Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
AZ OT Bokor, virágok, bokor alacsony zöld kerítés nagyorrú szobor, földig hajló szomorú fűz és kandeláberek az út mellett, amelyen naponként kétszer megyek. Itt ver engem a téli viharok fehér suhogó ostora kalapomra hullnak ősszel a levelek s elmúltnak talpam alatt. Csak lépésekkel mérem sorsomat — ha tudom. Megyek, megyek a zöld kerítés mellett a háromperces úton. Harminc évvel ezelőtt itt járkált Adler Mór úri szabó, akinek hamuvá perzselt teste fölött már gyönyörű kristályokat szikráztat fel a hó. Harminc évvel ezelőtt..; sorsuk történelem. Engem jobban érdekel a jelen, hogy mi lesz velünk és mi lesz velem. A szakadékokat áthidalni elegendő e az értelem? A fény aranyfüst-karikái gurulnak a tűpikkelyes gyepen. Megyek a háromperces úton. Liliomkehely-szoknyában lányok rajzanak. Sodorja őket a szerelem. Fölöttük egy-egy aranytök a templomok szikrázó gombja... Vietnamra tonnákban hull a bomba. Az analfabéta halált szuperszonikus repülőgép hordja, mintha rendkívüli és meghatalmazott nagykövet volna. Az ember magát értelmesnek mondja, megalkotja a „tiszta beszédet” hogy mit kell, szabad tenni és mit nem lehet. Aztán sárba tiporja a törvényeket. A tornyok gömbjei levágott emberfejek, dárdákat látok kiállni a földből amerre megyek, pedig csak alacsony zöld kerítés veszi körül a virágot, a gyepet a háromperces út mellett, ahol naponként elmegyek... Ne hagyj el minket páncélos értelem, vezéreld seregeinket. Gál Sándor CSENDES volt még a váróé, a kora reggeli forgalom teherautói futkostak csak. Mert ezek a teherautók már ilyen korán úton vannak. Az egyikben kenyeret hoznak a gyárból, a másik csak átszalad a városon, mert messziről visz messzire, korai zöldséget, salátát, paprikát, vagy éppen építkezési anyagot valahonnan, valahová. Mindig tisztelettel adózott ezeknek a korán kelő embereknek. Tudta, hogy némelyike már alig éjfél után útrakel, hogy vigye, amit vinnie kell, országutakon, városokon, falukon keresztül. Tisztelte és irigyelte Is egy kicsit. Igaz, ilyenkor úgy számolta magában, hogy ha nagyon akarja, belőle is lehetett volna soíor»«I Miközben tempós léptekkel tolta maga előtt a kétkerekű kocsit, mindig különféle dolgok jutottak az eszébe, és néha azt is észrevette, hogy hangosan válaszol önmagának. De ilyenkor ijedten szétnézett, nem hallotta, nem látta-e valaki. Ámbár ... — és megvonta a vállát. Igen, persze.., lehetett volna talán belőle is ilyen teherautó-vezető, vagy ahogy mondják sofőr, ha ... olyan, mint ezek, akik közül egyik-másik kiinteget neki a volán mellől, pedig nem is ismeri. Barátságos emberek, olyan koránkelők, mint ő maga. — Na, mi van, öreg? — szólt ki egy hang a magasból, azaz egy teherautó ablakából. — Alszunk, alszunk?... Persze, ilyen is van. A hang w Tettének oka ismeretlen“ Az új lakótelepen még nincs egyetlen üzlet, az alkalmi utakat kát fenyítették —■' tessék-lássélj perces záporok is elcudarítják. Ám a homokozók, a hinták már — akik 12 évnél fiatalabb gyehónapok óta „üzemelnek”. Hja. elsők a gyerekek. Most azonban rá se néznek a játékszerekre. A szőke Pisti élménybeszámolóját hallgatja a bérházi ifjúság. Úttörő olimpikon. Reggel érkezett meg a nagy versenyről, ezüstéremmel. „Én is láttalak a televízióban, én is, én is” — kedveskednek a fiúk-lá- nyok. A gyereket elhódítja a siker, mondja, mondja ... Egy idő után ráunnak. Már igyekszenek letromfolni, túllicitálni. „Apukával vitorláztunk is a Balatonon” — meséli az eminens Gyurika. Miska a Mátrában üdült, többen pedig a városi úttörőtáborban. Csak egy nagyobbacska, tizenöt esztendős fiú töltötte itthon az egész nyarat. Dolgozott. Felíró volt a gyümölcsátvevő telepen. „Néha tíz órát is lehúztam egyfolytában, biciklit szeretnék venni, azért...” reket szegődtettek. De hajaszála sem görbült meg a tehetős la- josmizsei Szaszkánénak. Nagy- értékű szénakazlának pusztulását látván „elébb maga, majd 12—14 éves fia segítségével öt- a figyelmes hallgatóság: szőr tűzbe dobta a libapásztort, aki még csak nyolc éves volt... és bíbictojást akart sütni.” (Kecskeméti Közlöny, 1915. július 25.) A gazdák között kevés az ilyen szadista, elgonoszult. De úgy viselkedtek, ahogyan apjuktól látták, ahogyan gazdatársaik éltek. Amikor megtörtént a baj, A helyi sajtó félévszázados Miért nyúltak ilyen fiatalok a eSyiküket sem prédikálta ki és még régebbi évfolyamai gon- kötél, a méregpohár, a fegyver pap’ 1311 fogtak biztos, után? „A régi jó béke Világban!” hogy nem: vétettek a „Szeresd Milyen társadalmi, szociális felebarátodat mint tenmagadat!” és olvas- körülmények, erők szippantot- ^55?^ ták fel, pusztították el mindössze egy-másfél évtized alatt a Kürty Györgyök, a Bakó Mihá- lyok, Tóth Magdolnák hitét, legtöbbSiö.. már a tizedik sor tasStoWto^őlce?^iz ön zo^t: ilyen kellemetlenséget okotajan kiderül: artatlan tyukpert tele sei ege taszította őket az on- vére-szülötte a eazdának. növesztett közérdekűvé a több hentes nalál nirvamajaba? dósán őrzött kincsek a kecske méti levéltárban. Érdekesek tör. téneti szempontból mánynak is. Ahogy lapozgatok újra meg újra félrevezetnek a handa-bandázó címek. Szerencse, hogy a szetes volt, hogy a kis cseléd napi tizenhat órát dolgozik, mint a nap körútja az égi mezőkön. Elképzelem, még a gyerek apja szabadkozott, sajnálkoelőfizetőre, vásárlóra spekuláló zott vére-szülötte a gazdának. _ „„ No, nem a hatóságok okvetet,Tettének oka ismeretlen”? lenkedtek erre semmiféle felh őrt tűrroL- mioTd- / A rsci-iTr\r vagy éppen témahiányban kín- Miért tették, miért? Az egyik jegyzés jem utal. Hanem év közben, más fontos gazdasági lódó újságíró. Szenzáció, szenzá- jegyzőkönyv szerint: „Az ökrö- ció minden áron — ez a törek- két beleeresztette a búzába. Félt, vés süt át a hasábokon. Rablás, hogy megbüntetik.” Egy másik gyilkosság, családi dráma leg- szerencsétlen éhes volt és puly- alább két oldalt érdemel. Ép- kát akart főzni. A Szegedi úti teendők közben kellett új cselédet keresni. Aki kiscsikót rúdhoz kötött, pen ezért lepődtem meg a Pest gazdálkodó 12 éves szolgalegé- megszólták, Azaz, megszólták megyei Hírlap 1898. június 25-én nye a vonat alá akarta magát volna ha akad ilyen barbár. Nö- megjelent számában olvasható vetni. „Sokat kell dolgozni, vendékfától sem várt senki gyü- kétsoros gyanúsan rövid közle- azért.” Az újságíró mindeneset- mölcsöt. Csak az ember gyere- ményen: „A 12 éves Kürti re megnyugtatta a magát és a kétöl követelték felnőttet is György, Csille János marhapász- közvélemény lelkiismeretét: sorvasztó terhek cipelését. Sőt" Megígértették vele, hogy többet addig hajlítsd a fát, míg fiatal! tora öngyilkos lett.” Miért e hallgatás? Egy esetből ne vonjunk le következtetéseket; tovább lapozok. Rideg szűkszavúsággal híreli kék, kegyetlen szülők. Az ártatnem követ el öngyilkosságot.” Ilyen elv alapján tetézték a kö- Ma is akadnak kórosan érzé- tele&ségeket. És a gyereket kény, betegesen félénk gyere- sűrűn verték, feddték. A kis cselédnek nincsenek szép emlékei, amelyekben megkapaszkodhatna (a boldog gyerekkor ismeretlen dóztatja a társadalom lelkiis- hogy kitekinthessen magánya, ki- méretét, gondoljunk csak a sás- szoigáltatottsága szűk börtönéi di ügyre. Félszázada kocsmai szóváltáa Kecskemét: „Bakó Mihály 13 lanokat a közösség legtöbbször eves cseléd gazdája szarkási ta- megóvja a legrosszabtól. S ha nyáján egy karabéllyal mellbe- mégis: országos felháborodás, e körökben), sok még a falu halőtte magát.” (1899. március 26.) elszörnyedés támad és jaj, ezer- tárát sem lépte át, nincs átte- Az ellenlábas lap szerkesztősé- szer jaj a vétkeseknek, a közö- kintő képessége, nem ágaskod- ge sem tartja közfigyelemre kü- nyösöknek. A sajtó, a rádió ria- hátik fel tapasztalatai létrájára, Ionosképpen érdemesnek, különlegesnek az esetet. Vajon Miért? Űjabb és újabb köteteket emelek le a polcról. „Tóth Magdolna 14 éves varrólány öngyilkos . , , lett.” (Kecskemét, 1904. 36. szám) sokra oldalakat pazarló újságok ---------------------------------„ Magyoró Ilona 16 éves cseléd- ket-három sort a oz egy- ugyan egyáltalán tisztességgel S f%köT°19ll m<szeptember sfrsna“'bő^ít/ez háborgó eltemették őket - és búcsúié- gyar Alföld 1911. szeptember . , 0ivall messziről is ez véllel sem üzentek az utódokSÄts.:-"! «aaT*äüäs »•*. * Ms.»!™»*, Tr. (Kecskeméti Újság, 1913. május reszvétlenseg. nyaval kevesen ismerkedtek 25.) „Kiss Károly 15 éves béres- így gondolkozhattak: gyerek, szabadszállási lakos teg- 7 .. .77 esztendőn keresztül koptattak is nap délután felakasztotta magát. Ettföt olyfszre- az , iskolapadot, legfeljebb arra bői. Más kiutat nem lát, csak a halált Sírjukat már benőtte a fű — ha Cselekedetét gazdájának, Kusz- ... ... , sä 7? gf£én?k\L 'uLr^t Äi^anenT gyedek, tíz-' lettene* OKa ismereiien tizennégy évesek. A rendeletek a bűnöst. Csak azt érezték: nem S£ «—*« «* éves fiú Jászkiséren öngyilkos Lesétálok a játszótérre: „Itt van húsz forint. A legügyesebb lett.” (Népszava, 1912. március szaladjon a cukrászdába, de szedje a lábát és hozzon csokoládét.” !•) „Mindért”? — kérdik. Bólintok, igen igen. Nem értik mi ütött Elég, elég.:. A tragikus ese- belém. Még a 15. éves, biciklire pályázó „önálló kereső” Pista is tek további sorolása helyett az úgy örül az édességnek, mint... mint egy gyerek. okokat keresem. Miért tették? Heltai Nándor emlékeznek, milyen szűrben jár az öreg A-betú. Arról sejtelmük sem volt: ilyenkor búcsúlevelet lehet írni, megnevezni, vádolni tulajdonosa nevetett, aztán a kocsijával tovább futott. Mesz- sziről még kiintett a bal kezével, ebből aztán tudta, hogy ez is csak olyan barátságos gúnyolódás volt. Megérkezett a saját körzetébe, leállította a kocsit és a munkához készülődött. Leemelte a seprűt és a lapátot, odatámasztotta szerszámait a kocsi oldalához. Elővette a cigarettatárcát és rágyújtott. „Szép reggel van...” — gondolta. „Ma jó napom lesz...” Szinte babonás ragaszkodással tartotta magában, hogy ha reggel szép idő van, akkor jó napja lesz. Ha esik az eső, vagy fúj a szél, akkor más a helyzet. Akkor nem lesz jó nap ... ELSZÍVTA a cigarettát és munkához látott. A felező seprő tiszta sávokat húzott és kis porfelhőt kavart maga mögött. A járókelők ezt a porfelhőt nem szeretik. Igaz, ilyenkor még nem sokan vannak, csak majd később. Van, aki nagy ívben elkerüli, van aki rászól: „Ne poroljon!” vagy „Nem tud vigyázni?!” — de hát ez a mesterséggel jár. Az ilyen megjegyzések is, meg a por is. Anélkül nem megy. De olyan is van, aki csak elmegy mellette, nem szól, észre se veszi. És vannak „saját” emberei is, akiket nyilvántart gondolatban. Tudja, hogy abból az emeletráépítéses házból mindig együtt megy munkába már ilyen kora reggel egy munkás házaspár. Percnyi pontossággal indulnak. „Pedig fiatalok” — és köszönnek is. Nekik mindig utat enged, akkor egy picit félreáll és abbahagyja a seprést, ezt ők is tudják. Észreveszik. Aztán egy kedves kis fiatalasz- szony a kislányával. Ök is „koraiak”. A kislányt viszi az óvodába, ő meg megy valami hivatalba. Nem tudja hová, csak azt, hogy merre... ő is szokott köszönni és engedi, hogy a kislány arcát megsímogathas- sa. Gondolatban csoportokra osztja az ismerős arcokat. Vannak az egészen koraiak, akik már akkor jönnek-mennek, amikor kezd. Aztán akik úgy a hivatalkezdés idején. És ezek közül már csak arcokat ismer. Ki honán és hová megy — nem tudja. Aztán a délelőttiek... Női hang szólította meg: — Tessék mondani... hol van a tanács háza? A megyei... Fejkendős, fiatal parasztasszony volt, aki megszólította, ö, nagyon gyakran megkérdezik tőle, hol van ez, hol van az, persze, legtöbben a tanácsot, a piacot, meg a vasútállomást kérdik. MEGMUTATTA az irányt. Az asszony megköszönte. — De még hiába megy... Nyolcig be se engedik ... — Nem sok idő van már addig ... meg sietnék is... — tette még hozzá, ami egyben azt is jelentette, hogy elindult közöttük a beszélgetés. Igen, folytatta is: — Örököltem egy kis földet... egy kis szőlőt... — örökölni... szőlőt.az nem rossz... — mondta elismerően és hosszasabban az asz-
