Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
ÜHS®, jáflas Vi, vasárnap 3. «Mal A teli raktár, az igényes vásárlók és a korszerűség A bűforgyártók gondia<ról A Szék- és Kárpitosipari VálElmúlt az az idő, amikor lalat Kecskeméti Gyáregysége egy-egjy bútortípust hosszú éve97 fi Cfflmitl'lPP «-yrkKaHll+rviH- HV5 Iriet nomr rfAm'ákn n 270 garnitúra szobabútort „őriz' raktárán. Ezenkívül tetemes mennyiségű Ibolya heverőt, bár megvásárolt, de még nem szállított el az üzemből a kereskedelem. Az árukészlet egészségtelen felduzzadása havonta körülbelül 20 ezer forinttal növeli az eszközlekötés! járulék összegét, illetve csökkenti a vállalat nyereségét. Nem beszélve arról, hogy a bútorok raktározása is rendkívüli gondot okoz. Amikor „alszik“ a kereskedelem A gyáregység vehetőjével, Térjék Imrével, illetve a vállalat igazgató-főmérnökével, Paizs Zoltánnal folytatott beszélgetésünk arra utal, hogy a kecskemétiek gondját előidéző okok igen mélyre nyúlnak és ha kisebb mértékben is. de az egész hazai bútorgyártást és értékesítést jellemzik. A gyáregységvezető nemrégiben beutazta szinte az egész Dunántúlt. Többek között Dunaújvárosban, Pécsen, Székesfehérváron, Győrben és Kaposváron keresett vevőt a raktárban heverő bútorokra. A piackutatás eredményeképpen az elfekvő készletnek körülbelül a fele remélhetőleg gazdát talál rövidesen. Paizs Zoltán is megerősítette, hogy sokszor azért marad sz ipar nyakán a termék, mert nem eléggé körültekintő a kereskedelem piackutatása, kívánni valót hagy maga után az áru- berítés. De ugyanakkor azt sem állíthatjuk, hogy a Szék- és Kárpitosipari Vállalat, közelebbről a kecskeméti gyáregység az elmúlt időben mindent megtett azért, hogy a mai igényeknek megfelelő termékekkel jelentkezzen a piacon. Az üzem „Tavasz” garnitúrája például 1959.' óta „fut” és azóta bizony alaposan megváltozott a bútordivat. Kis széria, nagyobb rugalmasság Az igazgató-főmérnök ezzel kapcsolatban így fogalmazta meg a véleményét; kig, hagy szériában lehetett gyártani. A gyorsan változó igények az eddiginél nagyobb rugalmasságot, újszerű szemléletet követelnek a gazdasági vezetőktől. Természetesen jólkép- zett szakmunkás és műszaki gárdára is szükség van ahhoz, hogy adott esetben a termelés visszaesése nélkül is gyorsan át tudjon állni az üzem egy új termék gyártására. E téren pedig van mit javítani a kecskeméti gyáregységünkben is. A továbbiakban arról beszéltek vendéglátóink, hogy a gyártmányfejlesztést számos olyan tényező is akadályozza ma még, amelynek a megszüntetése nem a vállalat, sőt még nem is a bútoripar hatáskörébe tartozik. Igen szűkös a választék a jó minőségű bútorszövetekből, a világszerte egyre divatosabb műbőrökből, de nehéz beszerezni egy-egy speciális fémtartozékot, „vasalást’’ is. A további fejlődés érdekében tehát az alapanyagokat gyártó üzemeknek is nagyobb választékot kell bizto- sítaniok. Jó adottságok a fejlesztéshez Paizs Zoltán szerint a Szökés Kárpitosipari Vállalat gyáregységei közül a kecskeméti rendelkezik a legjobb — területi stb. — adottságokkal a további fejlesztéshez. Ezért határozták el, hogy a harmadik ötéves terv időszakában 28—30 millió forint értékű beruházással tovább korszerűsítik az üzemet. Alkalmassá teszik arra, hogy fokozatosan bekapcsolódjon az exporttermelésbe és természetesen a hazai piacra is korszerű bútortípusokat készítsen. „ Már készül a beruházási program és örömmel hallottuk, hogy ezzel párhuzamosan a gyáregység vezetősége gondoskodik a szakmunkás és műszaki gárda szakmai fejlődéséről is. Az őszszel induló faipari technikum hallgatóinak a zöme a gyáregység dolgozói közül kerül ki. Évről évre körülbelül 70 iparitanulót nevelnek és rövidesen megszerzi a mérnöki diplomát két ösztöndíjas fiataljuk is. Minderre, sőt a sokat emlegetett szemléletváltozásra is nagy szükség van, hiszen a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítését szolgáló intézkedések a következő években fokozatosan életbe lépnek és nem titok, hogy a jövőben csak az a vállalat maradhat versenyképes, fejlődhet tovább, amely lépést tud tartani a piaci igények változásai vaL Békés Dezső Befejeződtek a felvételek a Felsőfokú Gépipari Technikumban Augusztus 20-ig pótfelvételre lehet Jelentkezni A Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikumban befejeződtek a felvételi vizsgák. A 248 jelentkező közül 167-et vettek fel a nappali tagozatra. A levelező tagozatra 91 hallgatónak sikerült a felvétel a 197 jelentkezőből. Mivel a nappali tagozatra a keretszám még nem telt be, az iskola igazgatósága augusztus 20-ig elfogad pótfelvételre jelentkezéseket. A még be nem töltött helyekre 70 hallgatót Az éltető felhő Száll a permetlé a szőlősorók felett, s a nap sugarai srivár- ványszínbe vonják a cseppeket... A Szikrai Állami Gazdaság 800 holdas újtelepítésű szőlőjében Tóth János növényvédő brigádja végzi a munkát, Zineb-bel. A Hosszúhegyen szerkesztett ventillátoros munkagépekből öt dolgozik egyszerre a három éve telepített furmint sorai közt. Teljesítményük 60 hold napjában. Gondosságukat, lelkiismeretességüket bizonyítja, hogy ez alkalommal már a nyolcadik védőpermetezést kapják a szépen díszlő nagyüzemi tőkék. • i ■ fwi-hfiii,- (Pásztor Zoltán felvétele.) vesznek fel az ezután jelentkezők közül. Azoknak a jelentkezőknek, akik valamely egyetemen vagy főiskolán matematikából és fizikából legalább 3-as eredménynyel felvételi vizsgát tettek, de helyhiány miatt nem nyertek felvételt, a Felsőfokú Gépipari Technikumban nem kell felvételi vizsgát tenni a fenti tárgyakból. A más főiskolákon vagy egyetemeken elutasítottak az illető iskola dékáni hivatalán keresztül küldjék el jelentkezésüket. Az idén érettségizett és eddig sehol nem jelentkezett tanulók legutolsó iskolájuk igazgatóságán adják be a Felsőfokú Gépipari Technikum igazgatójához címzett felvételi kérelmüket. A pótfelvételi vizsgákra augusztus végén kerül sor. A pótlólag felvételre jelentkezők közül még 50 hallgató kaphat kollégiumi elhelyezést. Megérteni —■ megértetni „MAJD AZ ÚJ mechanizmus. ..” — „Az új mechanizmusban ezt nem lehet így csinálni. ..” — „Nem úgy leszünk-e majd ezzel az új mechanizmussal is?...” Mindenki a vélemények, megjegyzések, megítélések tarka változatait tudná hirtelenében is felsorakoztatni, melyek a nagy közvéleményben olyankor hangzanak el, ha — mint mondani szoktuk — úgy általában esik szó az új mechanizmusról. Van tehát a felfogásokban a „csodaszer” képlettől kezdve a realitásokat felmérő szemléleten át az újtól való aggódó fenntartásokig sokféle árnyalat. Abban azonban valamennyi közös, hogy meglátja fiz új mechanizmusban a változást, az eddig megszokottól eltérőt. Azt is mindjárt előrebocsát- hatjuk, hogy az új mechanizmusról — éppen mert ebben az eddiginél korszerűbb gazdaság- irányítási rendszerben a gazdasági tényezők objektív értékelése, számbavétele a domináns — beszélni is csak úgy lehet hatékonyan, agitatív vagy propagandisztikus igényekkel, ha mindig valóságos helyzethez, példákhoz kötjük mondanivalóinkat. Nem mindent megoldó varázsszer, nem olyan automatikus fordulat az új mechanizmus, amely a párt és kormány határozatainak megfelelően, meghatározott naptári dátum szerint életbe lép. Olyanformán, hogy tegnap még nem volt új mechanizmus, ma pedig már benne vagyunk. Miről van hát akkor szó? Abból a mindennapinak látszó tételből induljunk ki, amely mindenki számára a legközvetlenebbül érthető. Az új mechanizmus célja: a dolgozók életszínvonalának további emelése. Mert az világos, hogy ok nélkül, a történelmi fejlődés szükségszerűen jelentkező mozgatói nélkül nem indult volna az egész társadalmunkat igénybevevő közös fejtörés: miként is változtassuk meg gazdasági életünk mozgását, hogy hatásosabban szolgálja a legfontosabbat, az ember életkörülményeinek javulását. Nem azért folyik ez a nagy munka, mert egyszerűen csak új mechanizmust akartunk. MI TÖRTÉNT tehát? Az, hogy más felső és helyi irányítási módszerekre volt szükség, míg például döntő, majd még mindig jelentős súlyt képviselt mezőgazdaságunkban az egyéni „szektor”, és megint másokat követel az idő a falu szocialista átszervezésének befejezése múltán. De még ezen belül is: a termelőszövetkezeti gazdálkodás szakosodásával, a specializálódással, az üzemszerű termelés térhódításával már nem fémek össze sem felsőbb, sem alsóbb irányítási sémák. Kertészet — szabadföldi kertészet — öntözéses szabadföldi kertészet; bor- júnevelés hagyományos módon — nagyüzemi borjúnevelés — itatásos borj únevelés — csupán ebben a két ágazatban is mennyi differenciáltság, különféleség. Lehetne-e boldogulni formulákból álló „egységes” tervutasításokkal? Amikor a sertéstenyésztés nagyüzemi keretei között is olyan sokrétű a munkamegosztás, hogy például a takarmányosnak is elég megbirkóznia a munkakörében előforduló mutatókkal, súlygyarapodással, daraértékesítési, önköltségi mutatókkal. Lehetne-e a tíz évvel ezelőtt még megfelelt, szimplán egyszerű és minden mezőgazdasági üzemre nagyjából alkalmazható előírások szerint sertést nevelni ma? Vagy marhát, vagy csirkét, amikor például a külföldi vásárló a szó szoros értelmében főzés, kóstolás alapján dönti el, megfelel-e kuncsaftjainak a minőség, s így átveszi-e az árut vagy nem? A Néhány'Példából is látjuk, mennyire szükségszerű a közgazdasági mozgás megváltoztatása. Amikor belső és külföldi piacainkon a vásárló, felhasználó szava lesz a döntő, rendkívül fontos mezőgazdaságunkban is az igények, szükségletek rugalmas, gyors felmérése, követése, a bürokratikus vonások szüntelen szűkítése. Másképp nyakunkon marad az áru, s marad a kereset régi szinten. Az iparban szintúgy. Amikor a Kecskeméti Zománcipari Művek vagy a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár termékeiről a vevő, a megrendelő mondja meg, kielégíti-e az a minőség, az ár, és hogy ennyi meg ennyi kell belőle és pontosan ekkorra —, érthetően időszerűtlenné válik a felsőbb irányításnak az a régebbi módja, amikor központilag jelölték ki a megrendelőt, a tervezőt, kooperációs partnereket és sok minden mást, mint mondjuk a felhasználandó anyagot, pénzt. Természetes, hogy a szükségletek, az igény, a piac felől megvalósuló demokratizmust a tervezés (beruházás, anyagbeszerzés, munkaerőbiztosítás terén szintúgy) demokratizmusának kiszélesítése követi, önállóbb, kezdeményezőbb lehet az üzem, sőt annak is kell lennie, mert másképp nem megy. A fent említett követelmények teljesítéséhez nem mindegy az üzemnek, kétszer annyit gyárt-e valamiből, mint amennyire szükség van, de az sem, hogy drágán terveztet, vagy olcsón, s ráér-e várni mondjuk két évig egy tervre, amikor a vevő fél esztendő múlva jön az új gyártmánytípusért. Mert különben meg sem rendeli ... Nem lesz mindegy, ösztönzőek-e a bérek, vagy a jutalmazások. Néhány vonás volt ez csupán az új mechanizmus természetéből. Mellé állítva a régi, a maga idejében új és helyénvaló gazdaságirányítási rendszer egykét jellemzőjét, jól láthatjuk, hogy az eddigi mechanizmus kereteit, formáit kinőttük. DEREKABBAK, okosabbak, igényesebbek lettünk. Magunknak kell választanunk a szebbet, megfelelőbbet. Ehhez önállóság, döntési készség kell, amiben benne van a nagyobb felelősség is... De az elmondottakon kívül ezernyi más megközelítése van az új mechanizmus megértésének és megértetésének. A lényeg azonban mindig egy lesz: a dolgozók élet- színvonalának emeléséért történik minden, Tóth István i