Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-18 / 195. szám

3. oldal

r UM56« augusztus 18, csütörtök

A közösség bizalmában

SÍ tenaőrefordnlás gondial

Ültetvény-szemle a kiskunfélegyházi járásban

A Szakszervezetek Országos Tanácsának legutóbbi ülésén felszólalók közül többen megfogalmazták: végezzenek politikai

munkát is a szakszervezeti bizalmiak, ne elégedjenek meg az úgynevezett adminisztratív teendők ellátásával: a tagdíjak ösz- szegyűjtésével, stb.

Indokoltan került szóba oly sokszor ez a kérdés, hiszen a jövőben, a vállalatok önállóságával párhuzamosan, növekszik az üzemi szakszervezetek feladatköre, felelőssége is, és az eddiginél nagyobb szerepet kapnak a bizalmiak.

— Jó, jó. De mit értsünk politikai munka alatt a bizalmiak esetében? — kérdezhetik most egyesek.

Ha egy szabályos pontokba foglalt feladatgyűjteményt várnak válaszul, akkor csalódniuk kell. A bizalmiak politikai munkája ugyanis rendkívül sokrétű és mindig a kis közösségük napi problémáihoz igazodik. De szóljanak erről bővebben a legilletékesebbek.

*

KÉT ÉVVEL, ezelőtt választották bizalmivá Szabó Jánost, a Kecskeméti Reszelőgyár köszörűműhelyének a dolgozói. Csendes beszédű, középkorú munkásember. Ügy fogalmaz, ahogy dolgozik és él: egyszerűen, tisztán.

— Szerintem az a legfontosabb, hogy az emberek szüntelenül érezzék: törődnek velük. Ezért kell meghallgatni minden gondjukat, bajukat és ha mást nem, legalább tanácsot adni a megoldáshoz. Amit lehet azt természetesen el is kell intézni. Ha ezt megteszi a bizalmi, akkor már politikai munkát végez, hiszen politikánk egyik alapvonása a munkásemberekkel való törődés.

A köszörűműhely dolgozói sűrűn felkeresik Szabó Jánost. A legtöbben segélykérelemmel fordulnak hozzá, de közreműködött már számos bérpanasz tisztázásában és nemrégiben segített elintézni néhány dolgozónak az olajkályha-vásárlást is.

— Vigyáznia kell a bizalminak arra is, hogy helyesen értelmezze a dolgozók érdekvédelmét. Előfordul ugyanis, hogy valaki olyan előnyöket akar szerezni magának, amelyeket még nem érdemelt ki. Múltkor például azt kérte az egyik munkásnő. intézzem el. hogy magasabb órabért kapjon. Munkája, magatartása ellen nincs kifogás. de még nem egészen egy éve dolgozik nálunk. Indokolatlan lett volna tehát számára a béremelés. Megmagyaráztam neki ezt — bár az ilyen feladat nem éppen „népszerű”,

«

— IGEN, a bizalminak nem szabad engedményeket tennie csak azért, hogy kétes értékű

pedantériája. A községházán nem lehetett restancia.

S nem lehet halasztható ügy most sem. Annyival inkább nem lehet, mert az ügyeknek más az indítéka, tartalma, és a célja, mint volt a felszabadulás előtt. És Sánta Károlyné ezért intézi valamennyit még odaadóbban, körültekintőbben, sokszor szinte emberfeletti erővel.

Legnagyobb erőpróbája a mezőgazdaság átszervezése volt. A tanács vb-elnöke a tanács- akadémián tanult, s az újdonsült vb-titkár az akkori elnök- helyettessel, Székely Gáborral együtt képviselte az államhatalmat. Mégpedig úgy, hogy e hatalomnak az az oldala került előtérbe, amelyen a türelmes meggyőzés dominál.

A maga szerepét elhallgatja községe és annak népének fejlődésében, a szolgálatkészsége nyer hangsúlyt minden szavában. És van hol szolgálnia a szülőfaluját. Nemcsak vb-titkár, aki a tanácsapparátus munkájára felügyel, a tanácstagok családlátogatásait szervezi, értékeli, a vb-üléseket előkészíti, az egészség- és szociális, kisajátítási ügyeket közvetlenül intézi, a ktsz munkáját ellenőrzi, stb., stb. — hanem titkára a helyi népi rontbi2ot ts ágnak, tagja az

népszerűségre tegyen szert. Nem az egyének, hanem az egész kollektíva érdekét kell mérlegelnie, mielőtt véleményt nyilvánít, vagy intézkedik — erősíti meg az elhangzottakat Gulyás Kiss Ottó, a szakszervezeti bizottság titkára.

Pogány Sándor párttitkár még jobban kibontja ezt a gondolatot. Azt fejtegeti, hogy a kívánságok elbírálása, az imént em-, lített „mérlegelés”, már kimondottan elvi, politikai feladat és bizonyos fokú felkészültséget követel az aktivistáktól. Ezen túlmenően természetesen jól kell ismerniük a munkatársak anyagi körülményeit, családi viszonyait is.

A beszélgetés során lassan kirajzolódik előttünk a jól dolgozó bizalmi arculata. De vajon van-e elegendő alkalmas káder erre a feladatra, hiszen a párt és a szakszervezet vezetősége is sok jól képzett, becsületes dolgozót igényel minden üzemben. *

ELŐKÉRDÉSRE igen elgondolkoztató választ kapok az SZB- titkártól:

— Sok múlik a bizalmik kiválasztásán. De úgy hiszem egyetlen vállalatnál sem bővelkednek olyan káderekben, akik

— úgymond — beleszülettek ebbe a társadalmi megbízatásba. Mi magunk neveltük az aktivistáink zömét. Itt van például Varga. István, a minőségellenőrző csoport bizalmija: 1962. óta látja el társadalmi megbízatását és mi, akik együtt dolgozunk vele tanúsíthatjuk, hogy évről évre jobban.

Amíg Varga István érkezésére várunk, vendéglátóim elmondják: nem elégszenek meg azzal, hogy évről évre megszervezik a bizalmiak számára a kötelezően előírt továbbképzést. Véleményük szerint ez önmagában kevés lenne ahhoz, hogy jól felkészült aktivisták nevelkedjenek az üzemben. Felhasználják az oktatásra, nevelésre a rendszeresen megtartott bizalmi tanácskozásokat is.

*

A FIATAL minőségellenőr mosolyog, amikor elmondom neki, hogy munkatársai úgy ismerik, mint aki megmondja a véleményét kertelés nélkül a vezetőinek is — ha igaza van. És egyenes választ kér a kollektíva nevében a sokak által kényesnek tartott kérdésekre is.

— Elég sokat kérdezősködöm

— ismeri el. — Én ugyanis azt tartom, hogy a bizalmiaknak mindenről tudniuk kell, ami a vállalatnál történik, beleértve a

fmsz felügyelő bizottságának, s állandó részvevője a nőtanács üléseinek is.

A legelső politikai fórumon, a pártban is ott van, s kommunistaként közreműködik Ti- szakécske előrelépésében. Hogy ebben a tisztségében még jobban helytállhasson, esténként tíz hónapig tanult a nyáron befejezett pártközépiskolában.

Miközben szava szavát követi, nem veszi észre, hogy elárulja magát. Annyira részletesen ismeri a község eddigi fejlődését, s haladása érdekében a tennivalókat, hogy nem nehéz felismerni: nemcsak szolgálja, de elő is mozdítja az ügyeket.

Ritkán láttam még embert hozzá hasonló lelkesedéssel beszélni a falujáról. Arról, hogy a négy tsz kitűnően gazdálkodik, s — amire annak idején nem mertek gondolni — az egykori vagyonosabb parasztok is — a Szabadság Tsz-ben például — jól dolgoznak, érvényesítik szaktudásukat; arról beszél leplezetlen örömmel, hogy a máshonnan idetelepült három tsz-főagronómus, egy-egy főállattenyésztő, illetve könyvelő, milyen nagyszerűen megállja a helyét; kipirosodik a permetezőgyár fejlődésének, a SZŐJ és a Minisztertanács vánfegyelmi ügyeket is. Csak így tudjuk tájékoztatni kellő időben a csoportunkat az eseményekről és ezzel megelőzhetjük a sug- dolózást, ami igen alkalmas arra, hogy elferdítse a tényeket

— A bizalmi tehát élvezzen bizalmat felettesei részéről is. — fogalmazza meg valaki Varga István helyett a végső következtetést.

*

SZABÓ JANOS az emberekkel való törődést emelte ki beszélgetésünk kezdetén és joggal állította, hogy ahol az apróbb családi gondok megoldásában is igyekszik segíteni a szakszervezet, ott jó a dolgozók közérzete, munkakedve. Igaza volt, de véleményéhez feltétlenül hozzá kell fűznünk kiegészítésképpen a Varga Istvántól hallottakat, amelyek viszont az üzemi demokráciával függnek össze. És ezek után úgy véljük — ha nem is szolgálhattunk pontos feladatlistával — sikerült néhány gondolatot adnunk ahhoz, mit is kell érteni a bizalmiak politikai munkáján.

Békés Dezső

Új benzinkút épiií Kunszentmiklóson

Kunszentmiklós szélén, a Tasskerti részen épül az ÄFOR új benzintöltő állomása, A szerelési munkálatok vannak még hátra, és a tervek szerint augusztus 20-án már „vételezhetnek” üzemanyagot a gépjármű- vezetők az új benzinkútnál.

(Balogh József felvétele.)

dorzászlaját kétszer elnyert fmsz működésének ismertetésekor; akkor is, amikor megemlíti, hogy három éve megépült a községben az országszerte párját ritkító művelődési ház.

Csak akkor feihőzi gond a homlokát, s tükröz töprengést a tekintete, amikor a problémákat említi. Jócskán akad azokból is. Például: A százhúsz dolgozót foglalkoztató építő és vegyes ktsz csak iparigazolvánnyal rendelkezőket alkalmaz, tanulókat nem. Az utóbbiak szerződtetése esetén ugyanis a KISZÖV-nek növelnie kellene a béralapot. Ebben nehezen jutnak dűlőre. De mi lesz így az iparosutánpótlással? Az, építéssel, egyéb szolgáltatással, amit egyre többen igényelnek?! Probléma az is, hogy a Bács- Kiskun megyei Kézműipari Vállalat egyelőre nem tudja a községben berendezni a ruhaüzemét, mert nincs helyiség. A régi mozi megfelelne, de az a KIOSZ tulajdona. A megye segítsége kellene, hogy megfelelő megoldást találjanak, mert százötven asszonyt („már össze is írtuk őket”) juttatna kereseti lehetőséghez az új üzemrész. Bővíteni kellene a bölcsődét, óvodát is, mert a dolgozó anyák sürgetik,

Véget ért a kiskunfélegyházi járásban az immár hagyományosnak mondható telepítési szemle. A járási párt- és tanácsi vezetők, szakemberek végigjárták az idén mintegy £0 millió forintot érő 1812 hold új gyümölcsöst és 1820 hold nagyüzemi szőlőt. Ebben az évben 732 holdon hoz termést nagyobb részben a szőlő, kisebb részben a gyümölcsös.

A szemle résztvevői alapvetően a termőrefordulás gondjait vizsgálták, hiszen jövőre újabb ezer holddal gyarapodik a nagyüzemi termőfelület. Sajnos, ennek nem kis hányadán — a szőlő területének csaknem a felén — a hajtások növekedése nem kielégítő. Ennek legfőbb oka az, hogy a talaj erőpótlást a gazdaságok, köztük is főként a tiszaújfalusi Alkotmány, a kunszállási Alkotmány, a jász- szentlászlói Űj Barázda és Aranyhomok Tsz, valamint a kiskunmajsai Rákóczi Tszcs, elhanyagolták. Igaz, ebben objektív körülmények is közrejátszottak, a gazdaságok egy része jelenleg sem rendelkezik elegendő trágyával és megfelelő géppel. Ezek beszerzéséhez, különösen a gyengébb adottságú gazdaságoknak, középlejáratú hitelre lenne szükségük.

Ami a növényvédelmet illeti, az elsősorban a szőlősökben mondható kielégítőnek. A pe- ronoszpóra fertőzése nem számottevő. Az almásokban azonban több helyen fellépett a va- rasodás, a fuzikládium.

Hellyel-közzel előre vetik árÉs mindezeket illetékes helyeken sürgeti a tanács vb-tit- kára is. Aki ismét vidám, ahogy már a harmadik ötéves terv létesítményeit, előre látható terméseredményeit említi: az ABC áruházat, a modern éttermet, ötszobás szállodát, postaépületet, a permetezőgyár 12 lakásos épületét, az OTP-hitelre épülő hat-nyolc családi lakást, a korszerű orvosi rendelőt, általános iskolát — s az öntözéses gazdálkodás bővülését, az új telepítésű szőlők, gyümölcsösök ter- mőrefordulását.

Nem a megszokott értelemben vett hivatalnok módján so- solja fel mindezt, hanem annak a közéleti embernek a hevével, tüzével, akinek szívügye akár egy darab tégla, vagy szál virág is, ha az a szolgálati körébe tartozó területet gazdagítja, szépíti.

Magánélete? Mosolyog: „Magánélet és közélet nálam összefolyik. Sok esetben a magánéletem érdekei háttérbe szorulnak. Dehát tiszakéeskei vagyok, nagyon szeretem ezt a községet és népét.”

Nem hiszem, hogy tévedek: Sánta károlyné bárhol így erezne — a köz szolgálatában.

E. k

nyékukat a feldolgozás és a tárolás járulékos beruházásaival kapcsolatos gondok is. Ezek megszüntetésére a járási vezetés most dolgozza ki a terveket. Hiányoznák azonban az egyéb természetű beruházások is, mint például a szőlő támrendszere. A kétéves szőlők szinte sehol, a háromévesek nagyobb részben, s itt-ott még a négyéves szőlők sem rendelkeznek oszlopokra feszített dróthuzalokkal. Azonkívül, hogy a betontámaszok és a huzalok beszerzése nehézkes, a módszer igen költséges is. Am nagyszerű •'példaként kell megemlíteni a tiszaújfalusi Tisza Tsz-ben alkalmazott módszert, ahol saját készítésű faoszlopokat állítottak le, és soronként nem több, mint két szál drótot feszítettek ki. Teherbírásának próbája máris sikeresnek mondható, mintegy holdanként 60 mázsás átlagtermésre van kilátás. A berendezés holdanként mindössze 3—4 ezer forintba került.

Két forduló között

A jókora táblán a három traktor, meg az ekék — állnak. De vajon hol vanak a gépvezetők? Az útszéli fák hűvösében beszélgető csoport adja meg a választ:

— Két forduló közt nem csupán rövid pihenőt, hanem egyben tapasztalatcserét is tartunk

— világosít fel Puskás Sándor, a solti Kossuth Tsz traktorosa.

Kiderül, hogy két helybeli közös gazdaság — a Kossuthon kívül a Rákóczi Tsz — traktorvezetői spontán röpgyűlésének a kellős közepébe csöppentünk. A vetőszántás az őszi árpa alá a „Kossuthosok” feladata. A „vendég”, Bíró István a Rákóczi traktorosa pedig, ifjabb társával büszkén jött újságolni, hogy a dunavecsei járás aznap lezajlott szántóversenyén a második helyezést vívta ki. Ö, az öt beszélgető közt a legidősebb, a mai nap hőse. S ez á siker mindenképp méltó, hogy a munka szünetében pár percre megbeszéljék, értékeljék.

— A hartai Brenner Márton babérjait nem lehetett megtépázni — mondja tárgyilagosan Pista bácsi. — Ö eddig már számos versenynek a győztese. Két óra alatt kétezer négyzetmétert kellett szakszerűen megszántani. A tavalyi hetedik helyről az idén a „dobogó” második helyére léptem. Az hiszem, ezzel elégedett lehetek!

Bizony, ezüstös halántékkal helytállni, 35 versenyző másodikénak lenni: ezért csak elismerés illeti Bíró Istvánt. A versenyfeltételek alapos ismerésén túl az akarat, no, meg a fél évtizedes szakmai rutin segítette az eredmény eléréséhez.

A szaktársak Új fent gratulálnak, s indulnak gépeikhez.

— Nekünk is ünnepnap a mai

— mosolyog Bolya István. —Az imént tettünk pontot a vető- szántási tennivalók egynegyedére: a háromszázadik holdra. Napi két-két és fél műszaknorma a teljesítményünk, vagyis 10—12 hold 25 centiméteres vetőszántás.

— Ez már a második szántás. A talaj remek, jobbat nem is kívánhatnánk — vélekdik a fiatal Grőb Henrik. — A munkához a közösnek összesen tizennégy erőgépe áll rendelkezésre Természetesen vasárnap is gépen vagyunké

Gyerünk, pajtás! — csap kedélyesen Grőb vállára Puskás. Életkorban húsz év közöttük a különbség, de a lendület, az igyekezet azonos. Bíró István, a kitüntetett, elégedetten néz utánuk w ,