben és a területi igényeknek megfelelően gyorsabban reagáljanak a fogyasztók szükségleteire! S ez nem visz- szalépés, hanem előrehaladás a fő cél, az életszínvonal fokozott emelése érdekében. Végül visszatérve a párbeszédre, az eddigi elemzések alapján az alábbi következtetésre jutunk: valóban az új gazdasági mechanizmusban a rendelkezésre álló árualappal „kereskedni” kell, viszont ezt az árualapot csak az új árpolitika bevezetésével tudjuk rövidebb idő alatt és jobban biztosítani. Pétre!» Sándor
