Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-25 / 200. szám

Már időszámításunk előtt két-három- ezer évvel is élt ember ezen a vidéken. Csiszolt kőkapák, kezdetleges gabonatartók, égetett agyagedények, hálónehezékek adnak hírt az emberi élet legkorábbi nyomairól. A nagy kiterjedésű urnatemetők, melyeket az utókor kutatókedve, a múzeológusok, régészek ásója felszínre vetett, sűrűbben lakott településekre utalnak. Nem véletlen tehát, hogy már a honfoglaló magyarság története is őrzi — Zalán bolgár fejedelem feletti győzelem emlékeként — Alpár helység nevét. Később a török-, a tatárpusztítás idején a kis falvak sokasága néptelenedett el ezen a vidéken, s helyükön elhagyatott puszták keletkeztek. Móricgátja. Szánk, Majsa és Szent- lászló Esterházy Pál jászkun főkapitány alatt — aki árendába adta azokat — Kecskemét amúgy is széles határát növelték. Csak egy évszázad múltán újult meg, támadt önálló életre a Kiskunság vidéke. Benépesültek a falvak, a réteken gulyák legeltek, s az ember ismét kezdte birtokába venni a tájat. Petőfi már így ír róla:

„Hova szívem, lelkem

Mindég, mindenhonnan vissza-vissza- vágyott.

Újra láttam végre születésem földjét,

A szép Kiskunságot!”

A végtelen rónát a gyermek Petőfi minden bizonnyal először a fereneszál- lási pusztán mérhette fel' tekintetével, ahol édesapja, a félegyházi mészárszék bérlője szántót és kaszálót is használt, sőt, egy-egy ideig, az ottani vendégfogadó árendása volt. Petőfiszállás néven a puszta egyik felén ma önálló községet találhatunk, nevében is méltó őrizője- ként a kedves és nemes hagyományoknak.

Van mivel büszkélkednie tehát, a múltat idézve, e környék lakosságának, hiszen a lánglelkű poéta nyomdokait őrzi ez a táj, s bizonyára az ő szelleme. hazafisága egyik ihlető forrása ma is az itt élők tetteinek, alkotó cselekedeteinek.

Az „ötágú“ ternlet

de azok mentén legfeljebb egy-két községet találhatunk. Kiterjedtségére jellemző, hogy míg alsó széle, Kígyóspuszta Halasnál is délebbre van, az északi határa majdnem Kecskeméttel párhuzamos. Ami tehát a közigazgatást, az irányítás dolgát illeti, nincs valami irigylésre méltó helyzetben a járási vezető testület.

De erről egyébként nem sok szó esik. Az adott körülmények szabják meg a munkát, a tennivalót, s ehhez igazodik a járás lakóinak élete is. Az adottságok, a természeti körülmények pedig itt azt jelentik, hogy a százezer holdnyi terület kétharmada a homokhátság jellegzetes vidékéhez tartozik, s a „jobb felső csücsök” pedig a Tisza menti körzethez, a maga sajátos arculatával és problémáival. A szántóterület legnagyobb része gyenge termőképességű homoktalaj — tízezer holdon még ma is három-négy mázsa rozs terem —, több mint tízezer hold az állandóan belvízzel sújtott terület, a Tisza mentén pedig átlag minden kétévben kétezer holdat önt el az áradás.

Számolni kell mindezzel a járás vezetőinek gazdaságilag és politikailag éppúgy, mint azzal is, hogy a lakosság zöme — pontosan 60,9 százaléka — tanyán él, s nem is valami kedvező körülmények között. (A tsz-ek többsége évek óta a gyenge eredményt elérők közé tartozik.) Nem véletlenül állapította meg 1962-ben a legutóbbi megyei pártértekezlet beszámolója, szembe állítva a kedvezőbb országos és megyei adatokkal: „A félegyházi járás mutatói a kütterjes homoki gazdálkodás gondjait jelzik: alacsony a termelési szint, ezért az országos átlagnál is, a fekete földű terület átlagánál pedig különösen alacsonyabb itt a jövedelem.” Mindjárt

let nagy része homok, hát ezen a rossz termőtalajon kell a jövő alapjait megteremteni. Nincs más kiút! Így tér visz- sza a kör önmagába, de mégsem kilátástalanul. Mert, ha Pallavicini őrgróf, s más nagyurak cselédei nem is láthattak maguk előtt biztató képet jövőjüket illetően, alig egy-két évtized elmúltával — utódaikkal együtt — más alapokon, másféle reményekkel foghattak hozzá sorsuk megjavításához. S ehhez az első. igazán reális célkitűzést az a természetátalakító terv adta, melyet a megyei program így határozott meg: homokhasznosítás, s ezen belül elsőként a nagyarányú szőlő- és gyümölcstelepítés.

A homok meghódítói

Az a közel négyezer holdnyi szőlő- és gyümölcsös, amit az utóbbi években eltelepítettek, jobbára még most fordul termőre. Nyilvánvaló tehát, hogy nem sokszorozhatja meg egyik napról a másikra a járás parasztságának jövedelmét. (A telepítésekkel járó állami segítség azonnal is sokat segített, tenyhített az alkalmi gondokon, de valójában majd csak most kezdik érezni hatását.) Az öreg szőlők megőrzésében, s ezzel együtt a termés, a jövedelem megtartásában, sőt fokozásában sokat jelentett, hogy — a célszerű megyei politikának megfelelően — a termelő- szövetkezetekkel egyidejűleg alacsonyabb típusú társulások jöttek létre, s ezek egyre jobban gazdálkodnak. A tizenhét termelőszövetkezet mellett — nagyjából azonos termelőterülettel — tizenöt tszcs és egy szakszövetkezet is működik a járásban. Életrevalóságukat ma már a 7520 holdra növekedett, közösen művelt terület — ebből 1470 kh

Akik a föld mélyének kincseit hozzák felszínre: az olajbányászok munkában.

Fejesre hajtja a nyájat Vízhányó Gábor juhász és Betyár nevű kutyája a gátéri Aranykalász Tsz-ben.

újtelepítésű szőlő és gyümölcsös — bizonyítja sok egyéb mellett.

Nem tudom, a történelem fel jegy zi-e majd ennek az időszaknak hőseit, de ha igen, úgy a homok meghódítói biztosan helyet kapnak ebben a névsorban. És nem is csak a szőlőtelepítők. Mert nem kisebb dolog jószágot nevelni, nagyüzemi állattartást, törzstenyészetet teremteni ezen a vidéken, ahol a takarmányfélét mindig is úgy kellett behozni más megyékből a vállalkozó kedvű gazdáknak, háztáji gazdaságoknak. S ha manapság a megye számosállat létszámának 11 százalékát ez a járás adja, nem kis eredmény a fentieket figyelembe véve. A megkétszereződött szarvasmarha-állomány, az öt év alatt háromszorosra nőtt juhászat, a korábbinál 163 százalékkal nagyobb sertéstenyésztés szorgalomról és leleményességről beszél. Még akkor is, ha a lehetőségek — például a nagy kiterjedésű legelők hasznosítása — koránt- sincsenek kihasználva.

Hogy mennyire sürgető feladat a gaz- zül mivel és hol érdemes foglalkozni, ennek felismerése talán a legfontosabb, s nagy tapasztalatot, hozzáértést kíván. A gátéri Aranykalász Tsz példája alkalmas ennek igazolására. A megye legnagyobb termelőszövetkezeti kacsatelepét fejlesztették ki viszonylag rövid idő alatt, s ennek idei terve már eléri a 37 ezer darabot. Bujáki Jánosné és Kozma Erzsébet gondozók nevét jól ismerik már ebben a szakmában, Nekik is részük van abban, hogy a szövetkezet tervében másfél milliós többletbevétel szerepel ennél az üzemágnál. Az Aranykalász 15—20 ezer csirkét is felnevel évente, 1300 darabos juhállománya, 560 hízósertése — Kiss Illés és Takács Mihály gondozókat az FM nemrégiben tüntette ki oklevéllel — tekintélyes álKutatni és megtalálni

Az alpári kosárfonók munkája messze földön ismert. Most éppen 1250 db yffljpurt-hajójmsáj indul Svájcba. De itthon is elfogyna belőle akármennyi...

A homok hasznosításának gyümölcsöző módszerét találták meg a kertészkedő — jelentősebb öntözési lehetőségek hiányában főleg szákazkertészettel foglalkozó — közös gazdaságok. Míg 1960-ban 100 hold szántpra. mindössze 52,5 mázsa vegyes zölfységfelvásárlás jutott, 1965-re ez a mennyiség megkétszereződött, s tovább növekszik, főleg a hozamok emelésével, az elkövetkező

Amikor évekkel ezelőtt valakitől a kiskunfélegyházi járás jellegzetességei felől tudakozódtam, ezt a tömör meghatározást kaptam:

— Hogy mi a jellemzője? Hát, hogy ötágú!

Látva, hogy nem értem, meg is magyarázta a dolgot A járás északnyugati csücskében van Kunszállás, az északkeleti részén Alpár és Tiszaújfalu. keletre Gátér, lentebb Pálmonostora, déli irányban szétszórtan — Petőfiszállás. Jászszentlászló, Kiskunmajsa, Csó- lyospálos, Kömpöc, ezektől nyugatra pedig Szánk, meg a kicsi Móricgát. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy ezeket a „csücsköket” — például Kunszállást, Alpári, vagy Gátért — csak úgy lehet megközelíteni, ha előbb visz- szatér az ember a járási székhelyre, Félegyházára, amely a maga nagy határával szinte részekre szabdalja a járást. így van valahogy a vasútvonalaival, főútvonalaival is. Igaz, hogy keresztül szeli — a központból kiindulva csillagszerűen —, vagy öt vasútvonal.

lattenyésztő gazdasággá avatja ebben a körzetben. A tsz-ben korszerű, gazdálkodás folyik, évről évre csökken az önköltség, olcsó épületeket emelnek és okos, vonzó jövedelemelosztást vezettek be. Mindezt egy olyan vidéken, ahol egyébként a föld csak a legszűkebb megélhetést adta nem is olyan régen.

Ugyancsak az állattenyésztés lehetőségeit igyekszik kihasználni a kiskun- majsai Petőfi Tszcs tagsága, ahol korszerű ólak, istállók, fiaztatók, gépek, s a 4,8 miliői forintos közös vagyon jelzik a fejlődés irányát. A tiszaújfalusi Tisza Tsz juhászata az idén csak gyapjúból 100 ezer forint többletbevételt hozott. Juhász Péter és Víglási Imre juhászok keze alatt szépen fejlődnek az állatok, emelkedik a gyapjú- és a tejhozam. De a szarvasmarhatartás, tehenészet és hizlalás is kifizetődő számukra. Jó szakemberek nevelődtek itt is az évek során. HerédijSzabó Károly tehenész például tavaly a járási versenyben az első helyet szerezte meg a tehenészek közt.

Ezeknek a gazdaságoknak nagy részük van abban, hogy az elmúlt öt esztendőben a 100 hold szántóra jutó hústermelés 45,5 mázsáról 60,2 mázsára növekedett a járásban.

hozzá is fűzte: „A megoldás egyetlen módja a termelés színvonala, a gazdálkodás és a szövetkezeti élet tervszerű fejlesztése..

Hogy mennyire sürgető feladat a gazdálkodás megjavítása, a biztos és állandóan emelkedő személyi jövedelmek megteremtése, s az ezzel járó kulturális színvonal növelése, mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy az elmúlt öt esztendőben a 44 ezer főnyi lakosság 2846-tal fogyatkozott. S. akik — vállalva a nehézségeket, mert otthonuknak vallják e vidéket — itt élnek, azoknak jelenleg még közel 75 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Mivel pedig a megélhetést adó földterü