Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-19 / 196. szám
Az Aranyhomok , 3ÄS fél esztendeje h"TJ!S Ősztől már nem tévedhet a fizetőpincér Elég egy pillantást vetni a számokra, hogy megállapítsuk: Eredményes fél esztendőt zárt a Kecskeméti Aranyhomok Szálló és Étterem. A 4,5 millió forintos forgalmi tervet 282 ezer forinttal, tehát 6,2 százalékkal túlteljesítették az elmúlt hat hónapban. Részben ezért, másrészt az üzemeltetés színvonalának emeléséért a szálló és az étterem vezetői, dolgozói kiérdemelték a felügyeleti szerv dicséretét is. A szállodát hat hónap alatt 14101 vendég vette igénybe, 22 990 vendégnapon át. Ezen belül a külföldi vendégek száma mintegy ötezer volt, akik 7500 vendégnapot töltöttek a szállóban. A legtöbb külföldi turista a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Franciaországból és Nyugat-Németországból érkezett, de laktak az Aranyhomokban — többék között — venezuelai, iraki, ghanai, amerikai, afganisztáni, szudáni és japán vendégek is. Külön említést érdemel, hogy amikor beköszöntött a melegebb idő, a szálloda tetején napozót és zuhanyozót rendeztek be a szálló vendégeinek, akik az elmúlt félévben már rendszeresen szórakozhattak a félemeleti hallban levő tv-presszóban is. A prospektus-választék is bővült, néhány hónapja az autón érkezett vendégeknek olyan térképpel kedveskednek, amelyen nemcsak az autóutak találhatók meg, hanem Budapest és a vidéki városok szállodái, legszínvonalasabb éttermed, szórakozóhelyei is. Néhány gond is akadt azonban az Aranyhomokban az elmúlt félév folyamán. Különösen hétközben bizonyult kevésnek a szálloda 103 szobájának 200 fekvőhelye; időszerű lenne tehát a szálló bővítése. A másik lényeges probléma: A külföldi vendégek — a tapasztalatok szerint —, szinte kivétel nélkül keresik Kecskeméten azt a helyet, ahol a közkedvelt Bács megyei minőségi borokkal1 és egyéb italokkal egy reprezentatív, tájjelegű „borharapóban” megismerkedhetnének. Ilyen hely azonban nincs Kecskeméten ... Végezetül adjunk ízelítőt az Aranyhomok második félévi terveiből. A forgalmi terv teljesítésén túl különböző módon kívánják emelni a vendéglátás, a kiszolgálás, színvonalát. Ennek egyik módja lesz, hogy a konyhafőnök rendszeresen megjelenik a vendégek között, hogy „elsőkézből” kapjon véleményt az étel minőségéről, az esetleges kívánságokról. Ősztől újfajta számlázási rendszer bevezetését tervezik az étteremben. Ezzel teljes mértékben elkerülhető lesz, hogy számoláskor tévedhessen a fizetőpincér. A tavaly igen sok „zökkenővel” működő lift teljes mértékben „megjavult” az idén, aminek igen örülnek a szálló vendégei. Az étterem felpúposodó parkettájának azonban már kevésbé, s úgy véljük jogos a kérdésük: Vajon hány évig kell még arra várni, hogy síma, hibátlan padlón lehessen közlekedni a „Homok” éttermében? B. Gy. Táblabírák Álljunk már egyszer a figyelmeztető táblák túlsó oldalára is. Azaz, azoknak a tömegeknek a szemével olvassuk el szövegüket, akiket lépten-nyomon figyelmeztetnek arra, — amit nem ők, hanem a rendetlen emberek csinálnak. Óvakodjunk a zsebtolvajoktól! — szólítanak fel szigorú falitáblák nagyáruházakban, állomásokon. Mivel senkire sincs kiírva — Vigyázat, zsebtolvaj vagyok! — a tisztességes többséget képviselő társadalom mindig ösz- szébbhúzza magát. Jobb lesz innen odébbállni, ne gondolja rólunk senki* hogy a pénztárcájára pályázunk. Szemrehányást is olvashatunk le ezekről a vésztjelző táblákról. Valahogy ilyet. „Te mulya, szürke hétköznapi ember, ne bámészkodj el any- nyira. Legalább annyi fáradságot végy, hogy vigyázz a bukszádra. Ha az a szerencsétlen, megszorult zsebmetsző véletlenül igénybeveszi forintjaidat, te csapod a legnagyobb lármát Csak baj van veled. Nyisd hát ki a szemed, te, te... izé!’! Kerékpárját laka- tolja le! — Ez egy kultúrált intelem, mert nem tegezi le az embert. Azért mégis a rendes ember érzi magát kényelmetlen üt Előre megterhelik a lelkiismeretét Ha őrizetlenül hagyja, vagy nem pányvázza ki láncos lakattal a bringát, rajta szárad, ha a mit sem sejtő honfitársát lopásra csábítja. Az megy szegény az utcán, s éppen arról ábrándozik, hány gyertyát égessen Szentantalnak a Vasas győzelméért, mikor megpillantja a lelakatolatlan biciklit. Meglátni és megcsapni — egy pillanat műve nála. S, hogy csúszni kezd a lejtőn, annak a szívtelen alaknak köszönheti, aki nem tett lakatot a járművére. Azt a min- cienit oekil Nézze meg az ember! Meg ami belefér. Szóval tetszik érteni miről van szó? A figyelmeztető tábláknak is megvan a másik oldala. Nem ártanak, annyi fix* De amikor közvéleménykutatást folytattam, ezer megkérdezett hétköznapi ember fo- gadkozott. Nem azért van csendben a vendéglőben, mert ki van írva: ne lármázz! Kultúrlényhez illően tartja egyensúlyban a száját, de nem azért, mert rákiabált a tábla: Padlóra ne köpj! Volt egy, aki kifejtette: elegánsan öltözve gyönyörködött, sétálgatott az esztergomi bazilika kultúrtörténeti remekei között. De korántsem azért, mert a bejáratnál tábla intette, hogy fürdőruhában bemenni tilos. Aztán az ezer megkérdezett dolgozó közül egy sem akadt olyan, aki távozás előtt azért hozta volna rendbe a ruháját, mert erre zománcozott tábla figyelmezteti. Tóth István Félezernél többféle tankönyv 15 millió példányban A közelgő tanévnyitás alkalmából Vágvölgyi Tibor, a Tankönyvkiadó Vállalat igazgatója csütörtökön a Magyar Sajtó Házában tájékoztatta az újságírókat tankönyvkiadásunk helyzetéről. Elmondotta, hogy mintegy 550 féle tankönyv áll a diákság rendelkezésére 15 millió példányszámban. Hangsúlyozta, hogy az idén már valamennyi általános iskolai tankönyv az oktatási reform szellemében jelenik meg és folyamatban van a középiskolai reformtankönyvek kiadása is. Az egyetemi hallgatók részére az idén 35 új kiadvány és ugyanilyen számú egyetemi tankönyv jelenik meg utánnyomásban. (MTI) Kis hódé* nagy forgalom ! Nemrégiben állították fel Kecskeméten a Kossuth téren a képen látható kis gyümölcsös bódét — mondhatjuk, nagy örömére a lakosságnak. A vásárlás közvetlen, egyszerű módon bonyolódik itt, s hogy nem akárhogyan, azt bizonyítják a számok: a napi átlagos bevétel 5—6 ezer forint között mozog és csupán őszibarackból 10—15 mázsát adnak el. Paprikával, paradicsommal és a körtével együtt a napi forgalom súlyban eléri a húsz mázsát. A kitűnő árut a Kecskemét környéki kísérleti intézetekből — a Mészöly-telepről, Parasztfőiskolától stb. — kapják, de a szállítók között van például a Városföldi Állami Gazdaság is. M mások érdeke indokolta A Petőfi Népe augusztus 12-1 számában Fehér József kecskeméti levélíró „Muszáj a végállomáson várakozni?” cím alatt kifogásolta, hogy a 2. számú helyi autóbuszvonal járatai a téglagyári végállomáson minden fordulóban 5—10 percet várakoznak. Emiatt —, ha a járat visszafelé sorompót kap —, tanácsházi központnál nem éri el a csatlakozást. A járatok jelenleg a végállo- ' máson valóban várakoznak a menetrend szerinti indulási időre. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a menetidőnek nemcsak a nyári — diákok nélküli —, erősen lecsökkent forgalomban kell megfelelőnek lenni, hanem a téli csúcsforg^l- mi időszakban is. A múlt évi tapasztalataink szerint a 15 perces menetidő csúcsforgalmi időszakban szükséges. Sőt, sorompó esetén a járatolf: mindkét irányba késéssel közlekednek annak ellenére, hogy iem a tanácsházánál, sem a téglagyárnál nem várakoznak egyj percet sem. Megítélésünk szerint az utazóközönség résiére az a napi egy-két járat, mely csatlakozást mulaszt sorompó miatt, még mindig kisebb bosszúság, mint- na a szeptemberi forgalom felfutástól kezdődően valamennyi járat késéssel közlekedne a rövid menetidő m|iatt. Sohajda József A 9. számú Autóköleke- dési Vállalat igazgatója. Magánúton vállalati benzinnel Ellenőrzés az üzemanyagtöltő állomásokon Sűrűn előfordul hétköznapokon is, de különösen szombaton és vasárnap jelentős azoknak a I vállalati rendszámmal ellátott motorkerékpároknak, személy- igépkocsiknak a száma, amelyek vállalati jegyre akarnak üzemanyagot felvételezni. Az azonban a legritkábban fordul elő, hogy ezek a járművek a munkaszüneti napokon hivatalos utat bonyolítsanak le. Ezekre az esetekre inkább az a jellemző, hogy a használatra kiadott járművek vezetői magáncéljaik érdekében veszik igénybe a motorkerékpárokat, gépkocsikat, s ezekhez a „fekete utakhoz” a vállalat benzinjét, olaját is felhasználják. S hogy ez így van, annak bizonyítására néhány példát sorakoztatunk fel a vasárnap tartott ellenőrzés tapasztalataiból. Akik nem tudják A vállalati jegyre üzemanyagot felvételezek roppant érdekes magyarázatot tudnak szolgáltatni, ha úgy érzik, .nincs egészen rendben a szénájuk. Varga Ferenc a lajosmizsei Petőfi Tsz raktárosa szombaton saját motor- kerékpárjába tíz liter benzint,va- 1 lamint 7 és fél deci olajat akart | tölteni, temészetesen vállalati jegyre. Amikor megkérdezték, hogyan jutott a jegyhez, Varga nagyon zavartan így válaszolt: Nem tudom hogyan került hozzám”. Az ellenőrök sem tudták, de feltételezték: a raktáros a tsz üzemanyagává* akart kirándulni. A tankolásból természetesen semmi sem lett, mert az üzemanyagjegyet elkobozták. Vasárnap a kecskeméti benzinkútnál Fekete István jafcabszállási lakos 5 liter benzint akart tölteni saját motorkerékpárjába. Fizetéskor a tárcájából nagyobb mennyiségű vállalati üzemanyagjegyet vett elő s abból akarta kiegyenlíteni az 5 liter üzemanyag árát. Hogyan került hozzá az üzemanyagjegy? Erre nem volt hajlandó magyarázatot adni! Biztosak vagyunk abban, hogy rövidesen erre is fény derül. Kötelező-e a menetlevél ? Gedai László Kecskemét Kisfaludy utca 20 szám alatti lakos vasárnap érkezett a benzinkúthoz, hogy a II. Rákóczi Termelőszövetkezet tulajdonát képező motorkerékpárba üzemanyagot vételezzen. A főállattenyésztő az üzemanyagot szintén vállalati jeggyel próbálta rendezni, de ez sikertelen maradt, ugyanis a nála lévő 80 liter benzin, valamint a 3 és fél liter motorolajjegyet elkobozták. A motorkerékpár-vezető tiltakozott, de amikor felvilágosították, hogy üzemanyagot vállalati gépjárműbe csak menetlevélre lehet tankolni kijelentette: „a kecskeméti II; Rákóczi Tsz-ben nincs előírva a menetlevél vezetése.” Nem akarunk vitatkozni Gedai László állításával, csupán annyit szeretnénk megjegyezni: a menetlevél az az okmány, amelyen a megtett kilométereket és az elfogyasztott üzemanyagot elszámolják, s a gépjármű vezetője ezzel igazolja, hogy hivatalos úton járt. Milyen elszámolási rendszer lehet a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc TszPETOFI NEPE A Magyar Szocialista MunJcáspárt Bäcs-Ktekun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerlcasiztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-1«, Szerkesztő bizottság: W-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél, Előfizetési díj 1 hőnapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét Telefon: 11-Sä. laüex: 35 06», ben, s a tsz főkönyvelője ho gyan könyveli el az elfogyasztott üzemanyagot? Kitöltetlen útiokmány Fél óra sem telt el, amikor egy újabb motojrkerékpáros próbálta meg vállalati jegyei feltölteni motorkerékpárját. Kara István a Mezőtúri Ruházati Ktsz elnöke ezen a vasárnapon tíz liter benzint és egy liter olajat akart vételezni. Amikor a menetlevelet kérték Kara István át is adta, s bizonygatta, szolgálati úton van. Állításával, no meg a menetlevéllel kapcsolatban volna néhány megjegyezni valónk. Nem tudjuk* hogy vasárnap milyen hivatalos utat bonyolított le Kara István, a ktsz megbízásából? Ugyanis munkaszüneti napon az egész országban senki sem foglalkozik hivatalos ügyekkel. S ha mégis, akkor is furcsának találjuk, hogy a motorkerékpár menetlevelére mindössze csak ennyit írtak: „1966”. Az okmányon sem a név, sem az útvonal, sem a bélyegző lenyomata nem szerepelt. Nyilván a ktsz elnöke úgy számol el az üzemanyaggal —, ha egyáltalán elszámol — mintha csak a sajátja volna. Néhány példát soroltunk fel csak amelyek úgy véljük kellően bizonyítják: a vállalati járművel és üzemanyagj eggyel ma- gántúrára igyekvők kihasználva beosztásukat, a rájuk ruházott bizalmat, a társadalmi tulajdont károsítják. S lépjünk tovább, ezek a tények arra is következtetni engednek, hogy néhányan illegális úton jutottak az üzemanyagjegyekhez. A vállalatok, termelőszövetkezetek vezetőinek, gépkocsi-előadóinak figyelmébe ajánljuk e példákat, hozzátéve ehhez még azt is: a nép- vagyon védelmében helyes lenne a vállalati j gépjárművek útvonalait üzemanyagfelhasználását megvizsgálni, mert csakis szigorú ellenőrzéssel lehet elejét venni, megszüntetni az ilyen „fekete utakat”. i Gémes Gábor
