Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-18 / 195. szám

!. oldal 1966. augusztus 18, csütörtök NASAKOM helyett NASASOS — mondotta Sukarno egymilliós tömeg előtt DJAKARTA. (MTI) Sukamo indonéz elnök orszá­gának a holland gyarmati ura­lom alól történt felszabadulása 21. évfordulóján szerdán több mint kétórás beszédet mondott csaknem egymilliós tömeg előtt az indonéz főváros. Merde.ka te­rén. FIGYELEMREMÉLTÓ cikk­ben foglalkozik a Pravda Indo­nézia fejlődésével, a független­ségi évforduló kapcsán. Megál­lapítja, hogy az indonéz forra­dalom harmadik évtizede nehéz körülmények között virradt az országra, amely súlyos megráz­kódtatást élt át az utóbbi hó­napokban. Ám korai az imperia­lista hatalmak koncvárása, hi­szen az új vezetők is többször leszögezték, hogy Indonézia nem kíván szakítani az el nem kö­telezettségi politikával, továbbra is harcolnak az imperializmus és a neokolonializmus ellen, s az új politika korántsem jelent valamiféle katonai paktumban való részvételt — mutat rá a Pravda, és megállapítja: a szov­jet közvélemény jól tudja, hogy Indonézia népe erősíteni akar­ja államának függetlenségét, és a béke érdekeinek megfelelően haladó szerepet kíván betölteni a nemzetközi életben. A VIETNAMI harci esemé­nyeket most ismét a szabadság- harcosok irányítják, erőteljes és Sikeres támadóakciókat hajta­nak végre a kormánycsapatok és az amerikai erők, bázisok ellen. Az USA újabb csapategy­ségeket szállított partra és foly­tatja a VDK bombázását, sőt a demokratapárt '>• soraiból olyan javaslat is elhangzott, hogy bombázni kellene a haiphongi kikötőt. A SZOVJET légierő napja al­kalmából a flotta vezetői cik­keit közli a szovjet sajtó, ame­lyekből néhány fontos katonai mozzanat kelti fel a figyelmet. Rugyenko légimarsall hangsú­lyozza, hogy a szovjet légierő fejlődését a repülő-, a koz­mikus és a rakétatechnika köl­csönös átnövésének folyamata jellemzi, fel van készülve hadi­ipari objektumok elleni akciók­ra, az ellenfél szárazföldi és ten­geri összeköttetésének megbon­tására, nagy haditengerészeti erők megsemmisítésére a nyílt óceánokon. BONNI revansista szellemű hírek kapcsán különösen nagy jelentősége van a Német Kom­munista Párt haladó szerepé­nek, amelynek szavát a betil­tással nem tudta elhallgattatni a kormány. Az NKP betiltása elleni tiltakozások sorában a Pravda Max Reinmann első tit­kárnak, Maternnek, az NSZEP PB-tagjának cikkét közli, s egy levelet az illegális párt szerve­zetéről, amelyből kitűnik, meny­nyire élp az NKP nyugatnémet munkások körében. Az FKP til­takozó emlékiratot nyiijtott át az NSZK párizsi nagykövetsé­gén a testvéipárt betiltása el­len. Lücke bonni belügyminisz­ter egy nyilatkozatában kifej­tette, hogy nincs szó az NKP illegalitásának megszüntetéséről. B EKETALÁLKOZÖRA került sor Kuwait közvetítésével Nasz- szer és Fejszál között a jemeni kérdésben — amelyet minded­dig nem sikerült megnyugtatóan rendezni, a szaúd-arábiai be­avatkozások miatt. Az EAK Je­men függetlenségét védi. A tár­gyalások kedvező döntése békés mederbe terelheti ezt a problé­mát. Mint az AFP jelenti, Sukar­no beszédében első ízben ítélte el nyilvá­nosan a múlt év októberi államcsínykísérletet és ki­jelentette. hogy elveti a NASAKOM-po- litikát, amely a nacionalista, a vallásos és a kommunista erők együttműködésén alapult. Ezt Sukarno NASASOS elnevezésű új politikai irányvonallal — a nacionalista vallásos és szocia­lista elemek együttműködésé­vel — tervezi helyettesíteni. Sukarno elítélte az Egyesült Államok vietnami agresszióját, kijelentette, semmi sem igazol­hatja azt, hogy az imperialisták gyilkolnak, bombáznak, gyúj­togatnak. és gázt alkalmaznak Vietnamban. Az elnök felszólította az Egyesült Államokat, hagyja el Vietnamot. Felajánlotta Indonézia közvetítését a vietnami konfliktus megoldá­sában azon az alapon, hogy azt az „ázsiai népeknek maguknak kell rendezniök”. Felhívással fordult Sabah és Saravyak népéhez, hogy az álta­lános választások során maguk döntsék el jövőjüket. Sukamo hangoztatta, hogy harcolni fog az Egyesült Nem­zetek Szervezetének átszerve­zéséért. először a világszerveze­ten kívül. A szovjet légiflotta napja Nyikolaj Bikov szovjet pol­gári repülésügyi miniszterhe­lyettes a csütörtökön megren­dezendő repülőnap alkalmából a TASZSZ munkatársával folyta­tott beszélgetése során kijelen­tette: A szovjet repülőgépek 38 or­szággal tartanak fenn rendszeres kapcsolatot. A folyó évben új rendszeres járat indul Moszkva és Japán valamint Moszkva és Kanada között. Katona Fort Dix-ben T ár gy aló asztal ti á 1 Nasszer és Fejszál KUWAIT (MTI) Szerdán délelőtt Kuwaitban megkezdődtek a tárgyalások Fejszál szaud-arábiai király és Nasszer egyiptomi elnök képvi­selői között a jemeni helyzet rendezéséről. A tárgyalásokat megelcfeően Szabah el Szalem el Szabah kuwaiti emír nagy erő­feszítéseket tett, hogy tárgyaló­asztalhoz ültesse a két ország képviselőit. Az egyiptomi — szaud-arábiai tárgyalásokon Szabah al Ahmed al Dzsabir kuwaiti külügymi­niszter is jelen van, hogy köz­vetítsen a két fél között a négy esztendeje tartó áldatlan jemeni polgárháború beszüntetése érde­kében. Ezer tengerészgyalogos lord Avon pOftrO WilsonSói független józan véleménye SAIGON (MTI) A dél-vietnami szabadsághar­cosok szerdán a kormánycsapa­tok őrállásait támadták egy ten­gerparti faluban, Quang Ngai tartományban Saigontól körül­belül 550 kilométernyire északke­letre. A felszabadító hadsereg egységei a támadás után vissza­vonultak. Egyik fél veszteségei 6em ismeretesek. Kedden Saigontól 160 kilomé­ternyire keletre mintegy ezer amerikai tengerészgyalogos szállt partra egy kombinált ten­geri és légitámadás védelme alatt. A parttól benyomultak a mocsaras őserdőbe, ahol a dél­vietnami felszabadító hadsereg 5. hadosztályának megerősített állásait feltételezik. Ugyanezen a vidéken hajtja végre „Toledo” elnevezésű hadműveletét az amerikai ejtőernyősök 173. dan­dárja. A part mentén tovább észak­ra, Saigontól körülbelül 600 ki­lométernyíre északkeletre a sza­badságharcosok tüzérségi táma­dást intéztek egy amerikai pán­célos egység ellen s annak ki­sebb veszteségeket okoztak. A nyugati hírügynökségek je­lentései szerint az amerikai lé­gierő kedden is folytatta bomba­támadásait Észak-Vietnam ellen. Elsősorban a Vörös folyó deltá­jában, valamint a Hanoi és Hai­phong környékén. LONDOS (MTI) Lord Avon — Sir Anthony Eden, volt brit miniszterelnök — kedden tv-interjúban nyilat­kozott a napiakban megjelenő könyvéről, amelynek címe: „To­wards Peace is Indochina” (A béke felé Indokínában.) Arra a kérdésre, vajon kizártnak tart­ja-e az amerikaiak győzelmét, kijelentette, az amerikaiak meg­nyerhetnek egy sor csatát, de nem hiszi, hogy katonai győze­lem képes eldönteni a konflik­tust. Minél tovább tárt a hábo­rú, minél nagyobb mértékben szélesítik azt ki, annál inkább növekszik a világháború veszé­lye. Mint lord Avon mondotta, könyvében azt javasolja, hogy Vietnamot, Laoszt és Kambod­zsát nyilvánítsák semleges öve­zetnek és onnan vonjanak ki minden külföldi csapatot. — Fred! — rikácsolta esze­lősen a nő. — Mit csináljak a gyerekeiddel? — Amit akarsz — válaszolt közömbösen, és anélkül, hogy visszanézett volna, rendőrök­től tuszkolva bemászott a rab- szállító autóba. Így végződik a Stern egyik cikke az amerikai New Jer­sey állam Fort Dix városá­ban lejátszódott tragédiáról. Mellesleg érdemes bővebben foglalkozni ezzel a tragédiá­val. A dolog azzal kezdődött, hogy a 26 éves Frederik De­vero amerikai állampolgárt behívták katonának és Dél- Vietnamba vezényelték. A fiatalember három kisgyer­meket és 24 éves feleséget hagyott otthon. A legnagyobb gyermeke mindössze ötéves volt. Devero Saigonból azonnal harcoló alakulathoz került. Gyorsan megtanulta az erő­szakoskodást és a gyilkolást, nagyon rövid idő alatt vad­állattá, szadistává vált. A fiatal katonát a büntetőexpe­díciókban való részvételért három éremmel tüntették ki, s ő még büszkélkedett is hó- hérmes térségével. Amikor Devero visszatért Fort Dixbe, ahonnan néhány hónappal ezelőtt távozott, az asszony nem ismert rá férjé­re. Teljesen más, teljesen idegen ember állt előtte. Az asszony rájött, hogy nem tud­nak tovább együtt élni, be­adta a válópert és gyermekei­vel együtt nővéréhez költö­zött. Igen ám, de Devero hal­lani sem akart a válásról. Egy vasárnap betört sógor­nője házába, kezében ugyan­azzal az automata fegyverrel, amellyel ott Vietnamban véd­telen nőket és gyermekeket gyilkolt. Berontva a szobába, amelyben válni készülő fele­sége tartózkodott, a fiatal­ember a megszokott mozdu­lattal meghúzta a ravaszt. — Ügy nézett ki, mint egy veszett vadállat — vallotta az odasiető rendőröknek a félelemtől szinte eszét vesz­tett sógornő. Karján tartotta a három kisgyermeket. — Ügyet sem vetett gyer­mekeire. A szó szoros értel­mében szitává lőtte feleségét. Hozzá kell tenni, hogy Fre­derik Devero a börtönben tel­jesen nyugodtan vallott ször­nyű tettéről: — Semmiféle lelkiismeret- furdalást nem érzek. Meg­szoktam a gyilkolást. Miért büntetnének engem Ameriká­ban azért, amiért Vietnamban kitüntettek? Rendkívül jellemző beisme­rés! Az Egyesült Államok uralkodó körei elküldték Dél- Vietnamba a halált, Frederik Devero egyszerű amerikai fiatalemberből géppisztolyos vadállatot csináltak. Ez a ha­lál bumeráng lett, s visssa- repült a csendes Fort Dixbe, New Yersey államba. Újabb jugoszlávellenes provokációk az NSZK-ban BELGRAD (MTI) Nyugat-Németországban újabb jugoszlávellenes provokációkat készítettek elő. A napokban Karlsruheban őrizetbe vettek egy személyt, aki éjszaka 8 re- Volverlövést adott le egy jugosz­láv állampolgárra. A rendőrség nem közölte a letartóztatott ne­vét azzal az indoklással, hogy a merénylet „valószínűleg politi­kai okokból történt”. Ugyancsak Karlsruheban a rendőrök saját készítésű pokol­gépét találtak egy autóbusz uta­sának bőröndjében. Az utas azt vallotta, hogy merényletet akart elkövetni Jugoszlávia müncheni főkonzulja ellen. Mint Belgrádban hangsúlyoz­zák, a többszöri figyelmeztetés gok nem tesznek lépéseket an­nak érdekében, hogy lehetetlen­né tegyék a jugoszlávellenes provokációkat­ellenére a nyugatnémet hatósá- ‘ zik. Kekkonezi a Szovfetuméba látogat MOSZKVA (MTI) A szovjet fővárosban hivata­losan bejelentették, hogy Urho Kekkonen a finn köztársaság el­nöke augusztus 25-én a szovjet kormány meghívására pihenés céljából a Szovjeunióba érke­Kozéleti emberek „Szeretem ezt a népet...“ Amíg beszélgetünk, ötper­cenként keresik az irodájában: „Gizikém, segíts!”; vagy: „Nem tudná megmondani, Giziké, ez az ügy hova tartozik?” Ilyen és ehhez hasonló kérésekkel, s kérdésekkel fordulnak hozzá. És ő lelkiismeretesen intézkedik, fáradhatatlanul tájékoztat. Pe­dig a szabadságát tölti — a Ti­sza partjáról kérésemre kereke­zett be a tanácsházára. A közvetlen benyomás arra enged következtetni, hogy Sán­ta Károlyné, a tiszakécskei ta­nács vb-titkára kötelességtudó ember, s az államigazgatásban kifejtett tevékenysége, a köz szolgálata számára nemcsak ke­nyérkereső munka, hanem hi­vatás. E szolgálata — látva szinte kislányos mosolygását, ki hinné, hogy — immár negyed százada tart. Miután — egy kécskei kissza­bó egyetlen gyermekeként — a szolnoki kereskedelmiben le­érettségizett („édesanyámnak jó­formán az utolsó ruhadarabját el kellett adnia, hogy taníttat­hasson”), a községházára kerül fizetés nélküli gyakornoknak. Később 20, 30, majd 50 pengő fizetéssel díj nők, végül iroda- tiszt. A felszabadulás után is szülőfalujának a közigazgatási szervénél marad, de 1950 tava­szán Alpérra küldik vezetőjegy­zőnek, s ugyanaz év őszén, az akkor alakult helyi tanács vb- elnökévé választják. Két év múlva — újszülött kisfia miatt — visszakéri magát Tiszakécs- kére. Nehezen pótolható, de vé­gül is engednek kérésének, s adóügyi csoportvezető ismét a régi környezetben. Nem sokáig. A Kecskeméti Járási Tanács­nál van rá szükség. Nap>onta — sokszor hajnali indulással, s éjszakáig tartó távolmaradással — bevonatozik a megyeszék­helyre, hogy ' előbb személyze­tisként, majd a város- és köz­séggazdálkodási csoportnál dol­gozzék a járás közügyeinek ér­dekében. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének kezde­tén, 1959-ben választják mosta­ni tisztségébe. Dióhéjban ennyi közszolgála­tának története, s még így, váz­latosan is, túlságosan nagy az a „dió”. S két dologra enged kö­vetkeztetni. Az egyik: felettesei elismerték képességeit, felis­merték munkabírását; a másik: a többféle funkcióban nyilván rengeteg tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy a több mint 13 és fél ezer lelkes Tiszakécskén a vb-titkári feladatokat példásan ellássa. Az elsőre csak szerényen mosolyog. Inkább arról beszél: mennyi biztatást, segítséget ka­pott egy-egy új beosztásában a járás vezető szerveitől, elsősor­ban a pártbizottságtól. A ta­pasztalatszerzés? Igen, erre bő alkalma adódott. Ahhoz is, hogy különbséget tudjon tenni a múlt és a szocializmust építő rendszer közigazgatása között, ahhoz is, hogy a tanácsi munka minden csínját-bínját megis­merje. A múlt? A jegyzőség „más urat szolgált”, s épp>en azért nem volt kökségfejlesztési, ter­melési, szociális feladat, s a fe­lelősség a bokájáig sem ért fel a mostaninak. Egy dolog azon­ban volt, amit Sánta Károlyné „átmentett” a tanácsrendszer­ben vállalt feladatkörébe, A munka, az ügyek elintézésének

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents