Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

i oldal 1966. augusztus 20, szombat Asszonybrigádok A, dunavecsei járás termelő­szövetkezeteiben mindenütt el­ismeréssel nyilatkoznak a gaz­dasági vezetők az asszonyok termelőszövetkezetben végzett munkájáról. Az elismerést — mint oly sokszor már — most is szorgalmukkal, pontosságuk­kal vívták ki. A hartai Béke Tsz-ben már a korábbi évek­ben is működő Hámán Kató és Kállai Éva nevét viselő két brigádon kívül három idén alakult asszony brigád: a Zrínyi Ilona, a Tyereskova és a Szilá­gyi Erzsébet verseng a szocia­lista címért. Valamennyi brigád tagjai növénytermesztők, szépen munkált, gyomtalan a rájuk bí­zott terület, s most legnagyobb örömük, hogy a hagyma terven felül fizet — a holdankénti 120 helyett 123 mázsával — a jó gondozásért. Példamutató munkája mel­lett mind az öt brigád tagjai Igyekeznek a szocialista cím egyéb feltételeinek is megfelel­ni. Bekapcsolódtak az „Ismerd meg hazádat” mozgalomba, s legutóbb a múlt hét végén tet­tek emlékezetes kirándulást, amelynek során Budapest, Esz­tergom, Győr és Sopron törté­nelmi nevezetességeivel ismer­kedtek. Télre megszervezik a nők klubját — s baráti össze­jöveteleiket nemcsak szórako­zásra, szakmai, politikai és ál­talános műveltségük gyarapítá­sára is igyekeznek felhasználni. A Béke Tsz asszonyaihoz ha­sonlóan elismerést vívtak ki munkájukkal a másik hartai közös gazdaság, az Űj Élet asz- szony tagjai is, akik tetétleni társaikkal együtt szintén a hagymatermesztésben jelesked­tek elsősorban. Az általuk mű­velt terület 160—170 mázsás át­lagtermése — legnagyobb büsz­keségükre — a hagymatermesz­tés hagyományos mestereinek, a makóiaknak átlagát is felül­múlja. Szorgalmukat azzal ho­norálta a közös gazdaság, hogy legutóbb 101 nőtagja részére szervezett felüdülést jelentő ki­rándulást. ■ ÜJ városunk: SZIGETVAR Módosították ■fi« .......................... a büntető törvénykönyv egyes rendelkezéseit Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa pénteken ülést tartott. Törvényerejű rendeletet hozott az „Intermetall” vaskohászati együttműködési szervezet léte­sítéséről szóló egyezmény, vala­mint a szervezet alapszabályá­nak kihirdetéséről. Módosította a büntető törvénykönyvről szó­ló 1961. évi 5. törvény egyes rendelkezéseit, valamint az ügy­védi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezeteiről szóló 1968. évi 12 számú törvényere­jű rendeletet. Az Elnöki Tanács új törvény- erejű rendeletet alkotott a sza­badságvesztés büntetés végre­hajtásáról. Az Elnöki Tanács Szigetvár községet várossá nyilvánította, majd folyamatban levő ügye­ket tárgyalt. (MTI) Iskolabuszok Az autóközlekedés a múlt évben 20 kiselejtezésre ítélt au­tóbuszt újított fel és adott át a Művelődésügyi Minisztérium­nak, hogy a tanyasi, falusi gye­rekek buszon járjanak iskolába. Az Autóközlekedési Vállalatok KISZ-fiataljainak kezdeménye­zésére az idén 22 selejtezésre váró Ikarus—30-ast alakítottak át iskolabusszá, amelyekkel 1500 tanulót vihetnek naponta isko­lába. A gondosan átalakított autóbuszokat pénteken délelőtt ünnepélyesen adta át a csille­bérci úttörőtáborban a KPM Autóközlekedési Vezérigazgató­ság a Művelődésügyi Miniszté­r^frvn.a.k'. A „tauglich” Zömök, nyílt tekintetű kis- öreg, május óta túl már a het­venen. Annyi energia van ben­ne, s oly roppant életta­pasztalattal rendelkezik, hogy három átlagembernek együtt­véve is sok volna. A me­móriája meghökkentően élénk: nyomorúságának, küzdelmeinek, harcos múltjának élményei több mint fél évszázad mélyéből is frissen elevenednek meg a derűt percig sem nélkülöző szavaiban. Talán azért van ez így, mert Almási Vincét a sors mindig az élet sűrűjében forgatta, s ő nyitott szemmel, nyílt szívvel figyelte mindazt, ami körülötte történt, a körülményei hatására végbement benne. Akkor is, amikor már tudatosan kereste az élet sűrűjét, hogy onnan, a közepéből harcolhasson a nyo­morúság megszüntetéséért, az igazságért. Egy félegyházi hétgyermekes földmunkás családjából indul élete útja. Az elemi iskolának csupán a három osztályát jár­hatja ki, s tizennégy éves korá­ig cseléd, kiskanász jómódú pa­rasztoknál. Ezután három éven át vasúti pályamunkás. , „Kis tarhonya, krumpli, avas sza­lonka volt a kosztunk.” A napi tízórás munka után mellékes ke­resetre is szert tesz: sódert rak ki a vagonokbóL Kell a pénz: egyszoba-konyhás lakást építte­tett a család, s havi 30 arany­korona a törlesztés. „Nagyon ko­moly pénz volt, meg kellett ér­te fogni a lapátnyelet.” És édes­anyja, a dohánybeváltó munkás­nője, súlyos beteg. „Anyám, te vagy az első!” A tizennyolcéves Almási Vince keményen dolgo­zik édesanyja gyógykezeltetésé­ért is. Hasztalan. Árván marad a család. A nagytétényi sertés- hizlalda építése a fiatalember munkáséletének következő állo­mása, majd a bátyjával, öccsé­vel elszegődik egy vándorkubi­kos társasághoz. Van abban olasz, német, román, tót, min­denféle náció, így indulnak 1914 karácsonyán Bécsbe, a monar­chia fővárosába. Barakkokat és municióraktárt építenek. Mert dühöng már a világháború, amelynek nemsokára majdnem áldozatává válik a fiatal kubi­kos is. Hiába üvöltözik az újságok „hat hét múlva győzünk”, nyolc hónap múltán már a tizenkilenc éves Almási Vincére, mint ka­tonára is szüksége van a csá­szárnak. A főként majsai, ha­lasi, félegyházi fiatalokból álló 38-ik gyalogezred újoncaként az orosz frontra parancsolják. „Mi voltunk a Mollináry-bakák, úgy vélem, a spanyol király volt az ezred keresztapja, akit később elkergettek, azt hiszem, Alfonz­nak hívták, hogy ette volna meg a fene.” Négy hónapig kerülgeti a golyó Almási Vincét, s 1915. decemberében eltalálja Szétlö­vik az alsó fogsorát. Egy hóna­pig fekszik kórházban, s ha jó­módú szülők gyermeke, akkor búcsút mondhatott volna a frontnak. De nem, „tauglich” (alkalmas) ismét, irány a lö- vószárok, ahonnan 1916 májusá­ban, pontosan húszéves korában, megint sebesülten hozzák ki. A bal kezefejét éri a golyó (egy ólomszilánk ma is benne van, s annyira a szervezetéhez ido­mult, illetve ez a lövedékdarab­hoz, hogy kár volna megboly­gatni). A kórházi kezelés után, no, ugyan, mit írtak a katona­könyvébe? „Tauglich”. Bár nem harcoló alakulatba, hanem se­gédszolgálatosokéba tartják megfelelőnek. Dél-Tirolba vezé­nyelik. — A frontélet kezdte nyitó- gatni a szememet, a háborúban jegyeztem el magam a forrada­lommal. Ott váltam egyszer- smindenkorra tauglich-ká a dol­gozók harcára — mondja. Ha csak teheti, ott kinn, a frontön, társaink egy kis, majd eavre bővülő csoportja mind­inkább feszegetni kezdi: miért is van háború? És akad nem is egy közöttük, pesti munkásfiúk, akik az igazság elevenére tapo­gatnak. Hogy az urak, akármi­lyen nációhoz is tartoznak, a saját érdekeikért öletik egymást az egyszerű emberekkel. Az értelmet nyitogató eszme­cseréknek az 1917. november 7-én Oroszországban lezajlott revolúció, a Nagy Októberi For­radalom híre „ad lökést.” Oly­annyira, hogy amikor egyik tisztjük kisebb fegyelmetlen- sége miatt lelövéssel fenyeget egy egyszerű katonát, az min­den teketória nélkül ráemeli fegyverét, s ha a tiszt úr nem retirál, meg is húzza a ravaszt Tetszik ez a huszonkétéves kubikosnak; az is, amikor a front összeomlása után hazafelé jőve, Bécsújhely vasútállomásán azt látja, hogy a bosnyákok-a vasúti szerelvényükről ágyú­juk és gépfegyvereik mellől di­rigálnak hátraarcot a megadást parancsolni akaró osztrák tisz­teknek. „Egységben maradni, s a fegy­vert ki nem adni a kézből!” — ezt a tanulságot vonja le a 38-as bakák zöme. Így térnek vissza a „törzskáder” állomáshelyére, Kecskemétre, s így köszöntenek rájuk az őszirózsás forradalom napjai Almási Vincét először meglepetés éri, de örvendve fel­eszmél: kiskunfélegyházi lakásá­ra röpcédulákat küldenek Buda­pestről. Kicsoda? Ma sem tud­ja. Nyilván a fronton megis­mert munkások egyike. De ez nem is fontos. A röpcédulák szövege a fontos, amely a harc továbbvitelére szólít- S a követ­kező napon már a laktanyában olvassák széltében-hosszában. A tisztek keresik a röpcédulák terjesztőjét, de hasztalan^ „Vé­gül annyira hatottak rájuk a röpcsik, hogy megszöktek. Érez­ték, büdös lesz számukra a le­vegő.” A levegő pedig soha nem volt oly tiszta. Friss tavaszi széllel jött, 1919. március 21-én. Meg­alakult a Tanácsköztársaság. S a védelmében az immár vörös- katona Almási Vince ott van az északi fronton. Társaival együtt a Garam és Ipoly folyó környé­kéről zavarja vissza a cseh bur­zsoázia zsoldosait. Elbukik a Tanácsköztársaság, —, de nem lohad le a harc. Csak más formában lángol fel meg-megújuló erővel. És a fér­fivá serdült kubikos szüntele­nül a harc kellős közepén küzd. Immár a munkához való jogért, a mindennapi kenyérért is; nemcsak az övéért, de minden magyar dolgozó jogáért, bete­vő falatjáért. Hussonhét éves korában belép a Magyarországi Föld­munkások Országos Szövetségé­be, rá két évre, már mint kom­munista, a szociáldemokraták legális pártjába. A megélheté­sért társainak a tucatjaival, százaival együtt végigtolja ta­licskáját az egész országon. Hol Brennbergbányán, hol Jászárok- szálláson, hol Soltszentimrén (a Kolontó lecsapolási munkáinál) bukkan fel, — s a talicskája nemcsak kenyérkereső, de har­ci eszköze is. Benne hordja a röpcédulákat. Brennbergbányán műsoros estet rendez, s Petőfi „Feltámadott a tenger”-ét, meg az „Akasszátok fel a királyo­kat” című versét szavalja, Solt­szentimrén egy éjszaka arató­sztrájkra buzdító röpcédulákat szór nyolcadmagával. Csakhamar ismerik nevét a csendőrök, s a f "városi nyomo­zók egyaránt- Vallatják, kínoz­zák. mindhiába. Két évre. 1925- től 1927-ig, 'börtönbe is zárják. .,Rengeteget tanultam ott. Más lebukott elvtársaktól, de még a közönséges bűnözőktől is, aki­ket az osztálytársadalom tett azzá." Tanulni, tanulni, — már ez is Legfőbb elvei közé tartozik. Hogy taníthasson, sikerrel szer­vezhessen, s kifoghasson a leg­rafináltabb nyomozókon is. Ál­landó lakóhelyén, Budapesten elvégzi a szakszervezetek négy­éves főiskoláját. Szorgalmasan, s — mert többször nincs, mint van munkája — nagyon gyak­ran éhesen jár az esti előadá­sokra, amelyeken képzett elv­társak növelik politikai és ál­talános műveltségét Harmincnyolc éves korá­ban szánhatja rá magát, hogy családot alapítson. Felesége is kommunista. Együtt tanulnak, szerveznek és — nyomorognak. A hekusok egyszer, tiltott ira­tokat keresve, késsel felhasítják egyszobás szerény lakásukban a díványt. Válasza? A Teleki- téren munka nélkül tétlenkedő kubikosokat megszervezi, s há­romezer talicskával végigvonul­nak a fővároson, el a városhá­záig. Sipőcz főpolgármester be­zárkózik előlük, erre. olyan tün­tetést rendeznek, hogy — né­hány nap múlva még a francia haladó újságok is elismerő sza­vakkal írnak róluk. (Ugyanak­kor a szociáldemokraták meg­dorgálják a főszervezőt, Almási Vincét.) Nagynehezen állandó munkát kap a fővárosi kertészetnél, de minduntalan figyelik, kihallga­tásokra cipelik. A vérszomjas Hain Péter és a ravasz Schwei- niizer fenyegeti, keresztkérdések alá veszi, de nem bírnak a már művelt forradalmárral. Megkör­nyékezik jobb állás ígéretével, egy amerikai szakszervezet ügynöke a tengeren túlra csá­bítja szervezőnek, de a zsíro­sabb falatért sem adja fel el­vét. Mert tudja, hogy az az elv győzni fog. És áss elsők között van, akik hozzáfognak az elv meg­valósításához. A felszabadulás után a fővárosi földosztó bizott- sá gtagja: hetvenötezer telket juttatnak a rászorulóknak. „Ki- kukacolni. hogy melyik hábo­rús bűnös, nyugatra szökött méltósága, hadfi telke kinek a birtokába kerüljön, éjjel-nap­pali munkát követelt” Csak ma­gának nem követelt egy négy­szögölnyi telket sem. Eszébe sem jutott. S őt, aki fél évszázad ember­telenül nehéz terhével a vállán most már egy kis jót is érde­melt volna, ismét végigvágja korbácsával a sors. Meghal a felesége. Később annak nővéré­vel házasodik össze, s él ma is szép egyetértésben. Tizenöt év­vel ezelőtt, az asszony kíván­ságára, hazatérnek Félegyházá­ra, s Vince bácsi a Vörös Csil­lag Tsz gazdáinak a sorába lép. Munkacsapat-vézető, egy évig párttitkár is, s tíz esztendeje nyugdíjazzák. llá egy évre, 1957-ben, felkeresik a pártközpontból, s közlik vele. hogy azért a har­cért, amelyet több mint négy évtizeden át megalkuvás nélkül folytatott emberséges világun­kért. pártnyugdíjban részesítik. Kitüntetik a „Tanácsköztársa­ság Emlékérem”-mel, ez év áp­rilisában a Munka Érdemrehd ezüst fokozatával is, nemrégi­ben pedig megválasztották a kiskunfélegyházi járásbíróság­hoz népi ülnöknek. — Nem terhes Vince bácsi­nak az utóbbi szolgálat? —Nekem?! — hörren fel. —; Tauglich vagyok én még, elv­társam! — S barátságosan olyat csap a lapockámra, hogy szirt­ié felszísszeáek. Aztán megmutatja még büsz­keségét, a tsz-nek felesben mű­velt ezer négyszögöl szőlőt* amely a várostól kilométerre, tengernyi kukoricaföld közepén álló lakóháza előtt díszük. „Lát­ja. sokan csavargó kubikosnak tartanak, s ezt is tudom. Meg­tanultam. Most úgy harcolok a haladásért, hogy megmutatom, ezen a rossz földön is lehet szőlőt művelni. Pesir Pista, az elnök, néhány éve azt mondta: Vince bátyám, ha hat mázsát megtermel itt. nem vágatjuk ki a tőkéket. Tudja mennyi bor lett abban az évben? Tizennégy hektó. Az idén meglesz a húsz.” Bár a váltamig sem ér, úgy nézek rá, mintha emeletnyi ma­gasságban állna felettem, felet­tünk. Tarján István S2AB.Q LÁSZLÓ KiSRe CiérNver Blake lelkében vihar dúlt. Mit tegyen? Jelentse? A dolog most már nyilvánvaló: hírszer­zésre akarják felhasználni. Vé­gig gondolta ismét az egészet; nem volt olyan buta, hogy ne tudott volna arra a következ­tetésre jutni, miért éppen a flotta érdekli annyira a japá­nokat ... Újságolvasó ember lévén, könnyen rájött, hiszen az újságok is nap mint nap megírták már ezekben a hetek­ben, hogy a japánok Indokí- nára kacsintgatnak, távolabbi terveikben szerepel India, de egyelőre angol, francia és ame­rikai érdekekkel találják szem­közt magukat... Főleg az amerikaival... A Csendes­óceánnak ezt a térségét ugyan­is az Egyesült Államok ural­ta... Ez járt Blake fejében, s közben az is erősen csábította. ' hogy havonta ezer dollár ütné a markát. A hazafiúi érzések összecsaptak a pénz utáni' só­várgással. Elvégre egyáltalán nem kis pénzről van szó, s esetenként még két-két ezer dollárt is kaphatna ... Így1 dúlt benne a kétség, amikor másnap észrevette, hogy a japánok nagyon is ko­molyan veszik a dolgot, mert bárhová megy, valaki mindig követi. Hol egy japán, hol egy amerikai... Vagy mégsem amerikai? Véletlenül elkapott egy szót egyik követőjétől, amint a másik váltotta, s ek­kor hasított bele a felismerés, hogy az illető — német. Tehát a japánok és a né­metek itt is összejátszanak ... Blake kétségtelenül nehéz helyzetbe került. Egy amatőr­nek és civilnek olyasmibe ke­veredni, amire a hivatásosak is évekig készülnek, tanulnak, nem volt túlságosan ajánlatos dolog még itt az Egyesült Ál-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents