Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

Egy író, egy festő az internacionalisták közül 1920. április 12-én történt. A szibériai Acsinszkban állomáso­zó magyar internacionalisták fontos utasítást kaptak Lenin­től: kísérjék Kazanyba a híres Arany vonatot A vonaton 13 va­gonban 409 millió 625 870 rubel értékű vert aranyérme utazott a szovjet kormány tulajdona Szörnyű kínhalál jutott osztály- lőszeres ládákba csomagolva, részéül. Pogonyi Antal szótlanul teríti az asztalra Ligetiné váz­latát, amelyet az omszki bőr­nek és alkotnak. Pogonyi Antal ?'tettl> J1^-1 együtt ra­; " boskodak es ahol férjét halálra Az Aranyvonat egykori kísé­rői közül ketten Budapesten él­író és Olcsai Kiss Zoltán, Kos suth-díjas szobrászművész. Életrajzi regény Ligeti Károlyról Az ablak mellett hatalmas íróasztal, tetején nagy halomban könyvek, kéziratok. A falról Lenin figyelő arca tekint a lá­togatóra. Csengetnek. Az érke­ző: Tér be Lajos, a Széchenyi Könyvtár munkatársa. Ligeti Károly özvegyétől hozott leve­let. A múlt, a forradalom vihar­zása, ha halkabban, csitultab- ban is, de mindig érződik, itt van, az író szívébe, idegedbe, agyába ágyazva. Mindazt, ami 1919-ben kezdődött el, ma sem lehet végérvényesen lezárni, el­felejteni. Pogonyi Antal 1919-ben a krasznojarszki hadifogolytá­borban vészelte át a legvadabb Kolcsak-reakciót. — Egész Szibéria Kölesak ad­mirális véres terroruralma alatt nyögött. A mi táborunkban igen komoly kommunista szervezke­dés folyt. Itt ismerkedtem meg Falka Mátéval, akivel igen szo­ros barátságot kötöttünk. írtam is róla a Ketten a sok közül című regényemben. A regényt azóta szétkapkod­ták az olvasóik. Pogonyi Antal újabb könyvét viszont most je­lentette meg a Kossuth Kiadó. Címe: Végrendelet. Életrajzi re­gény a kiskőrösi születésű Li­geti Károlyról. Ismerte személyesen Is? — Omszkban találkoztam ve­le, ahová 1918-ban érkeztünk. Ez olyan futó találkozás volt, bensőségesebb beszélgetésre nem nagyon nyílt alkalom. Érdekes ember volt Ligeti Károly, olyan igazi, első kiadású bolsevik. Tele volt lobogó gyűlölettel a reakció ellen. Ebbe mindenkit belefoglalt, akinek ,,krumplivi- rág” — vagyis tiszticsillag — virított a gallérján. Mindenki­nek szemébe vágta az igazsá­gokat, a tiszek meg is verték. Mint zászlós ugyanis köztük la­kott. Ekkor átment a legény­ség közé. Minden tisztet egy kalap alá vett, ezért aztán eltá­volította magától azokat is, akikből pedig később, Krasznó- jarszkban kiváló forradalmárok lettek. — A róla szóló könyvemhez 3 évig gyűjtöttem az anyagot. Közvetlen forrásból merített, valódi tényekre akartam tá­maszkodni, olyannak mutatni Ligeti Károlyt, amilyen valójá­ban volt. Élénk kapcsolat ala­kult ki köztem és az omszki elvtársak között, akik rengeteg adahoz juttattak. A könyvemet is le akarják fordítani. Terbe Lajos monográfiát, tu­dományos életrajzot készít Li­Talpfákon át Vasút mellett gyalogút. Zajos füst- gőz-koszorúk hervadnak el perc alatt, csillog páros fém-szalag. Olajcseppek, fű, virág. Megyek a talpfákon át, mint kinek nincs dolga más; Nap felé száll két darázs. Kamasz nyártól terhes ég: lángol kék—zöld messzeség. Szélfújta lomb parazsa: fáradtságom mély szava. Kova, zúzott kő, nehéz szikla itt a tespedés. Rajta épült utakon mozdul lábom és karom. S megyek így. gyalogosan, lelkem zuhogó folyam, nézik benne testüket karcsú, szép felhő-szüzek. Hatvani Dániel geti Károlyról, amelyben mun­kínozták. A négyzetekkel jelölt cellák mellett párszavas bejegy­zések, két ember szenvedésének megrendítő állomásai: „Itt lát­tam Károlyt... Visszanézett rám ... Az őrök röhögtek... fíSisVGi&tííé* uZMiitäv&G* Petőfi és Liszt Haláluk évfordulójára KÉTSÉGTELENÜL helytelen ismerhetik ezt a evelőesZ“ volna összefüggést keresni ab- közt’, ha nem is közvetlen ta­kásságát jellemezné és számba- Később hallottam, hogy össze- kiviv „v„,.w __ v enné a Ligeti Károllyal fog- törték a lábát, kínozták... éget- őan, hagy petőfi Sándor is, Liszt pasztalatból, de elbeszélésekből. lalkozó irodalom' teljes anyagát, lék... ! Ligetinét is az utolsó I par’enc js július 31-én halt meg. Dlég annyit megjegyezni, hogy Pogonyi Antal Ligetiné levele- percben, a halálos ítélet végre- PetQn ma éve- 1849-ben az ájulásig szenved benne a ká­ból forditgat részleteket. Ligeti hajtása előtt szabadították ki a ~ vörös partizánok. — Végrendeletem című ver­séről kapta könyvem is az el Zsófia többek között arról ír, hogy felkereste Marija Klimen- tyevna Juraszova szovjet írónő, aki szintén szeretne könyvet írni férjéről. Milyen igaz: a forradalmárt magáénak vallja, mert mindért .... , küzdött amikor feláldozta éle- ki belőle őszintén, kereset­tét a népek szabadságáért, 'az lenül. Pogonyi Antal. — Ezt a verset a slralomházban írta, úgy sza­emberiség szebb jövőjéért. A beteljesülést Ligeti Károly saj­nos, már nem érhette meg. Omszk egyik terén nyugszik, mártírhalált halt honfitársaival „Míg leiketefcben szákra, tűz fog égni Mindig előre, vörös magyarok! A szép jövendőt el fogjátok érni, En is eléman, — babér meghalok!” A kecskeméti diák Fiatalok, lelkesek, felfegyver­zett katonák voltak, amikor be­mutatta őket egymásnak a tör­keim már nem jelentette ugyan­azt, mint ami akkor volt, ré­gen: varázslatos bűvös kert, tónelem. Az Aranyvonaton és csodálatos pavilonokkal. később egyformán katona volt Pogonyi Antal az író, és Olcsai Kiss Zoltán, a szobrászművész. Most pedig abban egyformák, hős, Don Quijote hősies pózban, hogy azt a kort, azokat az ese­ményeket próbálják megmintáz­ni, felidézni, amelyik irányt, eélt és tartalmat adott az éle­tüknek. — Hát akkor bizony még nem tudtuk, hogy kiből mi lesz. Akkor indultunk, fiatalok vol­tunk, majdnem gyerekek ... A gyerekkori élményekért tak az országban, — megérkez­azért még sem kell olyan mész- szire kanyarodni. Itt gyökerez­tek Kecskeméten. Második ele- mista volt Olcsai Kiss Zoltán, amikor a kecskeméti árvaház la- vagont kiürítettünk, a kója lett. Régen volt. Két éve találtunk valami 3—4 gyűltek össze 50 éves érettségi pénzt. Ezt az elvtársaink szé- találkozójukra, a 200 éves fenn- pen összesöpörték és mi az állását ünneplő nagy kollégium utolsó falai között. Bizony, alig ma- banba. radtak páran a régi osztályból. Liszt pedig 1886-ban. vagyis 80 tona. Petőfi sem úszta meg esztendővel ezelőtt. Nemcsak mi enélkül a szökést, a kalandot, magyarok említjük őket büszke- Dienes hozzáteszii „ ... senki a _____ ________________ seggel, de az egész világon a világon ennél magasabb bele­n evezést — töri meg a csendet géniuszoknak kijáró alázattal és pődíjat nem fizetett még a Me­tisztelettel beszélnek róluk. lodies Hongroises-ert . A kiskőrösi mészáros fiának LISZT, —„hírhedett zenésze a csupán negyedszázados életpá- világnak” — természetesen er- lyát engedett befutni a sors, de mitsem tudott és kétség­eden üstökösként robajlott vé- télén, hogy haláláig sem hallott gig, vakító fényével messze be- az gSetrőí. De később már a köl- világítva „az időknek bérceit” tő —, s tegyük hozzá: a nem- — a századokat. A doborjáni -eí — tragédiája! után, amikor jószágigazgató fia. „a zongora Petőfi géniuszának fénye tel- félistene” háromszor annyi ide- jes erejével kezdett felragyog­od élt, hetvenöt éves volt, ami- ni, elért a hatvanon túl járó, je­ltor meghalt, hér hajú zeneszerzőhöz is és fel­_______*___- . melegítene a szivét. Bizonyosra T ALÄDKOZOTT-E valaha ez vehető, hogy a költő festett, a két nagy szellem, ez a két vagy rajzolt arcképét látta, s ez nagy művész-forradalmár? méginkább szimpatikussá tette Szemtől szembe soha. Petőfi előtte a testvér csillagot. A Ze- ugyan látta — bár az is lehet, nemüvészeti Főiskola kottatárá- hogy hallotta — a 29—30 éves, bon akadt rá Dienes Liszt zenei már régen a hírnév csúcsán portréira. Az egyik lapon a kö- tündöklő muzsikust, amikor az vetkező felirat: „Petőfi széllé- 1840-ben — magyarországi kör* mének 1874”. útja során — Sopronban hang- De minden bizonnyal ezt meg. versenyezett. A 17 éves koUŐ eiőzően és ezután is foglalkoz- szerette a muzsikát, tanult zon- fana a muzsika koronázatlan ki- gorázni, s nyilván valamelyes ráiyát „... a férfikor nyará- gyakorlata is volt. őan” a csatatéren elesett költő Mielőtt Sopronba rnent volna, élete, művei, forradalmisága, hogy ott uniformist öltsön, Ost- lángolóan szenvedélyes hite, sze- fiasszonyfán a Salkovics család- reime. Ugyancsak Dienes találta nál töltötte a vakációt, s itt — meg az említett kottatárban Illyés Gyula említi — „napja- Liszt 1884—1886 között, vagyis ban többször is szokott játszó,- röviddel, vagy közvetlenül a ha- . ni—” Ebből az eldorádóból j^Za előtt szerzett Arcképek a azonban tovább kellett mennie, magyar történelemből című mű- Gyalog „utazót?’ Sopronba, ahol vét, amelynek egyik alcíme: katonának állt be a Halasz-lak- A u>mnrirr' Pptőfi ÄSnÄS * Fehér gipszszobrot emel le a polcról. Furcsa leszegett fejű lo­ván a nevetséges és magányos láthatatlan szélmalmokkal ha­dakozik. Ez az egyik kedvence. A másik, amin éppen dolgozik, Kun Béla reliefje. Végülis, mi lett az Aranyvo­nattal? — Egy hosszú és veszélyes út után — akkoriban még ellen­forradalmi bandák garázdálkod­tunk Kazányba és 4 napig ci­peltük az arannyal-ezüsttel teli ládákat a vasúttól a bankig. Amikor a vonaton minden egyes földön arany­kopejkáig bevittük a A beszélgetés mindig újabb Múlik az idő. És sokat elvitt a és újabb emlékeket vet felszín­két háború csak az emlékek, azok maradtak frissek, eleve­nek ... — Ma is szeretettel emlék­szem vissza a rajztanáromra, Dombi Lajosra. Véle együtt fes­re. Az író arcokra, jelenetekre emlékszik, a képzőművész szí­nekben, kompozíciókban gon­dolkodik. Néha áttévednek a másik „területre”, de hiszen érthető ez: közös a múltjuk, az tegettem, ő adta a festéket, vász- emlékeik. Kettőjükről szól az a nat, képkeretet. Micsoda nagy, film is, amelyet a Szovjet Tv szívdobogtató élmény volt ki- számára készítettek a Magyar menni a művészelepre. Akkori- Televízió munkatársai. A film ban dolgozott ott Iványi Grün- magyar változata hamarosan ná­wald, Perloch, Kemtty János, mi pedig szótlan bámulattal megálltunk a mester háta mö­gött és lestük, hogyan dolgozik. — Egyszer Pestre is felhoz­tak bennünket. A Benczur-te- remben magyar tanárunk kiad­ta a parancsot: „Most pedig ka­lapot le!” Engedelmeskedtünk, de be kell vallanom akkor a Bacchánsnők érdeketek legin­kább. Hogy úgy is lehet em­beri testet festeni. És hát az akkori modemek. Megálltunk egy-egy kép előtt és lelkesed­tünk: „Nézzétek ezt a bárányt. Meg sincs festve a feje, de még a fülét is lehet érezni.” Mert mi éreztük. Örök forgás, örök ismétlődés. Tegnap mi lelkesed­tünk azért az újért, amit a mai gyerekek tartanak réginek. Nincs ebben semmi rossz, ta­lán csak annyi, hogy már nem mi vagyunk a fiatalok... Annyi évi távoliét után mi­lyennek látta ifjúsága városát? — Szépnek, megváltozottnak. A változást leginkább az árva- házon mértem le, ugye ez ért­hető? Beszürkült, rideg intéz­ményből vidám, színes otthon­ná álakult. Minden kövére em­lékszem. Végignéztem a terme­ket, ahol aludtam, ahol önkép­zőkör! elnökig „felnőttem” de- hát a légkör az egészen más lett, tagadhatatlanul. A művész­telepen is volam. Furcsa de ne­lunk is bemutatásra kerül. Vadas Zsuzsa Soma lakásán öltözött át civil- jük megérezte a másikban. Lisz. be, annak a ruhájába. Így je- tét megelőzte a hírnév, mielőtt lent meg a hangversenyen. Sopronba ment. Petőfi azonban Figyeljük azonban, hogy mit egymagában ezért még nem va- ír erről Dienes András, a költő lószínű, hogy kiszökött volna a életének neves kutatója: „A laktanyából. Ö a művész-forra- hosszúra nyúlt koncert után a dalmárt kereste, azt akarta lál- költö és barátai a Ritter-házba ni, akivé önmaga is lett később rohantak, Petries lakására, hogy a költészetben. Ifiszt élete alko- az unokaöccs visszaöltözhessen nyán viszont szívesen időzött el katonának. Aztán óriási bakan- a költőnél, akinek hatalmas csú­csaival csattog végig a már ki- csokra futott csillagában a sa- halt utcákon át... a laktanya ját fiatalkori lobogására emlé- felé. Nagyon elkésett, nem sike- kezeit. Ezenkívül összekapcsolta rillt beosonnia, rajtakapták...” őket, hogy mindkettő magyar, s A költő kűrtavasat kapott. Az mindkettő zseni volt. öregebbek még nagyon is jól G. S. Raífai Sarolta: Részeg virágzás benne már két lény él, egy fur­csa ismeretlen is, mely mindig titokzatos vágyaik felé inti. de éppen ezért tanácstalan is: „... Miért is vágyom másmi­lyenné lenni, amint néha lopva álmodom?” (Csitri). Milyen meg­kapó a lány vívódása a testé­vel, kibontakozó nőiességével, Vékonyka kötet, mint az Nem állítom, hogy az 53 vers az* orvul rá-rátörő vággyal, me- Űj Termés legtöbb kötete. In- mindegyike remekmű. De van lyet nem kívánt, nem akart —, dúló költő első önálló műve. ezekben a versekben, szinte de: „s nem menekszem . (A Néhány évvel ezelőtt öröm- mindegyikben, valami érdekes, szűz). A legszemélyesebb gon- mel fedeztük fel a megyénkben, figyelmet ébresztő gondolat. Ab- dók közé tartozik az anyasag Úszódon tanító Raffai Sarolta ban is, amelyikben a „csitri” is. Az arra rádöbbenés: milyen nevét a különféle lapokban és vall önmagáról, azokban is, nehéz, felelősségteljes feladat folyóiratokban. A nagy nyilvá- amelyekben a falusi életről, a anyának lenni. Nem a gondos- nosság előtt' azonban e kötettel vidéki életformáról számol be kodás a nehéz,^ hanem a neve­jelentkezik először. (Tanyára szakadtán, Öt gyerek- lés, „az elterelő állomások”, „a Rövid időn belül megyénk kel stb.), abban is, ahogy a vi- félreútak” kísértete, (Kettős második költője lep meg ben-' légünkről, épülő szocialista tár- magzattal.) A nevelés már több nünket önálló kötettel (Hatvani sadalmunkról, s a maga hova- is mint személyes gond. Közös Dániel: Üvegcserepek című kö- tartozóságáról vall (Építkezésen, ügy. Szembenézte vele csak fe- tete jelent meg a múlt évben) a Részeg virágzás, Nehéz hűség), lelősségtudatttal, őszintén lehet. Magvető jóvoltából. De hisz az Nem állítom azt sem, hogy ezek Ezzel az őszinteséggel néz Űj Termés sorozatnak éppen ez a gondolatok teljesen újak, mint szembe Raffai iSarolta a köz- a célja: pályakezdőkre, új igé- ahogy a kötet tematikája sem életi problémákkal is. Ált.alá- retekre felhívni a figyelmet, az. Mégis van valami rokon- nos jellemzője ez egyébként Hogy milyen eredménnyel, azt szenvesen újszerű ezekben a legújabb költőnfemzedékünknek, bizonyítja nem egy ma már versekben. Különösen a „Csillag Ha valaki ismeri a vidéki éle- befutottnak tekinthető költőnk, indul” ciklusból a serdülő nő tét. ő ismeri. Falusi tanítónő, de az is, hogy a sorozat kötetei intim vallomásaiból árad felénk évek óta „tanyára szakadtán él”.' napok alatt elfogynak. Raffai megkapóan ez a rokonszenvet hol a „kis iskola egy marok Sarolta kötete is napok alatt fo- ébresztő önmaga-feltárás. A láng”, s alig több. vagy még gyott el a megyeszékhelyen. ^csitri” ijedt felismerése, hogy annyi sem, tíz év után: „Tíz é*-

Next

/
Thumbnails
Contents