Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
Egy író, egy festő az internacionalisták közül 1920. április 12-én történt. A szibériai Acsinszkban állomásozó magyar internacionalisták fontos utasítást kaptak Lenintől: kísérjék Kazanyba a híres Arany vonatot A vonaton 13 vagonban 409 millió 625 870 rubel értékű vert aranyérme utazott a szovjet kormány tulajdona Szörnyű kínhalál jutott osztály- lőszeres ládákba csomagolva, részéül. Pogonyi Antal szótlanul teríti az asztalra Ligetiné vázlatát, amelyet az omszki bőrnek és alkotnak. Pogonyi Antal ?'tettl> J1^-1 együtt ra; " boskodak es ahol férjét halálra Az Aranyvonat egykori kísérői közül ketten Budapesten élíró és Olcsai Kiss Zoltán, Kos suth-díjas szobrászművész. Életrajzi regény Ligeti Károlyról Az ablak mellett hatalmas íróasztal, tetején nagy halomban könyvek, kéziratok. A falról Lenin figyelő arca tekint a látogatóra. Csengetnek. Az érkező: Tér be Lajos, a Széchenyi Könyvtár munkatársa. Ligeti Károly özvegyétől hozott levelet. A múlt, a forradalom viharzása, ha halkabban, csitultab- ban is, de mindig érződik, itt van, az író szívébe, idegedbe, agyába ágyazva. Mindazt, ami 1919-ben kezdődött el, ma sem lehet végérvényesen lezárni, elfelejteni. Pogonyi Antal 1919-ben a krasznojarszki hadifogolytáborban vészelte át a legvadabb Kolcsak-reakciót. — Egész Szibéria Kölesak admirális véres terroruralma alatt nyögött. A mi táborunkban igen komoly kommunista szervezkedés folyt. Itt ismerkedtem meg Falka Mátéval, akivel igen szoros barátságot kötöttünk. írtam is róla a Ketten a sok közül című regényemben. A regényt azóta szétkapkodták az olvasóik. Pogonyi Antal újabb könyvét viszont most jelentette meg a Kossuth Kiadó. Címe: Végrendelet. Életrajzi regény a kiskőrösi születésű Ligeti Károlyról. Ismerte személyesen Is? — Omszkban találkoztam vele, ahová 1918-ban érkeztünk. Ez olyan futó találkozás volt, bensőségesebb beszélgetésre nem nagyon nyílt alkalom. Érdekes ember volt Ligeti Károly, olyan igazi, első kiadású bolsevik. Tele volt lobogó gyűlölettel a reakció ellen. Ebbe mindenkit belefoglalt, akinek ,,krumplivi- rág” — vagyis tiszticsillag — virított a gallérján. Mindenkinek szemébe vágta az igazságokat, a tiszek meg is verték. Mint zászlós ugyanis köztük lakott. Ekkor átment a legénység közé. Minden tisztet egy kalap alá vett, ezért aztán eltávolította magától azokat is, akikből pedig később, Krasznó- jarszkban kiváló forradalmárok lettek. — A róla szóló könyvemhez 3 évig gyűjtöttem az anyagot. Közvetlen forrásból merített, valódi tényekre akartam támaszkodni, olyannak mutatni Ligeti Károlyt, amilyen valójában volt. Élénk kapcsolat alakult ki köztem és az omszki elvtársak között, akik rengeteg adahoz juttattak. A könyvemet is le akarják fordítani. Terbe Lajos monográfiát, tudományos életrajzot készít LiTalpfákon át Vasút mellett gyalogút. Zajos füst- gőz-koszorúk hervadnak el perc alatt, csillog páros fém-szalag. Olajcseppek, fű, virág. Megyek a talpfákon át, mint kinek nincs dolga más; Nap felé száll két darázs. Kamasz nyártól terhes ég: lángol kék—zöld messzeség. Szélfújta lomb parazsa: fáradtságom mély szava. Kova, zúzott kő, nehéz szikla itt a tespedés. Rajta épült utakon mozdul lábom és karom. S megyek így. gyalogosan, lelkem zuhogó folyam, nézik benne testüket karcsú, szép felhő-szüzek. Hatvani Dániel geti Károlyról, amelyben munkínozták. A négyzetekkel jelölt cellák mellett párszavas bejegyzések, két ember szenvedésének megrendítő állomásai: „Itt láttam Károlyt... Visszanézett rám ... Az őrök röhögtek... fíSisVGi&tííé* uZMiitäv&G* Petőfi és Liszt Haláluk évfordulójára KÉTSÉGTELENÜL helytelen ismerhetik ezt a evelőesZ“ volna összefüggést keresni ab- közt’, ha nem is közvetlen takásságát jellemezné és számba- Később hallottam, hogy össze- kiviv „v„,.w __ v enné a Ligeti Károllyal fog- törték a lábát, kínozták... éget- őan, hagy petőfi Sándor is, Liszt pasztalatból, de elbeszélésekből. lalkozó irodalom' teljes anyagát, lék... ! Ligetinét is az utolsó I par’enc js július 31-én halt meg. Dlég annyit megjegyezni, hogy Pogonyi Antal Ligetiné levele- percben, a halálos ítélet végre- PetQn ma éve- 1849-ben az ájulásig szenved benne a kából forditgat részleteket. Ligeti hajtása előtt szabadították ki a ~ vörös partizánok. — Végrendeletem című verséről kapta könyvem is az el Zsófia többek között arról ír, hogy felkereste Marija Klimen- tyevna Juraszova szovjet írónő, aki szintén szeretne könyvet írni férjéről. Milyen igaz: a forradalmárt magáénak vallja, mert mindért .... , küzdött amikor feláldozta éle- ki belőle őszintén, keresettét a népek szabadságáért, 'az lenül. Pogonyi Antal. — Ezt a verset a slralomházban írta, úgy szaemberiség szebb jövőjéért. A beteljesülést Ligeti Károly sajnos, már nem érhette meg. Omszk egyik terén nyugszik, mártírhalált halt honfitársaival „Míg leiketefcben szákra, tűz fog égni Mindig előre, vörös magyarok! A szép jövendőt el fogjátok érni, En is eléman, — babér meghalok!” A kecskeméti diák Fiatalok, lelkesek, felfegyverzett katonák voltak, amikor bemutatta őket egymásnak a törkeim már nem jelentette ugyanazt, mint ami akkor volt, régen: varázslatos bűvös kert, tónelem. Az Aranyvonaton és csodálatos pavilonokkal. később egyformán katona volt Pogonyi Antal az író, és Olcsai Kiss Zoltán, a szobrászművész. Most pedig abban egyformák, hős, Don Quijote hősies pózban, hogy azt a kort, azokat az eseményeket próbálják megmintázni, felidézni, amelyik irányt, eélt és tartalmat adott az életüknek. — Hát akkor bizony még nem tudtuk, hogy kiből mi lesz. Akkor indultunk, fiatalok voltunk, majdnem gyerekek ... A gyerekkori élményekért tak az országban, — megérkezazért még sem kell olyan mész- szire kanyarodni. Itt gyökereztek Kecskeméten. Második ele- mista volt Olcsai Kiss Zoltán, amikor a kecskeméti árvaház la- vagont kiürítettünk, a kója lett. Régen volt. Két éve találtunk valami 3—4 gyűltek össze 50 éves érettségi pénzt. Ezt az elvtársaink szé- találkozójukra, a 200 éves fenn- pen összesöpörték és mi az állását ünneplő nagy kollégium utolsó falai között. Bizony, alig ma- banba. radtak páran a régi osztályból. Liszt pedig 1886-ban. vagyis 80 tona. Petőfi sem úszta meg esztendővel ezelőtt. Nemcsak mi enélkül a szökést, a kalandot, magyarok említjük őket büszke- Dienes hozzáteszii „ ... senki a _____ ________________ seggel, de az egész világon a világon ennél magasabb belen evezést — töri meg a csendet géniuszoknak kijáró alázattal és pődíjat nem fizetett még a Metisztelettel beszélnek róluk. lodies Hongroises-ert . A kiskőrösi mészáros fiának LISZT, —„hírhedett zenésze a csupán negyedszázados életpá- világnak” — természetesen er- lyát engedett befutni a sors, de mitsem tudott és kétségeden üstökösként robajlott vé- télén, hogy haláláig sem hallott gig, vakító fényével messze be- az gSetrőí. De később már a köl- világítva „az időknek bérceit” tő —, s tegyük hozzá: a nem- — a századokat. A doborjáni -eí — tragédiája! után, amikor jószágigazgató fia. „a zongora Petőfi géniuszának fénye tel- félistene” háromszor annyi ide- jes erejével kezdett felragyogod élt, hetvenöt éves volt, ami- ni, elért a hatvanon túl járó, jeltor meghalt, hér hajú zeneszerzőhöz is és fel_______*___- . melegítene a szivét. Bizonyosra T ALÄDKOZOTT-E valaha ez vehető, hogy a költő festett, a két nagy szellem, ez a két vagy rajzolt arcképét látta, s ez nagy művész-forradalmár? méginkább szimpatikussá tette Szemtől szembe soha. Petőfi előtte a testvér csillagot. A Ze- ugyan látta — bár az is lehet, nemüvészeti Főiskola kottatárá- hogy hallotta — a 29—30 éves, bon akadt rá Dienes Liszt zenei már régen a hírnév csúcsán portréira. Az egyik lapon a kö- tündöklő muzsikust, amikor az vetkező felirat: „Petőfi széllé- 1840-ben — magyarországi kör* mének 1874”. útja során — Sopronban hang- De minden bizonnyal ezt meg. versenyezett. A 17 éves koUŐ eiőzően és ezután is foglalkoz- szerette a muzsikát, tanult zon- fana a muzsika koronázatlan ki- gorázni, s nyilván valamelyes ráiyát „... a férfikor nyará- gyakorlata is volt. őan” a csatatéren elesett költő Mielőtt Sopronba rnent volna, élete, művei, forradalmisága, hogy ott uniformist öltsön, Ost- lángolóan szenvedélyes hite, sze- fiasszonyfán a Salkovics család- reime. Ugyancsak Dienes találta nál töltötte a vakációt, s itt — meg az említett kottatárban Illyés Gyula említi — „napja- Liszt 1884—1886 között, vagyis ban többször is szokott játszó,- röviddel, vagy közvetlenül a ha- . ni—” Ebből az eldorádóból j^Za előtt szerzett Arcképek a azonban tovább kellett mennie, magyar történelemből című mű- Gyalog „utazót?’ Sopronba, ahol vét, amelynek egyik alcíme: katonának állt be a Halasz-lak- A u>mnrirr' Pptőfi ÄSnÄS * Fehér gipszszobrot emel le a polcról. Furcsa leszegett fejű lován a nevetséges és magányos láthatatlan szélmalmokkal hadakozik. Ez az egyik kedvence. A másik, amin éppen dolgozik, Kun Béla reliefje. Végülis, mi lett az Aranyvonattal? — Egy hosszú és veszélyes út után — akkoriban még ellenforradalmi bandák garázdálkodtunk Kazányba és 4 napig cipeltük az arannyal-ezüsttel teli ládákat a vasúttól a bankig. Amikor a vonaton minden egyes földön aranykopejkáig bevittük a A beszélgetés mindig újabb Múlik az idő. És sokat elvitt a és újabb emlékeket vet felszínkét háború csak az emlékek, azok maradtak frissek, elevenek ... — Ma is szeretettel emlékszem vissza a rajztanáromra, Dombi Lajosra. Véle együtt fesre. Az író arcokra, jelenetekre emlékszik, a képzőművész színekben, kompozíciókban gondolkodik. Néha áttévednek a másik „területre”, de hiszen érthető ez: közös a múltjuk, az tegettem, ő adta a festéket, vász- emlékeik. Kettőjükről szól az a nat, képkeretet. Micsoda nagy, film is, amelyet a Szovjet Tv szívdobogtató élmény volt ki- számára készítettek a Magyar menni a művészelepre. Akkori- Televízió munkatársai. A film ban dolgozott ott Iványi Grün- magyar változata hamarosan náwald, Perloch, Kemtty János, mi pedig szótlan bámulattal megálltunk a mester háta mögött és lestük, hogyan dolgozik. — Egyszer Pestre is felhoztak bennünket. A Benczur-te- remben magyar tanárunk kiadta a parancsot: „Most pedig kalapot le!” Engedelmeskedtünk, de be kell vallanom akkor a Bacchánsnők érdeketek leginkább. Hogy úgy is lehet emberi testet festeni. És hát az akkori modemek. Megálltunk egy-egy kép előtt és lelkesedtünk: „Nézzétek ezt a bárányt. Meg sincs festve a feje, de még a fülét is lehet érezni.” Mert mi éreztük. Örök forgás, örök ismétlődés. Tegnap mi lelkesedtünk azért az újért, amit a mai gyerekek tartanak réginek. Nincs ebben semmi rossz, talán csak annyi, hogy már nem mi vagyunk a fiatalok... Annyi évi távoliét után milyennek látta ifjúsága városát? — Szépnek, megváltozottnak. A változást leginkább az árva- házon mértem le, ugye ez érthető? Beszürkült, rideg intézményből vidám, színes otthonná álakult. Minden kövére emlékszem. Végignéztem a termeket, ahol aludtam, ahol önképzőkör! elnökig „felnőttem” de- hát a légkör az egészen más lett, tagadhatatlanul. A művésztelepen is volam. Furcsa de nelunk is bemutatásra kerül. Vadas Zsuzsa Soma lakásán öltözött át civil- jük megérezte a másikban. Lisz. be, annak a ruhájába. Így je- tét megelőzte a hírnév, mielőtt lent meg a hangversenyen. Sopronba ment. Petőfi azonban Figyeljük azonban, hogy mit egymagában ezért még nem va- ír erről Dienes András, a költő lószínű, hogy kiszökött volna a életének neves kutatója: „A laktanyából. Ö a művész-forra- hosszúra nyúlt koncert után a dalmárt kereste, azt akarta lál- költö és barátai a Ritter-házba ni, akivé önmaga is lett később rohantak, Petries lakására, hogy a költészetben. Ifiszt élete alko- az unokaöccs visszaöltözhessen nyán viszont szívesen időzött el katonának. Aztán óriási bakan- a költőnél, akinek hatalmas csúcsaival csattog végig a már ki- csokra futott csillagában a sa- halt utcákon át... a laktanya ját fiatalkori lobogására emlé- felé. Nagyon elkésett, nem sike- kezeit. Ezenkívül összekapcsolta rillt beosonnia, rajtakapták...” őket, hogy mindkettő magyar, s A költő kűrtavasat kapott. Az mindkettő zseni volt. öregebbek még nagyon is jól G. S. Raífai Sarolta: Részeg virágzás benne már két lény él, egy furcsa ismeretlen is, mely mindig titokzatos vágyaik felé inti. de éppen ezért tanácstalan is: „... Miért is vágyom másmilyenné lenni, amint néha lopva álmodom?” (Csitri). Milyen megkapó a lány vívódása a testével, kibontakozó nőiességével, Vékonyka kötet, mint az Nem állítom, hogy az 53 vers az* orvul rá-rátörő vággyal, me- Űj Termés legtöbb kötete. In- mindegyike remekmű. De van lyet nem kívánt, nem akart —, dúló költő első önálló műve. ezekben a versekben, szinte de: „s nem menekszem . (A Néhány évvel ezelőtt öröm- mindegyikben, valami érdekes, szűz). A legszemélyesebb gon- mel fedeztük fel a megyénkben, figyelmet ébresztő gondolat. Ab- dók közé tartozik az anyasag Úszódon tanító Raffai Sarolta ban is, amelyikben a „csitri” is. Az arra rádöbbenés: milyen nevét a különféle lapokban és vall önmagáról, azokban is, nehéz, felelősségteljes feladat folyóiratokban. A nagy nyilvá- amelyekben a falusi életről, a anyának lenni. Nem a gondos- nosság előtt' azonban e kötettel vidéki életformáról számol be kodás a nehéz,^ hanem a nevejelentkezik először. (Tanyára szakadtán, Öt gyerek- lés, „az elterelő állomások”, „a Rövid időn belül megyénk kel stb.), abban is, ahogy a vi- félreútak” kísértete, (Kettős második költője lep meg ben-' légünkről, épülő szocialista tár- magzattal.) A nevelés már több nünket önálló kötettel (Hatvani sadalmunkról, s a maga hova- is mint személyes gond. Közös Dániel: Üvegcserepek című kö- tartozóságáról vall (Építkezésen, ügy. Szembenézte vele csak fe- tete jelent meg a múlt évben) a Részeg virágzás, Nehéz hűség), lelősségtudatttal, őszintén lehet. Magvető jóvoltából. De hisz az Nem állítom azt sem, hogy ezek Ezzel az őszinteséggel néz Űj Termés sorozatnak éppen ez a gondolatok teljesen újak, mint szembe Raffai iSarolta a köz- a célja: pályakezdőkre, új igé- ahogy a kötet tematikája sem életi problémákkal is. Ált.alá- retekre felhívni a figyelmet, az. Mégis van valami rokon- nos jellemzője ez egyébként Hogy milyen eredménnyel, azt szenvesen újszerű ezekben a legújabb költőnfemzedékünknek, bizonyítja nem egy ma már versekben. Különösen a „Csillag Ha valaki ismeri a vidéki éle- befutottnak tekinthető költőnk, indul” ciklusból a serdülő nő tét. ő ismeri. Falusi tanítónő, de az is, hogy a sorozat kötetei intim vallomásaiból árad felénk évek óta „tanyára szakadtán él”.' napok alatt elfogynak. Raffai megkapóan ez a rokonszenvet hol a „kis iskola egy marok Sarolta kötete is napok alatt fo- ébresztő önmaga-feltárás. A láng”, s alig több. vagy még gyott el a megyeszékhelyen. ^csitri” ijedt felismerése, hogy annyi sem, tíz év után: „Tíz é*-
