Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
'»'i ■■ ’ mm 60 éves ei kecskeméti Kossuth-szobor 1906. július 1-én lepleztek le Kecskeméten Kossuth Lajos szobrát. A szoboravatás országra szóló ünnepség volt* hiszen akkor kivételesein a 48-as pórt volt kormányon és a kormányban helyet foglalt Kossuth Lajo* fia, Kossuth Ferenc is. Olvassuk az ünnepségről a kortárs: Kaskovics Ignác festőművész beszámolóját: Természetesen Kossuth Ferenc is megjeilnt a szoborleleplezésen, Szterényi József államtitkár, Juszt Gyula, a képviselőház elnöke, Holló Lajos, Hock János és az akkori függetlenségi párt több más vezető tagja kíséretében. Az ünneplő menetet nagyon stílusosan 30—40 öreg 48-as honvéd nyitotta meg, e szabadságharcos honvédek régi egyenruhájában, zsinóros barna zekében, kék sapkával az ősz fejeken. Utánuk ezer fehér ruhás fiatal lány felvonulása következett* majd a fiúk meneteltek magyaros mellénykében* árvalányhajjal a kalapjuk mellett, végül Kecskémét apraja- nagyja, a város és a tanyák egész lakossága. Mert Kecskeméten miég valóban élt Kossuth Lajos emléke, mélyen bevésődve a nép leikébe. Apáról, nagyapáról szállt örökségként az utódokra a szabadságharcnak és ,, Kossuth apánknak’? emlékezete. Szappanos István* a képviselőház legidősebb tagja. Kecskemét deli, öreg képviselője „ékes szóval” kezdette meg az ünnepi beszédek sorát, majd Hock Jánosnak, az „aranyszájú papnak” szózata következett, azután Ka- da Eleknek, a város kiváló, kulturált polgármesterének jeladására lehullott a szoborról a lepel és az ünneplő tömeg előtt ott állott Kossuth Lajos érc- alakja. .* Ott és úgy* ahogy 58 evvel előtte csaknem ugyanerről a helyről harcba szólította Kecskemét népét. A szobor talapzatán. pedig a felkelt nép rnegezemélyesítőjekeiit ülő férfialak, szuronnyá kalapált kaszával kezében, szinte ugrásra készen, hogy Kossuth hivó szavára harcba menjen a magyar szaház, a kormány* a város koszorúja után szinte az egész országból érkeztek küldöttségek, hogy hódolatuk jeléül elhelyezzék koszorújukat hazánk egyik legnagyobb fiának, a jobbágyság felszabadítójának, a szabadság bajnokának, a dunai népek testvérisége első szószólójának emléke előtt. A koszorúzás befejeztével pedig ezrek és ezrek ajkán zen- dült fel a dal; „Kossuth Lajos azt izente...” De a dal után sem oszlott szét az ünneplő tömeg. Meghatottan, vagy lelkesedve nézték a leleplezett emlékművet, megyénk szülöttének, Teles Ede szobrászművésznek kiváló alkotását. így számolt be a mi Kossuth- szobrunk leleplezéséről Rosko- vics Ignác festőművész, a kecskeméti Nagytemplom freskóinak készítője. És ha most, 60 év után felelevenítjük ennek az ünnepélynek részleteit és feltekintünk Kossuth Lajos ércalakjára* úgy érezzük, hogy Kecskemét népének nem kell szégyenkeznie előtte: a munkát, a szabad és boldogabb Magyar- ország építését most mi folytatjuk és — szentül hisszük — diadalra is fogjuk vinni. T. Á. Új történet kezdődött Nógrádi Sándor emlékezéseinek új kötete ^ Csak emlékeimet vetem papírra.** Ez a tárgyilagos kijelentő mondat mintha Nógrádi Sándor önéletírása előző kötetének címét ismételné, visszarímelve reá az új kötetből. Szerénynek tetsző program ahhoz mérten, amiről Nógrádi több ízben is, újra kijelenti: nem ír történelmet. „Csak”- emlékeket. „Emlékeimből**- — így hangzott az első kötet címe, s most, hogy „Üj történet kezdődött”: a folytatás is történetet, elbeszélést kínál. Történelmi élet a Nógrádi Sándoré. Epizódjaiban szükségszerűen — mondhatnánk már-már: akaratlanul r- közösségi érdekűvé növekszik a legszemélyesebb magándolgot- tanulsága is. Történelmet nem csupán tollal írnak. S ha most Nógrádi Sándor papírra és tollal irta le emlékezéseit a magyar történelem néhány évtizednyi szakaszából •— voltaképpen letisztázta, könyvvé másolta csupán a már „leírtat** ... Amit többek között ugyanő írt, fogalmazott átvitt értelemben r— történelemmé, miközben dolgozott. A Kommunista Párt észak-magyarországi szervezőjeként vagy a széncsata hadvezért posztján; a magyár néphadsereg politikai főcsoportfőnöki tisztében vagy a párt agitációs- és propagandaosztálya élén. Mindvégig, máig, országosan nagyszabású felelősség, feladat jegyében, tulajdonképpen egy kor- szaknyi nagy munkanap sürgetéseiben. A kötet megjelenése óta a legelső gyors híradás már arról jelez, hogy példányai szinte teljesen elfogytak az üzletekből. A kivételes érdeklődés, a gyors könyvsiker az első kötet nyomán ébredt jogos várakozásra mutat. Arra, hogy izgalmas könyv élményére vártak Nógrádi Sándor olvasói. Az előző könyv meggyőzhetett arról, hogy a szerző nemcsak illetékes az emlékezésre, azt jelenti, hogy jó elbeszélő, hogy de emlékezni tud is. S ez nemcsak azt jelenti, hogy jó elbeszélő, hogy sajátos: tömör, lényegre koncentrált egyszerűségű írói stílusa nagyon sokaknak rokonszenves. Hanem elsősorban azt, hogy tőle meghallgatni mindent érdemes, mert tulajdonsága az igazmondás, a szé- pítgetés, mellébeszélés nélkül való nyíltság. Az „Űj történet.. ,*i lapjain elemzett közelmúlt korszak ellentmondásainak ilyen szándékú feltárása úttörő bátorságot követel. Ez a könyv többek között azt is bizonyíja, hogy d benne tárgyalt kor történetét megírni szándékozó bátorsághoz egyetlen dolog kell (a tárgyismeret nyilvánvaló feltételén túl): kommunista esemény szemlélet, pártos igazságigény. v,Mindig ott éreztem jól magam, a dolgozó emberek között**- «— vallja szokásos csöndes kijelentőmódján könyvében Nógrádi Sándor. Bizonyos, hogy ez a megérdemelt jóérzés új könyvének is kijut. (Kossuth Könyvkiadó, 1966.) ff. Gy íE&iveM&ctés Mi ‘ Kaiszin Kuljev A Szovjetunió rgy kis hegyi népének, a halk árnak költője. 1917-ben született. Az orosz költészeten nőtt fel, verseit főként a népköltészet ihleti. KÉT VERS i»Strás edzi a kicsiket”» így a közmondás. De ha sírni hallom a kicsiket, Szívem elszorul. 'Egyszerre, . S mindahányszor mintha Az egész hegy gyászt öltene. Emlékszem jól: A háború rémségei* Vérző gyermekek az égő utakon. Bennem a mindenség zokog, Ha gyermekek sírását hallgatoml » ** 'Z.L ^Odalenn valahol gyászol egy asszony, Bölcsődalt dúdolva halkan. Az örök félelem, a világ aggodalma Csendül visszhangra e dalban» ; * •*) A háború első golyója 0 . _ ^ Mindig kitépi egy anya Szívéi, v, S jöhet a győzelem, a végső csata, Akkor is kín tépi egy anya szívét Fordította: Bán. Ervin i-’ Berlin—Prága BERLIN •„Ostbahnhof Berlin!” Késő éjszaka' Kopott kis busz a Karl-Marx Allen. *,Wir fahren dorthin...” Fotocellás ajtó és ultramodern szálloda-szoba. Messze gyárkémény piros fénye leng a magasban. A szálloda előtt pihennek az autók. Tavasz van, s csend, éjszakai csend..» prága! Ez az éjszaka messze hozott, , — nem a sötétség, hanem a fények. Határokon át, aki vándorol. > mentén a Duna, Moldva, Elba vizének, nem a lelke, s a szive fáradt, csak a teste. De kérdezni se kell, kél a válasz, ' ami most nem fér a szívembe, ... — a hazám az! f j Anfalfy István i. leleplezés pillanatában meglátták a 48-as szabadságharc sdás tarackjai, az öreg hon- lek meghajtották a több minit évszázad óta féltve őrzött iga ereklyéket, a szabadságra néhány megtépett ia- s a városháza erkélyéről ’gszólalt egy tárogató szívet- dító hangja. Kossuth Ferenc, ,da polgármester és sok egy- :rú kecskeméti polgár szemeli megcsillant a könnys az lékezés könnye. izutón következett a taoboi 4 " '1 .ifet . . Villogó nyáreleji éjszaka* ítéletidő. Vad fergeteg tépázza a tájat. Sivalkodva zúdul ászéi a sóhajtozó gabonatengerre, eszeveszetten cibálja a fiatal fák lombját. Villám villámba hasít, süketítő csattogás kíséri a vakító fények dühös párbaját. Az elemek kegyetlen tom- bolása köziben türelmesen várja a szomjas föld a termékenyítő esőt A Május I. Tsz százas istállója magányos sziget a vidéken. Piros cseréptetős hátán sziszegve vág végig a hirtelenjött felhőszakadás. A folyton rohamozó szél — hideg „homlokával” könnyedén vágja be az istálló egyik ajtaját Bent három ember és negyven jószág pihen nyugtalanul. A fülledt meleg nyögve enged utat a be viharzó, éles* esőszag ú légtömegnek. Bálint ébren van. Két keze a feje alatt, szeme lázasan mered a villogó homályba. Az ajtó- csattanásra éppencsak pislog egyet, de fejét se mozdítja arra. A kajla testtartásé, savanyú Ceoan^clá Péter fetajad álmából, megborzong, feTkászá- lódik, hogy betegye az ajtót. Utána visszafekszik, félálomba merül, forgolódik. Botos Bálint szinte élvezi a természet őrjöngését. Mintha ő is — testestül-lelkestül része lenne az égiháborúnak. Éheiben égető tűz az indulat. Bárcsak pusztítana el mindent a vihar, ha ennyi keserűség, csalárdság van a világon. Ezért nőtt fel, ezért alapított családot, ezért küzködött, hogy most kedvére téphesse akárki? Mint a rongyot! Szinte belehabarodtak már az ő fegyelmijébe. A klikk úgy összefogott ellene, úgy behálózta, hogy észre sem vette, mikor már nyakában volt a hurok... Hazug vádak alapján intézték el. Csak a haragosait hallgatták ki — úgy váltották le. Hogy csapna bele á ménkű az egész mindenségije! Hijjj-hijjj-hiiijjj! — vijjog a szél odakint. Mindjárt fellöki az épületet. Fújná el őt is az útból, hogy ne kellene többet keservén rágódnia. Már-már eb- be, Moste bele, E3a! hasra löki magát, igyekszik minden másra figyelni, csak ne kelljen arra gondolnia. Aljasul bemocskólták a becsületét. Tud róla az egész város, a megye, hiszen akik kinyírták, gondoskodtak sajtónyilvánosságról is. Pár napja — azért alszik itt a tanyán, hogy békén hagyják már egyszer. Füle jól megkülönbözteti á dübbenéSeket. Izgatottan toporognak az állatok. Apró dobogások, zizzen a szalma: a kiscsikók riadoz- nak. Hallatszik is gyenge viny- nyogásuk. Lánccsörgés, fojtott morgás: a négy bika türelmetlenkedik. Ijedt f újtatás, horkantás, dong a föld a mozgolódó lovak patái alatt. A másik két ember nyugtalanul hánykolódik álmában. Hunyorognak az istállólámpák. Emberi szót hall. — Bálint! Bálint! Györfi szólongatja, aki hirtelen felébredt. — Hány óra lehet már? Hij- nye, de cudar zivatar! Bálint fekete haján éles kék fényt pattint egy villanás. Komor arca beleretten, amint éppen az óráját nézd. — Fél kettő — válaszolja tompán. Féloldalt fordul, fejét könyöklő kezére támasztja, így próbál elaludni. — Még ráérünk — dörmög Györfi. I Sistergés. Ezer karikás csattan, millió szikra sziporkázik. Az ajtó irányában porzik a mennyezet, szöszmötÖl lefelé a vakolat. A három ember meglódul fekhelyén, öt (ló menten földre hull valami szörnyű nyomástól. —• Közeibe vágott le a villám, emberek! — kiált retteneteset Csombordi. Panaszos ábrázatát rémülten kapkodja a sűrű dörgésekre. Györfit is talpra ugrasztja az iszonyat. Csak Botos fekszik tovább. Fásultsága bántó ebben a földindulásos állapotban. Közönyösen bámul a két megzavarodott tehenészre. Mit bánja ő, hol vágott be! Nem felelős többé semmiért. Feleljenek az olyan kiváló brigádvezetők, munkacsapatvezetők, mint Koczog vagy Rontóné, akik elfűrészelték. Hátha nem maradt volna kint aludni? Mi köze ehhez az egész istenítélethez? Ő már egyszerű tsz-gazda a növénytermesztőknél. Égésezag. — Ide csapott be! — ordít Györfi elfehéredve. Reszketve mutat felfelé. Jó tenyérnyi helyen vörös-feketén izzik, pöndörödik a padlás tapaszos vakolása. a josaag!
