Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

1866. július S, vásárnál* S. oldat Nagy sikerű rendezvénysorozat Mozgalmas hét vége Baján Szombatra kisütött és végre melegen tűzött a nap. Mintíia kárpótolni akarná a bajaiaKat, akiknek lelkesedését nem szeg­hette az idei legnagyobb rendez­vénysorozatuk első napjaira ér­kezett esős, hideg sem. A bajai napok programja ez idáig fenn­akadás nélkül zajlott, pontosan követve a tervet, a város vala­mint a környék lakóinak nagy érdeklődésétől kísérve. Az első napok eseményeiről már beszámoltunk olvasóinknak. Azóta a következők történtek: pénteken két fontos kiállítás nyílt a Türr István Múzeumban. Nagy István,' nálunk eddig isme­retlen képeiből láthattak a né­zők válogatást a szabadkai mú­zeum jóvoltából. Hasonlóképpen nagy érdeklődés kíséri a mai bajai festők kiállítását a Türr István Múzeumban. Tegnap, szombaton délelőtt nyílt meg a szakmaközi bizott­ság helyiségében a megye mű­velődési otthonaiban működő különféle szakkörök kiállítása. A kiállítást Gyapai Józsefnek, a városi pártbizottság osztály- vezetőjének jelenlétében Gila János, a megyei tanács nép­művelési csoportvezetője nyi­totta meg. A mintegy harminc szakkör munkáit tartalmazó anyag legjobb darabjait és kol­lekcióját díjazták. Díjat kapott a csávolyi honismereti szakkör, a csátaljai díszítőművész szak­kör, a bajai modellező, a ke­rekegyház! fafaragó, a kiskun- halasi gyűjtőszakkör, valamint a vaskúti gyermek képzőmű­vész szakkör. Még egy nagy sikerű kiállítás­ról kell itt beszámolnunk. A műit vasárnap óta tart az MHS kiállítása, mely a szövetség éle­tét a spprtolók eredményeit is­merteti. Szombatig csaknem tízezren nézték meg. A hét végére számos látogató érkezett Jugoszláviából, s részt vettek a bajai napok műsorá­ban a vajdasági terület kultu­rális együttesei és sportolói is. Kiemelkedő esemény, volt dél­után az MHS által rendezett országos motorcsónak verseny a Türr István emlékmű előtti Dunaszakaszon. Este 7 órakor a zombori városi ének- és ze­nekar adott hangversenyt a Jó­zsef Attila művelődési ház színháztermében. Tegnap zaj­lott le a megye legjobb együt­teseinek vendégszereplésével a megyei tánczenekari bemutató is. A Jugoszláviából érkezett kul­turális és sportküldöttségeket délután fogadta Farkas László, a városi tanács vb-elnöke, hosz- szan elbeszélgetett jugoszláv barátainkkal és megállapodtak abban, hogy a kulturális és sportkapcsolatokat a jövőben is fenntartják. Országos visszhangja van a bajai napok gazdag programso­rozatának. Tegnap délután 18,10 perckor a rádió egyenes adás­ban számolt be az események­ről. a televízió pedig ma, va­sárnap ad közvetítést Bajáról. A kombájn fedélzetén „Felhőátvonulások, többfelé Színhely: a Király-tanya mel- S idefönn a kapitány nem a esőveL Élénk, északnyugati, letti 6-os tábla. Már jócskán távoli horizohtot figyeli: lefelé északi szél. A hőmérséklet ala- benne járunk a délutánban, kémlel. Hirtelen döccenve fé- kulásában lényeges változás amikor elindulhatnak a gépek, kéz, leugrik, s a motollába ga- nem lesz.” Ez a baljóslatú hír Gazdáik: Kecskés Ferenc, Szent- balyodott, felcsavarodott gabo- fogadott reggel a Népszabad- péteri Ferenc és Tianics János, naszálakat tépdesi le. ság meteorológiai jelentésében. Bizony, a gabona jócskán dőlt, — Átkozott munka ez ebben — Még csak ez hiányzott! — ami azzal jár, hogy csak egy a nyálkás időben — csóválja a gondoltam kesernyésen. — Ho- irányban vágható. Ez természe- fejét. — A szíjas szálakat a gyan lesz ebből riport? Délelőtt: sűrűszálú, vigaszta­lannak induló, szinte őszies eső. Már-már el párén táltam az egész feladatot, mindenestől. Aztán ebéd után kisütött a nap. A szél ugyan több mint pajkosan fodrozta a fák levelét,, de ol­vadt mézként ömlött a fény, s a várost valamiféle olaszosan azúr égbolt ölelte át. Rohanás — versenyfutás a percekkel, ne­hogy lemaradjunk témánkról. ^esen És sikerült. Ünnep a gabonatáblán motolla nem bírja törni. Ügy kéne ennek ropogni, mint a puskapor! Tavaly — igaz, bú­zában — volt úgy, hogy három és fél-négyszáz mázsát is „le­dörgöltem” egy nap. Most jó, ha a felét.., Végre itt a vontató Újból felpattan a vadonatúj, csak nemrég bejáratott gé­pére. Kéz és ’áb gyakorlott haladatlanabb munkát, összhangját figyelem kapcsoló­időkiesést okoz. kon, pedálokon... Hasítjuk az — Ha olyan igazi perzselő árpát. Hátra tekintünk: a tömő- kánikula lenne — jegyzi meg rítő karok óriási szöcskelábak- Korábban teljesen felesleges a kis Tianics —, amikor „füs- ként dagasztják, továbbítják a is lett volna érkeznünk. Hiszen töl” az árpa, már a duplájánál szalmát, míg végül huppanva a három SZK egész délelőtt a tartanánk a teljesítményben. — hull a friss tarlóra a csomó, gépudvaron rostokolt, tétlenül. Igyekszem megnyugtatni, hogy Éles kürtszó harsam Az auto- Csak most, bízva a népfény tíz olyan nap alatt, amelyből mata jelzi, hogy megtelt a mag­szikkasztó jóvoltában, foghattak nemcsak a műszak egy része, tartály. Távolabb a pótkocsit a veretéshez. de teljes munkanapok is kies- húzó Super-Zetor kicsit mintha Kétszeresen is ünnepi percek nek —, nem éppen megvetendő tétovázna, ezek: egyrészt a rendrevágást az 1500 mázsás összteljesítmény — Gyerünk már, ne gondol- követően a tulajdonképpeni sem. kombájnolás premierje ez a dél- . , _ . , után, másrészt ünnepélyessé te- * * VCZérhajO szi az öröm, hogy már Péter- fedélzetén Pál előestéjén letudták a mun­ka egyik szakaszának jó részét. Dübörögve, rázkódva indul a ______________ u _ S bár az „égi zuhany” szinte három arató-cséplő. A motorok jármű, s a pótkocsiba ömleni másnaponként működni kezd, csapta fuvallat végigborzongatja kez(j a mag. Toklász és törek mégis a rendről eddig felsze- a kalászokat. A „vezérhajón” szállong körülöttünk, rátelepszik dett termésből már másfél ezer ülök, Kecskés SZK—4-esén. O a ái-n ., u„_ kozzunk, a betyár keservét!.. 1 — fakad ki a „vezér”. Ha j tana; igyekezne. így is tönkretette már ezt a napot a délelőtti csa­padék. Odaáll mellénk a kiszolgáló mázsányit verettek el! NÖVÉNYÁPOLÁS ÉS A CSALÁDTAGOK — No lám, ez a Pali bácsi világéletében szorgalmas ember volt! _ , , . , . a szempillára, belisztezi a ha­mögötte másfél évtized trakto- jat, bebúvik az ing alá ros múlt van már. s kombáj- _ Ha nyár volna. — tréfál­jon ez a nyolcadik nyara. Gé- kozik a gépvezető —. már fél- pét állóhelyzetben kezeli. meztelen csinálnánk ezt a me­— Jobban áttekinthetni így a lót. Úgy csak a bőrt csípné a motollát, a kaszát — magyaráz- pelyva. így meg, látja, most kis za. Nyugodtabb vagyok, híján télikabátban kell betaka­róin tha csak ücsörögnék, mint rí tani! —7 Ing és olajos munka- egy úrvezető. ruha feszül a jól megtermett A hajóhasonlat azért kívánko- alakján, zott a toliamra, mert úgy ér­zem magam az irdatlan gép jó két méter magas „fedélze­tén”, akárcsak egy tiszai gőzö­sön ülnék. Teljessé teszi az il­lúziót a kalászok hullámzása Szűkített műszakban így pásztázzuk az aranyló ka­lásztengert napestig. S ha ké­sőn kezdtünk ezen a napon a a néboli foltok: egy-egy örvény kombájnoláshoz, elmondhat- a habok között —, a gép egyen- Juk. hogy korán abba is hagy­... - , +11 Íz 1\/T 1 ___1 ' l etes zümmögése. A motolla alá Mert körös-körül borulás engedelmesen hajtják fejüket az húzódik folénk a szemhatárról, - - a sötét felhőkön vakító habta­rajok. ázott kalászok. A vágórész mö­götti konzolcsiga egyenletesen futja végtelen útját. — Azt hittem, hogy barátok nem behúznék neki egyet. Mit leszünk. Hát akkor nem zava- ért el vele, hogy élmászkált a rok tovább — mondta és el- legkritikusabb időben? Ö is hi* nyomkodta cigarettáját a cipő- bás, nemcsak Beleznai! je talpán. — Csak aztán arra — Neked agyadra ment, a Ki hitte volna, hogy két lak- tamon való becsatolása, mivel tanyai szoba a valóságban ilyen senki sem segíthetett ebben a messzi lehet egymástól. Mintha műveletben. A pokróc összegön* nem is harminc-negyven méter, gyölve elől fityegett, a kenyer- hanem több mérföld választana zsák szintén, sőt még a szem­vigyázzanak, nehogy túlságosan gyengélkedő szoba levegője, el bennünket régi cimborámtól, üvegemet is fordítva kellett a2 magukra maradjanak ebben az Hogy keverheted így a dolgo- * orromra tenni, embertömegben. Ha úgy gon- kát? Tegyük fel, hogy neki Az a hét semmi rendkívülit Vígan csináltam ezt cirkuszt, dolják, hogy valami közlendő- megy a tizedesnek, aztán össze- nem hozott. Szobaparancsno- hiszen láttam, hogy a szobatár- jük van számomra, csak szólja- verekednek, mit gondolsz, kit kunk mintha egy kicsit vissza- gak ís felvidámodtak vele. Sőt nak. Énrám mindég számíthat- áhítottak volna hadbíróság elé? fogná indulatait, csak a meg- még túl is játszottam a szerepe- nak. És mi hasznunk lenne abból, ha szokott kitolásokat alkalmazza a met, lehetőleg megbotlottam a Feri sercintett egyet és a elvinnék tőlünk Aczélt és hoz- szabadidőnk minél jobb kihasz- szoba közepén, vagy nekimen- szokásos katona műszóval el- nának helyette egy talpnyaló nálására. tem valaminek, mintha nem lát­küldte valahová a távozó Rocskárt. Azok ketten aztán a folyton kotnyeles Ring Sa- nék. Aczélt. Én pedig azon töpreng- tényleg kikészítenének bennün- nyij aki bohóckodással igyek- Beleznai is egészen jól szóra­tem, mi ütött a barátomba, két. szik ellensúlyozni a hétköznapok kozott és egy héten át békén hogy ilyen tiszteletlenül visel- — Na, jó, lehet, hogy elha- sivárságát, seprűnyelet dugott hagyott bennünket, kedett azzal az emberrel szem- markodtam, de nem tudom mi- Stahl Béla lepedője alá. Persze A levélírásra azon a héten ben, aki bármikor kegyetlenül valahogy n<*m bírom ezt a lett nagy ribillió, a csicskások visszaadhatná a kölcsönt a sér- kis legényt se. Egyetlen kikép- hercege szentségeit, s mivel ha­tásért, ha a bosszúra hajlamos zg se fór a begyembe. Az egyik mar kitudódott a dolog, ölre lenne. Nem is állhattam meg tizenkilenc, a másik egy híján mentek. Akkor lépett be Belez­szó nélkül: húsz... Meg aztán ravaszak is. nai. Ring honvédnak ki kellett „álVTlhatároztám11 hogv"taka­— Meg tudnád mondani, hogy Hallottam én egyetmást odalent, vonulni a vécére és az ülőké- • . , th ’ szűkéből 1 M/wt eov crpn W losiírolni a *aiát fogkeféié- 1000. után mintna SZUKSe^DOJ nem is gondolhattam, pedig már illő lett volna. Anyámék bizto­san nyugtalanok azóta, A hét végén nem bírtam to­tenném, kióvakodtam a vécére és ott írom meg a lapot, amit a mi bajod vele? Most mézédes, aztán egy szép két lesúrolni a saját fogkeféjé­— Utálom az ilyen gyáva napon kitekeri a nyakad. vei. Szerencsére Beleznai nem U.W1 a alamuszi patkányokat. Nem te Nem vitatkoztam Ferivel. Hi- ellenőrizte, hogy Sanyi másnap kantmban vettem, mondtad, hogy itt volt, amikor szén csak megérzés volt az öreg rmvei mosta a fogat, mert ku­Beieznai megkínozta Jocót? Te honvédről alkotott véleményem, hmben lány és csend volt Csak akkor mondtad, vagy nem? Aztán a barátommal sem vol- lepődtem meg, amikor minden- Hát persze, hogy mondtam, tam egeszen tisztaoan Min ha fogkefe használatát is elremie r találtam. Kopogta. valami más oka is lett volna Mivel a polcomon egy kis mra ^ vá_ miért az ingerültségének. Jocoval dis- port tatait, azzal büntetett, hogy Aztán ió ötoere múlva 1 - kúráltam a takaródéig, aki most lefekvés előtt kifordított menet . „ ....... alaki Az első raij nagyon rászolgált az istápolás- őltözeben kellett jelentkezni na- ..f ,.1 f.. ,, ' , látásbói ra. Csak későn jutott eszembe, la. A szoba csendesen röhögött fiu volt’ 08311 lataSbö1 hogy Lalát is meg kellett volna amikor már egy órával előbb • . látogatni már a folyosó túlsó elkezdtem a készülődést, hogy — Neked sincs jobb dolgod, ____ _ — végén, aki, mióta Beleznai át- minden fordítva legyen rajtam meg itt is sürgeted az embert — t ért. Vagy ez szerinted helyte- került hozzánk, nem meri be- Az alsónadrág, az ing, a zub- nézett ram haragosan, s közben len volt? tenni ide a lábát. Azt várja, bony, a bakancs — jobblábas borítékba rakta a papirost, amit _ Ha téged valaki bántana, hogy én menjek át, ha adódik a ballábon —, a sapka. Külön odabent teleirt é n nem szaladnék sehova, ha- kedvező alkalom. művészet volt a derékszíj há- (Folytatjuk^ — Nos, ha olyan okosan ta- nítgat most bennünket, nem volt akkor nagyobb legény? Miért nem merte kinyitni a szá­ját? Miért nem törülte képen azt a csirkefogót? — Mert lement a századügye­— Jó, ha csak egy zuháréval és nem rosszabbal „kötjük be” — szól le Szentpéteri a megcsi­tult gépről. — Emberek, fejezzük be má­ra — utasít a fóagronómus is, Nagy László, aki mindvégig fi­gyelemmel kísérte a munkát Néhány perc múlva már a gépudvar kapuján „centiznek be” masináikkal a „hármak”. Még hamarjában megvonjuk a nap mérlegét. — Nyolc tartályom volt — jelenti Kecskés Feri. s ez nagy­jából 60 mázsával egyenlő, ami a körülményeket tekintve, tisz­tes teljesítmény. ~ Holnap, ha kicsit napos időnk lesz, a ritkás, partos li­es táblán folytatjuk — hangzik a főmezőgazdász napi parancsa. Ha meg valódi kombájnidő kerülközne: a sűrű. nem dőlt 3/1 kerül majd sorra. — Egyetlen kánikulai nap volna jó, hogy ropogjon a szár' — sóhajt Tianics. — Bizony, így folyton le kell állni, a motolla nem tud ráhaj­tani a csigára — toldja meg Szentpéteri is. Váltott „lóval” térnek haza: motorról motorra ülnek, az SZK-ról a Pannóniára. S ha egyáltalán álmodnak az éjjel ezek a fáradt fiatalemberek: bi­zonyára érlelő, „puskaporos” „füstölgő” jó időről. De hát — nehéz nyár ez, ki tudja mit hoz a másnap. Mert a nehéz fel legekből már hull is az eső csillogóra mosva a betont, s paskolva a homályba vesző kombájnösok széles hátát... Jóba Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents