Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
1 oldal 196«. jűHos TI, vasárnap QÍJiU'j áidúyat lnu/Jalmi A gyászinduló komor dallama töltötte be Viss, a Borsod megyei kisközség aprócska temetőjét. A hozzátartozók, baj- társak, barátok, ismerősök és ismeretlenek kegyelet es csendben álltak a 'gránitsíre-mlék ellőtt, amelyre aranybetűkkel vésték fel: Trencsényi József fhdgy 1941—1964. Egy fiatalon elhunyt hős katona előtt tisztelegtek, aki a legdrágábbat, az életét áldozta a harci technika megmentéséért. — ... Egy sokat ígérő harci pilótát vesztettünk el benne, aki haláláig hű maradt katonai esküjéhez — hangzottak messzecsengően Radics János alezredes szavai. Arató Ferenc főhadnagy — aki egyik legjobb barátjának síremléke mellett állott feszes vigyázzban — lelke mélyén ezek a szavak fájó sebet téptek fel. Szemével megkereste a sí remiéken a bekeretezett fényképet, s szembenézve volt bajtársával olyan kristálytisztán idéződött fel emlékezetében az a két év előtti július 14-e, mintha csak ma történt volna .. * Derűs, meleg nap volt, akárcsak ez a mai — emlékezett —. hiszen a tiszta kők égen csak aprócska felhőpamacsok úsztak. Együtt indultunk Trencsényi Jóskával és Tósa Sanyival az ezüstszínű gépmadarakhoz, hogy végrehajtsuk a kiképzési nap utolsó feladatát. Gyorsan távolodtunk a földtől, s Jóska a levegőben elvált tőlünk, nekünk a kötelékrepülést kellett gyakorolnunk, de a rádió fejhallgatóján tisztán hallottuk őt is. Igen ... nagyon el voltunk foglalva a magunk dolgaival. Éppen kiemeltem a gépet az egyik forduIboŐI — idézte fel újra, mint már annyiszor e nap emlékét —, amikor meghallottam Jóska hangját. A gépének számát mondta gyors egymásutánban, majd tompán érkezett a fülemhez: „A gép kormányozhatatlanná vált!... A rémület engem is, Sanyit is megbénított. Abbahagytuk a gyakorlatot, manőverezni kezdtünk, s valamennyi idegszálunkkal a rádió recsegésére figyeltünk. Egy pillanat alatt végigfutott bennem mindaz, amit Jóskáról tudtam. A sári vitorlázó repülőtéren általános iskolás korában fáradhatatlanul tologatta a gépeket egész nap, csakhogy egyszer felszállhasson. Egy újabb emlékképem a budaörsi repülőtér pilótája idéződött fel bennem, akinek legfőbb vágya a harci repülőgépen való száguldás volt.. S még talán idáig sem jutottam gondolatban, amikor kiáltásnak is beillő utolsó szavait hallottam: „Vegyenek fel a pártba!...” A rádió reccsent s percekig csak az elektromosság sustorgása hallatszott. Nemsokára ezután megkaptuk a leszállási parancsot. Fáradtan másztam ki a gépből, s halványan még bennem élt a remény: talán sikerült! A technikusom levetett sapkával fogadott... Meleg eső permetezte az arcom, amely ösz- szekeveredett letörletlen köny- nyeimmel.., Bátor volt, hiszen hősiesen küzdött az utolsó percig, hogy megmentse a neki legdrágábbat, a gépet, s még az utolsó gondolata, életérzése sem önmaga megmentése, hanem a párt, a haza szeretető volt... A főhadnagynak összeszorult a torka, a legjobb barát, a pilótatárs, az elvtárs elvesztésének keserűsége fojtogatta. Keményen csattanó verssorok zökkentették vissza a valóságba: „A hős pilótát éneklem, kinek az élete: nézzétek gazdagságát élményben, gondolatban mennyi ág, melyből egyet ha levág a halál, a többi csak erősebben növekszik így kap értelmet még a pusztulás is nincs áldozat hasztalan Nincs! — öntötte el bizakodás érzése a feszesen álló tisztet: méltók leszünk hozzád hűségben, hazaszeretetben. Az egység zászlójába belekapott a nyári szellő. A nehéz vörösselyem lobogó ünnepélyesen hajolt meg Trencsényi József főhadnagy síremléke előtt. Gémes Gábor Tízezer fiatal a pályaválasztás küszöbén A megyében az idei tanév végén mintegy 8600 nyolcadikos diák kapott bizonyítványt, és az érettségizettekkel együtt több mint 10 ezer fiatal válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen életpályát, szakmát választ magának. Az általános iskolát végzettek közül 1900-an gimnáziumban, 720-an szakközépiskolában, 210-en pedig egyéb szakiskolákban folytatják tanulmányaikat, Szakmát mintegy 3700 általános iskolát végzett leány és fiú tanul, s a bizonyítvány megszerzése után az iparban, mezőgazdaságban, a kereskedelemben és a vendéglátó- iparban helyezkedik el. A jó együttműködésen múlik Akik nem tanulnak tovább — körülbelül 1800 fiatalról van szó — már most munkába állnak és betanított, vagy segédmunkásként keresik meg kenyerüket Jó részük tanyasi, falusi fiatal, ám előttük sem zárul le az idei évtől fogva a továbbképzés lehetősége. A művelődésügyi és földművelés ügyi miniszter legújabb rendelkezése szerint ugyanis azok. akik még nem töltötték be 16. életévüket s nem folytatják tovább az általános iskola után tanulmányaikat, beiratkozhatnak a kétéves mezőgazdasági továbbképző iskolába. Itt általános mezőgazdasági alapismereteket szerezhetnek, s utána szakképzett mezőgazdasági munkásként dolgozhatnak. E továbbképző iskolák tematikáját a helyi szövetkezeti gazdaságok igényei szerint határozzák meg, az új képzési forma azonban csak akkor járhat sikerrel, ha a tsz-ek és az iskolák kölcsönösen együttműködnek ennek érdekében. A Munkaügyi Minisztériumon kívül az alacsonyabb szintű munkaügyi szerveket is foglalkoztatja az a megoldatlan probléma, hogy az általános iskolából kikerült fiatalok csak a 17. életévük után vehetők fel teljes jogú termelőszövetkezeti tagnak. Az idevonatkozó rendelkezés mielőbbi életbe lépése azért lenne indokolt elsősorban, hogy a falusi fiatalok az iskola befejezése után teljes jogú munkavállalók lehessenek a szövetkezeti gazdaságokban. Még mindig gondot okoz — elsősorban a városokban — az ipari szakmát választó lányok beiskolázása és a szakképzetlen leányok munkába állítása. A megyei tanács munkaügyi osztálya ezért felkérte az üzemek vezetőit, szakszervezeti bizottságait: kutassák fel és pontosan határozzák meg azokat a munkaköröket, amelyet nő-dolgozók is be tudnak tölteni. Széles körű lehetőség adódik ezenkívül a bedolgozói tevékenység további kiszélesítésével is. Több munkahelyet a lányoknak Nézzük ezután milyen lehetőségek állnak a megyében az ipari szakmát választó fiatalok előtt. A 3657 szakmát tanuló leány és fiú több mint 300 szakma között válogathat. Az eddigi jelentkezések azt mutatják, hogy a tv- és» rádióműszerész, a motorszerelő, a kozmetikus, a fodrász, szobafestő, valamint a kereskedelmi és vendéglátó szakmák iránt nagyobb az érdeklődés, mint a lehetőségek. Viszont a szükségesnél kevesebb fiatal akar hegesztő, kovács, öntő, vasbetonszerelő, ács, állványozó, vagy például szövetkezeti állatgondozó lenni. A többi szakmában általában egyensúlyban vannak az igények és a lehetőségek. A nyolc osztályt végzett lányoknak jelenleg csak 20,5 százalékát tudják beiskolázni, a megyei illetékes szervek viszont azon fáradoznak, hogy ezt az arányt legalább 40 százalékra emeljék. A legfontosabb erőfeszítések, lehetőségek között kell megemlíteni azt, hogy körülbelül hét- százan a szövetkezeti iparban és a magánkisiparosoknál sajátítják el majd szakmájukat. A KIOSZ megyei titkárságán kapott tájékoztatás szerint az idén 250 fiatalt szerződtetnek, köztük száz leányt, s e fiatalok 33 szakma között választhatnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy általában megfelelő felkészüléssel rendelkeznek a kisiparosoknál végzett fiatalok, kiknek döntő hányada a falvakban végez néhány év múlva ipari szolgáltató, javító munkát a helyi lakosság részére. A kisipari szövetkezetek 460 fiatalt vesznek fel az idén, akiknek kb. 12—15 százaléka leánytanuló lesz. A lányok részére elsősorban a női- és férfiszabó szakmában van még lehetőség, de jó néhány egyéb szakma is számításba jöhet. örvendetesen fokozódik az érdeklődés az építő- és az épület- szerelő szakmák, iránt, viszont a vasiparban, továbbá öntőnek, cipésznek a szükségesnél kevesebb fiú jelentkezett a kisipari szövetkezeteknél. Érettségizettek előnyben A gimnáziumi érettségizett fiatalok elhelyezésénél az a lég. főbb nehézség, hogy nagy többségük még mindig idegenkedik a szakmaválasztástól. Ez alól csak a rádiói- és a tv-szerelés kivétel. Pedig az érettségizettek rövidebb idő alatt megszerezhetnék a szakmunkás bizonyítványt. Ezenkívül a posta, a vasút kizárólag érettségizett fiatalokat alkalmaz, s természetesen a vendéglátóiparban, a kereskedelemben is előnyben vannak az általános iskolát végzettekkel szemben. Ezek a tények is bizonyítják* hogy — bár az elmúlt évekhez viszonyítva eredményesebben segítették a pedagógusok, a szülők a pályaválasztással kapcsolatos rendkívül felelősségteljes döntések meghozatalát — még mindig nem szűnt meg az érett- ségizetttek körében a fizikai, az ipari szakmunka lebecsülése. Él még az íróasztal-mítosz, amit sokszor nem is a fiatalok, hanem a szülők táplálnak. Jó lenne, ha belátnák: minden fiatalnak joga van képességének* kedvének megfelelő hivatást, szakmát, foglalkozást választani, de ez nem azt jelenti, hogy ezen a címen most már figyelmen kívül hagyhatjuk a reális igényeket, lehetőségeket* a tervszerű munkaerő-gazdálkodás és szakemberképzés legfontosabb alapelveit. Bubor Gyula Aczél közömbös hangon érdeklődött a benti élet felől. Még ő sem felejtette el a fogdában töltött időt, persze a szigorított egészen más, sokkal rosszabb. Meg ott egyedül van az ember, az külön büntetés. Krizsánt hoztam szóba. A levelezést is elmeséltem, hogy sikerrel járt. és köszöni a segítséget. — Ezt nem is tudtam, fiík! — nézett ránk Aczél elismerően. Amikor elment. Feri rám mordult: — Minek dudálsz előtte? — Azt hiszem félreismered — keltem a védelmére, s majdnem a számon volt. hogy elmesélem a Krizsánhoz fűződő kapcsolatát, de aztán mégsem. Amikor takarodó előtt kisétáltam a mosdóba. Aczél utánam jött. Ügy rakta mellém a törülközőjét, hogy szinte kínálkozott a lehetőség. Akkor mái két rét hajtva zsebemben lapult a levél.A törülközőbe csúsztattam és úgy nyomtam á kezébe összegöngyölve: — Vigyázzon, mert leesik! — Köszönöm — mosolyodott el. — Nincs mit — mondtam és befelé indultam. Aczél aznap este elfelejtett mosakodni. Láttam, hogy a vécé felé indul. Ügy látszik, nem hiányzott neki a tisztálkodás. * — Ébresztő, föl! — harsant az ügyeletes hangja. S alig egy félóra múlva a „Sorakozó!” A körletek előtt gyülekeztek a századok, ideges futkosás, a géhá- sok csomagokat cipeltek, a konyha előtt autóra rakták a kondérokat. a lőszerraktár irányából lassan döcögött ki a lő- szeres ládákkal megrakott kocsi, tetején egy géppuskaállvánnyal. Rajonként két-két puskát osztottak ki, ezzel fogunk majd lőni. Különben a vállunkon még mindig csak fapuska lötyögött, azaz most menetkészen, keresztbe vetve feszült. Kenyérzsák* kulacs, csajka, még szerencse, hogy a pokrócokat nem kellett feltekerni és a hátunkra szíj azni. Hármas sorokban, szakaszonként indult a menet és hangzott a vezényszó: — Lépést tarts! Egy-kettő..* Aztán: — Nótát! És felhangzott a közismert és unos-untalan énekelt nóta, hogy aszonygya: Káposzta-káposzta, téli nyári káposzta, Édesanyám háza nálam nélkül de árva. Az van a káposzta kacskarin- gós levelére ráírva, Érted vagyok rózsám három évig katona. Meg az hogy: Jegenyefán fészkel a csóka, Barna kislány tanított a csók. ra. De mióta széjjel szakadt a szerelmünk lánca. Kecskeméten nincsen olyan kovács sej, aki összekalapálja. Itt aztán mindenki azt a várost, vagy falut mondta, ahova való, s ebből alig hallatszott ki más csak a dallamos kiáltó«. A menet hihetetlenül hosszan kígyózott befelé a városba* majd át a hídon Pétervárad £e-
