Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
r SSW. JSTim SS. vaximaip S. átitat ff Szinte varázsütésre történt: egyik nap még felfoghatatlan és csak csillagászati mérték- rendszerben érthető számokban fejeztük ki a gyufa árát, s másnapra kelve azt mondtuk: harminc fillérbe kerül doboza. Húsz esztendeje valahogy így ért véget a pénz történetének legnagyobb inflációja, a milliárdok, a mill- és az adópengők sora. a keserves másfél esztendő, amelyet nehezen felejt el bárki is, aki átélte. Jó forintunk elődjét, a pengőt az a rendszer ítélte halálra, amely létrehozta. Az inflációnak a háború befejezését követő időszak nem elindítója: már csak befejezése volt. Az infláció akkor kezdődött, amikor a háború; szinte órányira egyidős egy nemzetvesztő kor utolsó, népellenes merényletének kezdetével. Pénz — tudjuk, tapasztaltuk, — csak akkor őrizheti meg rangját, tekintélyét, egész szerepét az életben, ha hátteréül javak sorakoznak, áruk az üzletekben, s fedezetére a bank teli trezorján túl ott a munka, a termelés. Akkor nem volt semmi, az ország politikájának küzdőterén pedig az újat megteremteni akarók és a régihez konokul ragaszkodók között folyt a döntő küzdelem a hatalomért. 'ff A kommunista párt hirdette meg, jelentette be jóeló- re: 1946. augusztus elsejére megteremtjük a jó pénzt. Külföldi szakértők, hazai polgári közgazdászok lehetetlennek tartották a tervet; egy háborútól tépett, romokkal küszködő, éppen csak lélegzeni kezdő ország hogyan akar értékálló pénzt teremteni nagy külföldi — magyarán mondva: dollár — kölcsön nélkül? A jobboldal erre is spekulált. Az a jó pénz, amit valami ködös távolra ők Ígértek, feltétlenül a dollár járszalágjára kötötte volna az országot. Mást, jobbat akartak a kommunisták, s ezzel értett egyet az ország népének nagyobbik fele. tosan, mit láttunk vagy hallottunk. A vallomások egybehangzóak voltak. Valahonnét a síneken túlról jött a lövés, a hangot is abból az irányból hallottuk. Látni senkit se láttunk se azelőtt, se azutánMindenesetre az őrséget megerősítették, még egy rajt rendeltek be hozzánk, úgy, hogy alig fértünk az őrszobán. Az újonnan jöttékké! nem sokat törődtünk. megpróbáltunk a priccsen összehúzódni, bóbiskolni egy kicsit, de folyton nyílt az ajtó, valakit mindég kerestek. Bent jó meleg volt, de a mellettem heverő Bognár Jóska mégis didergett, mintha a hideg rázta volna. Alaposan átfázhatott, vagy beteg is talán. Feltápászkodtam és a kályha közelében üldögélő Aczélnak szóltam, jelentse az őrparancsnoknak. Vida nem volt éppen jókedvében, de azért beleegyezett, hogy Jóskát a gyengélkedőre kísérjem- Vállaltuk, hogy a raj helyette is ellátja a szolgálatot. Amikor visszatértem az őrszobára, Aczél éppen a puskákat ellenőrizte, hogy Rendben vannak-e. — Ne felejtsük el a Jóska felszerelését felvinni holnap — fordult felém hirtelen. Aztán még ennyit mondott: —■ Vigyázni kell Jóskára. Nem szabad, hogy baja essen. Űgylátszik megviselte ez a két nehéz éjszakaAz órájára nézett. — Mindjárt négy óra. Csak már túl lennénk ezen a szolgálaton. A razzia semmi eredménnyel nem járt. Az előbb jöttek vissza, amíg oda voltál. Elkaptak egy öregembert, fát 3 a forint Most, visszatekintve húsz év távlatra, csak a legnagyobb elismeréssel gondolhatunk a kor embereire, akik bányában, gyárban, földeken tányér levesért napjában, dolgoztak gyakran kettő helyett is, akik éhezve és rongyosan fejtették a szenet, építették a vasútat. a hidakat, helyreállították a rom- badőlt otthonokat, akik szántottak és arattak, hogy mire itt a forint, legyen kenyér, fontak és szőttek, hogy az új pénz érkezését áru is várja. Hősi kor, nagy emberi tettek kora volt az a másfél esztendő! ★ A külföld — emlékezhetünk rá — csodaként hirdette a forint megteremtését. Am a nemzedék, amely születését elősegítette, fedezetét lérehoz- ta, tudja; nem történt varázslat, nem volt csoda. Annyi történt, hogy dolgozó emberek milliói ismerték fel, hogy hazájukban, amely valóban az övék, csak kezük munkája lehet önnön boldogulásuk alapja. Ez a forint igazi titka. S ha a mi pénzünknek is, mint a világ valamennyi pénzének — belső mozgástörvényei szerint időnként változik, módosul is az értéke, annyi elvitathatatlan tény, hogy a forint jó, azzá fejlődött, amivé szántuk, sőt a jövőben még fokozottabban töltheti be fontos gazdasági hivatását. S hogy tekintélye, nemzetközi rangja szilárd, hogy külföldi partnereink szívesen kötnek velünk üzleteket, hogy kereskedelmi megbecsülésünk, rangunk van a világpiacon soha olyan stabil és osztatlan nem volt, mint amilyen ma, köszönhetjük mindennapi társunknak, forintunknak is. ■ff S annak a sok-sok százezer millió embernek, aki áldozott érte, dolgozott és dolgozik, napról napra újrateremtve a forint hátországát, becses fedezetét, árualapját — köszönhetjük és köszönjük az alkotó népnek, s minden javaink, jelenünk és jövőnk forrásának: a életet formáló, az életet szépítő munkának. (L.) Holnap már munkában Köszöntünk benneteket ifjú tanítók, tanárok, óvónénik! Köszöntünk pályátok kezdetén ... Holnap, augusztus elseje, a fiatal pedagógusok fogadalomtételének hagyományos ünnepe. Ezzel hivatalosan munkába állnak, megkapják a kinevezésüket, s másnap jelentkeznek az iskola igazgatójánál. Száztizennégy most végzett pedagógus tesz fogadalmat holnap a megyei tanács kultúrtermében. Csupa munkakedvtől, hivatástudattól fűtött fiatal ember. Kik ők? Mit érnek? NEGYVENEGYEN A száztizennégy új pedagógus közül negyvenegy tanító. Lássuk közelebbről őket. Valameny- nyien a bajai képzőben végeztek. Itt tanultak, itt is maradnak a megyében. Holott nem mindegyikük itteni születésű. Mégis önként maradnak, nem rábeszélésre, s nem is „jobb híján”. (Ez is mond valamit a bajai képző jó munkájáról.) Ilyen „idegenek” a többi között; Pálinkó Mária és Varga Ilona. Az egyik Csongrád, a másik Baranya megyei. Barátnők, s természetesen egy helyre kerülnek, külterületi iskolába, ahol tavaly ősszel a kötelező gyakorlatot töltötték. VISSZAVÁRNAK — Melyiktek lesz az igazgató? _ kérdezi valaki a képző klubjában, ahol beszélgettünk, s a többiek nagyot nevettek. Neve+ a két lány is. Két tanerős kis iskola ugyanis leendő munkahelyük, eddig egy házaspár tanított ott, s nem okozott gondot, hogy melyik legyen az igazgató. (Gondolom: a fizetést talán a férj kapta, de az asz- szony parancsolt.) A két lány a helyükbe megy. Vajon hogy egyeznek? — Ugyan, ez igazán nem fontos — vonogatják a vállukat. Nem is feszegetem tovább. De csakugyan, önként vállalták? — Persze! — Miért? — Mert visszavárnak. Amióta eljöttünk, egyre kapjuk a leveleket. A szülőktől is... Megírták a szülők, hogy nagyon szeretnék, ha sikerülne odakerülniük, s csak szóljanak a tanító nénik, ha kell, küldenek ők kérvényt is a járásnak. Hasonlóképpen visszavárják Fodor Margitot Már az ősszel beválasztották a KlSZ-vezetőségébe. ö már hosszútávú feladatokba fogott ott, amit okvetlenül folytatni akar; Népművelés, a fiatálok foglalkoztatása a szabad időben, felnőtt- oktatás ... Csöppet sem fél a jövőtől, tudja, hogy nem kell egyedül erőlködnie, mert segítenek majd neki a helybeli állami gazdaság vezetői, mérnökei is. Ilyen helyre érdemes visszatérni. TANÍTANI! Hegedűs András, a bajai tanítóképző igazgatója meséli, hogy az idén akadt volna városi állás is a végzősöknek. Igaz, hogy a 76 közül csak ötnek. Pécsre hirdettek gyermek- védelmi felügyelő, s más efféle hivatali állást. De egy végzős se pályázta meg. — Inkább nem megyünk városba. de tanítani akarunk! — mondták a biztatásra. S akármilyen hihetetlen; sokan még tanítani se maradnának városban. A félegyházi Bálint Kati se maradna otthon, még ha lenne hely, akkor se. Azt mondja: ha falura kerül, az is kicsi legyen. — Hozzám nőttek a tanyai gyerekek a gyakorló félévben. A városiak elevenebbek ugyan, de több köztük a rosszcsont, a szemtelen. Falun a r vittek is jobban becsülik a t ..ót. FÁKLYA? „A falusi tanító fáklya, világít a nagy magyar sötétségben, ez a hivatása, sorsa, végzete.. Gárdonyi óta nagyot fordult a világ s ha akkor jogos is volt a hasonlat — legalább mint célkitűzés, mint program — ma már nem állja meg a helyét. De az impolánó lelkesedést ezekben a lányokban nem ilyenféle hamis illúziók táplálják? Mosolyognak... Nem! De azért — bizonygatják — hinni kell a hivatásukban. A hivatás pedig: elhivatottság is. Ezt érezni kell, enélkül nem megy, enélkül nem lehet áldozatot hozni, pedig kell. Aki nem képes áldozatot hozni, hagyja is abba tüstént. PÉLDA Horváth Anna komolyan, majdnem áhítattal beszél arról, amit a gyakorló félévben látott a tanyai igazgató-tanítótó!. — A tanító ott mindenes. Hozzá járnak az emberek ugyanis mindennel. Kérvény, panasz, adó, levél... ki nem fogy az ilyenekből. S előadás, keskeny mozi, úttörő, népfront... ki tudná felsorolni?! Még hálát se vár. A télen derékig erő hóban gyalog ment a téeszbe megtartani a pártoktatást — mert elfelejtettek kocsit küldeni érte. — Olyan szeretnék lenni, mint ő — mondja Anna. — Ott igazán érezheti az ember, hogy szükség van rá. Orvos, villany nincs, még újság is csak elvétve. Volt olyan elsősöm, aki nem tudta elképzelni a buszt és a tévét. CSALÓDÁSOK lopott az őrháztól- Ennyi az ják rá, hogy „pihenj”!, de ez egész. Partizánoknak semmi nem hangzott el. nyoma. Nem láttad véletlenül, — Ki volt a kettes, hármas hogy hova vitték Beleznai pus- és négyes számú őrhelyen? — káját? Itt nincs, az bizonyos, kérdezte a százados és várta, Talán a körletben lesz. Ügy hogy jelentkezzünk. van, csak oda vihették. Várja- — Mi ketten, százados úr! — tok meg, addig ne induljatok- lépett ki a többiek közül Aczél. Egy kis dolgom van, mindjárt jövök. És elrohant. Csodálkozva néz— És a harmadik? — A gyengélkedőn van. Beteg, már tegnap is az volt a kitem utána. Belestem az őrszo- vonulásnál, bára, csendesen horkolt, szu- -r- Mutassák a fegyverüket! — nyékéit a nép. A Beleznai he- parancsolt most ránk a csend- lyett küldött felvezető és Ju- őrőrmester. — A harmadik tár- hász szakas*vezető a külön sukét is. ágyakon „húzták a lóbőrt”. A Az asztalra raktuk a három benti falióra mutatója a négyes Mannlichert. számra ért- Felkeltsem őket? Hárman nyúltak egyszerre a Aczél még nem jött vissza, három fegyver után. várni kell, az őrszolgálat elha- Csattant a závárzat. A tárat gyásáért, ha észreveszik bünte- vizsgálgatták. tés jár. Az ügyeletes tiszt most hátNa végre, már jön is lélek- rafordult. szakadva. — Ez melyiké? — Nincs fönt a puska. Most A tusájáról ráismertünk mind már csak az ügyeletes tiszt szobájában lehet — mondta kifulladva. — Jó helyen van az ott — mondtam neki csillapítóan és nem értettem, miért van úgy a ketten, öregebb, kopottabb volt a többinél. Aztán a számot is mondta a napos tiszt. — Az enyém! — mondta halkan Aczél Vendel. — Velünk jön! — szólalt meg odáig azért a puskáért. Attól a százados, fél talán, hogy majd bennünket Aczél egy szóval sem tiltako- tesznek felelőssé, ha netán kint zott. Lassan összeszedte a holmaradt valahol? De hát tehe- mijét, becsatolta a kenyérzsák- tünk ml az egészről? ját és a fogason levő sapkája — Csinálj nekik ébresztőt — után nyúlt. De nem az övét, intett az alvók felé és töpreng- hanem az én sapkámat vette el ve a kályha melletti székre ült és azt rakta a fejére. Már a addig Is, amíg azok rendbehoz- nyelvemen volt, hogy szólok ne- zák magukat- ki, amikor rámnézett jelentőségűé el már nem indulhattunk, teljesen. A szeme, csak most fe- Az ajtóban a pocakos elhárí- deztem fel, szürkéskéken csillo- tős százados és a karszalagos gott. Nyugodt, álhatatos tekinte- ügyeletes tiszt jelentek meg, te volt, a pillája alig rebbent, nyomukban egy csendőrőrmes- — No. mit bámészkodik? — terrel és egy szakaszvezetővel, mordult rá az elhárítós tiszt. — Juhász vigyázzt kiabált, s vár- Nem látta eleget őket. K ittuk, hogy azok majd azt mond-lönben jól nézze meg valamenynyit. Lehet, hogy utoljára találkoztak. Aczél megigazította a derékszíját. — Indulhatunk százados úr! — mondta és katonásan kilépett. A puskáját a csendőr vitte magával. Mint a szélütöttek bámultunk utána. * Reggel hullafáradtan adtuk le a szolgálatot. Felcipeltük Jocó holmiját is. Feri lehajtott fejjel lépdelt mellettem. — Te hitted volna ezt? Aczél nagyott nőtt a szememben. — Pedig sokáig nem bíztál benne. — Nehezen tudtam kiismerni. Volt benne mindég valami titokzatos, valami különös. Azt hittem, hogy olyan magának való ember. Csak járkált köztünk, mindenütt megállt, hallgatta mit beszélünk, majdnem spiclinek néztem. Emlékszel, egyszer el is zavartam, amikor beszélgetni akart velünk. Félreismertem. Csak most, az utóbbi időben melegedtünk össze. Nem volt átlagember. Vagy csak ember volt, egyszerűen. Meg tudott maradni annak, aki volt. Tudod milyen nagy szó ez itt? Csak nézz körül. Hogy eldeformálódnak. Szinte nincs is emberformája némelyiknek. Módszeresen ölik ki belőle a maradékát is a szánalomnak, vagy az együttérzésnek. Vajon hova vitték? Mit gondolsz? — Juhászék szerint egyelőre csak a városba, a báni palotába. Aztán, ki tudja. — Délután körülszaglászok egy kicsit. (Folytatása következik,) Csodaszép volna, ha mindenki csupa jót mondhatna. De némelyikük szerzett kevésbé lelkesítő tapasztalatokat is. Az egyik kislány olyan tantestületbe került, ahol ^kár tanácsot kért, akár érdeklődött, . mindenre az volt -az idősebb kollégák válasza: Minek az a nagy buzgalom? — Próbálták letörni az ember lelkesedését! — dühösködik még most is az újdonsült tanítónő. — De kárpótolt a gyerekek és a szülők szeretete — teszi hozzá enyhültebben. Más: egyikük minden követ megmozgatva, a tanyákat sorra járva megszervezte a felnőttoktatást. Tizenkilencen jelentkeztek, aztán mire elkezdték voina — maradt tizenkettő. Erre nem engedélyezte a járás. Hát hiába volt a sok munka? A művelődési osztály szabályosan járt el, mégis keserű az első kudarc. HELYTÁLLÁS A gyerek, amikor pályát választ, a gimnazista, amikor a képzőbe jelentkezik, odaképzeli magát a katedrára. Ennyit lát, nem többet a hivatásból. Hogy most, amikor diplomával a kezében munkára jelentkezik, vállalja a vele járó többit is: a tanyát, a petróleum- lámpát, az egyedüllét kockázatát, a sok lemondást... ez a képző, a főiskola, vagy az egyetem jó munkájának köszönhető. Jó volna, ha ilyenek maradnának mindannyian később is. Némelyik talán méltatlannak bizonyul. Némelyik csak belefárad. Nekünk, a társadalomnak és az idősebb kollégáknak egyaránt segítenünk kell, hogy megőrizhessék magukban a'z erőt. Mester László I
