Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
1966. augusztus 20, szombat 5. oldal HORGÁSZOK Kitüntetések augusztus 20 alkalmából Tegnap délután Kecskeméten, a megyei tanács épületében ünnepséget rendeztek, amelyen részt vett többek között Madarász László, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Kőrös Gáspár, a megyei tanács vb-titkára és Csenki Ferenc, a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára. Az ünnepség résztvevőit Csenki elvtárs üdvözölte, majd dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb-enöke kitüntetéseket adott át. A megyei tanács munkatársai közül „Kiváló dolgozó’’ kitüntetést kapott Fűlőp Gyula, a titkárság csoportvezetője, dr. Egyedi Ernő, az igazgatási osztály főelőadója, Havasi József - né, a személyzeti csoport előadója, Némedi Sándorné gondnoksági és Sebő Gyuláné titkársági előadók. A járási tanácsok dolgozói közül Gazsi István, a Bajai Járási Tanács főelőadója, Szalai János, a Kalocsai Járási Tanács főelőadója. Dorogi Károly, a Kecskéméi Járási Tanács osztályvezetője. Nagy Károly. a Kiskőrösi Járási Tanács csoport- vezetője részesült a Kiváló dolgozó kitüntetésben. A városi és községi tanácsok vezetői, illetve beosztottjai közül pedig dr. Orha István, a Felsőszentiváni Községi Tanács vb-elnöke, Bánovits István, a Tassi Községi Tanács vb-elnöke, Kovács István, a Kerekegyházi Községi Tanács vb-titkára, dr. Tóth László, a Bajai Városi Tanács főelőadója, Hunyadi Lajos, a Kiskunmajsai Községi tanács főelőadója, Szabadi Imrémé, a Kalocsai Városi Tanács előadója, Kerekes Gáspár, a Kecskeméti Városi Tanács előadója, Vakulya Lászlóné, a Kiskunfélegyházi Városi Tanács előadója, Németh Lajosné, a Kiskunhalasi Városi Tanács előadója, Kindla Károlyné, a Jánoshalmi Községi Tanács előadója, Gehér József né. a Kunbajai Községi Tanács előadója, Tolnai János, a Kecskeméti Városi Tanács gondnoka és Bencze Lajos, a Bajai Városi Tanács gondnoka kapott Kiváló dolgozó kitüntetést. Szocialista Kultúráért Érdemérmet adott át a megyei tanács vb-elnöke, Ballun Tibor ágasegyházi tanyai pedagógusnak, Rohrbacher Bélának, a Bács- Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat osztályvezetőjének, Zsiák Pálnak, a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat főkönyvelőjének. valamint Zvara Pálnak, a Kiskunfélegyházi Járási Könyvtár igazgatójának. lamokban sem. Ugyanis a világháború kitörésekor szigorított törvényt hoztak a hazaárulás és a kémkedés megtorlására. Azt persze Blake nem tudhatta, hogy ez a törvény önmagában vajmi keveset ért; éles harc folyt ugyanis a kémelhárításban, a kulisszák mögött. Az FBI és az ONI, vagyis a szövetségi elhárító és a tengerészeti hírszerző és elhárító hivatal között... Mint látni fogjuk, részben egy fatális véletlen, részben pedig ez a kulisszák mögötti harc volt az egyik eredője annak, hogy bár az amerikai elhárító szervek birtokában voltak egy olyan jelentésnek, amely utalt a bekövetkező Pearl Harbour-i támadásra, az óriási támaszpont elleni támadás teljesen felkészületlenül és váratlanul érte az amerikai hadvezetőséget..; Blake úgy döntött, hogy érintkezésbe lép az ONI-val, mégpedig úgy, hogy a japánok erről ne szerezhessenek tudomást. Ez viszont nem volt könnyű dolog. Követői rendkívül kitartóaknak bizonyultak; semmiképpen nem tudta őket lerázni, legalábbis úgy, ahogy azt amatőr-képzelete tanácsolta. Először a telefonra gondolt, de rövidesen felfedezte, hogy egy diktafont rejtettek el lakása nappali szobájának karosszékében. El nem tudta képzelni, vajon a japánok hogy jutottak be hozzá... A telefon tehát nem jöhetett számításba, s ez méginkább rádöbbentette arra, hogy mennyire behálózták, s mennyire figyelik. Végképp eltökélte: megkeresi a tengerészeti elhárító szerveket. Kísérletezett azzal is, hogy bement egy átjáró házba, s az utca túloldalán próbált kijutni. Ám japán követője — aki éppen Blaket figyelte — nem állt meg a kapu előtt, hanem utána ment... Beugrott egy áruházba, hogy eltűnjön a forgatagban, de így sem tudta lerázni kísérőjét. Eközben érte Kono újabb telefonhívása .. . — Találkoznunk kell... — mondta. — Hol és mikor? — Egy óra múlva, az utcasarkon, kocsival várom ... Blake elment a találkozóra... Kono felajánlotta, hogy ha egy héten belül Hawaiba utazik, kétezerötszáz dollárt kap és minden kiadását fedezik. De hogy Blake lássa, ők nem garasoskodnak, további ötezer dollárt ígért arra az estre, ha átadja az információkat, amelyeket Campbelltől megszerez... Az egykori izomember állta az alkut, s mindent megígért a japánnak; Két család — egy szövetkezetből A kecskeméti Aranykalász dolgozni az utóbbi négy évben vazati többséggel rádiót vetTermelőszövetkezet párttitkárát, Szecsei Terézt ezekben a napokban csak percekre lehet látni az irodában. Munka- és szabadidejének jó részét a határban, szétszórt tanyákon, család- látogatással tölti. A szeptemberi vezetőség-újjáválasztó taggyűlésig szeretné felmérni: mit változott a közös gazdaságban élő százötvenhét család élete két pártkongresszus között. Amikor melléje szegődtem, harmincöt család négy esztendejének rövid történetét őrizték a zöldfedelű irkába rótt sorok és százhuszonkét család tudta, várta, hogy a következő napok egyikén náluk is kopogtat a párttitkár... Pannika, a brigádvezető A baromfitelep előtt vagon- számmal mérhető szénarakás. A fülledt, nyári melegben hárman lapátolják a pótkocsira: Egy fiatal lány, a telepvezető felesége, s egy szalmakalapos férfi, Gerzetits József. — A felesége, Pannika merre van? — kérdezi a párttitkár a szalmakalapost. — Valahol a jószágok körül — szól, s a kislánnyal máris üzen érte. Szabadkozunk, indulnánk tovább, amikor a kerek arcú, barna fiatalasszony előkerül. Néhány perc múlva a szomszédos tanya hűvös konyhájában ülünk. Hófehér falak, modern konyhabútor, a szekrényben finom ízléssel kiválogatott, s elrendezett porcelán mokkás- készlet, karcsú poharak. Abrosz, virág az asztalon. A padlás szobában hálóbútor, patyolatfehér ágyneművel. A környezetnél csak a ház asszonya derűsebb, s ámulok, amikor bevallja: csaknem tíz évvel idősebb, mint gondoltam. Harminckilenc éves, akárcsak a férje. És nyíltszívű, őszinte mint egy kisgyerek, amikor elsorolja, mire jutottak az utóbbi négy évben: — Terikém, te még talán emlékszel, milyen szegényen jöttünk ide hat éve. Volt miért Most már azonban elkerülhetetlennek látszott, hogy sürgősen felvegye a kapcsolatot az ONI valamelyik tisztjével. Éppen az utcán sétált, nyomában nem is egy, hanem két kísérővel, amikor egy jó ötlete támadt. Bement az egyik moziba. A japánok megtorpantak az ajtóban, nyilván azon törték a fejüket: érdemes-e utána menni... Eközben Blake átvágott az előcsarnokon, s amikor látta, hogy követői nem mentek utána, gyorsan megkereste az igazgatót, akinek röviden előadta helyzetét, s megkérte, hogy engedje ki egy oldalajtón. — De uram, ön viccel!? — kérdezte csodálkozva az igazgató, s Blake mintha azt olvasta volna le az arcáról, hogy tanácstalansága csupán akörül forog: mentőkocsival is be lehet-e szállítani egy ilyen őrültet, vagy kényszerzubbony is kell hozzá? De Blake-nek nem volt ideje. Sürgette az igazgatót, aki végül is talán elhitte, amit honfitársa mondott és komótosan kinyitotta az egyik oldalajtót, amelyen kiengedte a robotemberek egykori királyát. Blake rohant a tengerészeti hivatalba, ahogy csak a lábai bírták. (Folytatása következik.) is. „Illusztrálva” a gyarapodást elsorolja, mi mindent vásároltak. Köztük van a konyhabútor, a gáztűzhely, az ola j kályha, a nagy Pacsirta rádió, a sezlon, a paplanok, ágyhuzatok. És négy szép hízónak való gömbölyödik kint az ólban. — Négyezer egynéhányszáz forintért vettük a tsz-től. Részletre. Józsi zsörtölődött: — Együtt a pénz rá, te meg ezzel a részlettel lejáratod magad. Még azt hiszik ott, az irodán, hogy ennyi kitartásunk sincs. De nekem más tervem volt, rögtön mutatok valamit — szalad a szobába és egy gépkocsi- nyeremény-betétkönyvvel tér vissza. — Megvannak a hízók, az árát is letörlesztettük és a pénzünk is megmaradt... — Nevetünk együtt, felszabadultan, hiszen tudom: már arra is volt példa, hogy ők ajánlották fel megtakarított pénzüket a közösnek. .. Persze, ezek a látogatások nemcsak arra jók, hogy egy- egy család szociális helyzetéről kapjon hű képet a párttitkár, vagy megtudja — amit itt is —, hogy a házhoz háromféle újság: a Nők Lapja, a Petőfi Népe, a Baromfitenyésztés jár, s hogy a legdédélgetettebb terv egy két- szoba összkomfortos családi ház felépítése __ Egymondatos, villa násnyi vallomásokból, apró Ids történetekből kihámozhatja egy-egy ember gondolkodásmódjának változásait, a munkatársi, emberi kapcsolatok fejlődését. Gerzetitsné Jászszentlászlón még „bedolgozó” volt a közös gazdaságban, most pedig ezzel a meglepő kijelentéssel áll elő: — Sajnálom, amíg élek, hogy ott, csak családtagként dolgoztam ... Nemcsak a meggyőződés, a jövőbe vetett őszinte hit is ki- csendül a szavakból. Az, hogy mire nyugdíjas lesz, már a szövetkezetek is fejlődnek annyit, ami alapja lehet az ipari munkásokéhoz hasonló nyugdíjrendszernek .., A „tizenhármas fogat“ Azután azzal lep meg, ahogyan a munkatársakról beszél. A „tizenhármas fogatról”, amely az idén is 30 ezer csibét nevel; december közepétől május végéig keltetőt üzemeltet, ahonnan hetente 3200 naposbaromfival telepítik be az ólakat. Arról a gárdáról, amelynek munkája nyomán az idén is elsőként jelentkeztek a piacon a rántani- való csirkével, s amely nemcsak az aprójószág nevelését vállalta, hanem zokszó nélkül takarítja, meszeli az ólakat, elvégzi az almozást, forgácsoz, répát termel a csirkéknek és még csikókat is nevel. Ök, tizenhármán évente félmillió forint körüli hasznpt hoznak a tsz-nek. Már ezek alapján sem volna méltatlan a brigád a szocialista címre. De a beszélgetésből — szorgalmukon kívül — más jellemvonásokra is következtethetek: — Tavalyi eredményünkkel megnyertük a megyei baromfitenyésztési verseny első díját. Tanakodtunk; mi legyen a háromezer forinttal. Szétosztani? Erről hallani sem akartak. Szálúnk. Most egy hangszóróra gyűjtünk, hogy ne csak a keltetőben, de az ólakban, az udvaron munka közben is halljuk a híreket, zenét... Az elbeszélés nyomán „felsorakoznak” előttem a brigádtagok: Vida Teri, aki nem győz csodálkozni azon, hogy ebben a közösségben milyen gyorsan telik az idő... Szabó Panni, aki a múltkoriban betegen is bejött a munkahelyére (persze, azonnal orvoshoz küldték), Antal Erzsi, aki most akarja kérni szövetkezeti tagfelvételét és Sándor bácsi, a telepvezető, aki a brigádtagokkal azonos részt vállal minden munkából... Tiszta, becsületes emberi kapcsolatokat érzek az egyes emberekről szóló szavak mögött. Barátságot, amely a munkában fegyelemmel párosul. Mert a fegyelmezetlenséget még a legjobb barátok sem néznék el egymásnak.., Dóráék Gerzetitsékkel egy tanyában, a szomszéd lakásban élnek. , A férj, aki tehenész a tsz-ben, negyvenkét éves, mégis Imre bácsinak szólítják. Talán mert sorsával nagy utat megjárt ember. Először itt barátkozott meg a szövetkezettel, aztán Lászlófalván próbálta folytatni. Ez a folytatás rosszul sikerült. Három, éve sokkal szegényebben jött vissza, mint ahogy elment. Aki ismeri, állítja; nem az ő igyekezetén múlott. Nehezen életre kapó gazdaság volt még akkor a lászlófalvi. A párttitkár nem titkolt szorongással nyit be hozzájuk. Bevallja, az utóbbi hónapokban nem járt itt, nem tudja mit őriz ez az otthon a korábbi keserűségekből. De a konyhában rend, a szobában új bútor, múlt héten vásárolt szőnyeg fogád. És kiegyensúlyozott, beszédes háziasszony. — Az utóbbi három évünk története? Az első zárszámadás után az egész család tetőtől talpig beruházkodott. Aztán motort vett a párom, majd mind a négy gyereknek — akik közül még csak Józsikám keres — biciklit. Utána jött a bútor, a mosógép, a televízió és a következő hetekben új tűzhely van soron... És el ne felejtsem: Papa itt végezte, mégpedig kitűnőre a nyolcadik osztályt! Kitárja a szekrényeket, örömmel mutatja kincseit: minden gyereknek prémgalléros télikabátja van, az iskolaruhán kívül a fiúknak sötétkék öltöny, fehér Neva-ing. S közben meséli: — Nemrég itt járt egyik lászlófalvi ismerősünk, Bodor Ervin. Azt mondja nekem: Ez nem is az a család... Hát ugye megértik, hogy boldogok vagyunk? Hat ember számára, két keresetből boldogságot teremteni három év alatt — nem lehetett könnyű. Csakhogy azt is hozzá kell számolni, hogy Eóráék ezzel a törekvéssel, ebben a tsz- ben nem voltak egyedül. Ezt abból is érzem, ahogyan a párttitkár gondjaikról, életükről minden apró részletre kiterjedően érdeklődik. No, de fogadalom köt, hogy róla ne írjak. Ez a szerénység szabta feltétele volt annak, hogy családlátogató kőrútjára egy délután elkísérjem. Állom a szavam. Hisz tudom: az olvasó is szívesen vállalkozik néha a következtetések, tanulságok levonására. Eszik Éva
