Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
sir tA táj és az Jegyzetek egy kiállításról TAVALY megszűnt a Ma- belin szerű ionhatásúkkal. Főgyar Képzőművészek Szövetsége megyei csoportja, s azóta festőink a Közép-Magyarországi Területi Szervezethez tartoznak. Azért fontos ezt bevezetőben elmondani, mert a Kecskeméti Katona József Múzeumban megrendezett kiállítás ennek az új szervezeti formának hasznát, jogosultságát tanúsítja, s első eredményeit tárja a közönség elé. A kiállítást először Szolnokon mutatták be, áprilisban, ezután került hozzánk. A tervek szerint a jövőben a két megye nagyobb városaiban is kiállítják az anyagot. Ez bizonyára hozzásegít majd a képzőművészet iránti érdeklődés felkeltéséhez és kiszélesítéséhez. s A Közép-Magyarországi Képzőművészek idei kiállításán 21 festő és három szobrász mintegy 80 műve szerepel. (Kecskeméten némiképp megcsonkítva látható az anyag, mert a Katona József Múzeumban a legjobb szándékkal sem helyezhető el több kép, s így vagy tíz művet el kellett hagyni az eredeti anyagból. Ez is azt bizonyítja, hogy Kecskeméten mindinkább szükség volna megfelelő nagyságú, a jelenleginél alkalmasabb kiállítási teremre.) A Bács- Kiskun megyeiek tisztes számban vesznek részt ezen a reprezentatív tárlaton; Szobrászművészünk ugyan nem kapott helyet, de szerepel nyolc festő, összesen csaknem harminc művel. Műveik túlnyomó többsége a grafika különféle műfajaihoz sorolható. Örömünkbe szolgái tehát, hogy a művészek és főképp művek viszonylag nagy számban képviselik a tárlaton megyémképp a Reggeli után című nagyméretű csendélete sikerült. A BACS-KTSKUN megyeiek közül Weinträger Adolf hat képpel szerepel. Kiemelkedő alkotás Ősszel című akvarellje. Eszközeiben szűkszavú, de nem öncélúan leegyszerűsített munka. A látvány alkotóelemeivel takarékosan bánik, csak azit tartja meg, ami a lényeg kifejezéséhez szükséges. Hasonlóan érett, célratörő a színkezelés is. B. Mikii Ferenc Reggel című pasztell- temperája a zöld gazdag árnyalataival gyönyörködtet. Gál Sándor egyetlen színnel készült grafikáin a sötét tónusok is a tömör térhatást szolgálják. Kiérlelt, megállapodott művészet szép darabjai ezek a képek; Annál változatosabb ezúttal ig Goór Imre. Női arc című guache-a valóságos bűvészmutatvány a fénnyel. Kompozíció című linómetszete a kis méretekre is roppant tereket képes zsúfolni. Ezeken kívül egy kőrajza és egy tollrajza látható a kiállításon. Udvardi Gyula érzésünk szerint nem legjobb műveivel jelentkezett, sikerült kép viszont Faluhelyi József Hídépítés című temperája. A kék és a barna tömbök, egymásnak feszülő vaskos vonalak monstruózus hatást keltenek. Igen szépek Palkó József közepes méretű grafikái. Markáns művészet az övé, tematikai gazdagság és pontos kifejezésmód jellemzi. Asszonyok című krétarajzán három fej látható. Három szinte egyforma arc — merőben különböző lelkiállapot tükreiként. Ami mégis mindegyikben közös: valamiféle népi őserő; Marostordai Anna két TO HÜU: A LURKÓ Hanoiból, a Dzsunka-negyedből indultam el én véres Huéba, hol élt egy aprócska öcsém, aranyos kicsi kópéi libegő tüzecske legény, hogy táncol a táska a hátán, s a sapka, a csálé, a fején!..* — Hallod-e bácsika — súgja — futár vagyok, úgy nézz, bizonyám! Mang Cá-ban jól megy a dolgom, ha keresnél, ott a tanyám. És eliramlik szó nélkül az öcskös, de futtában visszakiált: Viszontlátásra, elvtárs!..'. s illan kacarászva tovább. Fut, fut a lurkó — így futnak a felhők, így fut a víz, meg a szél, így fut a perc is, a hónap,az évszak... Nyáron jött róla levél. :.. Egy reggel, alig, hogy a Nap kelt, útnak eredt a gyerek, cédula volt a zsebében, harci parancs, üzenet. Cikázva a frontvonalak közt meggörbülve szaladt, hol a rizs hányja kalászát s dongnak a vas-darazsak. Előre, ne félj a golyótólí Sürgős! — És szinte repült a fiú. Sorozat... beleroppan az ég is, láng lobban, hegyes és iszonyú. A csálé sapka le per dűl, árnyék zuhan el feketén, zizzen a rizs, letörött a kalásza, vércsepp ég a hegyén — Luom, te vagy az? Kicsikém! két, de enyhén szólva érthetetlennek találjuk a területi szervezet válogatását, vagy a zsűri ítéletét, amellyel jól ismert és jó művészek alkotásait kihagyta ebből a fontos, reprezentatív felvonultatásból. Ügy érezzük, mindenképpen itt lett volna a helye a többi között Bozsó Jánosnak, Diószeghi Balázsnak, Bodor Miklósnak, Paizs Évának, Noel ö. Gábornak és még többeknek. Ilyen gazdag anyag egyenkénti ismertetésére természetesen nem vállalkozhatunk. Az összkép mindenképpen biztató, s válogatás mentes a divatos túlzásoktól, ugyanakkor világosan kitűnik a művekből a kísérletező kedv. Nem egy művész képei egészen elütő, ám sikeres próbálkozásokról vallanak. A SZOLNOKIAK közűi nemcsak a nagy névnek szóló tisztelet említteti velünk először a Munkácsy-díjas Chiovini Ferencet. A Zagyva és a Piacozó kocsi kiemelkedő alkotások. Bizonyítják, hogy méltán teremtett a szolnokiak „nagy öregje” iskolát maga körül. Jónéhány figyelemre méltó kép akad még az anyagban. Mészáros Lajosnak Várakozás a hajónál című művében sikerült a mozdulatlanságba sűrített, csak időlegesen szünetelő cselekvést kifejeznie. A sok közül Serényi Ferenc képeit szeretnénk még kiemelni. Kubikosok és Pihenők című képe a végletekig leegyszerűsített kompozíció. A rőt színek kiemelik a háttérből a robosztus alakokat — szokatlanul emlékezetessé téve mindkét művet. Érdekesek Baranyö Sándor képűi képe annyiban rokon az előbbiekkel, hogy lényegre törő szűkszavúságában is sokat mond. Különösen az Evek című mono- típia cselekményes, meggondol- koztató mű. Meglehetősen kirí viszont az anyagból Tóth Menyhért két képe. Nemcsak ismert fehér színeinek számtalan változatával, hanem azzal is, hogy alig alvad itt más, aki annyira keveset törődik az érthetőséggel, minit ő. Szahara és Házak felett című képe jóval messzebb áll a valóságtól, mint korábbi művei, bár a látvány elemei még felfedezhetők bennük. De már nem any- nyira újszerűek; sokkal inkább hatnak öncélúnak ezek a képek. A KIÁLLÍTÁS egészén ugyan az Alföld tengernyi; megejtő szépsége uralkodik, ez a „központi téma”, és a mindig visszatérő élmény — de azért nem panaszkodhatunk a tematikai egyhangúság miatt. Helyet kap műveiben az ember is. Ez örvendetes fejlődés jele a korábbiakhoz képest. Az új szervezeti összefogást először ez a kiállítás demonstrálta a nagyközönségnek. Az első eredmény biztató. Remélhetőleg a partnerek számára is hasznos lesz ez a kapcsolat. A mi képzőművészeinknek mindenképpen, láthatóan gyümölcsöző; EGYETLEN javaslatot szabadjon tenni végül: jövőre korábban kellene bemutatni Kecskeméten a kiállítást. Lehetőleg még az iskolaév vége előtt. Mert sajnos, most alig ezren tekintették meg három hét alatt; Mester László fr53teBä»il(t»gägaa*»n fi Í £ f V l r ' Bodor Miklós rajza. Az „élőképgép“-tíl a szélesvászonig A millenniumi nekigyürkőzéshez, az uralkodó osztály „most megmutatjuk” buzgalmához látványos csudák kerestettek. Szenzációk. Tolongott a nép Pest utcáin. Ha már kiadták a te- méntelen pénzt a vasútra, igyekeztek kihasználni minden percet. Csak éppen a mai Nagykörúton működő Ikonograph ajtaját nyitogatták ritkábban, mint Sziklai Arnold és Zsigmond, a két tulajdonos szerette volna. A lefejezett király A sors útjai kiszámíthatatlanok. Arnold urat egy Munkácsy-kép vásárlására küldték Francia- országba. Az alku nem sikerült, az út annál jobban. Élelmes hazánkfia megismerkedett a Lumiére-fivérekkefl, akik néhány hónappal előbb, 1896. december 28-án a „mozgó képpel” ajándékozták meg a világot Lumiérék gyárából technikust is szerződtetett és néhány két-há- romperces filmet vásárolt. A kelendőség érdekében az Ikonograph műsorát saját felvételekkel szerették volna gazdagítani. Nagy buzgalommal tekerték a felvevő-vetítőgépet és a vásznon megjelent a millenniumi kiállítás megnyitásán fáradozó apostoli császár és király őfelsége, személyesen, csak... egy fejjel megrövidítve. A kobak valahogyan lemaradt; a további kísérletezést sürgősen abbahagyták. Az első magyar filmgyár A kudarc csak Sziklayék kedvét lohasztotta. Üj vállalkozók akadtak. A Rákóczi úti kávéház bizony legtöbbször üresen tátongott. Neumann József és Ungerleider Mór a két bérlő valamilyen vonzó, közönségcsalogató attrakciót keresett. .. És hetven esztendeje a fővárosi Velence kávéházban pergettek először hazánkban rendszeresen filmtekercseket. Az ötlet bevált és csakhamar Projectograph néven „filmgyárat” alapítottak. A ráadásnak szánt vetítésekből a különteremben kialakult a már belépődíjas mozi, amelynek a neve akkor még ..nem volt föltalálva”. Rövidesen több, sokkal több jegy fogyott, mint kávé. Élőképgép Pillanatnyi ismereteink szerint a párizs— budapesti utat öt hónap, a főváros és Kecskemét közötti távolságot három év alatt tette meg a ... „Thaumatographe”, amelyet a szín- magyar városhoz illően itt Élőképgépnek kereszteltek. A csip-csup ügyekre hasábokat pazarló „Kecskemét” hírben számolt be az eseményről: „A Pápay-féle vendéglőben egy hét óta rendkívül érdekes és mulattató mozgóképek láthatók naponként este fél 9 órától fél 10 óráig. Az egyes alakok szinte élni látszanak... Különösen tetszett a Bikaviadal, a Jézus élete, a regatta...” 1899. július. A vándormozist Bianchi Angelónak hívták. A bűvészet legmagasabb foka Második látogatásakor átváltozó képekkel ámította nézőit az olasz mester. „Azt már csak megérjük, hogy a celluloid filmre vett pillanatnyi képek gyors egymásutánban yetítve az alakok mozgását mutatják, de ki bírná megérteni amit a vásznon elkövetnek. Egyik a másiknak a karját, fejét leüti, kitépi, széthányja és ismét összerakja, éppen nem törődve^ hogy melyik
